Fánkos történet

Tegnap tettem közzé fánkos próbálkozásomat,ezzel,illetve magával a fánkkal kapcsolatban egy kis történet.

Van egy népszokás,a tikverőzés,amely tudomásom szerint csak Mohán,egy Székesfehérvár melletti ,néhány száz lelkes településen él a mai napig.

Néhány évvel ezelőtt egy helyi barátom meghívására én is résztvettem az eseményen.

Ez egy hagyományos ,a farsanghoz kötődő termékenységvarázslat továbbélése,ami húshagyókedden,februárban kerül megrendezésre.

Ez egyébként akkora jelentőségű helyi rendezvény,hogy a hétköznapra való tekintet nélkül az élet megáll,a helyi gyárak nem dolgoznak,óvoda ,iskola zárva tart,és aki teheti,ezen a napon otthon marad.

Mióta az esemény elhíresült,messze vidékről is érkeznek a látogatók,csoportok,iskolások,óvodások tömegesen.

A rítus,illetve a hozzá kötődő szokások voltak hivatva a női termékenységet,a szépséget ,valamint a jószágok termékenységét,és ezzel a gazda jómódját is biztosítani.

Minderre egy viszonylag egyszerű metódus szolgál,a kormozás.Vagyis a lányok -kiemelt tekintettel a fiatalokra-bemaszatolása a lehető legnagyobb felületen,amit az áldozat lelkes,de legalábbis hangos sikoltozása kísér.Ez persze mindenki másnak tetszik:)

Az eljárás hatékonysága megkérdőjelezhető,de ez nem zavar senkit se,esetleg az áldozatokat...

A falujárás reggel kezdődik,amikor a szereplők beöltöznek,van egy szalmatörök,ő a főszereplő.Kell egy kéményseprő,és még néhány rémisztő maskara.



További fotók itt láthatók.

Amint elindulnak a maskarák házról házra,a lelkes közönség mindenhová követi őket.A maskarák minden házba bemennek,felforgatják a tyúkudvart,begyűjtik a tojásokat,ha sikerül ,a ház népét is bekormozzák istenesen,majd várják,hogy a jól végzett munka jutalmaként megvendégeljék őket.

Hagyományosan farsangi fánkkal,pohár borral kínálják a szereplőket,és persze mindenkit,aki odatéved.

Itt be kell szúrnom,hogy én nagyon szeretem a fánkot.Szerintem a fánkevés az evilági örömök sorában mindenképpen benne van az első tízben.

Szóval fánkot,és bort kínálnak.Jókat.Kevésbé jókat,mindenfélét.De már a tizenötödik nem esik olyan jól,és még csak a falu közepén járunk...

Még kínálnak.Már nem szeretnéd elfogadni,de szívesen kínálják.Aztán már látni sem szeretnéd.Aztán vége lesz,hazaballagunk fáradtan.

A kedves vendéglátó kérdésére,hogy éhes vagy-e,csak határozatlan igen a válasz,mire ő:

"Hát ha csak kicsit vagy éhes,egyél egy-két fánkot,épp most lett kész!"

Utána egy darabig nem szerettem a remek tésztafélét,de szerencsére ez már nyomtalanul elmúlt:)

A fotókat a hivatkozott oldalról nyúltam,nem én fotóztam.Kösz.
Az eseményről egy tudósítás olvasható itt is.