Erre a fordulóra Aubergine nehéz feladatot adott:)Hosszas gondolkodás után sikerült egy már bevált családi kedvencet előhalászni,ami -szerintem-megfelel a szigorú kritériumoknak.Annyiban biztos nem,hogy a választott fűszer nem kimondottan gyakori vendég nálunk,tulajdonképpen csak ebben az ételben fordult elő ezidáig.
Ha rám jellemző fűszerrel kellett volna előállni,biztos borsos kaja lett volna,de ugye nem csak szépnek kell lenni,az sem árt,ha a család is megeszi:)
Így a választott fűszerem az édeskömény lett. Ezesetben a gumó is fűszerként szerepel,mert nem a zöldségen,csak az ízén van a hangsúly.
Szólnék is róla néhány szót.
Az egyik legrégebben termesztett,fogyasztott kultúrnövény ő.Egyes források szerint már a mezopotámiaiak is megemlékeznek róla.
Egyiptomban is ismert volt,bár nem termesztették,vélhetően vadon termő változatait fogyasztották.
A magas színvonalú egyiptomi orvoslás minden bizonnyal ismerte és alkalmazta gyógyhatása miatt.
Az ókori görög birodalomban is közönséges zöldségnek számított,és tőlük függetlenül Rómában is.
Európában a középkorban a füvészkertek,kolostorok növénye volt ,elsősorban magja ,illetve annak gyógyászati felhasználása miatt.
Jelenleg egész Európában,többek között itthon is termesztik,gumóját étkezési célra,magját fűszerként,alapanyagként,gyógynövényként alkalmazzák.Ebből készül például a gyermekteák zöme is,amit minden gyakorló szülő ismer,legalább szagról:)
A növényről,történetéről,felhasználásáról mindent meg lehet tudni itt.
Az étel persze nem csak édesköményből áll ,illetve nem csak azzal van fűszerezve,de kétségtelen,hogy ennek ánizsos íze dominál.
A gumó nem köret ,teljesen szétfő ,aki szereti beletörheti a mártásba,én csak mértékkel szoktam.
A recept eredetije Jamie Olivertől való,az "Egyszerűen csak főzz!" című könyvéből,és csak néhány apróságot változtattam csak meg,például a bort.Nekem nem jön be a chardonnay főzőborként,kimondottan tolakodónak érzem a keserűmandula aromáját.
Általában könnyű,virágillatú,gyümölcsös olaszrizlinget használok ,szinte mindenhova,ahol borra van szükség,és az étel jellege nem indokol valamilen határozott karakterű bort.
Tehát a sertéskaraj:
Amiből:
-1,5 kg rövidkarajból a karaj
-2 kisebb vagy 1 nagy édesköménygumó
-1 fej fokhagyma
-4-5 babérlevél
-3-4 ágacska rozmaring
-1 kk édeskömény
-1 kk köménymag
-só,durvára őrölt bors
-száraz fehérbor
-2/3 ek evoo
Ahogyan:
Kicsontozom a húst,a csont és a szűz majd máskor kerül felhasználásra .Ha találok postásspárgát,akkor meg is kötözöm,hogy szép,formás maradjon.
Persze a postásspárga azon konyhai dolgok egyike,ami kizárólag akkor jut az ember eszébe,amikor kéne,és nincs.Erre valahogy a boltban nem csábul el az átlagvásárló:)
Aztán a köményeket megtöröm mozsárban,a rozmaringot felaprítom,és a sóval,borssal együtt nagyjából egyenletesen eloszlatom a munkafelületen.
Jó alaposan belehempergetem a húst,lehetőség szerint az összes kiszórt fűszert rátapasztom.
Beleteszem egy sütőtálba,amelybe előzőleg némi evoo-t öntöttem,és rászórom a felszeletelt édesköményt,a megtisztított,de egyben hagyott fokhagymagerezdeket,a babérlevelet,meglocsolom mégegyszer olívaolajjal,és aláöntöm a bort.
Lefóliázom,és mehet a sütőbe,ahol nem túl magas hőfokon elég sok időt el kell töltenie.Legalább két órát,160-180°C-on.Ezalatt az idő alatt szinte biztosan átpárolódik a hús.Mindenesetre egy tű,vagyis fogpiszkálópróbát mindenképpen szoktam tenni.
Kiveszem egy szeletelőtálra a húst,a maradék lében kicsit megtöröm a fűszereket,fokhagymagerezdeket,az édesköményt,és átszűrve félreteszem.Néhány darabot tálaláshoz félreteszek persze.Köretként steakburgonyát,vagy tepsiben sült rozmaringos krumplit,vagy sima hasábburgonyát készítek hozzá.
Ez esetben hasábburgonya volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése