Méteres hús

Kedves Olvasók kérésére!:)

Először is rövid magyarázat a névről: általában nem méteres, persze hogy nem. De ez már annyira régi étel, hogy nagy valószínűséggel még az én gyerekkoromból származik az elnevezés. Mivel nagyon távolról- ellenfényben, hunyorogva- hasonlít a méteres kalács nevű sütire, mi is lehetett volna más a név? Mindent mégse foghatok rá a saját gyermekeimre:)

Töltött hús ez valójában, egyenesági leszármazottja a különféle göngyölt húsoknak, csak kivitelében jóval egyszerűbb. Cserébe látványosabb.

A töltelék, ami itt a ragasztó szerepét tölti be, egy horváthilonásan klasszikus, áztatott kenyér hordozójú, tojással kötött, elsősorban petrezselyemmel ízesített massza, megállná a helyét bármely retró receptgyűjteményben.

A töltelék persze ízlés szerint dúsítható szinte bármivel, én párolt gombával szoktam. Úri helyeken szokás beletenni némi elkapart csirkemájat is, de én azt nem.

Ez a a konyhatechnikai művelet azon kevés dolog közé tartozik, amit nem vagyok hajlandó megtenni. Jó, persze el tudok képzelni olyan, súlyos szankciókkal fenyegető élethelyzetet, amikor igen. Ilyen lehet például az éhhalál közvetlen veszélye, esetleg nagy kaliberű töltött fegyverrel való fenyegetés, de egyébként nem. Májat nem kaparok.

Szóval:

Amiből:

-karaj,tetszés szerinti hosszban ( 4 főnek 12-16 szelet bőségesen sok)
-szikkadt kenyér 4-6 karéj (mérettől függ, kb. 350-400 g)
-1-2 tojás
-250-300 g apró gomba
-1 kis fej vöröshagyma,vagy szezonban egy csokor újhagyma
-kis csokor petrezselyem
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst vékonyan felszeletelem, a hártyákat, zsírokat, egyéb fehér részeket letisztítom róla. Nem sózom be, hogy ne száradjon ki az elkerülhetetlennél jobban.
A töltelékhez vízbe áztatom a kenyeret, és amíg jól elázik, kevés olajon/vajon megpirítom kissé a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, és megpárolom.
A petrezselyemmel semmi ilyesmit nem teszek, kár lenne az ízét kifőzni belőle.

A kenyeret amennyire lehet, kinyomkodom, és szétmorzsolom, hogy lehetőleg nagyobb cafatok ne maradjanak benne. Belekeverem a párolt gombát, a tojásokat, a finomra vágott petrezselymet. Sózom, bőven borsozom. Ezt általában a szerencsére bízom, ilyenkor nem kóstolom meg, mert nyers tojás van benne, azt meg ha nem muszáj, nem eszem.

A lehető legsimábbra keverem.

Egy megfelelő méretű sütőtálba elkezdem berakosgatni állítva a hússzeleteket, megkenve a töltelékkel. Ha ügyesen sikerül beosztani a tölteléket, marad annyi, hogy az egészet vékonyan be lehet vele kenni, így a húsok nem száradnak annyira ki.

A tetejére hajszálvékonyra vágott szalonnaszeleteket fektetek, és közepes hőfokon,160-170C-on kb. egy óra alatt átsütöm.

Szeletelni igazán csak teljesen kihűlve lehet szépen, kissé átlósan, hogy jól is nézzen ki.Melegen nem érdemes ezzel küzdeni, szétesik menthetetlenül. Akkor csak úgy, a szeletek mentén szétválasztva, semleges rizskörettel ,vagy sültkrumplival , zöldsalátával, némi hideg sörrel megtámogatva érdemes enni.

Ha marad, akkor lehet próbálkozni a csíkosra szeleteléssel...

Fotó sajnos nincs, régen volt ilyen utoljára, de ha lesz pótolom,megígérem!

Kenyérlángos-féle

Vagy langalló.Vagy esetleg pompos.Az ország közvéleménye az ilyenféle tésztákat már úgyis töki pomposként ismeri:)

Elsőre nem tűnik egy kánikulai ételnek,de az utóbbi időben nem múlhatott el úgy szabadtéri rendezvény,lett légyen bármilyen jellegű megmozdulás,hogy ott meg ne jelent volna.

Nem baj ez,mert igen jó is tud lenni.

Otthon sajnos nem kemencében sül,és a hozzávalók is változnak néha,ez alapnak tekinthető.

De kerülhet rá paradicsom,paprika ,egyéb zöldség,jófajta sonka ,sajt bőven,meg amit épp lehet találni a hűtőben.

Jó azon melegében,vagy langyosan,de hidegen is megpróbáltuk már ,és úgyis.

Amiből:
-3 mp ( mérőpohár) finomliszt
-1 és1/4 mp víz
-1/4 kocka friss élesztő
-1 tk méz
-1 kk só

A tetejére:
-2-3 ek olívaolaj vagy liba/kacsazsír
-tejföl
-füstölt szalonna
-sonka
-vöröshagyma
-bármi,amit találok,és szerintem jó rá
-olvadós sajt,mozzarella,vagy gumi típusú trappista akár
-só,bors

Ahogyan:

A hozzávalókból géppel normál kenyértésztát dagasztatok.Fél óra pihentetés után kiszedem agépből,átdagasztom,kettéveszem.Ebből az adagból két db. 30-35 cm es karika lesz nagyjából.

Tepsibe rakom,még egy negyed órát kelesztem.Közben jól előmelegítem a sütőt,begőzölöm,és pár percre beteszem a tésztát,csak hogy egy picit a teteje megkeményedjen.

Kiveszem,rálocsolom az olajat/zsírt és a tejfölt,rákarikázom a kolbászt és a hagymát,tetejére a szalonnát csíkozom és megszórom a sajttal.

Sózom,borsozom,és megy vissza a sütőbe,amíg a tészta ropogósra nem sül.

Pita

Gyrost kértek a gyermekek,ezért újra neki kellett veselkedni a pitasütésnek.Mert most már soha többet nem veszek a boltban gyárit,az utoljára beszerzett darab olyan rossz volt,hogy párját ritkítja...

Eddig,hogy finoman fogalmazzak,nem voltak maradéktalanul sikeresek a próbálkozásaim,úgyhogy végigtúrtam a kollégák írásait,hátha találok valami jót.

És igenbizony,Eszternél lőttem egy szerinte ultimate pitát.De mivel Ő már megint egy Dan Lepard recepttel operált,nem tudtam változtatások nélkül felhasználni.

Merthogy az ember szerint aki nem szakaszos kelesztéssel,meg előtésztával,illetve többlépcsős lisztadagolással dolgozik,az már nem is rendes pék...

Az ilyen bűvészmutatványokhoz meg nem árt ,ha az ember ébren van,de én ezt a pitát reggelre szántam,amikor is egyik alapvető követelmény,hogy mire kitámolygok a konyhába,a tészta legyen megkelve,és kész.:)

De azért a fent említett recept alapján készült nagyjából a lepény,csak az időket szerveztem át kicsit.

És remekül felfúvódott,ha még egy kicsit vékonyabbra nyújtom,teljesen jó lesz.

Amiből:

-4 mp (mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1 3/4 pohár víz
-1/4 kocka élesztő (12-15gr)
-1 tk cukor
-1 kk só

Ahogyan:

Dagasztógépbe szórom az anyagokat,és vagy normál (itt most időzített) dagasztóprogrammal megcsináltatom a tésztát,csak nem hagyom teljesen megkelni, kb. félóra kelés után kiszedem az edényből.

Itt már két ponton is eltértem a recepttől,mert nem készült kovász,és nem több részletben adtam hozzá a lisztet.Itt még nem tudtam,hogy mi lesz belőle:)

A kiszedett tésztát alaposan átgyúrom,és nyolc egyenlő részre osztom.Lisztezett deszkán kis gömböcöket formálok belőle,és letakarva békén hagyom 12-15 percig.

Ezután a gombócokat újabb gyúrás nélkül sodrófával kinyújtom,most már tudom,3-5 mm vastagra.

Vékonyan kiolajozott sütőlemezre rakom,amennyi ráfér.Nekem négy elfért,így két részletben meg tudtam sütni.

A sütőt a legmagasabb fokozaton jól előmelegítem ,ez az én sütőm esetében olyan 250-260°C lehet,és begőzölöm.

Nagyjából öt percet töltöttek a lepények a sütőben,ezalatt az aljuk épp csak színt kapott,és szépen felfúvódtak.Az egyik ki is pukkadt...

De azért ha legközelebb ráérek jobban,ezt a szakaszos kelesztést kipróbálom,mert fúrja az oldalam...

Sokhéjú kenyér

Tettem egy próbát a Macinál olvasott sokhéjú kenyérrel én is.Az eredmény remek,még úgy is,hogy nem követtem teljes egészében az eredeti leírást .Mert természetesen elolvastam,aztán egyszer eszembe jutott hogy én ilyet,de persze akkor nem volt kéznél a leírás,ment fejből.Persze hogy kihagytam jó pár lépést:)

Ennek ellenére igen jó lett,foszlós,puha,sok ropogós héjjal.Igaz,nekem nem lett olyan sok,mert a bevágás után nem nyitottam szét teljesen,sőt kicsit sem,annyira nyílt ki,amennyire kelés közben akart.

Tésztának egy alap fehér kenyér/zsömle receptet választottam,vaj helyett olívaolajjal,mert szerintem az annyira nem lágyítja a héjat.Meg a kenéshez úgyis azt használtam.

Amiből:

-4 mp(mérőpohár) finomliszt
-1-1/4 pohár víz
-1 ek méz
-1 tk só
~0,5dl evoo + 2-3 ek a kenéshez
-30-35 gr friss élesztő (1/3 kocka)

Ahogyan:

A hozzávalókból a kenyérgép dagaszt tésztát,amit nem hagyok megkelni teljesen,kb. 20 perc pihentetés után kiszedem,lisztezett deszkán alaposan átgyúrom,dagasztom,kettéveszem.

A tésztát tepsiszélességűre és olyan hosszúra kinyújtom amekkorára a deszka engedi.Megkenem olívaolajjal,és szorosan felcsavarom.Kiolajozott tepsibe teszem,és megfelelő méretű bevágásokat eszközlök rajta a hossztengellyel párhuzamosan.

