2007. június 7., csütörtök

Zöldborsós-tejszínes penne

Ezt a remek tésztafélét emlékeim szerint egy régi nőklapjás Lajos Mari recept inspirálta,ott úgy hívták,hogy csőtészta római módra.

Csak az inkább több tojással,és összesütve készült,meg mintha hagyma is lett volna benne,de én azt nem szoktam,mert szerintem a vöröshagyma meg a zöldborsó nem barátok.Persze van amikor igen,de itt nem éreztem szükségét.

A római módot sem értem,semmiféle utalást nem találtam arra én,hogy mondjuk a borsó-tejszín-szalonna kombináció egyből rómaivá tenné,amibe belekerül...

Szerintem ezt az ételt az olasz is csak így egyszerűen Penne con piselli-nek (zöldborsós pennének) szólítja.

Régi kedvenc nálunk,a gyermekek már pici korukban szerették,ők keresztelték el "borsó belebújós tésztának".Volt is ebből problémánk,amikor nem sikerült megfelelő méretű pennét venni,és a borsó nem bújt bele magától.

A mi fiunk egyből nem is volt hajlandó megenni.Mit volt mit tenni,mivel rendes szülők vagyunk ,kiskanállal,csipesszel belerakogattuk a tészta két végébe a borsószemeket...

Tehát:

Amiből:

-1 csg. penne,vagy rövidcső tészta
-500 gr zöldborsó
-2 szelet szalonna
-250 ml főzőtejszín
-2-3 db tojás sárgája
-1 gerezd fokhagyma(opció,a szalonna fűszerességétől függ)
-sajt ízlés szerint

Ahogyan:

A gyufaszálnyi csíkokra összevágott szalonnát kisütöm,a pörcöt bennehagyom,rádobom a zöldborsót.Picit átforgatom a forró zsiradékon,és pici vizet öntök alá hogy a borsó megpárolódjon.Ez nagyjából 5-7 perc.

Ha a szalonna nem volt elég fűszeresre pácolva,ekkor egy gerezd fokhagymát is nyomok a mártásba,rögtön a borsó után,a vízfelöntés előtt.


Ha a borsó kész,ráöntöm a tojássárgájával elkevert tejszínt,és picit együtt melegítem ,a mártás befejezéséhez a tészta melege elég lesz.

Merthogy pont ilyenkor lesz kesz a penne vagy csőtészta,amit nem öblítek le,hanem egyből ráöntöm a mártást.

Összeforgatom,tálalom.Tetszés szerinti sajtot reszelek rá,itt éppen parmezánt.

Semmi egyéb fűszert nem igényel,még sót sem:)

Nincsenek megjegyzések: