A túrógombócot már nagyjából mindenki megírta.Nem is akartam ezekután,dehát miért pont én legyek a kivétel?
Végigolvastam jónéhány receptet,meglepő egyetértés mutatkozik gombócfronton:)
És mindenki szereti:)
Mi is,sőt még a gyermekeink is szívesen eszik!Sok tejföllel,porcukorral,könnyű főfogásként,vagy desszertként...
Mi a tradicionális,nem töltött változatot szeretjük,szerintem a mák sokkal inkább a szilvásgombóc barátja.A túrógombóchoz verhetetlen a vajasmorzsa.
Amúgy sem nagyon használok bolti zsemlemorzsát,mióta sikerült egyszer dohosat vásárolni,azóta mindig frissen készítem,lehetőleg a magam sütötte fehér kenyérből.
Ég és föld a különbség,komolyan...Ja,és vajban pirítom,ami különösen jót tesz neki.
Amiből:
-500 gr túró
-2,5-3 dl búzadara
-50+50 gr vaj
-csipet só
-4-5 tojás(mérettől függ)
-frissen készített zsemlemorzsa
Ahogyan:
A túrót krumplinyomón áttöröm,belekeverem a darát,a sót,az olvasztott vajat.(az egyik 50 grammot)A tojásokat szétválasztom,a sárga részek a túróba kerülnek szintén.A fehérjékből kemény habot verek,és beleforgatom a túróba .Mehet pihenni,legalább egy órára.
Főni teszem a vizet,közben aranysárgára pirítom a morzsát .Gyöngyöző vízben kifőzöm a szándékom szerint egyforma méretűre formázott gombócokat.A felszínre jövéstől nagyjából 5-6 perc alatt kész.
A főzési időt persze nagyban befolyásolja a levegő páratartalma,a pihentetés ideje,a tengerszint feletti magasság,de elsősorban persze a gombócok nagysága...
Ha megfőtt,belehempergetem a morzsába és sok tejföllel meg porcukorral tálalom.
2007. szeptember 11., kedd
Túrógombóc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése