VKF 23 Leves,melyben zeller meg nemes gerezdek keverednek

Alighanem a címmel ki is merült eszperente tehetségem,hiába ígért plusz pontokat Grenadine az elbíráláskor.

A feladvány enélkül is adott gondolkodnivalót,és azt kellett észrevennem,hogy meglehetősen kevés olajos mag fogy a mi konyhánkban.Ételben legalábbis.

Sütiben még csak csak,bár a dió-mák-mandula szentháromságon ott sem nagyon lépünk túl.Na jó,még a kókusz időnként.

Elsődleges jelöltem most is a bejgli volt,de inkább a fent említett leves mellett döntöttem.

Maga a leves nem egy nagy durranás,talán már szerepelt is,hiszen gyakori vendég az asztalon.Golyólevesként még a rendkívül finnyás leányzó is hajlandó megenni.Akárhogy is,a levesgyöngyök gyártóinak nagyon hálásak lehetünk,mert a golyóval tényleg szinte bármilyen zöldséglevest (legalábbis a krémleveseket) el lehet adni a gyerekeknek...

Visszatérve a zellerleveshez:

Már régóta motoszkált bennem,hogy a zeller édes/földes ízéhez mit lehetne párosítani.Mivel a leves fűszerezése általában nagyon visszafogott,a borson kívül csak egy egész kevés szerecsendióval szoktam megijeszteni,a zeller dominál.

A szalonnachips bejött,de aztán nemrég diót pirítottam valamihez,és az illatról azonnal eszembe jutott a leves. A próba hamarosan megtörtént,és fényes sikert aratott.

Ugyan csak kiegészítője a levesnek,de így együtt nagyon jók!

Tévedtem,mégsem írtam még zellerkrémet,úgyhogy most !

Amiből:

-1 jó nagy,férfiökölnyi zeller
-2 db kisebb krumli
-50 gr vaj
-frissen őrölt bors,só
-lehelletnyi szerecsendió
-húsleves
-tejszín

Ahogyan:

A vajon párolom kicsit a feldarabolt krumplit és zellert,sózom,borsozom.Pár perc után felöntöm húslevessel,akkor reszelek bele egy pici szerecsendiót.

12-15 perc alatt puhára főzöm.Ha teljesen puha,a tűzről levéve botmixerrel pürésítem.Ha túl sűrű,kevés vízzel higítom,szükség szerint utánízesítem.Újraforralom,és és belekeverem a tejszínt.Azzal már nem forralom,hogy homogén maradjon.

A diót durvára vágom és szárazon,serpenyőben állandóan rázogatva megpirítom.Ha már kész ,azonnal átöntöm egy nagy,nehéz hideg cseréptányérba,mert képes önmagában is megégni...

Tálaláskor a leves tetejére bőven szórok belőle,és még pár csepp extra szűz olívaolajat csorgatok rá.

Nagyon jó...

Kelbimbóleves

Mert itt az ősz , mégha ez nem is látszik egyáltalán se. De van kelbimbó.Ő se az a kimondott gyermekbarát zöldség,- akkorsem, ha ilyen szépeket is írt róla C&V- én sem emlékszem,hogy nagyon rajongtam volna érte.Aztán már majdnem felnőttként volt valami félresikerült találkozásunk,ez újabb évekre visszavetette a kibontakozó kapcsolatot.

De ahogy öregszem,megkedveltem ezt a zöldséget is.És nem csak sok hús mellé!

Bár vajon párolva köretnek sem rossz...

De az is igaz,hogy a mi gyermekeink szerint egyetlen lehetséges fogyasztási formája a nyersen elrágás:)

Legalább megkóstolták...

Jó volt úgy is,de én inkább levest főztem belőle,gyors,tartalmas zöldséglevest.Aki úgy véli,hogy némiképp hasonlít a frankfurti leveshez,nem téved nagyot,bár nem ez volt a cél,de ahogy a már szakállas viccből elhíresült suszter mondta: Így se rossz!

Amiből:

-500 gr kelbimbó
-1 nagy szál póréhagyma
-1-1 szál sárgarépa és petrezselyem
-1 kisebb zellergumó fele
-2-3 db krumpli
-8-10 cm jóféle füstölt kolbász
~50 gr vaj
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,majoranna

Ahogyan:

Mivel gyors ebéd volt,a lehető legegyszerűbben készült. A zöldségeket nagyjából egyformára daraboltam,a póréhagymát kb. centis karikákra,hogy ne főjön szét. A kelbimbókat max. félbe, a kolbászt vékony karikákra.

A vajon az összes zöldséget a kolbásszal együtt rövid ideig pirítottam/pároltam,sózás borsozás után felöntöttem a húslevessel. Kapott egy kevés majorannát, és mintegy negyed óra alatt megfőztem.

Amint jónak gondoltam ,behabartam tejföllel,még egy-két percig forraltam,és kész is volt.

Mi tagadás,tényleg emlékeztetett a frankfurti levesre....

Citromos krumplipüré

Írtam már egyszer a krumplipüréről,és a vele kapcsolatos megpróbáltatásokról. De ez nem szegte az én kedvem,és újfent megpróbáltam.Javuló tendenciát mutatok,mert most nem fröcsköltem össze a konyhát,viszont mivel habzsákom még mindig nincs,ezért most nem volt mit fotózni.

Mit mondjak,nem egy épületes látvány a kanállal kiadagolt krumplipüré,amiben még ráadásul mindenfélék vannak is.

Merthogy voltak.Sima fokhagymás sült csirkéhez készült köretként,és valami ízt szerettem volna a fokhagyma mellé tenni.

Mi más is jöhetett volna szóba,mint a természetesen kínálkozó citrom és petrezselyem?

Tehát:

Amiből:

~1 kg krumpli
-100 gr vaj
-2 dl zsíros tejszín
-só,frissen őrölt bors
-1 nagy citrom héja
-1 kis csokor petrezselyem

Ahogyan:

Nem egy ördöngösség,pláne annak,aki már megküzdött egyszer a krumplipürével:)

A már leírt módon elkészítem a pürét,és azonnal belekeverem a nagyon finomra aprított petrezselymet,és a citromhéjat.A citromhéjat érdemes közvetlenül a pürébe/püré fölött reszelni,hogy az egyébként rendkívül gyorsan illó olajaiból a lehető legkevesebb menjen veszendőbe.

Tálalás előtt pár percet pihentetem,hogy a fűszerek hadd érvényesülhessenek minél jobban,közben legalább egyszer átkeverem.

És most már tényleg veszek egy habzsákot a tálaláshoz!

Tormamártás

"Marhahúst (mint akár halat) legjobban egyedül fogyaszthatni,csak a baromfiakhoz, vadpecsenyékhez, a konyhaművészet mesterséges remekeihez, így a tavaszi szalonkákhoz kell társaság, akivel a fogyasztó az étel minőségét megbeszéli. De a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só. Az első falatoknak kell megmutatni: vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a bordák közé (sőt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a hideg, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban. A marhahússal nem lehet beszélgetni, neki magának kell kitenni magáért messzi földről jött ízével.

Igaz, hogy fontosak a különböző zöldségek, így tavaszonként az új karfiolok, kalarábék, répák, sőt kelkáposzták és petrezselymek a hús környékén, a krumplik és a fiatal hagymácskák, amelyeket külön kell megrágni és elfogyasztani,és utánuk egy kanállal a hús alatti levesből vagy a paradicsommártásból fogyasztani... "

Krúdy Gyula:Mit ebédelt Ferenc József? (A bécsi csonthús legendája)
A has ezeregyéjszakája c. kötetből

Ez csak a finom főtt húsról jutott eszembe.Marhahúsleves készült,és főzés közben a hűtőben ráakadtam egy emberes méretű tormára. És itt vitába kell szállnom Krúdy mesterrel,mert igenis , a főtt hús elképzelhetetlen torma nélkül. Lehetett volna gyorsan ecetes torma,ami nagyon jó,és a férfi szakasz szereti is nagyon, de a női kevésbé.

Ezért valami szelídebbet szerettem volna készíteni,ami mártás. Mártásokban egyébként nem vagyok kimondottan erős, ez sem egy bonyolult darab:)

Régimódi,manapság már egyáltalán nem divatos,rántásalapú mártás lett,olyan béchamel- szerűség.

De mivel hirtelen ötletből jött,nem volt sem idő,sem lehetőség ennél jobban kidolgozni.
Nem várt sikert aratott egyébként,a főtt marhával tökéletes párost alkottak.

Amiből:
-1 jól megtermett torma fele
~40 gr vaj
-1 csapott ek liszt
-tej
-só,bors

Ahogyan:

A tormát lereszelem,és lehetőleg azonnal légmentesen lezárom.Mert ha a zöldségek között lenne verseny az illó aromáit mielőbb elvesztő gyökér címért,alighanem a torma nyerne fölényesen.Meg így az ember nem sír addig se,amíg a reszelt torma sorra nem kerül.

A vajat kis lángon habzásig hevítem,beleszórom a lisztet.Nem pirítom,éppen csak annyira ,mint a béchamel esetén,vagyis a szalmasárga állapot előttig.

Beleforgatom a tormát,és azonnal öntök rá kevés tejet is,hogy az aromája meg ne szökjön.Állandó keverés mellett annyi tejet öntök még hozzá,hogy krémszerűen folyós legyen.Közben sózom és kevés borsot is tekerek rá.Csak addig főzöm,amíg a nyers lisztíz eltűnik.

A tűzről lehúzva még reszelek bele egy keveset a tormából,hogy az ízét felfrissítse.

Tulajdonképpen ezzel kész,de mivel éltem a gyanúperrel,hogy a mi leányunk majd úgyis kifogásolni fogja a maszatban lévő tormaforgácsokat,inkább átpasszíroztam egy szűrőn.

Így homogén , nagyjából tejfölsűrűségű mártás lett a végeredmény.

Ja,és a mi lányunk így sem evett belőle:)

VKF 18. Vargabéles

A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.

Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.

Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.

Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.

És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.

Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.

De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.

Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.

Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.

Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.

És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)

Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj

Ahogyan:

A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.

Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz...

Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.

Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.



A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.

Vichyssoise

A levessel kezdődött.

Hideg volt.

Döbbenetes felfedezés egy magamfajta, kíváncsi negyedikesnek. Addigi levesélményeim netovábbja a Campbell-féle konzerv paradicsomleves volt csirekhúsgombóccal. Ettem már korábban is étteremben, de ez volt az első élmény, amelyre emlékszem. Ez volt az első olyan étel, amely ízlett, és ami még fontosabb, az első alkalom, amire emlékszem, hogy valami ízlett. Megkérdeztem türelmes brit pincérünktől, mi ez a csodálatosan hideg, ízletes folyadék.

- Vichyssoise - hangzott a válasz.

Ez a szó még mindig bűvösen cseng, annak ellenére, hogy jobb étlapoknak mára megkopott motívuma, és legalább ezerszer elkészítettem már.

Minden pillanatra emlékszem: ahogy pincérünk az ezüst levesestálból a tányéromba merte a levest, a díszítésként használt, apróra vágott metélőhagyma ropogására, a póréhagyma és a krumpli gazdag, krémes ízére, a kellemes döbbenetre, a meglepetésre, hogy a leves hideg."

Anthony Bourdain:A konyhafőnök vallomásai

Nálunk azért ekkora reveláció nem volt,de meglehetős sikert aratott.A fiam kétszer kért ebédnél,délután még egy kicsit,majd vacsorára nagy rábeszélésre hajlandó volt megosztani a húgával a maradékot.De már akkor szólt,hogy holnap is ez legyen az ebéd:)

Pedig csak egy krumplileves...

Igaz,a jobbik fajtából,a "grande cuisine" hőskorából.Bár meglepő módon lehet,hogy az eredete amerikai ?

Mindegy,akárhogy is van,nagyon finom leves,hidegen is,melegen is,metélőhagymával vagy petrezselyemmel,szentségtörő módon még levesgyönggyel is...

Ráadásul egyszerű,mint a faék:)

Amiből:

-5-6 db tojásnyi krumpli
-1 nagy póréhagyma
-1 kis fej vöröshagyma
-35-40 gr vaj
-húsleves a felöntéshez
-só,frissen őrölt bors
-tejszín ízlés/szükség szerint

Ahogyan:

A vajon megfuttatom a felaprított hagymákat (a póréhagymának csak a fehér részét),közben sózom.Rádobom a felkockázott krumplit,bőven borsozom,és felöntöm húslevessel.

Puhára főzöm,botmixerrel pürésítem,szükség szerint még levessel vagy vízzel beállítom a sűrűséget.

Mégegyszer felforralom,aztán a tűzről lehúzva beledolgozom a tejszínt.Amennyitől kellemesen könnyű,bársonyos állaga lesz.

A tejszín után már nem forralom,hagyom pihenni.

Tálalható melegen is,kevés zölddel megszórva,De hidegen,tálalás előtt még egy kevés tejszínnel feldobva tökéletes...

Gombaleves kakukkfűvel

Nincs az ételnek semmi apropója,bár kifejezetten nyári íznek gondolom.Hacsak az nem,hogy apósoméknál vadul burjánzik a kakukkfű,és amikor náluk járunk,mindig nagy csokorral hozok belőle,aztán mindenbe próbálom elsütni.

A vajaskenyérre nem szórtam még belőle,de bármi előfordulhat:)

A gombával úgy került össze először,hogy gyors ebédhez vásároltam volna,de annyira lehangoló volt a rigós teszkóban a zöldségkínálat,hogy az átlagost is alulmúlta.

A gomba tűnt frissnek egyedül,vettem is,kakukkfű meg ugye volt otthon szép nagy csokorral.

Amiből:

-1 csg barna csiperke(~400gr)
-1 nagy póréhagyma
-35-40 gr vaj
-kis csokor kakukkfű
-só,bors
-húsleves a felöntéshez
~1 dl tejszín

Ahogyan:

A gombát megtisztítom,szükség szerint darabolom,de lehetőség szerint ehhez az ételhez kifejezetten apró gombát vásárolok.A vajon megfuttatom a finomra aprított póréhagymát,rádobom a gombát.Sózom,bőven darálok rá borsot.Saját levében párolom kicsit,aztán felöntöm a húslevessel.

Csak addig főzöm,hogy a gomba feszes maradjon.Ha késznek gondolom,belekeverem a tejszínt,és a kakukkfű száráról lehúzott,kissé átvágott leveleit.

Innentől már nem forralom,csak hagyom pihenni pár percig,és tálalom.

És nagyon jó...

Gratin dauphinois

Csak nehogy krumpli nélkül maradjunk ma valahogy!:)

Lehet,hogy a névválasztás kicsit nagyképű,de most már majdnem úgy készítem a burgonyagratint,ahogy a klasszikus leírás szerint való.A fűszerezésen változtattam kicsit,mert nem szentírás az,hogy a krumplira csak szerecsendiót lehet szórni! Az maradjon meg a krokettben.

Valami hasonlót már régebben is többször készítettem,leginkább csak tejjel,kevés vajjal,és nem "konfitáltam",inkább arra törekedtem,hogy a szeletek csak addig puhuljanak,amíg szétválaszthatók maradnak.Most már tudom,hogy az volt a tejben sült krumpli,ami egyébként tényleg a nyomába sem ér a következőkben tárgyaltnak.

Nemrégiben a nemzet bűvös szakácsai írtak egyik cikkükben a dauphinoisról,az alapján készítem azóta,apró változtatásokkal.

A mostani bejegyzés apropója,hogy nem kimondottan javasolják hozzá az újkrumplit,mert az nagyon vizes.Való igaz,nem lesz annyira krémes,sokkal határozottabban érződik rajta ,hogy krumpli.

Amiből:
~1,5 kg újkrumpli
-2 dl zsíros tejszín (30-31%-os)
-2 dl főzőtejszín,vagy zsíros tej
-50-80 gr vaj
-kis csokor kakukkfű
-3-4 gerezd fokhagyma
-só,frissen őrölt bors
-hedonistáknak kevés parmezán

Ahogyan:

A megtisztított krumplit igen vékonyan felszeletelem.Ez mindenkori idegállapot függvénye,van hogy sikerül kb. 2 mm-esre,de ha kapkodok,akkor meglehetősen egyenetlen.De eddig még mindig megpuhult az 5 mm vastag is.

Közben egy lábasban felteszem a tejszíneket kis lángra melegedni.Beledobom a megroppantott fokhagymákat,és a nagyjából összevágott kakukkfüvet.

Egy vastagon kivajazott tálba rétegesen lerakom a krumplit,ha nagyon szépre szeretném,akkor tetőcserépszerűen.Nem hálóba,hanem eltolva.

Minden réteget sózok,kevés borsot tekerek rá és rakok rá néhány vajdarabkát.És ha akarok ,reszelek rá kevés parmezánt.

A rétegeket lehetőség szerint max.25-30 mm vastagságig rakom.Ha elszámolom a mennyiséget,vagyis majdnem mindig,másik tálban folytatom.

Ha kész ,ráöntöm szűrőn át a tejszínt,mert a fokhagymákra meg a gazokra semmi szükség.A mór megtette,a mór mehet.

160-170°C-os sütőbe dugom,amíg a tejszín el nem kezd forrongani,akkor visszaveszem a hőt 130-140°C-ra.Így kb. 40-50 perc alatt kész.

Igen jó köret szinte bármilyen húshoz,de zöldsalátával megáll könnyű ebédként is.

Tortatörténet

Egyik évben, a gyerekeknek egy új helyen kellett tortát rendelni, amit nagyon dicsértek. Oda is mentünk, volt oklevél, sok fotó, finom sütik. Guszta volt minden, és gondosan elkészítettnek tűnt. Megrendeltünk 2 szülinapi tortát.

Hát nagyot ámultunk, mikor kibontottuk. Ugyanis ferde volt, folyt szét, és úgy nézett ki, mintha tanuló cukrászinas gyakorolt volna rajta, sikertelenül. Az áráról már nem is szólok. És csak azért vettük meg, mert már nem volt idő újat sütni a bulira. Meg a dobozba benézve a cukrászdában még nem tűnt borzasztónak. Másrészről, az sem járja, hogy azt mondja az ember a kicsinyének, hogy: „Nincs drágám torta, mert elrontották a nénik-bácsik.”

Az milyen szülinap?

Régen mindig sütöttünk forma tortát, akár névnapra is piskótából. Aztán jött az ötlet, hogy ha már családi buli van a két kis gyermekünknek, legyen olyan igazi, nagy, habos, cukrászdai torta. Ahol akkor laktunk olyan emeletes, magas, ízlésesen díszített, nem túl édes tortákat sikerült vásárolni, elfogadható áron. Nagyon mutatósak voltak, finomak és sok időt megspóroltam, hogy csak az aprósütit sütöttem.

Aztán úgy hozta a sors, hogy el kellett költöznünk, így jártunk pórul a fent mesélt alkalommal. Ezért nem sajnáltam rá az éjszakázást sem, hogy általam készített torta legyen a Manókáknak.

Mézeslapos- nagyon munkaigényes-nagyon odatevős-anyatorta.

Amiből:

A mézes lapokhoz:
- 1 evőkanál kakaópor
- 1 evőkanál méz
- 1 tojás
- 10 dkg porcukor
- 2,5 dkg margarin
- 20 dkg liszt
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna

Piskótához:
- 4 tojás és 4 evőkanál forró víz
- 15 dkg kristálycukor
- késhegynyi szódabikarbóna
- 1 evőkanál kakaópor
- 20 dkg liszt

A krémhez:
- 5 dl tej
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 gesztenyemassza, vagy ½ tábla étcsoki (Szerencsi, kb.8 dkg)

A tetejére:
- 15 dkg étcsoki

- 2,5 dkg vaj

Elkészítés:
1. A mézeslap alkatrészeit a felsorolás sorrendjében- a liszt-szódabikarbóna kivételével – vízgőz felett kevergetve, 5 percig főzzük, majd a tűzről levéve a lisztes keverékkel összedolgozzuk.
A masszából sütőpapírral bélelt nagy tepsibe, nedves késsel 2 kerek, egyenként 21 cm átmérőjű lapot kenünk. (átlósan fér be)
Előmelegített sütőben, közepes lángon, 15-20 percig sütjük.

2. A piskótához a tojásfehérjét a cukorral, majd kanalanként a forró vízzel habosra keverjük. Majd kis adagonként hozzákeverjük a tojássárgákat és a kakaót. Végül fakanállal óvatosan beleforgatjuk a lisztet.
35x25 cm-es tepsiben sütjük. (5 percig magasabb hőfokon, ajtónyitogatás nélkül, majd takarékon 10 percig.)

3. A krémhez a tejet a liszttel kevergetve megfőzzük. A margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a kihűlt főzött krémet kanalanként beledolgozzuk, és vaníliás cukorral, gesztenye masszával vagy a megolvasztott étcsokival ízesítjük.

4. Összeállítás:
A piskóta lapot hosszában 5 egyenlő széles csíkra vágjuk, és lapjában is elfelezzük.
A mézes-körlapot lerakjuk, bekenjük krémmel. Egy piskótalapot bekrémezünk körülbelül olyan vastag krémmel, mint a lap vastagsága, és feltekerjük. Ezt a csigát ráállítjuk a mézeslap közepére. Majd innen folytatjuk a következő megkent piskótalappal. Így csigavonalban kifelé haladva eljutunk a mézes tortalap széléig. (Ha mégsem, akkor levágunk belőle, és a tetejére szánt lapot is eképpen lefaragjuk.) Hagyjunk kis krémet, hogy a tetejére kenhessük, és arra rakjuk a másik mézeslapot.
Rövid időre hűtőbe tesszük.

5. A mázhoz a tortabevonót eltördeljük, a vajjal felforrósítjuk, és vizes késsel a tortára kenjük.
Az oldalát, ha krémmel bevontuk, szórhatunk rá reszelt keksz és gesztenyemassza keverékét. Nekem annyi krém maradt, hogy még díszítést is tudtam nyomni a tetejére belőle.

