Nagyjából biztos voltam benne,hogy az általunk favorizált carbonara verzió meglehetősen távol áll a tradicionális elkészítési módtól,és illőbb volna petrezselymes,fokhagymás,szalonnás tésztának hívni,mert az legalább nem rejt meglepetéseket.
De némi kutatás után olyan elképesztő eltévelyedésekkel találkoztam,ami nem egy esetben már-már gasztronómiai perverziónak tűnik.Akár még hagymát is tesznek bele egyesek,mint például itt olvasható.
De persze találtam példát a fokhagyma,a petrezselyem,a tejszín ,sőt még citrom használatára is, itt,meg itt,meg itt.
A tradicionális módszer és az eredet itt olvasható
Amiből:
1 csg spagetti(mostanában Gyermelyi Olasz)
A mártáshoz:
-2-3 szelet szalonna (füstölt házi húsos szalonna)
-4-5 dkg vaj
-2 gerezd fokhagyma
-1 kis csokor petrezselyem
-2 dl főzőtejszín
-3 nagyobb vagy 4 kisebb tojás sárgája
-és ez azon kevés ételek egyike,amelyikbe nem teszek borsot.
Ahogyan:
A tésztafőzésre kár szót vesztegetni,ahogy a zacskón van,általában betartom,a vége felé néhányszor egy-egy szálat ellenőrzök,ha kész leszűröm,de nem öblítem le hideg vízzel.Ideális esetben addigra kész a maszat.
A tészta főzésénél minden szakmai szervezettel és véleménnyel szembemenve pár csepp olajat teszek a főzővízbe.
A mártáshoz a nagyon vékony szelet szalonnákat gyufaszálnyi csíkokra aprítom,és addig sütöm,amíg csak ropogós pörcök maradnak belőle,így elkerülhető,hogy rugalmas,belül zsírízű falatkákkal találjuk a későbbiekben szemben magunkat.
Ha kisült,a füst eloszlott,belenyomom a fokhagymát,aztán a vajat ami egy pillanat alatt habbá olvad,akkor szórom bele a petrezselymet,és kis lángon belekeverem a tojássárgájával elhabart tejszínt.
Csak addig melegítem,mielőtt elkezdene megkötni.Ez komoly odafigyelést igényel,mert semmi külső jele nincs.
És mivel eddigre már pont leszűrtem a tésztát,összekeverem,és tálalom.
Parmezánt ki ki a tányérján reszel rá,tetszés szerint.
2007. április 26., csütörtök
Carbonara
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése