2008. szeptember 28., vasárnap

VKF 19 Romantikus vacsora

Doctor Pepper erre a fordulóra gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladatot adott. Sajnos mostanában nem nagyon van alkalmunk a romantikus vacsorázásra, így iskolakezdéskor időnként az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán vacsorázunk:)

Pláne hogy kettesben...

De már volt rá precedens, hogy terveztünk ilyent!

Egyébként egyetértek phzs-vel abban,hogy nem elsősorban a körülmények és az étel az,ami romantikussá tesz egy vacsorát.

Ettünk már donpepés pizzát holtfáradtan a költözős dobozokon "megterítve" , amúgy a dobozból, és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerkőcök hónapokig emlegették, milyen jót vacsoráztunk...

Vagy a már régebben említett BKF keretében , a bicegőlábú kerti asztalnál elköltött álmos reggelik is nagyon jók voltak...

Most nem jött össze.

De ha már romantika,kis történet,ami miatt egyáltalán megírtam ezt a posztot:

Tavaly, a házassági évfordulónk közeledtével szóbajött valamilyen kettesben eltöltött program. Beszélgettünk, tervezgettünk, mikor is előállt a fiunk hét éve minden bölcsességével és empátiájával , komolyan ránk nézett, és azt mondta:

-Anya, Apa , ha gyertyafényes vacsorát szeretnétek kettesben , mi a Barbarával addig bemegyünk a másik szobába!

Természetesen nem éltünk eme meglepő felajánlással, inkább egy gyönyörű ünnepi ebéd volt négyesben.


A fényképet a Fotózok-ról csentem,de az nem baj,mert az a Páromé:)

2008. szeptember 25., csütörtök

Elit alakulat

Nemrég mutatták be a sajtónak a Magyar Honvédség ezidáig széles körben nem ismert ,mindenre elszánt elit alakulatát és az ő titkos fegyvereiket.Nevezetesen a katonaszakács válogatottat és azokat az ételsorokat,amelyekkel a csapat az erfurti szakácsolimpiára készül.

Az igazi kihívást jelentő melegkonyhás szekció három fogása látható a képen.

Hogy mi is látható ,azt idemásolom az eredeti cikkből:

Előétel: tőkehal szelet vajban, száraz fehérborral párolva, rakott zöldség (cukkíni, padlizsán, sütőtök, fontina sajt) olívás-kapribogyós citrom ragu.

Főétel: lecsóval töltött párolt hátszín, snidlinges galuska felfújt, párolt ceruzabab, bébi karotta, paprikás mártással.

Desszert: somlói puding, mézes pisztáciával, zölddió befőttel, chilis csoki habbal, fekete szezámos fehér csokoládéval.

Nem hangzik rosszul...

( A képet a honvedelem.hu-ról loptam,köszönöm!)

E vetélkedő érdekessége,hogy a választott ételsort 6,5 óra alatt,150 adagban kell elkészíteni,amit a látogatók megvásárolnak,és az ő értékelésük alapján rangsorolják a versenyző csapatokat.

Apró trükk,hogy az ételek készítéséhez kizárólag a Bundeswehr-nél (Német Szövetségi Haderő) rendszeresített mobilkonyhai felszerelések használhatók.

Magyarán gulyáságyú,és annak tartozékai:)

A kép forrása illetve cikk a bemutatóról itt olvasható, itt meg egy rövid video a látványtálakról.

Drukkolok nekik,hogy jól szerepeljenek,de egy dolgot nem értek.

Amikor én még suhanckoromban az MH vendégszeretetét élveztem,vajon ezek a szakácsok hol voltak és mit csináltak ahelyett,hogy valami rendeset főztek volna az épphogy csak ehető helyett?

2008. szeptember 23., kedd

Méteres hús

Kedves Olvasók kérésére!:)

Először is rövid magyarázat a névről: általában nem méteres, persze hogy nem. De ez már annyira régi étel, hogy nagy valószínűséggel még az én gyerekkoromból származik az elnevezés. Mivel nagyon távolról- ellenfényben, hunyorogva- hasonlít a méteres kalács nevű sütire, mi is lehetett volna más a név? Mindent mégse foghatok rá a saját gyermekeimre:)

Töltött hús ez valójában, egyenesági leszármazottja a különféle göngyölt húsoknak, csak kivitelében jóval egyszerűbb. Cserébe látványosabb.

A töltelék, ami itt a ragasztó szerepét tölti be, egy horváthilonásan klasszikus, áztatott kenyér hordozójú, tojással kötött, elsősorban petrezselyemmel ízesített massza, megállná a helyét bármely retró receptgyűjteményben.

A töltelék persze ízlés szerint dúsítható szinte bármivel, én párolt gombával szoktam. Úri helyeken szokás beletenni némi elkapart csirkemájat is, de én azt nem.

Ez a a konyhatechnikai művelet azon kevés dolog közé tartozik, amit nem vagyok hajlandó megtenni. Jó, persze el tudok képzelni olyan, súlyos szankciókkal fenyegető élethelyzetet, amikor igen. Ilyen lehet például az éhhalál közvetlen veszélye, esetleg nagy kaliberű töltött fegyverrel való fenyegetés, de egyébként nem. Májat nem kaparok.

Szóval:

Amiből:

-karaj,tetszés szerinti hosszban ( 4 főnek 12-16 szelet bőségesen sok)
-szikkadt kenyér 4-6 karéj (mérettől függ, kb. 350-400 g)
-1-2 tojás
-250-300 g apró gomba
-1 kis fej vöröshagyma,vagy szezonban egy csokor újhagyma
-kis csokor petrezselyem
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst vékonyan felszeletelem, a hártyákat, zsírokat, egyéb fehér részeket letisztítom róla. Nem sózom be, hogy ne száradjon ki az elkerülhetetlennél jobban.
A töltelékhez vízbe áztatom a kenyeret, és amíg jól elázik, kevés olajon/vajon megpirítom kissé a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, és megpárolom.
A petrezselyemmel semmi ilyesmit nem teszek, kár lenne az ízét kifőzni belőle.

A kenyeret amennyire lehet, kinyomkodom, és szétmorzsolom, hogy lehetőleg nagyobb cafatok ne maradjanak benne. Belekeverem a párolt gombát, a tojásokat, a finomra vágott petrezselymet. Sózom, bőven borsozom. Ezt általában a szerencsére bízom, ilyenkor nem kóstolom meg, mert nyers tojás van benne, azt meg ha nem muszáj, nem eszem.

A lehető legsimábbra keverem.

Egy megfelelő méretű sütőtálba elkezdem berakosgatni állítva a hússzeleteket, megkenve a töltelékkel. Ha ügyesen sikerül beosztani a tölteléket, marad annyi, hogy az egészet vékonyan be lehet vele kenni, így a húsok nem száradnak annyira ki.

A tetejére hajszálvékonyra vágott szalonnaszeleteket fektetek, és közepes hőfokon,160-170C-on kb. egy óra alatt átsütöm.

Szeletelni igazán csak teljesen kihűlve lehet szépen, kissé átlósan, hogy jól is nézzen ki.Melegen nem érdemes ezzel küzdeni, szétesik menthetetlenül. Akkor csak úgy, a szeletek mentén szétválasztva, semleges rizskörettel ,vagy sültkrumplival , zöldsalátával, némi hideg sörrel megtámogatva érdemes enni.

Ha marad, akkor lehet próbálkozni a csíkosra szeleteléssel...

Fotó sajnos nincs, régen volt ilyen utoljára, de ha lesz pótolom,megígérem!

2008. szeptember 16., kedd

Melanzane alla Parmigiana

Avagy sajtos,sőt kétsajtos padlizsán. Vagy rakott padlizsán. Nevezzük bárhogy ,mostanában nagyon szeretjük a padlizsánt.

Szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül,így van ötlet,recept számos, amit ki lehet próbálni.

A legutóbbi a Bűvös szakácsról származik,ők készítették a címbéli fogást nemrég.A cikkben az étel történetét,számos elkészítési módját is sorra veszik.
Az ételleírás is remek,csak szokás szerint nem nyomtattam ki,így megint nem sikerült szóról szóra követnem,de visszaolvasva azért nem volt túl nagy az eltérés.
A másik ,amit nem sikerült betartani,arról nem én tehetek.Ugyanis aki vasárnap reggel itt a mi városunkban bivalymozzarellát tud beszerezni ,az egy rendkívül szerencsés ember! Én most nem voltam annyira,úgyhogy maradt a sima ,fehér tehéntejes változat.Szerintem nem rontott sokat,így is nagyon ízlett.

Legalábbis nekünk felnőtteknek.Úgy tűnik a gyerkőcöket valami riasztja a padlizsánban még , kikotorják a ratatouille-ból is:)

Szóval szerintem:

Amiből:
-2 db közepes padlizsán (tisztíva kb 700 gr)
-3 gombóc mozzarella (kb.300-350 gr)
-parmezán
-paradicsom (most MUTTI püré)
-3-4 gerezd fokhagyma
-bazsalikom
-olívaolaj
-liszt
-só,bors

Ahogyan:

A padlizsánokat megmosom,végeit levágom,vékonyan (6-7mm) felszeletelem,sózom,és hagyom lecsepegni.(30-40 perc).Közben elkészítem a paradicsompürét,ami jelen esetben igen egyszerű,mert a paradicsommal nem kellett bajlódni.
Kevés olívaolajon megfuttatom a finomra vágott fokhagymát,felöntöm a pürével(kb. fél liter).Kis lángon melegítem, közben beleszórom a bazsalikomot,sózom,borsozom. Addig főzöm, amíg krémszerűen sűrű nem lesz.

A padlizsánkarikákat leöblítem,a vizet leitatom róluk.Lisztbe forgatva kevés olívaolajon aranysárgára,ropogósra sütöm a karikákat.

Sütőtálba rétegezem a sült padlizsánt a pürét és a felszeletelt mozzarellát úgy,hogy a tetejére massza kerüljön.Ebből a mennyiségből nekem három rétegre futotta.

A tetejére parmezánt reszelek bőségesen,és 200°C-os sütőben 30-35 perc alatt átsütöm. Kicsit hagyom hűlni(hogy ne fortyogjon a sajt) és friss ropogós kenyérrel tálalom.

2008. szeptember 15., hétfő

Képek a félmúltból

Ha nem is napi rendszerességgel,de viszonylag sűrűn ránézek az English Russiá-ra. Érdekesek a mai Oroszország és környékének anomáliáiról szóló sorozatok is,de még jobbak a múltidéző gyűjtemények.

Nemrég leltem rá egy korabeli élelmiszerhirdetés válogatásra.

Zömében a szocialista élelmiszeripar vívmányai,egyik-másik akár ismerős is lehet.


A fenti képet is onnan loptam,köszönöm!

2008. szeptember 8., hétfő

Tormamártás

"Marhahúst (mint akár halat) legjobban egyedül fogyaszthatni,csak a baromfiakhoz, vadpecsenyékhez, a konyhaművészet mesterséges remekeihez, így a tavaszi szalonkákhoz kell társaság, akivel a fogyasztó az étel minőségét megbeszéli. De a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só. Az első falatoknak kell megmutatni: vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a bordák közé (sőt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a hideg, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban. A marhahússal nem lehet beszélgetni, neki magának kell kitenni magáért messzi földről jött ízével.

Igaz, hogy fontosak a különböző zöldségek, így tavaszonként az új karfiolok, kalarábék, répák, sőt kelkáposzták és petrezselymek a hús környékén, a krumplik és a fiatal hagymácskák, amelyeket külön kell megrágni és elfogyasztani,és utánuk egy kanállal a hús alatti levesből vagy a paradicsommártásból fogyasztani... "

Krúdy Gyula:Mit ebédelt Ferenc József? (A bécsi csonthús legendája)
A has ezeregyéjszakája c. kötetből

Ez csak a finom főtt húsról jutott eszembe.Marhahúsleves készült,és főzés közben a hűtőben ráakadtam egy emberes méretű tormára. És itt vitába kell szállnom Krúdy mesterrel,mert igenis , a főtt hús elképzelhetetlen torma nélkül. Lehetett volna gyorsan ecetes torma,ami nagyon jó,és a férfi szakasz szereti is nagyon, de a női kevésbé.

Ezért valami szelídebbet szerettem volna készíteni,ami mártás. Mártásokban egyébként nem vagyok kimondottan erős, ez sem egy bonyolult darab:)

Régimódi,manapság már egyáltalán nem divatos,rántásalapú mártás lett,olyan béchamel- szerűség.

De mivel hirtelen ötletből jött,nem volt sem idő,sem lehetőség ennél jobban kidolgozni.
Nem várt sikert aratott egyébként,a főtt marhával tökéletes párost alkottak.

Amiből:
-1 jól megtermett torma fele
~40 gr vaj
-1 csapott ek liszt
-tej
-só,bors

Ahogyan:

A tormát lereszelem,és lehetőleg azonnal légmentesen lezárom.Mert ha a zöldségek között lenne verseny az illó aromáit mielőbb elvesztő gyökér címért,alighanem a torma nyerne fölényesen.Meg így az ember nem sír addig se,amíg a reszelt torma sorra nem kerül.

A vajat kis lángon habzásig hevítem,beleszórom a lisztet.Nem pirítom,éppen csak annyira ,mint a béchamel esetén,vagyis a szalmasárga állapot előttig.

Beleforgatom a tormát,és azonnal öntök rá kevés tejet is,hogy az aromája meg ne szökjön.Állandó keverés mellett annyi tejet öntök még hozzá,hogy krémszerűen folyós legyen.Közben sózom és kevés borsot is tekerek rá.Csak addig főzöm,amíg a nyers lisztíz eltűnik.

A tűzről lehúzva még reszelek bele egy keveset a tormából,hogy az ízét felfrissítse.

Tulajdonképpen ezzel kész,de mivel éltem a gyanúperrel,hogy a mi leányunk majd úgyis kifogásolni fogja a maszatban lévő tormaforgácsokat,inkább átpasszíroztam egy szűrőn.

Így homogén , nagyjából tejfölsűrűségű mártás lett a végeredmény.

Ja,és a mi lányunk így sem evett belőle:)

2008. szeptember 7., vasárnap

Dícséret

Meg lettem dicsérve ,de nagyon!:)

Iskolából hazajövet mesélte a fiam:

"Ma a menzán nagyon jó ebéd volt ,a kedvencem! Lencsefőzelék hússal,kétszer repetáztam!

Meg is mondtam a tanító néninek,hogy én már alighanem nem is vacsorázok ma. Hacsak nem apa valamelyik specialitása lesz..."

Kell ennél nagyobb elismerés?:)