2007. augusztus 8., szerda

Fánk

A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején.
Már javában az asztalnál üljünk, amikor sütni kezdik, s mihelyt elkészült belőle egy kisebb tálra való, azonnal adják be, a sütést pedig abba ne hagyják, mert biztos, hogy sürgősen szükség lesz újabb szállítmányra. Ha netán hűvös előszobán kell keresztülhozni, ajánlatos letakarni fehér damasztkendővel, mivelhogy ez a finom tésztaféleség egyáltalán nem áll jó lábon a hideggel.


Akkor sem, amikor már megsült, akkor sem, amikor még nyers. Már a lisztjét is melengetni kell, a kovászát is óvni a hidegtől, s amikor kiszaggatjuk, újra csak melegen kell tartani, hogy valamiképpen meg ne fázzék. Hogy végül a bőséges és ideálisan tiszta zsír, melynek tetején úszniuk kell a belévetett nyers fánkoknak, szintén meleg, sőt jó forró legyen, bizonygatásra nem szorul azok előtt, akik a farsangi fánk természetrajzát ismerik.
Bizony gonddal, sőt üggyel-bajjal jár a jó fánk elkészítése, s aki ettől visszariad, ne is fogjon hozzá, mert úgy járhat, hogy olyan lesz a fánkja, mint a talkedli.
Szívesen koncedálom, hogy a fánkot legjobb volna csak úgy puszta kézzel tépni széjjel, és úgy rakni a szájunkba. De mivel már nagy idő telt el Mátyás király óta, aki az utolsó híresség volt az ujjal evő emberek között, maradjunk mégiscsak az evőeszközök mellett. A kis villával igen jól fel lehet darabolni a fánkot, ha pedig ez valakinek nem sikerülne, az használja a kését is a fokával, mivelhogy itt szakításra van szükség, nem vágásra.

A farsangi fánknak egyébként a története is vidám, karneváli emléket idéz. Ez az egyszerű, paraszti fánk, a Beignot , a párizsi mézeskalácsosok kedvelt készítménye, egy párizsi bálon különösen nagy sikert aratott. Felfigyelt rá az álruhában ott táncoló Marie Antoinette, megízlelte, azután megvette a mézeskalácsos egész kosarát. Elmondatta magának a receptjét is, megtanított rá a cukrászát - és e „fejedelmi” falatból a francia királyi udvar ünnepi fogása lett…

Magyar Elek: Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

Ezekután én már mit is mondhatnék a fánkról?Különben is tudom,nem vagyok én normális,hogy ilyenkor fánkot sütök,de mostanában voltak ráérős napok ,és akkor is meleg van ha csinálok fánkot,meg akkor is ,ha nem:)

A recept egyénként teljes egészében horváthilonás,a sok közül ez tűnt szimpatikusnak.Annyi módosítást tettem ,hogy a különböző komponenseket nem kevertem össze kölön külön,(tojást a cukorral például),illetve nem készítettem kovászt,csak simán felfuttattam az élesztőt.

De ez nem vált ártalmára a tésztának.Gondolom,mert szalagos lett,mégha nem is öleli körül teljesen a "cingulus".

És került hozzá igazi,saját készítésű málnalekvár is.

Tehát a fánk szerintem(illetve Horváth Ilona szerint):

Amiből:
-500 gr finomliszt
~3 dl tej
-mérettől függően két vagy három tojássárgája
-50-60 gr porcukor
-25 gr friss élesztő
-0,5 dl rum,vagy egyéb alkohol
-100 gr vaj
-csipet só
-sütéshez sok olaj

Ahogyan:
Az élesztőt kevés langyos tejben cukorral felfuttatom.A lisztet tálba teszem,beleszórom a sót,a maradék porcukrot.Összekeverem,beleöntöm a felfuttatott élesztőt,a tojássárgáját ,és a langyos tejet és a rumot.Összedolgozom,kicsinyenként beleöntöm az olvasztott vajat is.

Itt következne a szakácskönyvek szerint a "tésztát fakanállal verjük,amíg hólyagos lesz" művelet,ami számomra megfejthetetlen:)

Próbáltam én már fakanálall a tésztát,de jobb a puszta kéz.Kb. húsz percig folyamatosan dolgozni kell vele,hogy elváljon a táltól és a kezemtől,és hólyagos legyen.

Ha kész,kilisztezett tálban,letakarva huzatmentes helyen kétszeresére kelesztem.Ha megkelt,lisztezett deszkára borítom,kb. másfél centi vastagra nyújtogatom,húzkodom.4-5 cm átmérőjű szaggatóval vagy pohárral,mert csak abból van megfelelő méretű,kiszaggatom,és mégegyszer 30-40 percig kelni hagyom.Mire megkel,az olajat felforrósítom egy nagy,mély edényben,és kis darab tésztákkal hőmérsékletpróbát végzek.A tésztának fel kell fúvódnia,és aranysárga illetve világosbarna színűre kell pirulnia.

Ami fontos! Azt az oldalát kell először sütni,amelyik a deszkán volt,mert ha fordítva kerül az olajba,nem fúvódik fel,a közepe nyers marad,és tömör.

Ha kész,azon forrón,porcukorral,lekvárral tálalható is.

Itt látszanak a szalagok,mégha nem is érik körbe teljesen a tésztát.

És ilyen szépen felfúvódtak.

2 megjegyzés:

t3v írta...

Háhá! Én múlt héten, a hűvösben sütöttem meg életem első fánkját (a receptet még nem volt időm feltenni), és csak utána olvastam, hogy ennek milyen nehéznek kellett volna lennie. Ehhez képest szinte semmi munka nem volt vele (jó, nálam gép dagaszt), és hihetetlenül könnyű, gyönyörű szalagos fánkokat kaptam. Még aznap elfogytak...

zsúrkenyér írta...

Igen,a kozhiedelem szerint ez is "nagymamas" teszta:)
Pedig alapvetoen egyszeru,csak kicsit munkas.
De megeri,mert a gyerkocok is meg a parom is szeretik:)