2007. június 18., hétfő

Piatto di erbe alla Lucana

A világ lecsói c. sorozat második epizódja:) Az első itt található,csak akkor még nem tudtam,hogy ez sorozat lesz...

Az étel neve nekem nyelvtudás híján semmit sem mond,de valójában egy mediterrán ízvilágú padlizsános lecsóval, illetve zöldségraguval állunk itt szemben.

A recept egyébként Gianni könyvéből származik(azt hiszem "Giannival a konyhában" címet viseli a mű).

Ez a könyv nagyon jó,hogy a kezembe került,így legalább megtudtam,hogy ki is ez az ember,akit úton-útfélen lehet látni mindenféle tvben,csak az nem derült ki,hogy miért is.

Most legalább helyrezökkent a világ:hát szakács ő!:)

A fent említett lecsófélének tehát meghatározó eleme a padlizsán,ami ugyanolyan tősgyökeres olasz növény az olaszok szerint,mint amennyire a lecsó ősi magyar étel...

Őshazája valahol a mai Líbia területe,onnan származott el,és vette birtokába a mediterrán térséget,és terjedt tovább a világon.

A padlizsán esetében meg voltam győződve én sokáig,hogy inkább szép,mint jó,de ez azért lehetett,mert első találkozásom vele egy rettenetesen hagymás sültpadlizsánkrém formájában történt,ami igen erősen megalapozta a köztünk fennálló feszült viszonyt.

E viszony javítását nem segítették a mendemondák és a (szerintem megalapozatlan) elővigyázatossági intézkedések se.Gondolok itt a fakéssel való hámozásra/darabolásra,levének gondos kicsurgatására,ezüstnek a megfeketítésére...

Hát,azért megnézném én azt a türelmes embert,aki fakéssel elbánik egy ilyen lila szörnyeteggel:)

Nemcsak nem lehet,hanem értelmetlen is,legalábbis normál rozsdamentes eszközök használata esetén.A szénacélt valószínűleg tényleg megtámadja.

A keserűséget ,amit a levének sózással való előcsalogatásának elmulasztása okoz,nem tapasztaltam eddig,pedig többször is direkt nem hagytam állni.

De lehet,hogy az én padlizsánjaim nem olvasták az idevonatkozó szakirodalmat:)

Szóval az én ragum:

Amiből:

-1 közepes padlizsán
-2-3 érett,sárgahúsú paprika
-2-3 nagy érett paradicsom
-2-3 fej vöröshagyma,vagy ilyenkor főzőhagyma zöldjével együtt
-só,bors
-kakukkfű,bazsalikom
-4-5 ek evvo

Ahogyan:

Az olajon megfuttatom a nagy kockákra vágott hagymát,de nem nagyon,nehogy a végére szanaszét főjön.Közben sózom is,azán rádobom a hasábokra ,kockákra,vagy tetszőleges formára vágott padlizsánt(majdnem mindegy,nemigen lehet felismerni a végén...) és sütöm egy kicsit.Aztán megy bele a hámozott,cikkekre vágott paradicsom.El kell mondanom,hogy lecsó esetén a legritkább esetben hámozom meg a paradicsomot,de úgy éreztem,hogy egy ilyen szép nevű kajában nem lehetnek pöndörthéjcafatok:)

15-20 percig párolom fedő alatt,aztán mehet bele a paprika,ami szintén kap néhány percet a fedő alatt,hogy kicsit megrogyjon.Ha az is megvan,rászórom a finomra vágott zöldfűszereket,és fedő nélkül néha megkeverve addig sütöm,amíg a szaft és a paprika el nem éri a számomra kívánatos állagot.

Ha kész,friss puha kenyérrel tálalom.

2 megjegyzés:

Horasz írta...

Hmmmm jol hangzik:) De jol esne most egy ilyen, ebben a melegben nem is kivanhat mast az ember mint egy gyors, konnyu, izletes ebedet.

H.

zsúrkenyér írta...

Könnyű fehérborral?Esetleg egy gyöngyözően hideg pilsnerrel...:)