Legközelebb majd egy kicsivel hosszabbakat,és esetleg ferdén.

Letakarom,negyven-ötven perc alatt megkelesztem.

Közben előmelegítem a sütőt 220-230 °C-ra ,és 16-18 per alatt készre sütöm.

És csak egy ilyen fényképet teszek róla közzé,mert erről a kenyérről,leginkább nem a kenyér jut az emberek eszébe először:)
Viszonylag nagy létszámú tesztcsapat lett bevonva,azért merem ezt mondani:)

Zsömle töltve

A zsömle annyira jól bevált,hogy azóta az a "mindennapi kenyerünk".Eleinte maximum a rászórt magokkal illetve azok elhagyásával variáltam,mert persze az én kislányom kizárólag a nemmákost (ezalatt minden mag értendő) volt hajlandó megenni.

De ez nem furcsa,mert mint már többször említettem,nem finnyás,csak igen kevés dolgot szeret:)

Ezért ő nem is igen eszik az alább látható töltött pékárukból.Pedig jók,és így egyszerűbb a reggeli kajapakolás is.

A belevalók a mindenkori igények függvényében a végtelenségig variálhatók,így készült már

párolt-pirított hagymás,

fetás-szárítottparadicsomos bazsalikommal,olívaolajjal,

meg párolt zöldséges

sonkás-krémsajtos

meg kolbászos is.

Meg persze olajbogyós,meg szalonnás,csak azoknak elkallódott a fotója.

Legnagyobb sikere ezidáig a sajtos-paradicsomosnak volt,legtöbbször azt kellett ismételni.

További töltelékek kipróbálása zajlik,az eredményekről majd beszámolok.

Kenyérfelfújt

Gondolom nem állok egyedül a tegnapi/tegnapelőtti kenyér felhasználásának problémájával.

Megenni nem mindig van kedvünk,és bár tudjuk Fábrytól,hogy csak egyszer kell kidobni a tegnapi kenyeret,és onnantól mindig frisset lehet enni,azért marad még az egyébként kitűnő zsömléből is gyakran.

Mivel mindig mákos gubát se lehet enni,meg a világon el nem fogy ennyi zsemlemorzsa se,némi keresés után rábukkantam egy ehhez eléggé hasonló kenyérpudingra valahol.Persze elhagytam a receptet,így csak az emlékekből építkeztem,de azért jó lett.

Azóta már több helyen láttam,még Jamie Olivernél is,és úgy tűnik,nagyon nem fogtam mellé:)

Ez az alapkivitel turbózható gyümölccsel,mazsolával,esetleg mákkal is,de akkor szerintem igen csúnya lesz...

Mindegy,hamarosan meg fogom próbálni,már régen volt mákos kaja.

Amiből:

-annyi kenyér/zsömle/egyéb pékáruszelet,amivel a kívánt sütőedény szorosan telerakható
ez esetemben egy ~20x30 cm tál,4 db házi zsömle.
-150 gr vaj
-1 l tej
-1 nagy tojás
-5-6 db tojássárgája
-fél rúd vanília,vagy jófajta vaníliáscukor
-100-150 gr cukor vagy ugyanannyi méz
-1 jól megtermett citrom héja

Ahogyan:

A pékárut kb. egy centi vastagra felszeletelem.Ha odafigyelek,nem keverem össze a szeleteket,és rendben tudom majd belerakni a sütőedénybe,és akkor szép lesz,ha elkészül.

A szeleteket vajjal megkenem,és szorosan a tálba rakosgatom.Ha kész,egy nagy tálban a tojást,a tojássárgájákat,a vaníliás cukrot/kikapart vaníliát ,a cukrot vagy mézet habosra keverem.Lassanként hozzáöntöm a tejet is.

A kennyérre meregetem,lassan,hogy feligya.Kb felét félreteszem,és az összepacsált kenyereket hagyom pihenni,hogy legyen ideje felszívni a folyadékot.Ezt még kétszer megismétlem ,addig elfogy a tojásos tej,és cuppog az egész.

170-180°C-os sütőben kb. háromnegyed óra alatt(vagy amíg nagyon el nem kezd pirulni a teteje) fedetlenül készre sütöm.

Ha langyos ,tálalható,estleg porcukorral vagy további mézzel édesíthető.

Zsömle projekt

Mint már talán említettem,zsömlét formázni nem tudok.Ezért nem is szoktam készíteni,mert mindig elkeserít,hogy néznek ki:)Pedig a Szakácsok könyvéből az idevonatkozó részt már annyiszor elolvastam,hogy fejből tudnám idézni,és mégse...

De most,hogy sikerült a bageleket szépre megformázni,kigondoltam,hogy bizonyára más tésztából is lehet ilyet csinálni.Mivel a környékünkön kapható zsömlékkel messzemenően nem vagyunk elégedettek,ezért megoldást kellett találni.
A téma másnak sem közömbös,íme egy rövid válogatás:

-Dolce Vita ciabattája
-Mirelle hamburger illetve rozmaringos zsemléje
-Dibbuk túrós zsömléje
-Eszter kukoricás bucija

És biztos van akit nem vettem észre.

Hetekkel ezelőtt szisztematikus kísérletezésbe fogtam az optimális zsömle előállítása érdekében.A kísérletsorozat kiterjedt a lisztfajtákra,a hozzáadott zsiradék mennyiségének változtatására,a kelesztési és sütési időkre,úgyhogy bele is zavarodtam hamar:)

De jelentem,megszületetett,és immár minden este újra és újra megszületik a másnapi adag,az alábbiak szerint:

Amiből:
-4 mp(mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1,5 mp víz
-1 ek méz
-2 tk só
-15-20 gr élesztő(egy kocka harmada)
-35-40 gr vaj (egy kocka harmada/negyede/nyolcada)
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez
-mag a szóráshoz

Ahogyan:

A hozzávalókat kenyérsütőbe szórom,ráküldöm a dagasztóprogramot.Ha a tészta megkelt,kiborítom,alaposan átgyúrom,dagasztom .

Nyolc vagy kilencfelé osztom,ha sikerül,egyforma részekre.Kilencnél nem többre,mert nem fér el a tepsiben...

A darabokat mégegyszer átgyúrom,gombócot csinálok belőle,aztán veszem a sodrófát,és a bagelhez teljesen hasonló módon megformázom.Nyújt,téglalap,felteker,végeit összecsíp.

Persze itt elmarad a vízfürdő!

Kiolajozott tepsire rakom,legalább egy órát kelesztem,de ha igényli a tészta ,akár másfelet is.A végén megkenem a kalácsfénnyel,szórok rá szezámmagot vagy mákot,és 220°C ra melegített ,begőzölt sütőbe rakom.A hőfokot azonnal visszaveszem ~190°C-ra,és kb húsz perc alatt készre sütöm a bagel/buci/zsömléket.Rácsra teszem,és amint langyosra hűlt ,már esszük is:)

Ha este készül,másnap még remek,de egy egész napot nem célszerű tartogatni.Mondjuk el is fogy mindig hamar:)

Bagel

Általában majdnem minden fajta péksütemény iránt őszinte vonzalmat érzek,ezért is öröm,amikor találkozom valami ismeretlennel.Nekem például a bagel is az volt,amiről először Eszter reggelizős postjában olvastam először.

Aztán mégegyszer is írt róla,és akkor már nagyon szerettem volna sütni olyat.A második írásban el is mesélte a tészta történetét,ahhoz én már nem tudnék újabbat hozzátenni:)

Aztán egy ráérős,hétvégi reggeli alkalmából neki is láttam.Hűen követtem a leírást,csupán annyi eltéréssel,hogy tejpor helyett sovány tejszínt (10%-os zsírtartalom) használtam,mert nem sikerült vásárolni.És az élesztő,mert nálunk nem szokott otthon lenni szárított.

Tehát a karikasüti :

Amiből:
-4 mérőpohár (mp) finomliszt
-0,5 dl tejszín
-25-30 gr élesztő
-2 ek. kristálycukor
-2 kk só
-1,5 mp víz
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez

Ahogyan:
A hozzávalókat a kenyérsütőgép összedagasztja jól,addigra fölébredek,és elkezdem megformázni.Vagyis alaposan átgyúrom,nyolcfelé osztom.A gombócokat mégegyszer átgyúrom,és lisztezett deszkán nagyjából 1-3 ;1-3,5 oldalarányú téglalapokká nyújtom.Hoszabbik oldala mentén feltekerem,végeit összenyomom.Kicsit nyújtogatom,hogy egyenletes vastagságú legyen.Ha mind kész,sok,jól megcukrozott,lobogva forró vízbe dobom őket egyesével,és 20-30 másodpercig hagyom fürdőzni.Kiolajozott tepsibe sorolnak,és meleg,huzatmentes helyen kelnek kb. egy órát.

Kalácsfénnyel történő kezelés után forró (180-190°C) sütőben készre sütöm őket.

Amit langyosra hűlt,ehető.

El kell mondanom,hogy valószínűleg nem hagytam elég ideig kelni,vagy több időt töltött a forró vízben,mint kellett volna,mert egy kissé tömörnek éreztem .Persze lehet,hogy valójában ennek ilyennek kell lennie,csak én foszlós,kalácsszerű állagra számítottam.

Jó volt azért, de még gyakorolok:)

Csókakő,minibagett

Osztálykirándulás volt hétvégén,vagyis családi piknik.Mert ám a mi fiunk már iskolás!

A program helyszíne a csókakői vár volt,ahol mi még,annak ellenére,hogy itt lakunk a szomszédban, soha nem jártunk.Az,hogy vár egyébként kis túlzás,mert leginkább rom,amelyet lelkes emberek gondoznak,építgetnek.Néhány évvel ezelőtt már életveszélyes volt a hely,de most már látogatható,út is visz oda,és folyamatosan dolgoznak rajta,bár nem a teljes helyreállítás a cél.

Érdemes errejárni,mert szép hely.

Alulról,a faluból így néz ki a vár jelenlegi állapotában.Még néhány fotó látható itt.

És ha már reklám:Csókakő honlapja,illetve a várbarátoké ,itt minden elolvasható a várról.

Nagy szabadtéri sütés-főzés is volt tervezve,de mivel nekünk fogalmunk se volt a rendelkezésre álló erőforrásokról,nem készültünk semmiféle bonyolult kajával,csupán virslit vittünk sokat,mondván az akárhogy megsüthető,de végszükség esetén azonmód a zacskóból is meg lehet enni.

De azért kenyeret csináltam,mégpedig minibagettet.Vagyishogy bagett alakú kenyeret.Mivel előző este készült,az igazi bagett valószínűleg csonttá száradt volna,meg bagett kelesztő-sütő hullámos sütőlemezem sincs,anélkül meg ellaposodott volna,így inkább normál kenyértésztából,sőt a normálnál kissé tömörebb kenyértésztából sütöttem.Nem is lett olyan habos-foszlós,de azért egynaposan még teljesen jó szendvicset lehetett belőle készíteni.

Egy nagy adag kenyértésztából,ami általában két közepes méretű veknit ad ki,nyolc darab lett.

Amiből:
-6 mp(mérőpohár) kenyérliszt (BL80)
-2 mp víz
-2 ek étolaj
-2 tk cukor
-2 kk só
-25-30 gr friss élesztő

Ahogyan:
A hozzávalókat beleszórom a kenyérsütőbe,és elindítom a normál dagasztóprogramot.Az elején figyelem ,hátha kell korrigálni,aztán békénhagyom.Ha megkelt a tészta,lisztezett deszkára borítom,és alaposan átdagasztom.Cipót formálok belőle,és megpróbálom igazságosan nyolc felé osztani.

A darabokból kiscipókat formálok,és laposra,nagyjából téglalap alakúra kinyújtom,kb. fél cm vastagra.

Hosszanti oldala mentén szorosan feltekerem,és kicsit meg is sodrom a végén,hogy összetapadjon.A hengereket illesztéssel lefelé olajozott tesibe teszem,úgy ,hogy ne érhessenek össze.

Így hagyom kelni legalább háromnegyed órát.Közben a sütőt 180-190°C-ra felfűtöm,begőzölöm.Ha megkelt,bemetszem a kenyerek tetejét,és 25-30 perc alatt megsütöm.

Rácson kihűtöm,és kész is.

Paradicsomos-fűszeres kenyér

Megpróbálkoztam én is a paradicsomszárítással. Mit mondjak,nem túl sok sikerrel,mert hiába volt a tökéletes,érett,de még kemény paradicsom,meg a jószándék,a technika közbeszólt...

Kiolajozott sütőlemezre rakosgattam a vékonyra szelt paradicsomot,megkentem olívaolajjal,ahogy a nagykönyvben meg van írva,és a legalacsonyabb fokozaton bedugtam a sötőbe.

Azt a fokozatot én olyan 70-80°C-osnak saccoltam,de inkább 120-130 lehetett,mert negyedóra múlva mintha sercegett volna az olaj.Mire ránéztem,a szeletek egy része átlépte a széntablettává válás határát,a maradék még menthető volt...

Marad a nap,úgy néz ki,lesz még az idén kánikula,majd kihasználom:)

Mivel maradt néhány szelet,és igen jó is volt,eredeti szándékomnak megfelelően egy fűszeres-illatos kenyér készítéséhez fel is használtam.

A szárított paradicsom mellett került még bele hagyma,bazsalikom,rozmaring,és durvára tört bors is.

Jó is lett,csak nem bírtuk kivárni,hogy kihűljön teljesen,még melegen ettünk belőle,jó sokat.

El is csaptuk a hasunkat jól.

Tehát a kenyér szerintem:

Amiből:

-5 mp(mérőpohár) kenyérliszt (BL80)
-2 mp víz
-2+4 ek evoo
-2 tk cukor
-2 kk só
-25-30 gr friss élesztő
-szárított paradicsomszeletek
-egy közepes vöröshagyma
-zöldfűszerek tetszés szerint
-só,bors

Ahogyan:

A kenyérnekvalókból a dagasztógép segítségével összeállítok egy adag kenyértésztát,ebbe kerül a 2 evőkanálnyi olaj is.
Ha kész,megkelt,a gépből kiszedem,lisztezett deszkán alaposan átgyúrom,dagasztom.Pár perc pihentetés után 7-8 mm vastagra kinyújtom,és rászórom a paradicsomot,az apróra vágott nyers vöröshagymát,a felaprított zöldfűszereket.Meglocsolom olívaolajjal,sózom,és sok borsot tekerek rá.Így:

Aztán feltekerem,mint a rétest,megformázom,sütőformába rakom.

A formában még egy fél órát kelesztem letakarva,aztán gőzzel teli,180-190°C-os sütőben készre sütöm.Rácsra teszem hűlni,és legközelebb tényleg meg is várjuk,hogy kihűljön...

Grissini

Sok próbálkozás után hétvégén sikerült olyan grissinit készíteni,amit eddig már többször is szerettem volna,de ez volt az első,amit kimondottan jónak találtam.

És ki gondolta volna,hogy ennek a -gyermekeim szerint- ropikenyérnek ilyen kalandos története van:)

A grissini azért is jó,mert így észrevétlenül rá lehet venni a gyermekeket,hogy egyenek kenyeret,mert azért az néha muszáj,csak sajnos ők meg vannak róla győződve,hogy a kenyérevés az hülyeség:)

Mivel viszonylag nagy adagot sütöttem,(~60-70 db) a harmadik tepsinél már sikerült a sütő hőfokát is beállítani...