Ilyen lett a csokis:

és a gesztenyés:

Így örültek:

Krumplipüré

Tudom,nem egy kulináris csoda,minden rendes családban nem egyéb ez ujjgyakorlatnál.Ennek ellenére nálunk ez volt kb. a második alkalom,hogy nekiveselkedtem.Eddig nem mutatkozott tömeges igény de most a nagyfiam kifejezetten ezt kérte névnapi ebédként.

Krumplipürét és halrudacskát.

Halevésből nem lennénk világbajnokok,meg is lepődtem a választáson,gondolom a menzai élmények hatására történt:)

A krumplipürével kapcsolatban azt kellett látnom,hogy mint sok minden másnál,itt is két iskola van a krumplival kapcsolatban.Van a felkockázva sósvízben főzős,és a héjában főzős.Szerintem héjában főzni jobb,szárazabb lesz úgy.

És még van egy nagyon fontos dolog,a formázás.Aki szépen szeretné tálalni,vegyen egy habzsákot,mert ha készít egyet erős nylonzacskóból,meg csillagcsőből,az majdnem biztosan kihasad ,mint nekem.

Nincs is nagyobb élmény annál,mint mikor a hasadékon át mindent vastag sugárban terít be a forró massza...

Szerencsére nem az asztalnál,így csak a tálalót intéztem el:)

Maga a remek püré az alábbiak szerint készült:

Amiből:

~1 kg krumpli(sárgahúsú,sütnivalónak árult)

-100-120 gr vaj

~3 dl főzőtejszín

-só,bors

Ahogyan:

A krumplit héjában megfőzöm ,pár percig gőzében állni hagyom.Azonnal,forrón megpucolom,áttöröm krumplinyomón .Beledarabolom a vajat ,sózom,borsozom,és kézimixerrel alaposan átkeverem.Közben felforralom a tejszínt,és kicsinyesként,folyamatos keveréssel beledolgozom.Néhány percig habosítom,és ha nem sikerül azonnal tálalni,gőz fölött melegen tartom.

A tálaláshoz pedig legközelebbre beszerzek egy habzsákot...

Húsvéti galambok

Vagy csirkék.Esetleg kotlósok.Bár ami azt illeti,miközben formáztam,nekem a keselyűfióka is megfordult a fejemben.De azért leginkább mégiscsak galambok...

Húsvét tiszteletére,a főtt házisonkához készültek reggelire az alábbi galambkalácsok.Nem tudom,van-e valami közük a galamboknak a Húsvéthoz,de először épp egy ilyen alkalomra készültek,úgyhogy szerintem van.

De lehet,hogy ez is csak egy újabb kísérlet volt arra,hogy a gyermekek egyenek egy kis kenyeret...

Egyébként nincs benne semmi különös,sima kalácstészta,csak a formázás más egy kicsit.Annyi eltérés volt mindösszesen,hogy a tej felesben víz volt,és a cukor helyett méz került bele.Mostanában egyre inkább hanyagoljuk az ipari cukor fogyasztását,ahol lehet,mézet használunk.

Nem azért,mintha elhinnénk a sok badarságot a "fehér méregről"( a belinkelt cikk csak egy véletlenszerűen kiválasztott példa),hanem mert a méz sokkal jobb ízű,és tartalmasbb mint a cukor.

A tészta ,ahogy a hivatkozott kalácsnál,a kenyérsütőben készül,csak nem hagyom teljesen megkelni,kb félóra pihentetés után kiszedem,nyolcfelé osztom,és a darbokból olyan hosszú kígyókat sodrok,amire lehet kötni egy csomót.Aztán az alsó végét ellapítom,két-három helyen bevágom,hogy legyen farka.A másik végéből lesz a feje.

Belecsípek ollóval három helyen,és egy-egy csöpp tojásfehérjével beleragasztom a szemeit,ami vagy pici,vagy félbevágott mazsola,meg a csőrét,amit itt éppen mandulából vágtam,de tökmag is jó.

Aztán hagyom megkelni jól,és előmelegített,begőzölt 170-180°C-os sütőben készre sütöm.(18-22 perc)

És így néz ki a fészekalja:

Ők négyen az állomány fele,a hivatkozott mennyiségű tésztából nyolc darab sikerült.

Újhagymaleves

Tavaszról beszélgettünk mostanában,és úgy vettem észre,rajtam kívül is van számos rajongója az újhagymának.Ez a leves azért is jó,mert télen bármikor elővarázsolható vele egy kicsi-kicsi tavasz.

Ráadásul nagyjából tizennyolc perc alatt elkészül,anyag és eszközigénye minimális,abszolút felhasználóbarát:)

Amiből:

-1-2 csokor(4-6 szál) újhagyma,mérettől függően
-3-4 tojásnyi krumpli
-30-40 gr vaj
-só,frissen őrölt bors
-húsleves a felöntéshez
-1 -1,5 dl tejszín

Ahogyan:

A vajon elkezdem párolni a kockára vágott krumplit,amíg ez tart,megtisztítom az újhagymát,a zöldjéből amennyit lehet ,megtartok.Nagyjából felaprítom,igazából közömbös,mekkorára,úgyis össze lesz turmixolva.Amikor a krumpli félig megpárolódott,rádobom a hagymát,annak nem kell több két-három percnél.Sózom,borsozom,nem túl erősen,nehogy elnyomja az újhagyma zsenge ízét.Ha már elég puha,felöntöm a húslevessel,és puhára főzöm pár perc alatt.

Jön a botmixer,esetleg még sózás/borsozás,tejszín, egy rövid forralás,és kész.

Levesbetét lehet akár kruton,de a legesjobb a vékonyra felszeletelt zöldje a hagymának.

Almás cobbler

Már megint egy újabb almás süti:)

Cserkénél láttam nemrég,és nagyon megtetszett.

Jól is jött,mert Tatin torta volt a kívánság,de az már úgyis volt mostanában sokszor.Persze a receptet nem nyomtattam ki,internet meg nincs a konyhában,ezért csak fejből dolgoztam.Ennek ellenére igen jól sikerült,szeretni fogjuk ezután is.

Amiből:

1,5 kg alma(vagy amekkora a sütőedény)
2 kisebb vagy 1 nagy narancs leve és lereszelt héja

100-150 gr cukor (alma típusától függően)

50-60 gr vaj

A tésztához:

200 gr finomliszt

fél sütőpor

100 gr vaj

2-3 ek kristálycukor

1 tojás

2 dl tej

Ahogyan:

Az almát megtisztítom,feldarabolom,nem túl apróra,nagyjából a gerezdeket még egyszer félbe.Egy alaposan kivajazott sütőtálba rakom,rászórom a cukrot,a narancs lereszelt héját,és az apróra darabolt vajat.Rálocsolom a narancs levét is ,és jól összekeverem.

A tál ilyenkor még teljesen tele,mit tele,púposan van almával,de nem baj,töredékére össze fog esni.

Hogy ez megtörténjen,bedugom a nem túl forró,160-170°C-os sütőbe,nagyjából egy órára.Néha ránézek,egyszer legalább átkeverem.

Közben összeállítom a tésztát.A lisztet a sütőporral és a cukorral összekeverem,és elmorzsolom a vajjal.Itt már sejtettem,hogy valami nem lesz jó,mert igen kevésnek tűnt az anyag a két deci tejhez,de beleborítottam hősiesen.Na innentől már csak kevergetni kellett a tésztát:)

Amikor az almát jónak gondolom,a tésztát/masszát ráöntöm,és még egy félórányit sütöm.Amíg szépen meg nem barnul a teteje.

Kicsit hűlni hagyom,langyosan kicsalogatom a tálból,és lágyra felvert tejszínhabbal tálalom.

Nagyon jó...

Csigasüti

Iskolai farsangra készült rágcsának. A gyermekek szeretik,reméljük,nem csak a mieink:)

Amiből készül:
- 1/2 kg liszt
- 1 cs. sütőpor
- 20 dkg vaj
- 10-15 dkg porcukor
- 2 tojás
- vaníliás cukor
- 1 evőkanál kakaó

Ahogyan:

Ez egy omlóstészta, ezért hidegen kell összegyúrni.
Először a vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd a többi hozzávalót is beledolgozzuk-kivéve a kakaót- gyors mozdulatokkal, hogy a vaj fel ne olvadjon.
A gyúrt gombócot két részre osztjuk, és az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót.
A meglévő cipókat is elfelezzük. Így négy tésztát kapunk.
Körülbelül 3 mm vastagra nyújtjuk őket, majd egy fehéret és egy barnát egymásra fektetünk, és együtt feltekerjük. Az így kapott rudakat hűtőben kb. 2 órát pihentetjük.

½ cm-es szeletekre vágjuk, és kivajazott tepsibe rakjuk.

Mérsékelt tűzön sütjük a kis csigabigákat.

Amíg ilyen szépek nem lesznek:)

Hagymaleves

Hagymaleves volt a tegnapi ebéd/vacsora,mert előkerült a Stahl féle Végre otthon,amiben benne van,meg olvastam a hatodik harrypottert is éppen,mert következik az utolsó,és abban is volt hagymaleves vacsorára.

Eddig nem készítettem még ilyet,mert Franciaországban igen jót ettem,és nem gondoltam,hogy sikerülne reprodukálni,de tegnap elszántam magam.

A címben direkt nem francia hagymalevest írtam,mert azért amit ott ettem,nem egészen ilyen volt,de majd gyakorolok:)

Mindenesetre nem rontottam el nagyon,mindenki kétszer kért(leszámítva persze a leányzót,ő inkább a felöntésre szánt húslevesből vacsorázott).

Hogy tartalmasabb legyen,külön készült hozzá sajtos pirítós,mert beáztatva nem szeretjük.

És talán most először megtörtént,hogy már annyira éhesek voltunk,hogy nem volt fotózás...

A képet itt találtam,köszönet érte.(A linket ajánlom mindenkinek,aki többet szeretne tudni a vöröshagymáról!)

A leves majdnem teljesen Stahl után készült,csak a brandyt/konyakot helyettesítettem fehéborral.Mert bár én nagyon szeretek enni,azért a jó brandyt nem locsolom a levesbe...

Tehát:

Amiből:

-6-7 fej vöröshagyma
-100 gr vaj
-0,5 dl evoo
-0,5 dl száraz,gyümölcsös fehérbor
-húsleves
-1 csapott ek liszt
-1 tk mustár
-só,bors,kakukkfű

Ahogyan:

A hagymákat négybe vágom,nem túl vékonyan felszeletelem.A vajat,olívaolajat összemelegítem,rádobom a hagymát.Enyhén sózom,borsot tekerek rá,és kis lángon,gyakori kevergetés mellett világosbarnára,és enyhén pépesre pirítom/párolom.Ez mintegy fél óra.

Ha jónak gondolom,rászórom a kakukkfüvet(frisset ha lehet,sajnos most csak szárított volt),és aláöntöm a bort.Nem sokat,kb. 0,5 dl-t.Ha elpárolgott,belenyomom a mustárt,és a lisztet.

Ezzel is kevergetem nagyjából 2 percig,hogy a mustár belesimuljon.Jó lett volna csípős dijoni,de éppen az sem volt otthon,maradt a Globus,ami sajnos sokkal savasabb.

És végül felöntöm a húslevessel,felforralom,és 15-20 percig lassú tűzön főzöm.

Ezalatt elkészítem a sajtos pirítóst,hogy legyen hozzá it harapni.

Vékony szelet kenyereket megvajazok,teszek rá valamilyen olvadós sajtot,és sütőben,magas fokozaton 5-6 perc alatt ropogósra pirítom.

Azon forrón tálalom is.

Valamilyen bor jó lett volna hozzá,de nem válogattunk,ahhoz is túl éhesek voltunk:)

Zsömle töltve

A zsömle annyira jól bevált,hogy azóta az a "mindennapi kenyerünk".Eleinte maximum a rászórt magokkal illetve azok elhagyásával variáltam,mert persze az én kislányom kizárólag a nemmákost (ezalatt minden mag értendő) volt hajlandó megenni.

De ez nem furcsa,mert mint már többször említettem,nem finnyás,csak igen kevés dolgot szeret:)

Ezért ő nem is igen eszik az alább látható töltött pékárukból.Pedig jók,és így egyszerűbb a reggeli kajapakolás is.

A belevalók a mindenkori igények függvényében a végtelenségig variálhatók,így készült már

párolt-pirított hagymás,

fetás-szárítottparadicsomos bazsalikommal,olívaolajjal,

meg párolt zöldséges

sonkás-krémsajtos

meg kolbászos is.

Meg persze olajbogyós,meg szalonnás,csak azoknak elkallódott a fotója.

Legnagyobb sikere ezidáig a sajtos-paradicsomosnak volt,legtöbbször azt kellett ismételni.

További töltelékek kipróbálása zajlik,az eredményekről majd beszámolok.

Kenyérfelfújt

Gondolom nem állok egyedül a tegnapi/tegnapelőtti kenyér felhasználásának problémájával.

Megenni nem mindig van kedvünk,és bár tudjuk Fábrytól,hogy csak egyszer kell kidobni a tegnapi kenyeret,és onnantól mindig frisset lehet enni,azért marad még az egyébként kitűnő zsömléből is gyakran.

Mivel mindig mákos gubát se lehet enni,meg a világon el nem fogy ennyi zsemlemorzsa se,némi keresés után rábukkantam egy ehhez eléggé hasonló kenyérpudingra valahol.Persze elhagytam a receptet,így csak az emlékekből építkeztem,de azért jó lett.

Azóta már több helyen láttam,még Jamie Olivernél is,és úgy tűnik,nagyon nem fogtam mellé:)

Ez az alapkivitel turbózható gyümölccsel,mazsolával,esetleg mákkal is,de akkor szerintem igen csúnya lesz...

Mindegy,hamarosan meg fogom próbálni,már régen volt mákos kaja.

Amiből:

-annyi kenyér/zsömle/egyéb pékáruszelet,amivel a kívánt sütőedény szorosan telerakható
ez esetemben egy ~20x30 cm tál,4 db házi zsömle.
-150 gr vaj
-1 l tej
-1 nagy tojás
-5-6 db tojássárgája
-fél rúd vanília,vagy jófajta vaníliáscukor
-100-150 gr cukor vagy ugyanannyi méz
-1 jól megtermett citrom héja

Ahogyan:

A pékárut kb. egy centi vastagra felszeletelem.Ha odafigyelek,nem keverem össze a szeleteket,és rendben tudom majd belerakni a sütőedénybe,és akkor szép lesz,ha elkészül.

A szeleteket vajjal megkenem,és szorosan a tálba rakosgatom.Ha kész,egy nagy tálban a tojást,a tojássárgájákat,a vaníliás cukrot/kikapart vaníliát ,a cukrot vagy mézet habosra keverem.Lassanként hozzáöntöm a tejet is.

A kennyérre meregetem,lassan,hogy feligya.Kb felét félreteszem,és az összepacsált kenyereket hagyom pihenni,hogy legyen ideje felszívni a folyadékot.Ezt még kétszer megismétlem ,addig elfogy a tojásos tej,és cuppog az egész.

170-180°C-os sütőben kb. háromnegyed óra alatt(vagy amíg nagyon el nem kezd pirulni a teteje) fedetlenül készre sütöm.

Ha langyos ,tálalható,estleg porcukorral vagy további mézzel édesíthető.

Zsömle projekt

Mint már talán említettem,zsömlét formázni nem tudok.Ezért nem is szoktam készíteni,mert mindig elkeserít,hogy néznek ki:)Pedig a Szakácsok könyvéből az idevonatkozó részt már annyiszor elolvastam,hogy fejből tudnám idézni,és mégse...

De most,hogy sikerült a bageleket szépre megformázni,kigondoltam,hogy bizonyára más tésztából is lehet ilyet csinálni.Mivel a környékünkön kapható zsömlékkel messzemenően nem vagyunk elégedettek,ezért megoldást kellett találni.
A téma másnak sem közömbös,íme egy rövid válogatás:

-Dolce Vita ciabattája
-Mirelle hamburger illetve rozmaringos zsemléje
-Dibbuk túrós zsömléje
-Eszter kukoricás bucija

És biztos van akit nem vettem észre.

Hetekkel ezelőtt szisztematikus kísérletezésbe fogtam az optimális zsömle előállítása érdekében.A kísérletsorozat kiterjedt a lisztfajtákra,a hozzáadott zsiradék mennyiségének változtatására,a kelesztési és sütési időkre,úgyhogy bele is zavarodtam hamar:)

De jelentem,megszületetett,és immár minden este újra és újra megszületik a másnapi adag,az alábbiak szerint:

Amiből:
-4 mp(mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1,5 mp víz
-1 ek méz
-2 tk só
-15-20 gr élesztő(egy kocka harmada)
-35-40 gr vaj (egy kocka harmada/negyede/nyolcada)
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez
-mag a szóráshoz

Ahogyan:

A hozzávalókat kenyérsütőbe szórom,ráküldöm a dagasztóprogramot.Ha a tészta megkelt,kiborítom,alaposan átgyúrom,dagasztom .

Nyolc vagy kilencfelé osztom,ha sikerül,egyforma részekre.Kilencnél nem többre,mert nem fér el a tepsiben...

A darabokat mégegyszer átgyúrom,gombócot csinálok belőle,aztán veszem a sodrófát,és a bagelhez teljesen hasonló módon megformázom.Nyújt,téglalap,felteker,végeit összecsíp.

Persze itt elmarad a vízfürdő!

Kiolajozott tepsire rakom,legalább egy órát kelesztem,de ha igényli a tészta ,akár másfelet is.A végén megkenem a kalácsfénnyel,szórok rá szezámmagot vagy mákot,és 220°C ra melegített ,begőzölt sütőbe rakom.A hőfokot azonnal visszaveszem ~190°C-ra,és kb húsz perc alatt készre sütöm a bagel/buci/zsömléket.Rácsra teszem,és amint langyosra hűlt ,már esszük is:)

Ha este készül,másnap még remek,de egy egész napot nem célszerű tartogatni.Mondjuk el is fogy mindig hamar:)

Bagel

Általában majdnem minden fajta péksütemény iránt őszinte vonzalmat érzek,ezért is öröm,amikor találkozom valami ismeretlennel.Nekem például a bagel is az volt,amiről először Eszter reggelizős postjában olvastam először.

Aztán mégegyszer is írt róla,és akkor már nagyon szerettem volna sütni olyat.A második írásban el is mesélte a tészta történetét,ahhoz én már nem tudnék újabbat hozzátenni:)

Aztán egy ráérős,hétvégi reggeli alkalmából neki is láttam.Hűen követtem a leírást,csupán annyi eltéréssel,hogy tejpor helyett sovány tejszínt (10%-os zsírtartalom) használtam,mert nem sikerült vásárolni.És az élesztő,mert nálunk nem szokott otthon lenni szárított.

Tehát a karikasüti :

Amiből:
-4 mérőpohár (mp) finomliszt
-0,5 dl tejszín
-25-30 gr élesztő
-2 ek. kristálycukor
-2 kk só
-1,5 mp víz
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez

Ahogyan:
A hozzávalókat a kenyérsütőgép összedagasztja jól,addigra fölébredek,és elkezdem megformázni.Vagyis alaposan átgyúrom,nyolcfelé osztom.A gombócokat mégegyszer átgyúrom,és lisztezett deszkán nagyjából 1-3 ;1-3,5 oldalarányú téglalapokká nyújtom.Hoszabbik oldala mentén feltekerem,végeit összenyomom.Kicsit nyújtogatom,hogy egyenletes vastagságú legyen.Ha mind kész,sok,jól megcukrozott,lobogva forró vízbe dobom őket egyesével,és 20-30 másodpercig hagyom fürdőzni.Kiolajozott tepsibe sorolnak,és meleg,huzatmentes helyen kelnek kb. egy órát.

Kalácsfénnyel történő kezelés után forró (180-190°C) sütőben készre sütöm őket.

Amit langyosra hűlt,ehető.

El kell mondanom,hogy valószínűleg nem hagytam elég ideig kelni,vagy több időt töltött a forró vízben,mint kellett volna,mert egy kissé tömörnek éreztem .Persze lehet,hogy valójában ennek ilyennek kell lennie,csak én foszlós,kalácsszerű állagra számítottam.

Jó volt azért, de még gyakorolok:)

Csokis muffin

Első bejegyzésem!:)

Mármint Sutyinak.Mert a fényképezésen kívül is előfordulok a konyhában:)

Ez a szép új-keletű elnevezés valójában nagymamám bögretésztájához hasonlító kevert tésztát takar. Amiből készül:
1. - 2-2 és fél bögre liszt (kb.40-50 dkg)
-1 teáskanál sütőpor
-1/2 teáskanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
2. - 10 dkg vaj (1/2 bögre olaj)
- ¾ csésze cukor (kb. 15-18 dkg)
- 2 tojás
- 1 csomag vaníliás cukor

Ahogyan: A sütőt előmelegítjük kb.175-180 ˚C-ra. A muffinforma mélyedéseit kivajazzuk, vagy sütőpapírral kibéleljük. Egy tálban összekeverjük a száraz anyagokat. Ide tesszük bele a fűszereket, aszalt gyümölcsöket, mogyorót, diót, csoki darabokat… Egy másik tálban elkeverjük a tojást, cukrot, zsiradékot, tejterméket. A két tál tartalmát egymásba vegyítjük. Hozzátenni 2 dl natúr joghurtot, vagy tejfölt, esetleg tejet (eredetileg: írót). Nokedli-tésztánál kicsit lágyabb, nyúlós tésztát kapunk. Fontos a szárazanyag és nedves anyag aránya. Ha gyümölcsökkel ízesítjük, több lisztet tehetünk Kb. 15-20 percig sütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, hogy ki tudjuk venni a formából. Muffinpapírral együtt ki szoktam venni, majd kb. fél-egy perc múlva simán le lehet húzni róluk a papírt. Porcukrozzuk, díszítjük Attól oly remek, hogy egyszerű, hamar kész; és csak a fantáziánk szab határt, milyen ízűre és milyen díszítéssel készítjük eme kis torta remekeket.