2008. május 30., péntek

Tortatörténet

Egyik évben, a gyerekeknek egy új helyen kellett tortát rendelni, amit nagyon dicsértek. Oda is mentünk, volt oklevél, sok fotó, finom sütik. Guszta volt minden, és gondosan elkészítettnek tűnt. Megrendeltünk 2 szülinapi tortát.


Hát nagyot ámultunk, mikor kibontottuk. Ugyanis ferde volt, folyt szét, és úgy nézett ki, mintha tanuló cukrászinas gyakorolt volna rajta, sikertelenül. Az áráról már nem is szólok. És csak azért vettük meg, mert már nem volt idő újat sütni a bulira. Meg a dobozba benézve a cukrászdában még nem tűnt borzasztónak. Másrészről, az sem járja, hogy azt mondja az ember a kicsinyének, hogy: „Nincs drágám torta, mert elrontották a nénik-bácsik.”
Az milyen szülinap?

Régen mindig sütöttünk forma tortát, akár névnapra is piskótából. Aztán jött az ötlet, hogy ha már családi buli van a két kis gyermekünknek, legyen olyan igazi, nagy, habos, cukrászdai torta. Ahol akkor laktunk olyan emeletes, magas, ízlésesen díszített, nem túl édes tortákat sikerült vásárolni, elfogadható áron. Nagyon mutatósak voltak, finomak és sok időt megspóroltam, hogy csak az aprósütit sütöttem.
Aztán úgy hozta a sors, hogy el kellett költöznünk, így jártunk pórul a fent mesélt alkalommal. Ezért nem sajnáltam rá az éjszakázást sem, hogy általam készített torta legyen a Manókáknak.



Mézeslapos- nagyon munkaigényes-nagyon odatevős-anyatorta.

Amiből:


A mézes lapokhoz:
- 1 evőkanál kakaópor
- 1 evőkanál méz
- 1 tojás
- 10 dkg porcukor
- 2,5 dkg margarin
- 20 dkg liszt
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna

Piskótához:
- 4 tojás és 4 evőkanál forró víz
- 15 dkg kristálycukor
- késhegynyi szódabikarbóna
- 1 evőkanál kakaópor
- 20 dkg liszt

A krémhez:
- 5 dl tej
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 gesztenyemassza, vagy ½ tábla étcsoki (Szerencsi, kb.8 dkg)

A tetejére:
- 15 dkg étcsoki

- 2,5 dkg vaj

Elkészítés:
1. A mézeslap alkatrészeit a felsorolás sorrendjében- a liszt-szódabikarbóna kivételével – vízgőz felett kevergetve, 5 percig főzzük, majd a tűzről levéve a lisztes keverékkel összedolgozzuk.
A masszából sütőpapírral bélelt nagy tepsibe, nedves késsel 2 kerek, egyenként 21 cm átmérőjű lapot kenünk. (átlósan fér be)
Előmelegített sütőben, közepes lángon, 15-20 percig sütjük.

2. A piskótához a tojásfehérjét a cukorral, majd kanalanként a forró vízzel habosra keverjük. Majd kis adagonként hozzákeverjük a tojássárgákat és a kakaót. Végül fakanállal óvatosan beleforgatjuk a lisztet.
35x25 cm-es tepsiben sütjük. (5 percig magasabb hőfokon, ajtónyitogatás nélkül, majd takarékon 10 percig.)

3. A krémhez a tejet a liszttel kevergetve megfőzzük. A margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a kihűlt főzött krémet kanalanként beledolgozzuk, és vaníliás cukorral, gesztenye masszával vagy a megolvasztott étcsokival ízesítjük.

4. Összeállítás:
A piskóta lapot hosszában 5 egyenlő széles csíkra vágjuk, és lapjában is elfelezzük.
A mézes-körlapot lerakjuk, bekenjük krémmel. Egy piskótalapot bekrémezünk körülbelül olyan vastag krémmel, mint a lap vastagsága, és feltekerjük. Ezt a csigát ráállítjuk a mézeslap közepére. Majd innen folytatjuk a következő megkent piskótalappal. Így csigavonalban kifelé haladva eljutunk a mézes tortalap széléig. (Ha mégsem, akkor levágunk belőle, és a tetejére szánt lapot is eképpen lefaragjuk.) Hagyjunk kis krémet, hogy a tetejére kenhessük, és arra rakjuk a másik mézeslapot.
Rövid időre hűtőbe tesszük.

5. A mázhoz a tortabevonót eltördeljük, a vajjal felforrósítjuk, és vizes késsel a tortára kenjük.
Az oldalát, ha krémmel bevontuk, szórhatunk rá reszelt keksz és gesztenyemassza keverékét. Nekem annyi krém maradt, hogy még díszítést is tudtam nyomni a tetejére belőle.
Ilyen lett a csokis:

és a gesztenyés:

Így örültek:

2008. május 29., csütörtök

Reggeli,ha nincs otthon semmi...

Mert az úgy volt,hogy elmentem én vásárolni hajnalok hajnalán,csak azért,hogy valami reggelinekvalót szerezzek be.Ebéd nem kellett,nem főztünk,a reggeli volt a cél.Aztán bóklásztam a sorok között félálomban,vettem is mindenfélét amire szerintem szükségünk volt,és hazamentem.

De amikor kipakoltam a szatyrokat,riadtan láttam,hogy bagetten kívül csak néhány szép nagy gombát vettem...

Tétova fejvakarás,hűtőfelderítés következett ezután,melynek erdménye némi házi füstölt szalonna,paradicsom,főzőhagyma és tojás lett.
Így már nem látszott teljesen kilátástalannak a reggeli:)

A szalonnával kezdtem,néhány igen vékony szeletet pirítottam a serpenyőben,ropogósra.A kisült zsíron a vastag szeletekre vágott hagymát sütöttem át,nagy lángon,hogy a külseje karamellizálódjon kicsit.A tükörtojás következett,a lágynál kicsit keményebbre sütött sárgájával.
Ezután már szükség volt kicsi zsiradékpótlásra,a paradicsomkarikák alá kevés olívaolajat melegítettem,füstölésig,hogy ne párolódjanak,hanem süljenek.

Közben sót,és durvára őrölt borsot is szórtam rá,de csak épphogy.
A gomba maradt utoljára,nehogy összeessen.Félbevágtam,nagy lángon,kevés olajon sózva,borsozva pár perc alatt átsütöttem.

Tányérra halmozni,friss bagettet szelni hozzá már tényleg csak néhány másodperc.

És csak egy serpenyőt koszoltam el,és mindösszesen mintegy 18 perc alatt végeztem.Amíg lefőtt a kávé is:)

2008. május 23., péntek

Sokhéjú kenyér

Tettem egy próbát a Macinál olvasott sokhéjú kenyérrel én is.Az eredmény remek,még úgy is,hogy nem követtem teljes egészében az eredeti leírást .Mert természetesen elolvastam,aztán egyszer eszembe jutott hogy én ilyet,de persze akkor nem volt kéznél a leírás,ment fejből.Persze hogy kihagytam jó pár lépést:)

Ennek ellenére igen jó lett,foszlós,puha,sok ropogós héjjal.Igaz,nekem nem lett olyan sok,mert a bevágás után nem nyitottam szét teljesen,sőt kicsit sem,annyira nyílt ki,amennyire kelés közben akart.

Tésztának egy alap fehér kenyér/zsömle receptet választottam,vaj helyett olívaolajjal,mert szerintem az annyira nem lágyítja a héjat.Meg a kenéshez úgyis azt használtam.

Amiből:

-4 mp(mérőpohár) finomliszt
-1-1/4 pohár víz
-1 ek méz
-1 tk só
~0,5dl evoo + 2-3 ek a kenéshez
-30-35 gr friss élesztő (1/3 kocka)

Ahogyan:

A hozzávalókból a kenyérgép dagaszt tésztát,amit nem hagyok megkelni teljesen,kb. 20 perc pihentetés után kiszedem,lisztezett deszkán alaposan átgyúrom,dagasztom,kettéveszem.

A tésztát tepsiszélességűre és olyan hosszúra kinyújtom amekkorára a deszka engedi.Megkenem olívaolajjal,és szorosan felcsavarom.Kiolajozott tepsibe teszem,és megfelelő méretű bevágásokat eszközlök rajta a hossztengellyel párhuzamosan.

Legközelebb majd egy kicsivel hosszabbakat,és esetleg ferdén.

Letakarom,negyven-ötven perc alatt megkelesztem.

Közben előmelegítem a sütőt 220-230 °C-ra ,és 16-18 per alatt készre sütöm.

És csak egy ilyen fényképet teszek róla közzé,mert erről a kenyérről,leginkább nem a kenyér jut az emberek eszébe először:)
Viszonylag nagy létszámú tesztcsapat lett bevonva,azért merem ezt mondani:)

2008. május 14., szerda

Tiramisú újra

Írtam már erről a remek jó édességről,de nyakunkon a kánikula:)

Az igazi indok az újbóli említésnek az,hogy mivel igazolva láttam magam az Olasz kulinária című könyvvel,lelkiismeretfurdalás nélkül kidobtam belőle a tojásfehérjét.

Mert mi tagadás,a nyers tojásfehérje és én nem vagyunk túl jó viszonyban.Mondhatni meglehetősen idegenkedem tőle.Hogy fordítva mi a helyzet,nem tudom,de igazából mindegy is.

Eddig visszatartott a meggyőződés,hogy ha két ilyen meglehetősen zsíros tejterméket összekeverek,mint a mascarpone és a habtejszín,abból bizonyára valami igen gejl,nyelvretapadós kence fog keletkezni,és sajnáltam volna ennyi jó anyagot a kukába küldeni.

De miután kiderült,hogy az igazi olaszok ezt szeretik így,jelentősen mérséklődött a kockázat.

Időközben még egy fontos tapasztalattal lettem gazdagabb a babapiskótákat illetően.Nevek említése nélkül eddig vagy Manner vagy TG babapiskótát használtam.Legalábbis mióta a TG a Seditánál készül.

De ha ismeretlen márkájú babapiskótát talál az ember ,csupán annyit kell ellenőrizni,hogy a zacskón keresztül két ujjal könnyedén el lehet-e roppantani illetve morzsolni a tésztát.

Ha igen,a tökéletes állag biztosítható.Az íze lutri persze,de babapiskótánál nagy meglepetés azért nemigen éri az embert...

Az elkészítés módjában nagy különbség nincs az előző leíráshoz képest.

Vagyis:

Amiből:

-4 vagy 5 tojás sárgája
-500 gr mascarpone
-5 dl habtejszín(30-31% zsírtartalmú)
-30-32 db babapikóta
-6-7 adag presszókávé
~100 gr kristálycukor
-fél rúd vanília
-alkohol(jelen esetben brandy)

Ahogyan:

A cukrot(2-3 ek kivételével) a vanília kikapart belsejével és a tojássárgájákkal fehéredésig keverem.Ilyenkor még használom a kézimixert,a habhoz,sajthoz már nem.
A tejszínt a maradék cukorral majdnem teljesen kemény habbá verem.Beleforgatom a tojásba,aztán óvatosan belekeverem a sajtot is.A krémfázis ezzel kész.

A kissé lehűtött kávéba beleöntöm az alkoholt,aztán áztatok,sorakoztatok,krémet kenek.
Még egy sor piskóta,megint krém,kész.

Letakarom,megy a hűtőbe,valamelyest kevesebb időre,mint a tojáshabos kivitel.
De még ez az idő is túl hosszú sajnos...

Tálalás előtt sok-sok holland kakaó,és ahogy tanult kollégánk,Lorien mondta egyszer valahol,"lehet mohózni!"

2008. május 13., kedd

Zsámbék,Légvédelmi Múzeum

Előre szólok,ez egy teljes egészében off post lesz,a világon semmi köze ételhez,borhoz,gasztronómiához...nincs,de nagyon kikívánkozik...

Zsámbékon jártunk hétvégén,egy széles körben valószínűleg nem ismert helyen,a Földi Telepítésű Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeumában.

Régi terv volt már,a múzeumot tavalyelőtt szeptemberben nyitották meg,azóta terveztük,de vagy téli szünet volt ,vagy épp nem értünk rá.A neten alig-alig lelhető fel információ a létesítménnyel kapcsolatban,ami az elérhetőségnél többet mond,mindössze egy blogbejegyzés,timtom-tól.
Sajnos,az általa említett eszközök jelentős része nincs ott a kiállításon.Sem a Nyevák,sem a Vegák,sem ezek kiszolgálóeszközei.

Sem a híradóeszközök,sem a kishatótávolságú légvédelmi eszközök.

Ami van,az a pusztulás.

A kiállítás/múzeum a fellelt információk szerint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum filiáléjaként ,kihelyezett kiállítóhelyeként működik.Hogy ők mennyire érzik magukénak,arról sokat elárul,hogy a hivatalos oldalon nem szerepel.

A terület,amely az egykori 11. (később Duna) Légvédelmi Dandár 4. osztályának adott otthont,jelenleg természetvédelmi oltalom alatt áll.

Ez a zöldnek nagyon jó,de sajnos ez minden jóság,amit elmondhatok.Ezen a helyen tényleg lenne lehetőség arra,hogy -ha már fegyvernemi múzeumról van szó- eredeti közegükben mutassák be az eszközöket.

Ehhez képest a vasbetonfedezékek kifosztva,némelyik ajtók nélkül,villany nincs a területen, mindösszesen egyetlen fedezék állóhelyein van berendezve egy kisebb kiállítás.

Érzésem szerint még a megnyitóra készült ,és azóta úgymaradt,legalábbis a porréteg vastagsága ilyesmire utal...

Ugyanezen hangár betonozott előterén van összezsúfolva még néhány technikai eszköz,lokátorok,rádióreléállomás,töltőgépkocsi,mozgó vezetési pont.

Az eszközökön végzett állagmegóvás látszólag kizárólag az ott dolgozó néhány volt katona és/vagy lelkes önkéntes személyes szívügye.

A kiállított eszközök között nincsenek ott a Nyeva komplexumok,amikből talán nem is maradt meg egy se a dandár felszámolása után.Nincsenek ott a Vega(Sz-200) komplexum elemei,amelyek a honi légvédelem utoljára rendszeresített,legkorszerűbb,legnagyobb hatótávolságú rendszere volt.

Nincs nyoma a zártláncú mikrohullámú hírközlést biztosító 5Ja62/63 típusú rádióreléállomásnak sem.

Elképzelhető persze,hogy az általam hiányolt eszközök jó része,esetleg minden Kecelen a Pintér Művek féle gyűjteményben megtalálhatók.

De ott sem fotózni nem lehet,sem belebújni.

És akkor még nem is szóltam a bázis területén található épületekről,amik kifosztva,tönkretéve árválkodnak,a gondoskodás legkisebb látható jele nélkül.

Ami pozitív:a személyzet hozzáállása.Kísértek,bármit kinyitottak amit szerettünk volna belülről megnézni,a gyerekek kedvéért képes volt emberünk beülni a gépágyúba,és segített nekik tekerni,forgatni,hogy kipróbálhassák.Nem szóltak ránk,amikor szétszedtem a kezünkbe adott gépkarabélyt,hagyták,hadd küzdjek meg az összerakással is egyedül:)

Jó,tudom,kiállítási tárgyat nem szed szét az ember,de a fiam kíváncsi volt,hogy működik:)

Egyszóval rendkívül szomorú,hogy mennyire nincs gazdája ebben a kis hazában-többek közt-ennek sem.Tisztában vagyok vele,hogy nem lehet minden,az ún."haderőreform" keretében bezárt bázisból múzeumot/kegyhelyet csinálni,de egyikből-másikból talán lehetne.

Azt is tudom,hogy ezer más sokkal fontosabb dologra sincs pénz.

De itt megvolt a lehetőség az értékmentésre.Amikor ezeket az alakulatokat felszámolták,megvolt a szakképzett személyzet,akik ehhez a technikához magas szinten értettek.Mi több akkor még rendelkezésre állt az az ipari háttér,amelynek bázisán létre lehetett volna hozni valamilyen kicsi céget,ahol lett volna szakértelem és erőforrás a technika kiállítási szintre hozására,hatástalanítására,konzerválására,illetve a későbbiek során a karbantartásra,állagmegóvásra.

Ha egyszer netán mégis észbe kap valaki,hogy kéne ilyen,nagyon nehéz lesz összehozni,és nagyon sokba fog kerülni...

Azt is nehezen hiszem,hogy olcsóbb volt mindent szétvágni,megsemmisíteni,beolvasztani,mint megmenteni...

Persze rendkívül látványos,ha a sok katonai attasé és nagykövet jelenlétében fel lehet robbantani sok zöldre festett ,valaha iszonyú sok pénzért vásárolt dolgot,de talán ezt-azt félre lehetett volna tenni belőle.

Lehetett volna gondolni a gyerekekre,akiknek majd csak nemsokára lenne ez érdekes,és megmutathatnánk nekik,hogy "Látod kisfiam,öregapád még ezzel védte a hazát!"Arra a kérdésére,hogy "És most mivel védik?" persze még sokkal nehezebb lenne válaszolni...

Akik ezeket a döntéseket hozták,bizonyára még sosem vetődtek el a világ normálisabb felére ,mondjuk Bovingtonba vagy Duxfordba,ahol piknikezni lehet,és családi programokat szerveznek,és nem nyűg az értékmentés.De legalább a Vasúttörténeti Parkba kimehetnének,és ott is lehetne tájékozódni,az nincs olyan messze a HM-től...De ezer másikat sorolhattam volna.

Ez,amit ezzel kapcsolatban tettek,illetve nem tettek,több mint gondatlanság.Ez már-már bűnös hanyagság.

Az egyik fedezék falán megmaradt egy felirat,amit annak idején a sorkatonák okulására festettek fel,ajánlom az illetékesek figyelmébe:


Ennek ellenére akit ilyen érdeklődéssel áldott/vert meg a sors,menjen el,vigye el a családot piknikezni,mert a terület szép,gyönyörű kilátás nyílik a környékre,a személyzet rendes és segítőkész.

És ilyet egyszerűen nem látni máshol...

Van még egy csomó fotó,itt.

A létesítmény valójában nem Zsámbékon van,a Mányról Szomor felé menő útról nyílik a bekötőút,ami a bázishoz visz.

Nincs kitáblázva,csupán az említett kereszteződésben található egy jól kifakult Légvédelmi Múzeum tábla.

2008. május 9., péntek

Sós sajt fűszeres olajban

Szándékosan nem feta,persze,még utóbb védjegybitorlás lesz belőle:)

Egyszerűbb elérhetősége okán a SOLE feta jellegű sajtját szoktam vásárolni,kategóriájában egész jó.

Nem vetekedhet persze egy igazi görög juhsajttal,de a katona azzal harcol,amije van...

Az olajban érlelt/pácolt fetát réges régen Jamie Olivernél láttam,igaz,ő nem cicomázta ennyit emlékeim szerint,csak beledugott három-négy nagyobb darab sajtot egy csatos üvegbe,meg egy kettétört chilit,felöntötte olajjal,és kész.

Ebből fejlődött tovább a mi verziónk,ami az arányok változtatásával lehet pácolt sajt vagy akár saláta.

Általában nagyobb mennyiség készül egyszerre,mert friss bagettel,vagy pirítóssal ipari mennyiséget vagyunk képesek eltüntetni belőle.

A képen látható adag egyszemélyes,salátába hajló kivitel,munkahelyi ebédnek készült.



Amiből:

-feta vagy fetajellegű sós sajt
-uborka
-paradicsom
-olajbogyó
-zöldfűszerek( bazsalikom,kakukkfű)
-evoo

Ahogyan:

Minimális konyhatechnikai jártasságot igényel csupán az elkészítés.A sajtot felkockázom,a paradicsomot( itt koktélparadicsom) félbe,az uborkát 4-5 mmes karikákra aztán mérettől függően félbe/negyedbe vágom.

A zöldfűszereket nem túl finomra aprítom.Belerakosgatom egy zárható üvegbe,közészórom a zöldfűszereket is,és felöntöm extra szűz olívaolajjal.

Akár azonnal ehető is,de pár nap a hűtőben csak jót tesz neki.

Ha előre gondolkodok,a paradicsomot szeletekre vágva meg is fonnyasztom/aszalom,úgy sokkal intenzívebb az íze.

Ha kevés zöldség,sok sajt az arány,az uborkát is megaszalom kicsit,de akkor csak fűszerként szerepel,mert egyébként nincs nagy élvezeti értéke.
Így,ahogy van kész.Ehető magában kenyérrel (frissensült vagy pirított) de ha van hozzá valamilyen nemespenészes szalámi,mondjuk téliszalámi,azzal is nagyon jó tud lenni.
Meg valamilyen jófajta hideg sör,mondjuk Pilsner Urquell...

2008. május 6., kedd

Szülinap

A nagy rohanásban és költözködésben elfelejtődött az első szülinap...

Mert egyéves lettem én, vagyis a Zsúrkenyér.
Frappáns statisztikai összefoglalót szerettem volna összehozni,de a számlálóm hol megy,hol nem megy,az Analiticsra csak nemrég jelentkeztem be,így nincsenek se látogatóadataim,se egyéb komoly számaim.
Annyi azért látszik,hogy sokkal többen olvasnak,mint valaha is gondoltam volna:)
Néha a véleményüket is elmondják,sőt,meg is dícsérnek!Van aki még tanácsot is kér.

Azzal is eldicsekedhetek,hogy eddig csak pozitív visszajelzést kaptam,akár szóban,akár írásban.

Ezért már megérte:)
Tanultam is sokat persze,változott,nem is kicsit a főzési stílusom.A tálalásról,a külalakról nem is beszélve.

Az elején elképzelt receptgyűjtemény persze még messze nem teljes, és soha nem is lesz az.

De igyekszem!
Köszönöm mindenkinek,aki támogatott,segített,olvasott,véleményt mondott,megdícsért,kérdezett....
Külön köszönet illeti a Párom,mert nélküle ez az egész nem lenne az,ami.Az Ő fotói nélkül nem sokra mentem volna.És természetesen Ő az első számú értő közönség is!A gyermekeink nem mindig,pláne a nemfinnyás,csak kevésdolgotszerető leányzó:)

A fotón egy tulipánfa virágzik,és természetesen a Párom készítette.