Utánanéztem a receptnek újfent ,mert az eddigi pálcikák nem akartak sem egyenletesek lenni,és ki is száradtak időnként,és az alakjukkal is volt bajom..

Ki is derült,hol hibáztam ,hagytam megkelni a tésztát,és utána sodortam belőle kígyócskákat.Most már tudom,hogy ezt nem lett volna szabad..

A megdagasztott tésztát azonnal kezelésbe kell venni,és csak utána hagyni picit kelni,és akkor jó lesz.Ha ropogós,kétszersült jellegű végeredményt akarok,nem hagyom kelni,és egyébként is vékonyabbra sodom.

A mostani nem kenyér helyett készült,hanem inkább rágcsálnivalóként ,ezért az alaptészta kapott egy kis fűszert,jelesül rozmaringot.

Tehát a pufók grissini szerintem:(30-35 db)

Amiből:

3 púpos mp(mérőpohár) kenyérliszt (BL80)
1 mp víz
1 kk só
1 tk cukor
2 ek evoo
15-20 gr friss élesztő
1 ek friss rozmaringlevél
1 tojás,pár csepp tej a kenéshez
szóráshoz köménymag,szezámmag,mák,durva só tetszés szerint

Ahogyan:

A tésztához valókat beleszórom a kenyérsütőbe(a rozmaringot nagyon finomra vágva),és egy normál dagasztóprogrammal összedolgozom.Vagyis dolgoztatom.Az elején kell rá figyelni egy kicsit,és ha szükséges,némi vízzel ,liszttel besegíteni.A tészta a normál kenyértésztánál tömörebb,rugalmasabb lesz.

Ha a dagasztás kész,lisztezett deszkára borítom,és a szakácskönyv szerint téglalap alakúra nyújtom.Hogy hogyan,az a szakácskönyvíró örök titka marad,mert ez a tészta mindent csinál,csak nyúlni nem akar:)Vagyis nyúlik,csak ahogy fölemelem a nyújtófát,vissza is ugrik!

Szóval valahogy kilapítom,háromba vágom,a darabokat újra megpróbálom téglalappá formázni,aztán 10-12 darabra felcsíkozom.A deszkán megformázom-sodrom,és olajozott tepsibe pakolom.

A rudacskák tetejét pár csepp tejjel felvert tojással megkenem,és megszórom a választott maggal,egyébbel.Most éppen szezámmag illetve kömény került rájuk.

Langyos/meleg helyen 8-10 percig pihentetem/kelesztem,és gőzzel teli,nem túl forró sütőben addig sütöm,amíg a teteje enyhén megbarnul.

Rácsra fektetve hagyom kihűlni.

Rozskenyér

Viszonylag régóta futó projekt a jó rozskenyér előállítása.
Mit mondjak,buktatókkal és kudarcokkal kikövezett út vezetett idáig,amit még korántsem tekintek a végső állomásnak,de azért egy olyan mérföldkő,ami említést érdemel.

Sok szakirodalom feldolgozása,jónéhány ehetelen,de legalábbis élvezhetetlen termék után sikerült kidolgozni egy viszonylag állandó ,elég jó minőséget produkáló eljárást.

Elolvastam én annyi mindent a rozsról,hogy fele is sok lett volna...

Volt abban a termesztéstől az élettani hatásain át a malmászati technológiákig sok minden,de a rozsos tészta csak nem akart jó lenni...

De már rátaláltam a rozsban található igen kevés sikér aktivizálásának módjára,így egy magas rozstartalmú,de a fehér kenyérhez hasonló textúrájú,boltozatos kenyeret tudok sütni.

A végső cél persze a fehérlisztmentes kenyér előállítása,már csak a kihívás miatt is.

A technológia és a végső recept kidolgozását a kenyérsütőgép nehezíti pillanatnyilag,mert kézzel ugye akármilyen tésztát meggyúr,megdagaszt az ember,de a gép meglehetősen kényes a tészta állagára,nem mindegy a víztartalom,és leginkább nem mindegy a sikérváz,vagy térháló kialakulásának sebessége...

Mert amíg az nincs,addig a a keverőlapátok csak víz-liszt masszát készítenek és kavargatnak ,ahelyett,hogy tésztát dagasztanának...

Ezen térrács kialakításához egyenlőre nélkülözhetetlen valamennyi kenyér-,vagy fehérliszt.

Tehát a rozskenyér jelenleg:

Amiből:

-3 mp(mérőpohár) teljes kiőrlésű rozsliszt
-2 mp fehér-(BL55) vagy kenyérliszt(BL80)
-2 mp víz
-2-3 ek evoo
-2 tk cukor
-2 kk só
-25-30 gr friss élesztő
-fél citrom leve

Ahogyan:

Sajnos a technológiai idők ennél a kenyérnél meglehetősen hosszadalmassá teszik a dolgot,ilyet hirtelen felindulásból nem lehet csinálni:)

Két pohár rozslisztet egy tálban két pohár vízzel híg masszává keverek,és hűvös,de az se baj,ha hideg helyen,akár hűtőszekrénben is,lefedve húsz-harminc órán át békén hagyom.Ezalatt az idő alatt a sikér feltárása megkezdődik,ha nem is megy végbe teljesen.

