2007. augusztus 3., péntek

VKF VII. A nyaralás íze! Ízemlékek

Amikor Chilii meghirdette a VII. fordulót, egészen könnyűnek tűnt a feladat ,hiszen az ember annyifelé jár, akár nyaralás , akár munka miatt...

És persze eszik is.

De amikor választani kellene a valahol, valaha evett ételek közül, ne adj’ isten reprodukálni valamelyiket , akkor vagy az derül ki, hogy a hozzávalókhoz nem lehet hozzájutni, vagy nem tudom hogy készült…

Az ilyen utazásokhoz kötődő ízemlékeket sokkal inkább a kirándulás hangulata határozza meg, esetleg az azelőtt sosem kóstolt ételekkel, italokkal szembeni óvatosság, amely aztán átadja a helyét a feltétlen lelkesedésnek…

Össze is mosódnak az emlékek idővel, és keveredik a szentpétervári szoljanka a barcelonai fokhagymás marhaszelettel, az aggteleki sztrapacska a nyitrai burciak csípős ízével…

Csak mesélni lehet lelkesen az első találkozásokról, amik az ízlést erősen formálják, de megismételhetetlenek: az első kaviár jégágyon, citromszeletekkel, Muraszombat mellett, egy nevenincs üdülőfaluban, damasztszalvétába takart forró pirítóssal, vajrózsákkal , de nem kevésbé meghatározó élmény volt az első szambuka az akkor még létező Nyugat-Németországban, éjszaka egy pizzériában, amit egy Pakisztánból származó pastu ember üzemeltetett.

Hogy is lehetne kihagyni a Lyonban megismert elzászi csülkös-kolbászos káposztát, amihez igen kitűnő helyi főzésű sört lehetett inni hatalmas korsókból, vagy a szentendrei csoki és kávébolt illatát…

Vagy ahogy a mester írta egyszer:

Bécs bordélyát, hol álruhában szálltak meg? Gáláns éjszaka!

Jávorka Ádám fringiával húsz dunyhát szúrt le egymaga!

S a pékné rémült arca reggel,

És kétszáz kifli friss szaga…
Faludy György : Kurucok (Börtönversek)

De ha mindenképpen ki kell emelnem egyet a gasztroélmények közül, az vitán felül a Balatonakarattyai Kulturális Fesztivál, melyet egy kedves barátunk rendezett minden nyáron, a születésnapja köré csoportosítva. Ez gyakorlatilag nem volt más, mint egy zsebkendőnyi telken, sátorozással egybekötött többnapos zenés-táncos eszméletvesztés.

Ezeken az összejöveteleken érthető okokból a gasztronómiai élményszerzés háttérbe szorult, jellemzően egyszer volt lehetőség enni a nap folyamán, általában reggel, amikor a társaság zöme még aludt:)

Ilyenkor az ember erőt vett magán, elment a közeli boltba, és minden rendszer nélkül ehető dolgokat vásárolt.

Meg sört is persze. Ja és nescafét, mert kávé kell, nagyon kell…

Az udvaron, a nagy kerti asztalnál, aztán elkészültek a sokemeletes, sajtos, vajas, sonkás, szalámis, paradicsomos, majonézes, kolbászos szendvicsek, mert amit vettünk, azt meg is kellett enni, lévén tárolásra nem volt mód.

Hozzá zöldségek, ha el nem felejtettük, nagy adag kávé, ami mellett még lehetett ejtőzni kicsit, amíg a többiek fel nem ébredtek :)

Soha, sehol olyan jó szendvicseket nem ettem azóta sem...

Ilyenformán most nem főztem. A nyaralások az akkor és ott megélt élményekről szólnak, legyen az étel, vagy bármi más.

Nincsenek megjegyzések: