2012. április 15., vasárnap

Születésnapi meglepetés

 
Kedves Zsúrkenyér olvasók!
Üdvözöllek benneteket!
Sajnálatos módon már nagyon régen találkoztunk.
Megszűnő munkahelyek, új szakmai kihívások, költözések, csalódások, családi tragédiák sora szegte kedvünk a történetírásban.
A finom ételek elkészítésének megnyugtató művészete, fotózása, elfogyasztásának élménye; az egészséges táplálkozásra való törekvés természetesen megmaradtak. Csak nem jutott idő leülni és találkozni Veletek.
De ennyit az elmúlt dolgokról, most inkább szövögessünk terveket ! :)
Nem kisebb apropóból írok, és kereslek, hívlak benneteket közös vidámságra, mint a Zsúrkenyér blog szerzőjének kerek évfordulós születésnapja.
Szombaton (2012. ápr.21.-én)
lesz e becses nap.
Aki kedvet érez, kérem „küldjön” egy szülinapi menüt, vagy tortát, vagy pár kedves szót, bármilyen köszöntést a régi idők emlékére ( Cserke: http://eteto.freeblog.hu/,  Horasz: http://horasz.blog.hu/ , Chili és Vanilia : http://chiliesvanilia.blogspot.com/ .....és még sok akkori jó barát),
vagy csak, mert benézett és tetszik az ötlet! 
Nagyon nagy örömet okoznánk ezzel a mi kedves finomságokat, buszokat és tankokat imádó Zsúrkenyerünknek.
Nagyon köszönöm: Zsúrkenyérné
 ( Fotó. tech.ize.hu oldalról)

2009. március 1., vasárnap

VKF 23 Leves,melyben zeller meg nemes gerezdek keverednek

Alighanem a címmel ki is merült eszperente tehetségem,hiába ígért plusz pontokat Grenadine az elbíráláskor.

A feladvány enélkül is adott gondolkodnivalót,és azt kellett észrevennem,hogy meglehetősen kevés olajos mag fogy a mi konyhánkban.Ételben legalábbis.

Sütiben még csak csak,bár a dió-mák-mandula szentháromságon ott sem nagyon lépünk túl.Na jó,még a kókusz időnként.

Elsődleges jelöltem most is a bejgli volt,de inkább a fent említett leves mellett döntöttem.

Maga a leves nem egy nagy durranás,talán már szerepelt is,hiszen gyakori vendég az asztalon.Golyólevesként még a rendkívül finnyás leányzó is hajlandó megenni.Akárhogy is,a levesgyöngyök gyártóinak nagyon hálásak lehetünk,mert a golyóval tényleg szinte bármilyen zöldséglevest (legalábbis a krémleveseket) el lehet adni a gyerekeknek...

Visszatérve a zellerleveshez:

Már régóta motoszkált bennem,hogy a zeller édes/földes ízéhez mit lehetne párosítani.Mivel a leves fűszerezése általában nagyon visszafogott,a borson kívül csak egy egész kevés szerecsendióval szoktam megijeszteni,a zeller dominál.

A szalonnachips bejött,de aztán nemrég diót pirítottam valamihez,és az illatról azonnal eszembe jutott a leves. A próba hamarosan megtörtént,és fényes sikert aratott.

Ugyan csak kiegészítője a levesnek,de így együtt nagyon jók!

Tévedtem,mégsem írtam még zellerkrémet,úgyhogy most !

Amiből:

-1 jó nagy,férfiökölnyi zeller
-2 db kisebb krumli
-50 gr vaj
-frissen őrölt bors,só
-lehelletnyi szerecsendió
-húsleves
-tejszín

Ahogyan:

A vajon párolom kicsit a feldarabolt krumplit és zellert,sózom,borsozom.Pár perc után felöntöm húslevessel,akkor reszelek bele egy pici szerecsendiót.

12-15 perc alatt puhára főzöm.Ha teljesen puha,a tűzről levéve botmixerrel pürésítem.Ha túl sűrű,kevés vízzel higítom,szükség szerint utánízesítem.Újraforralom,és és belekeverem a tejszínt.Azzal már nem forralom,hogy homogén maradjon.

A diót durvára vágom és szárazon,serpenyőben állandóan rázogatva megpirítom.Ha már kész ,azonnal átöntöm egy nagy,nehéz hideg cseréptányérba,mert képes önmagában is megégni...

Tálaláskor a leves tetejére bőven szórok belőle,és még pár csepp extra szűz olívaolajat csorgatok rá.

Nagyon jó...


Itt vagyok!

Újra itt !

Mindenekelőtt elnézést kérek azoktól,akik kerestek,de nem válaszoltam,akik olvastak volna de nem volt mit...

Köszönöm mindenkinek,aki néha benézett és érdeklődött, és azoknak akik a régi írásokat is olvasták.

Innen üdvözlök minden újat,akik az elmúlt hónapokban jelentek meg,időnként azért olvastam ám!

Horasznak köszönöm a legutóbbi barátságstafétát,ígérem hamarosan ledolgozom az elmaradásaimat!

Most gyorsan írok VKFet , és hamarosan elmesélem mi történt az elmúlt hónapokban:)

2008. november 9., vasárnap

Kelbimbóleves

Mert itt az ősz , mégha ez nem is látszik egyáltalán se. De van kelbimbó.Ő se az a kimondott gyermekbarát zöldség,- akkorsem, ha ilyen szépeket is írt róla C&V- én sem emlékszem,hogy nagyon rajongtam volna érte.Aztán már majdnem felnőttként volt valami félresikerült találkozásunk,ez újabb évekre visszavetette a kibontakozó kapcsolatot.

De ahogy öregszem,megkedveltem ezt a zöldséget is.És nem csak sok hús mellé!

Bár vajon párolva köretnek sem rossz...

De az is igaz,hogy a mi gyermekeink szerint egyetlen lehetséges fogyasztási formája a nyersen elrágás:)

Legalább megkóstolták...

Jó volt úgy is,de én inkább levest főztem belőle,gyors,tartalmas zöldséglevest.Aki úgy véli,hogy némiképp hasonlít a frankfurti leveshez,nem téved nagyot,bár nem ez volt a cél,de ahogy a már szakállas viccből elhíresült suszter mondta: Így se rossz!

Amiből:

-500 gr kelbimbó
-1 nagy szál póréhagyma
-1-1 szál sárgarépa és petrezselyem
-1 kisebb zellergumó fele
-2-3 db krumpli
-8-10 cm jóféle füstölt kolbász
~50 gr vaj
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,majoranna

Ahogyan:

Mivel gyors ebéd volt,a lehető legegyszerűbben készült. A zöldségeket nagyjából egyformára daraboltam,a póréhagymát kb. centis karikákra,hogy ne főjön szét. A kelbimbókat max. félbe, a kolbászt vékony karikákra.

A vajon az összes zöldséget a kolbásszal együtt rövid ideig pirítottam/pároltam,sózás borsozás után felöntöttem a húslevessel. Kapott egy kevés majorannát, és mintegy negyed óra alatt megfőztem.

Amint jónak gondoltam ,behabartam tejföllel,még egy-két percig forraltam,és kész is volt.

Mi tagadás,tényleg emlékeztetett a frankfurti levesre....

2008. november 2., vasárnap

VKF 20. Gulyás

"Száműzték a levest a mesékből.Összegyűltek a gyerekek,és száműzték.Egyvalaki kelhetett volna csak a védelmére,egy "Bajszos" nevű magyar gyerek,de az éppen aludt.

Hát,most hova menjen a leves? Kifele! Takarodj!... kis híja,hogy ki nem lökdösték. Csak tekingetett szegény feje segélyt kérően erre meg arra. Az óramutatónak sem kellett. A papagájnak se. A papagáj ellensége a levesnek.De a levesbe mártogatott kenyeret , azt persze szereti. A cukrosat?-kérdezték a gyerekinkvizítorok. Ha mártogatni lehetne! Az még megmenthette volna a tányérjaikból és meséikből örökre száműzött levest. Mártogatni azonban tilos. Jól nevelt gyerek nem mártogat. Csurog a papagáj. A tejeskávéba vagy kakaóba mártott édeskenyérből több van a tollain, mint a csőrében. És a rúdon. Azon a félszigeten,ami egybeköti a fallal.

Világrészek háborúja ez. Minden földrész gyerekei a levesestányérok tartalma ellen. Látni sem akarják. Fintorognak,összehúzzák a szemöldöküket, behunyják a szemüket, összeszorítják a szájukat, elfordítják a fejüket. A szagát se állják. Ígéretek. Minden hiába. Kirándulások . Az is hiába. Új játékok. Hiába. Erőszakkal. Csak így megy, és még fújni is kell, hogy kihűljön , forró , forró , nem kell a tányérba a levesbe még így is nagy könnycseppek hulltak.

Pedig milyen finom is a leves! És hiába esküdöztünk annyit gyerekkorunkban, hogy soha, lassacskán megbékültünk vele. Bár nem teljesen. Kelletlenül, lelkiismeretfurdalással, talán csak mire megkopaszodunk, hiszen annyiszor állt égnek a hajunk a levesestányér előtt valaha. Igen , csak félig békültünk meg vele, és megvetjük magunkat, hogy idővel olyan "levesesek " lettünk, úgy vonzódunk már a leveshez.

Ki ne tudná elmondani, mi okból szegte meg gyerekkori esküvéseit és ígéreteit, és kezdte végül is kanalazni a levest, mintha a hajánál fogva húznák, mint mikor angyalhaj, csurgatott tojás van benne? Szükség vagy élvezet? Mi volt az oka? Az, hogy saját jószántából tette? Hogy először élhetett a szabadsággal? Biztos csak az, hogy a leves ellen valaha annyit kapálózó gyerek , egyszer Párizsban , már ifjúként szimatolni kezdett: illatos gőz áradt a fületlen csészéből, amely pereméig volt hagymalevessel.

Haha,de csak ezt az egyet!...-határozta el konokan, és kicsit bohémnek érezte magát, noha e téli cimbora után újabb levesek is lecsúsztak... a párizsi magyar vendéglők levesei, és köztük a híres gulyás.

A mennybéli hierarchiában e két leves az Arkangyalok szférájába tartozik. Uralkodnak. Parancsnokolnak. Annak pirított kenyérkockák jogarával, vékony sajtszálakból szőtt hermelinpalástjában , amik már nem is szálak, hanem húrok, egy nem pengethető, hanem lenyelhető hangszer húrjai. Emez pedig, a gulyás vagy gulyásleves vörösre festett , heves és goyai, csípős és csaknem gyújtogató.

Aki be kíván hatolni e levesek világába, annak az embernek nyomait kövesse, aki attól félvén, hogy szomjan halhat, folyadékot keresett, és amikor megtalálta, felötlött benne, hogy hiszen éhen is halhat, rohant máris a szilárd táplálék felé, majd odaérve habozva megállt, mert noha igaz,hogy ezzel csillapíthatja éhét, de a szomjan halás réme még mindig fenyegeti. Salamoni döntés született, keveréke folyékonynak és szilárdnak, egyszerre ehető és iható, vagy iható és ehető, a sorrend nem változtat az ember kettős szörnyű ősi félelméből , az éhségből és a szomjúságból született levesen. Ne folytassuk a történelmi fejlődést. A harmad- és negyedkorból maradtak ránk a csaknem tűz ráklevesek. A teknősbéka-leves. A levessé vált mélységes tenger. Meg a tarajak. Az újfajta szerelemgerjesztő kakastaréjok. Az összes harmad- és negyedkori leves meg mártás szerelemgerjesztő. Nagy zabálások és belső bugyborékoló fortyogás. A test levese és a test ördöge, kéz a kézben. Az Újházy-tyúkleves. Magyarországra kellett jönnöm, hogy megtudjam milyen, hogy megkóstolhassam. Nekem Magyarország a levesek országa. Reszkessetek porcogók! Agyhártyák remegjetek! Szellemei a koleszterinnek!...

Fejenkint egy kakas. Egy kakas sakantyústól, taréjastól, az egész kakaskodással ami belefér. De nem adunk receptet. Hogy miért nem? Mert az egyik receptet követi a amásik .És már a sarkunkat tapossák a hallevesek. A tömény-ízletesek. A legtöményebb-ízletesebb balatoni hallevesek. Vagy a vadhúsokra specializálódott vendéglők. Ebben Budapest vezet. Vadkan-leves, nyúlaprólék-leves, krokett módra megpirított húsgombóckák szarvasvagdaltból, vörös borban. Ez is leves. Gondol-e itt valaki is a consommé-ra, az erőlevesre? Senki. Száműzni innen ezt a szót, ahol tíz ujjal tépve esszük az erdei vadat , a nyulat, az agancskoronás szarvaskirály bordáját. A consommé-nak frakkszaga van. Reszket a csészében mint egy arany monokli. Eszébe sem jut itt senkinek, sem ő, sem egyéb diplomata levesek, ha előttük áll ez a levesestál, benne az enyhén savanykás őzmell. Se a consommé, se egyéb leves litániák, amelyek a magyar konyhában mind megízesedhetnek paprikával, borssal, levesek maradnak mindazonáltal.

Meghajlunk az íz előtt, más levest is ismerünk, például a francia potiront, de be kell vallanunk, hogy a magyar tökfőzelék finomabb, noha mindkettő a tök húsából készül. A tökfőzeléket az különbözteti meg a potirontól, hogy egy apró fűszer van benne, a kapor, és fanyar tejfel, ami oly zamatosan ízesít sok magyar ételt.

A potiron és a tökfőzelék mellett ott az amerikai ayote is , ez a tökféleség amit egyszerűen sós vízben főznek, vagy melasszal készítenek el halottak napjára.

És ha már csípi a szánk szélét a leves , hogy szóljunk róla említsük meg a magyar konyha találmányát , a gyümölcslevest. Hidegen tálalják. Legjobb a meggyleves, noha készülhet cseresznyével, vagy almával is. Édeskés , halvány rózsaszínű, mintha rózsákból készült leves volna.

Még egy gyöngy- leves a tarhonyaleves , ősi táplálék, a tarhonya az olasz metélt tészták családjából való. Ki tudja, talán éppen Marco Polo... csakhogy nem hosszú csíkokra szabdalják a tésztát, hanem szitán préselik át, tojásból és lisztből gyúrt pompás, ropogós golyócskák lesznek belőle.

Karácsony este dívik a borleves, egyik fajtája a puncsnak. Tojássárgája, bor, cukor és fahéj. Mária-fürdőben készül, utána jól fölverik.

Leves és bor-de hiszen kóstoltunk mi másik borlevest is, a vaddisznó-levest rózsabogyóval. Micsoda meglepő keverék! Magyarország a népek országútja volt ,életelemének, életörömének szerves részévé vált minden, ami eredeti, ami váratlan.

És e levesekben mindig ott lelhető az alkotóelem, mely magyaros ízüket adja: a paprika.

Egy régi, 1775-ben írott könyv, "A Virágok és Füvek Új Magyar Kertje" nevezi először paprikának azt a növényt, amelyet addig törött borsnak hívtak.

Alföldi Flatt Károly botanikus ,1800-ban a paprika útját végignyomozva, azt állította, hogy a törökök hozták be Magyarországra. Mások szerint a görög kereskedők árulták ezt a Balkán-félszigetről származó "török borsot".

A parasztok befogadják. Így jelenik meg mai formájában Szeged környékén, Alsó-Magyarországon. A szegedi Pálfi-testvérek fedezik fel, hogy ha a paprika ereit és magvait eltávolítják, héja megőrzi csípős, finom ízét, de csöppet sem éget.

A Szeged és Kalocsa környéki kertészek hozták létre a piros paprikát, a magyarok ma már világszerte ismert kedvencét.

Magyarországon népszerű lesz. A lábakon álló vagy tűz fölé akasztott, falusi bográcsokból indul hódító útjára egyre emelkedik rangban , és végül felkerül az urak asztalára is. Itt éppen ellenkezője történik annak, ami Európa egyéb részein történt, ahol a paprikát hét lakatra zárt kertekben, kolostorokban termesztették, nemeseknek és papoknak szánták ajándékul. Jól tudhatta ezt egy 1604-ben kiadott szótár szerzője, mikor így írta le a paprikát: "ritka növény,a gazdagok kertjeiben terem".

A "paprika", ami dél-amerikai fűszer , fogalmaink szerint nem tartozik a csípős fűszerek közé. Enyhe csípőssége nincs kapcsolatban élénkvörös színével. Aki látja és megtudja hogy csípős, nem eszik belőle. Tüstént azt hiszi, hogy a színe kapcsolatban van az erejével. Pedig nem ez a helyzet. Inkább arra szolgál, hogy kellemes szomjúságot keltsen, melyre a bor hűvössége kívántatik.

Megszámlálhatatlan a levesek fajtája ebben a csupa ötlet, csupa fantázia konyhában, és lángra gyúlt rózsavörös színük előre vetíti a "paprika" mennyi ízét.

Miguel Angel Astúrias ; Pablo Neruda : Megkóstoltuk Magyarországot

Előre szólok,figyelmesen elolvastam a kiírást! Értem én,hogy próbáljunk meg elrugaszkodni a mindennapi ízektől,a megszokott leveseinktől,de eszembe jutott a fenti írás,és ehhez nemigen passzol más leves,mint a gulyás.

Másrészt ha az étel nem is, az elkészítése mindig különleges,hiszen társasági esemény,jellemzően férfimunka a javából . És jó mulatság,persze.

Mint ahogy most is. Rég nem látott,kedves barátainknál nyaraltunk múlt hétvégén, ott a birtokon remek alkalom kínálkozott a főzésre.

Aprónépet a feleségek kíséretében kirándulni küldtük,(az igazsághoz híven hozzá kell tennem,hogy miután előkészítették a hozzávalók egy jelentős hányadát) mi pedig nekiláttunk.

Először is befejeztük az előkészítést a szabadtéri főzés nélkülözhetetlen hozzávalóival, úgymint:
Vágtunk fát, kerestünk a pincében barna és pilseni típusú söröket,előszedtük a holland szivarkát és indiai ,ébenfalevélbe csavart szűzdohányt.

A tűzrakás megy nekünk csuklóból, szót sem érdemel.

Vártunk kicsit,hogy elég nagy, stabil legyen a láng a pirításhoz,addig elmondom,miből főztünk:

Amiből:

~ 2 kg marhalábszár
-3-4 közepes fej hagyma
-leveszöldség (1-2 db. mindenből ,répa,petrezselyem,egy kis zeller,paprika,paradicsom)
-krumpli
-zöldfűszercsokor (leginkább petrezselyem és zeller)
-60-80 gr disznózsír
-őrölt pirospaprika,só

Ahogyan:

Mivel rendszeres "bűvös "olvasó is vagyok,és figyelemmel követem a gulyás/pörkölt fronton mostanában zajló ütközeteket,én is eltértem a szokásos metódustól.Hogy a végeredményben ez mennyire volt érzékelhető,nem tudom,mindenesetre a hús sokkal omlósabb lett,mint általában a lábszár szokott.

Tehát:

A zsírt megolvasztottam és amikor már nagyon forró volt ,rádobtam a felkockázott húst.Nagy lángon körbepirítottam ,fehéredésig,és folyamatosan keverve,rázogatva pirítottam addig,amíg elkezdett levet ereszteni.Akkor került rá a finomra vágott hagyma,a hajszálvékonyra aprított paprika és a feldarabolt,hámozott paradicsom. Ezzel is pároltam a saját levében még só nélkül.Amikor a hagyma kezdett szétesni,belekerült a többi zöldség is,meg a só,és a durvára tört bors. Ezekkel is átforgattam, és paprikáztam is.Szerintem ilyenkor már mindenképpen célszerű beletenni a paprikát,mert a zsírban oldódó komponenseknek kell egy kis idő.

Egy-két perc után felöntöttem vízzel,beledobtam a fűszercsokrot,és végre leültünk a tűz mellé,néha dobtunk rá fát,szivaroztunk,sört ittunk,és megvitattuk az élet dolgait.

Ezzel a rendkívül fontos dologgal még sehol sem tartottunk,amikor már bele kellett dobálni a felkockázott krumplit is,mert a hús majdnem puha volt.

A krumplival együtt bő negyedóra alatt meg is puhult,és tökéletes időzítéssel megérkezett a célközönség is fáradtan,kipirultan,farkaséhesen.

Aki akart,tehetett bele még egy kis chilit (csak én akartam) ,és nagyon jóllakhatott.

Fotó nem készült,ahhoz túl éhesek voltunk:)

2008. november 1., szombat

7

Elért hozzám is a mostani körkérdés, Mirelle és Neguilla kíváncsi rám,illetve legalább hét dologra rólam.

A szabályok röviden,ha még valaki nem tudná:

1. Belinkelni a kérdezőt.
2. Hét dolgot elmesélni magamról.
3. Továbbadni hét embernek.A hét helyére bármilyen tetszőleges szám behelyettesíthető természetesen.

Elsőre ez meglehetősen egyszerű feladatnak tűnik,pedig dehogy.Lehet hogy a fényképet is beszámolom egynek,majd meglátom,hogy szükség lesz-e rá...

  • Hetediken lakunk.De tényleg,ráadásul egy hétemeletes házban.
  • Szeretek olvasni.Mindenevő vagyok,szép-,szak-,tényirodalom, fiction és technotriller, jellemzően egyszerre.Hajlamos vagyok hat-nyolc könyvet a legkülönfélébb témákban párhuzamosan olvasni.Meg is lepődöm időnként,hogy az adott szereplő mit keres az éppen olvasott történetben,pedig az jó helyen van,én nem néztem rá a címlapra:)
  • Utálok korán kelni,ennek ellenére majd' minden nap megteszem.Vagy azért mert dolgozni kell menni,ha meg éppen nem kéne,akkor meg reggelit készítek.
  • Mindehhez meglehetősen későn is fekszem,mert sokáig fent lenni viszont szeretek.De bízom benne,hogy amikor majd nyugdíjas leszek,ezt az alvásdeficitet bepótolom.
  • Sokkal jobban szeretem a telet,mint a nyarat.
  • Eddig mindent megettem,amivel bárhol is megkínáltak.Egyetlen kivétel a szalontüdő,mondhat a Krúdy bármit...
  • és tényleg a fotó lett a hetedik:

Rendhagyó módon házon belül adom tovább a stafétát Sutyinak, aki ír ide néha, fotóz szinte mindig,és Ő az én Párom.

Meg Cserkének is ,meg Horasznak is még.

2008. október 29., szerda

A város, ahol élünk...I.

Van egy tó itt a mi városunkban,amolyan mesterséges,az egyik lakótelep tövében.Csónakázó tó volt,mind funkcióját,mind nevét tekintve.

Csónakázás még folyik rajta most is,mert itt edzenek a sárkányhajósok.

Szóval ez Fehérvár legnagyobb szabad vízfelülete.

Ennek a mi beltengerünknek a partján van egy szobor/emlékmű/jel, vagy mi.

Az alábbi fotón látható hatalmas horgony,ami egy közepes tengerjáró hajóra is elég lenne.

Azért van-e mert nagyzolunk vele,netán azért,hogy emlékeztessen arra,hogy valamikor pezsgő kikötői élet folyt a városban,amikor még volt tengerpartunk,nem tudom.

Nekem mindenesetre tetszik. Nem vívott ki szerintem akkora népszerűséget,mint a-szándékaim szerint majd később bemutatandó -"Konyharuha", de azért jó.

Legalább nem akar másnak látszani,mint ami...


2008. október 27., hétfő

Citromos krumplipüré

Írtam már egyszer a krumplipüréről,és a vele kapcsolatos megpróbáltatásokról. De ez nem szegte az én kedvem,és újfent megpróbáltam.Javuló tendenciát mutatok,mert most nem fröcsköltem össze a konyhát,viszont mivel habzsákom még mindig nincs,ezért most nem volt mit fotózni.

Mit mondjak,nem egy épületes látvány a kanállal kiadagolt krumplipüré,amiben még ráadásul mindenfélék vannak is.

Merthogy voltak.Sima fokhagymás sült csirkéhez készült köretként,és valami ízt szerettem volna a fokhagyma mellé tenni.

Mi más is jöhetett volna szóba,mint a természetesen kínálkozó citrom és petrezselyem?

Tehát:

Amiből:

~1 kg krumpli
-100 gr vaj
-2 dl zsíros tejszín
-só,frissen őrölt bors
-1 nagy citrom héja
-1 kis csokor petrezselyem

Ahogyan:

Nem egy ördöngösség,pláne annak,aki már megküzdött egyszer a krumplipürével:)

A már leírt módon elkészítem a pürét,és azonnal belekeverem a nagyon finomra aprított petrezselymet,és a citromhéjat.A citromhéjat érdemes közvetlenül a pürébe/püré fölött reszelni,hogy az egyébként rendkívül gyorsan illó olajaiból a lehető legkevesebb menjen veszendőbe.

Tálalás előtt pár percet pihentetem,hogy a fűszerek hadd érvényesülhessenek minél jobban,közben legalább egyszer átkeverem.

És most már tényleg veszek egy habzsákot a tálaláshoz!


2008. október 9., csütörtök

Németország

Múlt héten Németországban jártam, beszámoló majd következik.

Kínzó kérdés: Miért van az,hogy odakint a tetszőlegesen kiválasztott utcai árusnál olyan,de olyan currywurstot lehet enni friss , ropogós zsömlével/zsömlében két és fél helyi fabatkáért,ami ott nem több mint egy doboz közepes minőségű cigaretta árának fele,hogy megszólal?

Itthon hol kapok ilyet ?Akár ennyiért,vagy a fél doboz cigi áráért?

Ráadásul ez egy átverés különben is,mert a currywurstban nincs is curry,csak currys szósszal eszik.De azért mustárral is jó!

2008. szeptember 28., vasárnap

VKF 19 Romantikus vacsora

Doctor Pepper erre a fordulóra gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladatot adott. Sajnos mostanában nem nagyon van alkalmunk a romantikus vacsorázásra, így iskolakezdéskor időnként az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán vacsorázunk:)

Pláne hogy kettesben...

De már volt rá precedens, hogy terveztünk ilyent!

Egyébként egyetértek phzs-vel abban,hogy nem elsősorban a körülmények és az étel az,ami romantikussá tesz egy vacsorát.

Ettünk már donpepés pizzát holtfáradtan a költözős dobozokon "megterítve" , amúgy a dobozból, és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerkőcök hónapokig emlegették, milyen jót vacsoráztunk...

Vagy a már régebben említett BKF keretében , a bicegőlábú kerti asztalnál elköltött álmos reggelik is nagyon jók voltak...

Most nem jött össze.

De ha már romantika,kis történet,ami miatt egyáltalán megírtam ezt a posztot:

Tavaly, a házassági évfordulónk közeledtével szóbajött valamilyen kettesben eltöltött program. Beszélgettünk, tervezgettünk, mikor is előállt a fiunk hét éve minden bölcsességével és empátiájával , komolyan ránk nézett, és azt mondta:

-Anya, Apa , ha gyertyafényes vacsorát szeretnétek kettesben , mi a Barbarával addig bemegyünk a másik szobába!

Természetesen nem éltünk eme meglepő felajánlással, inkább egy gyönyörű ünnepi ebéd volt négyesben.


A fényképet a Fotózok-ról csentem,de az nem baj,mert az a Páromé:)