A masszát a dagasztógépbe kanalazom,belemorzsolom az élesztőt,rászórom a liszteket,a sót-cukrot,az olajat,a citromlevet,és ráindítok egy normál dagasztóprogramot.Eleinte figyelni kell rá,mert még egy kicsi liszt biztos kell bele,különösen,ha a lapátok nem kapják el az anyagot,és csak maszatolnak.A citromlében lévő savak segítenek a sikérből végtelen hosszú szálakat illetve hártyát nyújtani.Ezért szoktak a rétestésztába is tenni kicsi ecetet vagy citromlét.

Mire a program lefut,a tészta kb. 2 2-1/2 szeresére nő.

Alaposan meglisztezett deszkára borítom,és mégegyszer átdagasztom. Kettéosztom,két hosszú nudlit formázok belőle(a tapasztalat azt mutatja,hogy nem nagyon érdemes bíbelődni a klasszikus kenyérforma megalkotásával,mert úgyis kilapul kelés közben)és olajjal kikent formába rakom.Langyos helyen letakarva kap még 40-50 percet,vagy amíg kétszeresére nem nő.
Aztán a tetejét bemetszem,és mehet a forró,begőzölt sütőbe ,190-200°C-on kb. 30-35 percre.

Ha úgy gondolom ,hogy kész,a formából rácsra borítom(és legfeljebb visszarakom még egy kicsit,ha mégsincs kész) és letakarva hagyom kihűlni.

Így néz ki:

Hot dog

Egyik nap az én kislányom jelezte,hogy bizony-bizony,már régen volt virslis kifli,úgyhogy esetleg kapjam össze magam...

Lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?:)

Ez a hot dog-szerű kaja már elég régi,még első kenyeres próbálkozásaim közül való.Annak idején nem várt népszerűségre tett szert,ezért elő is fordul időről időre.


Nem is biztos,hogy teljes joggal hot dognak nevezhető,mert az inkább kolbászt tartalmaz,legalábbis a klasszikus recept szerint.Bár hozzánk itt Magyarhonban inkább a lyokas kiflibe bújtatott virslis változat áll közelebb.Legalábbis a közelmúltból azt ismerjük...


Maga a hot dog egyébként,mint a gyorskaják általában,hol máshol,mint Amerikában született,bár megalkotója emlékeim szerint egy német ember volt.


Dokumentált előfordulása valamikor a XIX. század vége,XX. század elejére tehető.


Nevére van sok magyarázat,valószínűnek tűnik,hogy a korabeli vásárlók ragasztották rá ezt a nem túl hízelgő elnevezést,amivel a beledugott húsárú-finoman szólva egyenetlen- minőségét,és az alapanyagok eredetének tisztázatlanságát juttatták kifejezésre.


A kolbászokról illetve a hotdogról egy minden részletre kiterjedő elemzés itt olvasható.

Szóval,a mienk keletkezése nem ilyen regényes,úgy volt hogy egyszer csináltam,a gyermekek ráfogták,hogy hot dog,és azóta van nekünk is saját:)

Ez is reggeli szokott lenni,tehát itt is korán kell kelni,bár nem annyira ,mint a kalácshoz:)

Ha kész a tészta,ez bő egy óra alatt kész.

Tehát:

Amiből:

A tészta megegyezik a már említett fehér kenyérrel,és az a mennyiség is.
- kell még ízlés szerinti virsli,nálunk Füstli.
-1 tojássárgája,1ek tej a kenéshez

Ahogyan:

A programozott dagasztással elkészített,megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom,alaposan átdagasztom.
Gombócot formázok belőle,és sodrófával minél inkább kör alakúra nyúltom,a lehető legnagyobb méretre,amit enged a felület.

Ez meglehetős türelemjáték,mert a tészta,kenyértészta lévén meglehetősen ruganyos,és nyúlós egyszerre.De a foszlós textúráért áldozatokat kell hozni:)

Nyolcfelé osztom,és a cikkeket egy-egy virsli köré feltekerem.

Kiolajozott tepsibe/sütőlemezre pakolom,és letakarva mégegyser megkelesztem,kb 35-40 perc alatt.

A tejjel elkevert tojássárgájával sütés előtt bekenem.Ilyenkor szoktam rászórni köménymagot,ilyesmit,de most elfelejtettem...

Ha megkelt,előmelegített,180-200°C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütöm,és rácsra téve hagyom kihűlni.

Ilyen lesz:

Magában:

Belülről:

És ha már hot dog,meg Amerika,még néhány fotó,ami ugyan nem kaja,nem gasztro,de a gyereknapon volt néhány igen szép amerikai autó,többek között egy Chevrolet Impala is.

Nekem ő "az" amerikai autó...

Ránézve erre a gépre felüvölt a rock'n roll,ülünk egy benzinkútnál és esszük az almáspitét vaníliafagyival,meg a hagymás hot dogot...

Bundás csillag

Furcsának tűnhet a névválasztás,de a tények makacs dolgok...

A bundás kenyér ,amit szerintem nem kell bemutatni senkinek,gyermekeimnél a kívánságlistán valahol nagyon hátul,nagyjából az utolsó előtti helyen állt,és áll a mai napig.

Ez szomorú,mert mi,nagyok viszont szeretjük.

Ezért érkezett megmentőként a nyári sorozatával Nigella,akit amúgy is szívesen nézünk/néztünk:)

Már a sorozatbeli kerettörténet elhalványult,tulajdonképpen mindegy is,ő mindenféle kivágóformával tette érdekessé a bundás kenyeret .

Az ötlet igazán egyszerűnek tűnt,gondoltam,egy próbát megér:)

Annyit változtattam rajta,hogy nem a kész, hanem a felszeletelt kenyeret,még tojásozás előtt szúrtam ki,így megspóroltam az olajos tenyeret,és egy mosogatást...

Gondolom,mondanom sem kell,hogy elsőszámú kedvenc rangjára emeltetett...

Ilyen formáink vannak,általában a szívecske és a holdacska a legnépszerűbb:)

És ilyenek lesznek

Mi,nagyok,pedig kénytelen-kelletlen beérjük a lyukas kenyérszeletekkel...

Nálunk a bundáskenyér alapvetően sós,és így lehet hozzá enni zöldhagymát,paradicsomot,és bármi egyéb zöldet.

Édesen még nem próbáltuk,eddig nem volt rá igény.

Tehát:

Amiből:

- szikkadt ,textúráját tekintve inkább tömör,mint foszlós kenyérszeletek

-tojás

-tej

-só

-sütéshez olaj

Ahogyan:

Kb. egy centi vastag szeletekre vágom a kenyeret,kiszúrom a formákat,lehetőleg úgy ,hogy a szeleteket ne marcangoljam szét.

Kevés tejjel (tojásonként 1 ek.) felverem a tojásokat,enyhén sózom,és beleforgatom a kenyereket.

Éppen csak egy pillanatra,nem hagyom ázni,mert hihetetlen mennyiséget magába tud szívni,és akkor pempős lesz belül,és az nem jó.

Bő,forró olajban sütöm,lecsepegtetem,tálalom.

Nem vagyok feltétlen híve a teák mindenfélével való elrontásának,de ez elképzelhetetlen citromos-mézes tea nélkül.

Tetszőleges zöldekkel párosítható.

Fehér kenyér

Az első kenyér megsütésére az indított már sok évvel ezelőtt,amikor láttam a Spektrum TV-ben a Mindennapi kenyerünk című remek sorozatot.

Arra jutottam akkor,hogy kenyeret sütni akárki tud,talán még én is,és nekiláttam.

Nem mondom,hogy rögtön az első próbálkozás jó lett,de nem kellett kidobni,ehető volt:)

Aztán lett kenyérsütő gépünk is,abban is sütöttük a kenyereket,de már egy ideje csak dagasztásra használjuk ,így szebb,és szerintem jobb kenyereket készítünk.

A egyébként egy nagy csoda számomra,mert nagyon kevés dologból-tulajdonképpen liszt,víz,só-hihetetlen változatos ízű,formájú,tulajdonságú étel alkotható.

Nagy csoda azért is,mert talán az egyetlen élelmiszer,amit a valamilyen formában a világon mindenhol esznek.

Csoda az is,hogy mindennapos,alapélelmiszer létére egy frissen sült kenyér illata senkit nem hagy közömbösen...

És ezért borzasztó,hogy ezen a világon, legalábbis itt minálunk milyen nehezen lehet jó kenyérhez hozzájutni...

Mit van mit tenni,sütni kell magunknak,így legalább nem lehet okolni senki mást,ha hitvány a portéka:)

Az egyszerű,alap fehér kenyér így készül minálunk:

Amiből:

-1és3/4 mp(mérőpohár) víz
-4 mp kenyérliszt(BL80)
-2 csapott tk.cukor
-2 csapott kk. só
-25-30gr friss élesztő
-2 ek semleges ízű étolaj

Ahogyan:

Az anyagokat az előírt sorrend szerint beleszórom a kenyérsütőbe,és ráküldöm a dagasztóprogramot.

Az elején figyelem persze,ha szükséges,víz vagy liszt hozzáadásával korrigálok.Erre általában szükség is van:)

Ha kész a tészta,lisztezett deszkára borítom,alaposan átgyúrom,dagasztom.

Formázok belőle két kisebb kenyeret,kiolajozott formába vagy tepsibe teszem,és mégegyszer megkelesztem,ez kb. egy óra alatt megvan.

Előmelegített,gőzzel teli sütőben kb. 180-200°C-on 25-30 perc alatt készre sütöm.

Az állapotot elég nehéz ellenőrizni,mert ugye minden tudományos könyv azt javasolja,hogy kopogtassuk meg az alját,és ha üregesen kong,kész.

Ezzel egy kicsi baj van,nevezetesen az,hogy a kenyér ugye az alján fekszik...

De persze ha kiemeli az ember egy lapáttal,beledobja a másik kezébe terített ruhába,villámgyorsan kopogtat,és mielőtt az egész tenyere leégne vissza is dobja a tepsibe,a dolog megoldható:)

Ha kész,rácsra téve kihűtöm,és ehető.

Ez a fajta kb 3 napig élvezhető marad,az olaj miatt nem szárad ki hamar.

És így néz ki: