2007. május 31., csütörtök

Krumplistészta

Régi kedvenc,különösen ihletszegény napokon:)

Idénysalátával,télidőben savanyúkáposztával,esetleg tökmagolajos savanyúkáposztasalátával tökéletes gyorskaja.
Nem mellékes,hogy általában a gyermekek is szeretik.

Pláne,ha nem krumplisztésztaként,hanem közkeletű nevén gránátos kockaként,neadj'isten grenadírmarsként kerül az asztalra...Nem mindegy ugyanis,nálunk például a mi lányunk a rántottát meg nem enné a világ kincséért,de a sült tojás az jó:)

Kutakodtam kicsit a gránátos múlt után,először arra gondoltam,hogy a gránáthoz van valami köze,de kocka alakú gránát a haditechnikatörténetben ismereteim szerint nem fordult elő.Taposóakna még csak-csak,de gránát nem ...

Így legvalószínűbb magyarázatként elfogadtam ,hogy a múltban ez a tésztaféle gyakori eleme volt a menázsinak.
Így kaphatta a gyalogság akkoriban elit csapatnemének,a gránátosoknak a nevét.

Érdekes,hogy a források megoszlanak a tekintetben,hogy hol is volt ez.Szerintünk,magyarok szerint az osztákoktól (közös hadsereg ) örököltük,a német források inkább hagyományos magyar ételként tartják számon.Talán mint a slambuc távoli rokonát?

A mi verziónk is a slambucos vonalat követi,legalábbis annyiban,hogy a szabad tűzön főzés íze legalább egy pici füstölt szalonnával bele van csempészve...

Tehát a grenadírmars:

Amiből:
- 4-5 db tojásnyi krumpli(alapvetően ez is régi krumpliból jó)
- 2 vékony szelet szalonna
- 1 kis fej vöröshagyma
- őrölt pirospaprika,só,frissen őrölt bors
- 1 csomag fodroskocka tészta(ehhez a kajához tojásos(Gyermelyi)tésztát használok)

Ahogyan:
A gyufaszálnyi csíkokra vágott szalonnát kisütöm ,a pörcöt bennehagyom,rádobom a finomra vágott hagymát.Üvegesre sütöm,sózom,rászórom a pirospaprikát.Pár másodpercig pirítom,csak a színe miatt,aztán rászórom a közepes méretű kockákra vágott krumplit,és enyhén borsozom.
Rövid pirítás után kevés vizet öntök alá,és majdnem teljesen puhára párolom.Egy kicsit azelőtt igyekszem abbahagyni a főzést,hogy a kockák elkezdenének szétfőni.
Villával picit megtöröm,de csak annyira,hogy a maradék paprikás szaftot felszívja.

Mire idáig jutok ,kész a sós vízben megfőzött tészta,csak össze kell keverni,és kész is.

Ha a krumplira sikerült jól odafigyelni,akkor sok kis paprikás krumplikocka marad egészben,de lett elég maszat,ami bevonja a tésztát.

Valahogy így:


Nincsenek megjegyzések: