Újra itt!

Megint eltűntem hetekre,de van igazolásom! Költöztünk ugyanis.A múltidő ugyan túlzás még egy kissé,mert amíg dobozhalmokat,szekrényajtókat és ruhazsákokat félrelöködve lehet csak leteríteni az alvószivacsot,addig igencsak a jelenidő az érvényes:)

Az elmúlt három-négy hét a költözés előkészítésével illetve magával a költözéssel telt,kisebb megszakításokkal,mert ,mint alább is látható,festettünk is,mert mindenféle színkívánságok merültek fel,így készült rózsaszín leány és zöld fiúszoba például.

Közben a régi lakást próbáltuk minél kevesebb dobozba gyömöszölni,bútorokat vásárolni,és közben még dolgozni is kellett azért menni hébe-hóba ,és Olaszországba is elküldtek néhány napra.

Onnan legalább remek jó olajat és nagy darab frissen feldarabolt parmezánt sikerült hozni.Mennyivel jobb tud az lenni,mint az itthon talalálható vákuumfóliázott...

Nemsokára az új konyhánk is elkészül,meg előkerülnek lassanként az eszközök is,meg étkezőnk is lesz.Hetek kérdése csupán.

Internet persze a régi lakásban már nincs,az újban még nincs,a gyárban meg nem mindig ér rá az ember.

De már vannak biztató jelek,talán ma már sikerül főzni ebédet/vacsorát.Meg sütni zsömlét.

Már hiányzik:)

Ha én bor lennék...

milyen bor lennék,kérdezi Horasz.

Hát kérdés ez? Château Lafite :)

De ehhez még talán fel sem nőttem igazán.

Ha néhány évvel ezelőtt kérdezik, a válasz biztosan az lett volna hogy sör.Méghozzá belga kolostorsör,mondjuk Belle-Vue Kriek. Nem voltam borivó a egy két évvel ezelőttig,borértő meg aztán pláne.Az még most sem.De hosszas,kitartó gyakorlással eljutottam azért oda,hogy tudom értékelni a jó bort,időnként még étellel is sikerül párosítani.

Olyannyira nincs boros előéletem,hogy nekem még a híres/hírhedt VBK is szinte teljesen kimaradt az életemből.

Vörösborok terén elmondhatom,hogy szinte teljesen tapasztalatlan vagyok,igazából még nem kezdtem meg az ismerkedést.Szerintem az igazán nagy vörösekhez fel kell nőni,meg kell érni.Ez nekem még nem sikerült.Bár erről mások talán máshogy vélekednek.

Mindenesetre nemrég volt szerencsém egy Kopárhoz,és az szíven ütött,mi tagadás...

A bort ,mint produktumot nagyra értékelem,tisztelem a benne rejlő ,vagy inkább mögötte álló sok-sok munkát,mesterségbeli tudást,törődést.Mivel kicsiben mi is (szüleim)foglalkozunk borral,tudom mi van minden egyes korty mögött.

És ott van benne a napfény,a széljárta szőlőskertek illata,a szüretek nyüzsgése.

Az illata gyümölcsöst idéz,íze a szőlőt,meg a hordót,amiben nevelkedett.

Csuda dolog,na.

De hogy én milyen is lennék?

Fehérbor természetesen.Van több jelöltem is,a juhfark lett volna az egyik,keménysége,érdessége,ennek ellenére finomsága miatt.De Horasz ezt lelőtte.

A másik fő esélyes az Irsai Olivér ,mondjuk Hilltopéktól.Hallom az ellenvetéseket,hogy az női bor,meg parfümös,meg ilyenek.

Na de az én Páromnak mégiscsak ez a kedvence,akkor pedig mi is lehetnék más?Csak nem tudja rosszul?

De azthiszem mégsem.Hosszas vívódás után Bussay doktor Esküvéje.

A tökéletes rizling . Nem tűzijáték,de hozza amit ígér.Ízében citrusok,napfény,hűvösség.Kicsi pezsgés,frissesség.

Nem felszínes,megéri rá odafigyelni.Nem is annyira bonyolult,hogy ne lenne iható akár mindennap.

Tisztességes,őszinte.

Kell ennél több?

Továbbdobnám a labdát phzs-nak,és Börzsinek,ők vajon mik?

VKF XIV. Magyar ízek. Tejfölös karfiolleves

Komoly,fontos feladatot adott Maci erre a fordulóra.A mostanában sokak által szidott,mások által dícsért magyaros ízeket szeretné itt látni.Jó kis képzavar...:)

Némi gondolkodás után egy levest választottam,mert hisz a magyar levesevő nép,meg disznóevő is persze,de leves nélkül tényleg nemigen képzelhető el komoly étkezés.

Mi is szeretjük,gyakran ,sőt majdnem mindig szerepel nálunk is valamilyen leves az étlapon.Gyakori a húsleves,mert azt mindenki szereti,említettem már egyszer,hogy gyermekeink szerint az a "rendes" leves.Igyekszünk mindig úgy készíteni,hogy levesalapnak mindig legyen legalább egy adag a mélyhűtőben. Mint most is,báőrmikor szükség lehet rá.

Szeretjük a gyors krémleveseket,de persze az összetett,gazdag leveseket is,legyen az gulyás,vagy palóc,vagy épp bableves.A mostani leves gyors,egyszerű,de elkészítése során legalább kettő ,a magyar konyhára általánosan jellemző eljárás is alkalmazásra kerül.

Nevezetesen a zsír/hagyma/pirospaprika szentháromság és a végén a bőséges tejfölözés.

Az alapanyag,a karfiol valószínűleg nem született,tősgyökeres szereplője a magyar konyhának.De az Ínyesmesternél már mindenképpen járatos,sőt kedvelt,mint itt olvasható:

Zöld levelek közt fehér rózsák ,a karfiol vagy kartifiol ,virágkel vagy kelvirág rózsái mosolyognak egy-egy sikerült őszi szezon napjain a vásárcsarnokban a nyílt piacokon, a csemegeüzletek kirakatában, a konyhában ,asszonyok szatyrában.

Csodálatos bőségét látjuk sokszor e kedves és élvezetes virágnak ,mert hisz virág ez ,sőt egész virágcsokor. A szigorú növénytan azt mondja, hogy elsatnyult ,eltorzult virágok csokra , ám ez elsatnyuláshoz , eltorzuláshoz velem együtt még sokan mások is szívesen hozzájárulnak ,midőn belőle szemnek és szájnak ily kedves ingere származik. Azt sem nagyon bánjuk, hogy a tudós botanikusok még tovább is mennek ridegségükben , és egyszerűen kijelentik , hogy a karfiol: korcs káposztafajta. Ha így van, hát erről a korcsról meg kell állapítani, hogy nem hoz szégyent tiszteletre méltó családjára.

A magam részéről nem is annyira korcsnak, mint inkább túlfinomodott, dekadens ivadéknak nevezném , a derék, de kissé rusztikus káposztával szemben, melynek ízei mintegy desztilláltan jelentkeznek benne.

Nagyra becsülöm és örömmel látom , amint a fazékban fő, a tűzálló edényben sül, tálon közeledik vagy a salátástálon díszeleg. Szeretem egyszerű és krémlevesnek , ajánlom a diétásoknak főzelék és püré formájában ,beérem egyszerűen vajjal leöntve, kedvelem „au gratin”(sonkával és tejföllel), pártolom „au Four” (tojással ,tejszínnel, parmezánnal, szerecsendióval, rákvajjal), javaslom töltve (vagdalt hússal, szalonnával ,gombával ,borssal),helyeslem a becsinált csirkében , üdvözlöm hollandi mártással , köszöntöm mint felfújtat és pudingot , s jeles ízeket találok benne: hidegen , tartárszósszal.

Nem érdekes ? A karfiolt szerette és kedvelte a klasszikus ókor , elfelejtette a durva középkor , új életre keltette a reneszánsz.

Magyar Elek:Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

A leves nagyon egyszerű,gyors,és mivel nem tartalmaz semmiféle sűrítőanyagot,könnyű is,nyugodtan beilleszthető egy sokfogásos menübe is.
És ha egy lépéssel tovább megyünk,vagyis még a botmixert is ráuszítjuk a levesre,remek jó krémlevest nyerhetünk,de így szerintem jobban is néz ki,meg finomabb is.

Amiből:
-1 kiseb karfiol (megtisztítva 600-700 gr)
-1 közepes fej hagyma
-2-3 ek semleges étolaj(napraforgó)
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,köménymag
-1 pohár legalább 20%-os tejföl a savanykásabb fajtából(pl Bakony)

Ahogyan:

A karfiolt rózsákra szedem,ha szükséges a rózsákat felezem,negyedelem.Felhasználásig,vagy kb.1/2 órára erősen sós ,hideg vízbe rakom,hogy az esetleg benne rejtőzködő lakók eltávozzanak.
Addig megtisztítom és igen finomra vágom a hagymát,és az olajon megfuttatom.Beleszórok néhány szem köménymagot,mert szeretik egymást a karfiollal .Amint a hagyma sárgára pirult ,rászórom a pirospaprikát,átkeverem,hogy oldódjon kicsit a színe,és dobom is rá a karfiolt.Rövid ideig pirítom/párolom,vigyázva,hogy oda ne kapjon,és felöntöm a húslevessel.Vagy ha minden kötél szakad,vízzel.Forrástól számítva 6-8 perc alatt a karfiol majdnem teljesen puhára fő,nem is kell,hogy teljesen megpuhuljon,mert akkor már tálalásnál szétesik,és csúnya is,meg nem is jó.
Ha jónak gondolom,néhány ek. levessel elkeverem a tejfölt,beleöntöm,és mégegyszer felforralom. Tulajdonképpen kész is,nincs benne liszt,nem kell kiforralni újra.

Tulajdonképpen ennyi az egész.Levesbetét nem kell bele,díszíteni sem nagyon,tálalható is.Így:

Krumplipüré

Tudom,nem egy kulináris csoda,minden rendes családban nem egyéb ez ujjgyakorlatnál.Ennek ellenére nálunk ez volt kb. a második alkalom,hogy nekiveselkedtem.Eddig nem mutatkozott tömeges igény de most a nagyfiam kifejezetten ezt kérte névnapi ebédként.

Krumplipürét és halrudacskát.

Halevésből nem lennénk világbajnokok,meg is lepődtem a választáson,gondolom a menzai élmények hatására történt:)

A krumplipürével kapcsolatban azt kellett látnom,hogy mint sok minden másnál,itt is két iskola van a krumplival kapcsolatban.Van a felkockázva sósvízben főzős,és a héjában főzős.Szerintem héjában főzni jobb,szárazabb lesz úgy.

És még van egy nagyon fontos dolog,a formázás.Aki szépen szeretné tálalni,vegyen egy habzsákot,mert ha készít egyet erős nylonzacskóból,meg csillagcsőből,az majdnem biztosan kihasad ,mint nekem.

Nincs is nagyobb élmény annál,mint mikor a hasadékon át mindent vastag sugárban terít be a forró massza...

Szerencsére nem az asztalnál,így csak a tálalót intéztem el:)

Maga a remek püré az alábbiak szerint készült:

Amiből:

~1 kg krumpli(sárgahúsú,sütnivalónak árult)

-100-120 gr vaj

~3 dl főzőtejszín

-só,bors

Ahogyan:

A krumplit héjában megfőzöm ,pár percig gőzében állni hagyom.Azonnal,forrón megpucolom,áttöröm krumplinyomón .Beledarabolom a vajat ,sózom,borsozom,és kézimixerrel alaposan átkeverem.Közben felforralom a tejszínt,és kicsinyesként,folyamatos keveréssel beledolgozom.Néhány percig habosítom,és ha nem sikerül azonnal tálalni,gőz fölött melegen tartom.

A tálaláshoz pedig legközelebbre beszerzek egy habzsákot...

Húsvéti galambok

Vagy csirkék.Esetleg kotlósok.Bár ami azt illeti,miközben formáztam,nekem a keselyűfióka is megfordult a fejemben.De azért leginkább mégiscsak galambok...

Húsvét tiszteletére,a főtt házisonkához készültek reggelire az alábbi galambkalácsok.Nem tudom,van-e valami közük a galamboknak a Húsvéthoz,de először épp egy ilyen alkalomra készültek,úgyhogy szerintem van.

De lehet,hogy ez is csak egy újabb kísérlet volt arra,hogy a gyermekek egyenek egy kis kenyeret...

Egyébként nincs benne semmi különös,sima kalácstészta,csak a formázás más egy kicsit.Annyi eltérés volt mindösszesen,hogy a tej felesben víz volt,és a cukor helyett méz került bele.Mostanában egyre inkább hanyagoljuk az ipari cukor fogyasztását,ahol lehet,mézet használunk.

Nem azért,mintha elhinnénk a sok badarságot a "fehér méregről"( a belinkelt cikk csak egy véletlenszerűen kiválasztott példa),hanem mert a méz sokkal jobb ízű,és tartalmasbb mint a cukor.

A tészta ,ahogy a hivatkozott kalácsnál,a kenyérsütőben készül,csak nem hagyom teljesen megkelni,kb félóra pihentetés után kiszedem,nyolcfelé osztom,és a darbokból olyan hosszú kígyókat sodrok,amire lehet kötni egy csomót.Aztán az alsó végét ellapítom,két-három helyen bevágom,hogy legyen farka.A másik végéből lesz a feje.

Belecsípek ollóval három helyen,és egy-egy csöpp tojásfehérjével beleragasztom a szemeit,ami vagy pici,vagy félbevágott mazsola,meg a csőrét,amit itt éppen mandulából vágtam,de tökmag is jó.

Aztán hagyom megkelni jól,és előmelegített,begőzölt 170-180°C-os sütőben készre sütöm.(18-22 perc)

És így néz ki a fészekalja:

Ők négyen az állomány fele,a hivatkozott mennyiségű tésztából nyolc darab sikerült.

Créme caramel

Egyszerű,könnyű desszert,elkészítésének nehézsége épphogy meghaladja a zsíros kenyérét.Bár az összekent edények száma rácáfol erre:)Meg egy kicsit balesetveszélyes,mert forró a karamell nagyon,meg amikor az ember a forró vízzel teli tepsit egyensúlyozza ki a sütőből,ott is érhetik meglepetések...

De azért szeretjük,mert jó.

Hosszabb értekezést a remek jó édességről C&V írt,olvasható itt.

Ehhez én már nem is nagyon tudok semmit hozzátenni,esetleg annyit,hogy ezesetben nem ragaszkodom a friss házi tojások alkalmazásához,mert akkor nagyon tojásízű lesz.Ehhez a desszerthez inkább valamely semleges ízű"gyári" tojást vásárolok,pl aranykoronásat.

Szóval:

Amiből:
-1 tojás
-3,4,5 tojássárgája mérettől függően
-1/2 rúd vanília
-10 csapott ek. cukor
-6 dl tej

Ahogyan:

Először elkészítem a karamellt 4 ek kristálycukorból.Víz nélkül,addig a pontig illetve színig melegítem,amíg szerintem még nem lesz keserű.Gyorsan beleöntögetem a kikészített formák aljába,és ez kész is.Ha eddig nem égettem össze a kezem,folytatom.

A tojást és a tojássárgájákat a maradék cukorral és a vanília kikapart magjaival felverem,és kicsinyesként hozzáadom a tejet.Addig keverem,amíg teljesen homogén nem lesz.

Elosztom a tálkákban,és tepsibe rakom,aztán a tepsit felöntöm annyi vízzel,hogy a folyadék szintjével azonos szinten legyen.180°C-os sütőbe teszem,és addig gőzölöm,amíg a teteje el nem kezd barnulni.Ez nagyjából 40-50 perc.

Kiszedem,lehűtöm,tányérra borítom vigyázva,hogy a karamelles lé el ne szökjön.

És már lehet is kanalazni.

Toszkán bab

Vagy valami olyasmi.Esetleg toszkánai módra.Szóval ez az írás ihlette:) Bár,most hogy újraolvastam,köszönő viszonyban sincsenek egymással,és nálunk sokkal inkább főfogás lett,semmint saláta,vagy kísérő.A bab azért tarka,mert az volt épp otthon,nem is egy,hanem legalább háromféle,de lehet,hogy négy,mert az egyik adagnál kétségek merültek fel az egyneműséggel kapcsolatban.És én még meg is hagymáztam.

Jó lett,krémesen sűrű,innentől ez nálunk a babfőzelék.Mert azt szerettük ,de egy ideje ódzkodunk a rántástól,és nem találtuk az ellenszerét.De a bab így elkészítve remek alternatíva.

Kipróbálásra vár a módszer még füstölt hússal,és kicsit más fűszerezéssel,amelynek végeredménye szándékom szerint a tökéletes ,bakonyi,vagy mezőföldi,vagy ... babos egytál lesz:)

Egyetlen hátránya van az ételnek,hogy ez se hirtelen embereknek való,min. egy napot,de ha idősebb a bab,akár kettőt is kell áztatni.De aztán max. egy óra alatt megfő.

Szóval:

Amiből:

-0,5l (két nagy bögre) tetszőleges típusú bab,lehetőleg közel azonos szemnagyságú
-1 közepes fej hagyma
-3-4 gerezd fokhagyma
-zsálya,rozmaring,kakukkfű tetszés szerint,de nem túl sok
-só,frissen őrölt bors
-2-3 ek evoo

Ahogyan:

A babot megválogatom,megmosom,beáztatom.Aztán alszunk,dolgozni megyünk,esetleg megint este lesz és megint reggel,aztán délután már látjuk,hogy nem bír nagyobbra duzzadni.

Akkor leöntöm az áztatóvizet,lábasba teszem,közékeverem a finomra vádott hagymát,a zúzott fokhagymát,a fűszereket.Felöntöm annyi vízzel,hogy úgy félujjnyira ellepje,mert valamennyi úgyis elfő.

Sózom,bőven borsozom,és ráöntök 2-3 kanál olívaolajat.Felforralom,aztán lassú tűzön főzöm,amíg a babok meg nem puhulnak jól,de még nem kezdenek szétmenni.Ideális esetben addigra a hagyma és a fokhagyma teljesen szétfő.

Azonnal tálalható,meglocsolva még olívaolajjal,és nem árt neki frissen őrölt bors sem.

Sok-sok friss,ropogós kenyér kell hozzá,meg ha lehet,hideg sör.Vagy nagyföccs,könnyű fehérborból.

És ha marad egy kevés másnapra,felmelegítve talán még jobb.De nemigen marad...

Újhagymaleves

Tavaszról beszélgettünk mostanában,és úgy vettem észre,rajtam kívül is van számos rajongója az újhagymának.Ez a leves azért is jó,mert télen bármikor elővarázsolható vele egy kicsi-kicsi tavasz.

Ráadásul nagyjából tizennyolc perc alatt elkészül,anyag és eszközigénye minimális,abszolút felhasználóbarát:)

Amiből:

-1-2 csokor(4-6 szál) újhagyma,mérettől függően
-3-4 tojásnyi krumpli
-30-40 gr vaj
-só,frissen őrölt bors
-húsleves a felöntéshez
-1 -1,5 dl tejszín

Ahogyan:

A vajon elkezdem párolni a kockára vágott krumplit,amíg ez tart,megtisztítom az újhagymát,a zöldjéből amennyit lehet ,megtartok.Nagyjából felaprítom,igazából közömbös,mekkorára,úgyis össze lesz turmixolva.Amikor a krumpli félig megpárolódott,rádobom a hagymát,annak nem kell több két-három percnél.Sózom,borsozom,nem túl erősen,nehogy elnyomja az újhagyma zsenge ízét.Ha már elég puha,felöntöm a húslevessel,és puhára főzöm pár perc alatt.

Jön a botmixer,esetleg még sózás/borsozás,tejszín, egy rövid forralás,és kész.

Levesbetét lehet akár kruton,de a legesjobb a vékonyra felszeletelt zöldje a hagymának.

Tavasz

Horasztól kaptam a kérdést,miszerint mikor tavaszodik ki ?Márint gasztronómiai értelemben.

Csatlakoznom kell az előttem szólókhoz,retek,újhagyma:)

Szóval én is nagyon várom az első,nem felfújt piros,harsogóan ropogós retkeket,amik ha nem is szabadföldön,de nem messzi országban ,hidropónikus tenyészetben nevelkedtek.És az első,dughagymából kikelt finom,friss újhagymát.Nekem az újhagyma amúgy is a tavaszt pótolja télidőben,akár csak elrágva,akár mondjuk levesnek.

De amikor végre húsvét van,és az egészben főtt sonkából vágott szép szeletek mellé lehet harapni a friss zöldeket,az már visszavonhatatlanul tavasz:)

De méginkább az első cseresznye,ami jó esetben már májusban érik,és az első gyümölcs,legalábbis ezen a világtájon.Gyerekkoromban tudtunk egy helyet,ahol a kertben volt egy ilyen fa,és onnan gyakran szedtünk is.Csak mindig észrevették...:)

Aztán meg már nyár van,és van minden,a kertben is,a piacon is,és legfeljebb a dinnyét várja az ember,aztán az őszibarackot,és így tovább,talán a naspolyával bezárólag,mert aztán akkor már megint esik a hó,és várhatjuk az újhagymát:)

A kép nem saját,hirtelen ezt dobta ki a gugli,innen való,köszönöm!

Továbbadom gyorsan a kérdést Cserkének,Eszternek,és Börzsinek,náluk vajon hogy van ez?

VKF XIII. Krumpli

Tudom,tudom,Fakanál határozottan és félre nem érthetően "különleges" köreteket szeretett volna itt látni,de szerintem meg a krumpli mint olyan ,egymagában olyan különleges,hogy nem is érdemes túlzottan feldíszíteni.És egyébként is,gyakran tapasztalható,hogy alegegyszerűbb dolgok a legjobbak:)

Meg különben is,mi a köret?

Szerintem a köret másodhegedűs,untermann.Nem várok tőle csillogást meg csodát.Kísérjen,játsszon alá a főételnek,ne keljen vele versenyre.Nem egyenrangú,de nélkülözhetetlen.

Szóval jó előre kimosakodtam az ötlettelenség vádja alól,és bele is fogok a krumpli dícséretébe:)

A legegyszerűbb,de a benne rejlő ízeket a leginkább megőrző kivitel a hajában főtt ,ami nagyon jó tud lenni szaftos/mártásos ételek mellé,legyen az chilis bab,vagy töltött paprika például.Csak arra kell figyelni,hogy gőzében álljon néhány percet,hogy ne legyen vizenyős,aztán azon forrón hámozni és tálalni is egyből.

Ennél egy árnyalatnyival már szofisztikáltabb változat,amikor a megfelelő célszerszám segítségével alakváltozásra kényszerítjük a gumókat.A krumplinyomóval kezelésbe vett hajában főttből lesz így "kukackrumpli"(copyright by gyermekeink).Ehhez még remek jó a lilakáposzta is párolva,na meg némi sült csirke például.

Ha krumpli,akkor a mindenkori kedvenc,a sima sült/hasábburgonya.Nem tudok még olyan jót,mint a McDonalds,ennek ellenére ha ilyen készül,ipari mennyiséggel kell számolni.Pedig csak négyen vagyunk:)

Ha krémesen omlós ,de nem püré alakú köretre vágyunk,előkerül a tejszínben főtt/sült,amikor is a vékonyra szelt nyers krumplit sóval borssal,vajjal rétegezve ,tejszínnel felöntve készítem el,és ha eltalálom a megfelelő sütési időt ,minden szelet tökéletesen puha,de különválasztható.

De olyan is van,hogy csak megpirítja az ember a feldarabolt krumplit tepsiben kicsit,vagy eleve tepsiben párolja/süti meg sütőpapír alatt,és vagy az elején,vagy a végén petrezselymet kever bele.

De ha grillez húsokat,és salátát is enne hozzá,akkor megfőzi,még melegen hagymával,kapribogyóval,sóval-borssal,citromlével ,sok olívaolajjal összeforgatja,és ha kihűlt,megeszi lelkesen.

Vagy ha bécsi szelet/rántotthús készítésére adja a fejét,mit is adhatna hozzá,mint borecetes/cukros lében marinált,lilahagymával kevert salátát.

Tavasszal,friss újkrumpliból meg zöldborsóból kevés tejszínnel,határozott borsozással kellemes akár magában,akár húsok mellé.

De lehet készíteni sok tejjel/tejszínnel,vajjal,esetleg csipet szerecsendióval pürét,és ha netán marad belőle,ebből kevés tojás meg liszt bedolgozásával remek jó krokettet.Ebből is ipari mennyiségre van szükség,azon kevés ételek egyike,amit a kislányunk fenntartások nélkül ,hidegen,melegen,desszert helyett és rágcsának megesz.

És akkor még szó sem esett a tepsiben vagy rácson héjában megsütve,vagy dödöllének elkészítve feladott krumpliról.Vagy a felénk gánica néven ismert ételről,ami nem is kimondottan köret,bár annak is ehető.Vagy a burgonyafánk,amivel én még nem próbálkoztam,de gyerekkoromban szerettem nagyon.És ki tudja hány,egy-két összetevős étel nem jutott még eszembe...

És írtam mindezt annak ellenére,hogy gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem a krumplit...