Tejfölös bableves újra

Írtam már erről a remek,hagyományos Vas megyei levesről korábban.Nemrég a nyár tiszteletére ismét készült ilyen.

Mert annak ellenére,hogy szárazbab,ez számomra igazi nyári ízű leves.

Azért hozom ismét szóba,mert kicsit változtattam rajta,a korszerű elvek jegyében:)

A modern gasztronómiai elvek szerint ugyanis a liszttel való sűrítés,legyen az rántás,vagy staubolás,de még a habarás is,ha nem is egyenesen az ördögtől való,mindenképpen kerülendő.

Megpróbálkoztam ezért a saját anyagával való sűrítéssel,ami ugyan kicsit több pepecseléssel jár,de megéri:)

Igaz,hogy nem olyan homogén a végeredmény,és a szilárd részek hajlamosak a kiülepedésre,de tálalás előtt felkeverhető,így a probléma csak látszólagos.

Az íze sokkal tisztább,és ehhez járul még az a boldog tudat is,hogy némi felesleges szénhidrátbevitelt megúsztunk,és a fokhagymák sem mentek kárba:)

A leves tehát:

Amiből:
-1,5 bögre tarkabab
-1 pohár tejföl
-4 gerezd fokhagyma
-só,nagyon kevés bors

Ahogyan:
A babot előző este-délután megtisztítom,megmosom,beáztatom.Az áztatólevet főzés előtt leöntöm róla,és tiszta vízben a fokhagymával,sóval,pici borssal főzni kezdem.A bab fajtájától függően 50-70 perc alatt puhára fő.

Ha puha,kb. egynegyedét-egyharmadát kiveszem,hozzáteszem a fokhagymagerezdeket,és szűrőn átpasszírozom,mert csak a belsejére van szükség,a héjára,ami amúgy is felelős a puffasztó hatásokért,nem.

Meg csúnya is ,ha héjfoszlányok úszkálnak a levesben.

Az így nyert masszából (ez a türelmemtől függően 2-4 evőkanálnyi) és a tejfölből ,szükség szerint kevés tejből habarást készítek,és ezzel sűrítem be a levest.

És így még csak forralni sem kell mégegyszer,mert nincs nyers lisztíz,amit el kéne tüntetni.