2008. április 30., szerda

Újra itt!

Megint eltűntem hetekre,de van igazolásom! Költöztünk ugyanis.A múltidő ugyan túlzás még egy kissé,mert amíg dobozhalmokat,szekrényajtókat és ruhazsákokat félrelöködve lehet csak leteríteni az alvószivacsot,addig igencsak a jelenidő az érvényes:)

Az elmúlt három-négy hét a költözés előkészítésével illetve magával a költözéssel telt,kisebb megszakításokkal,mert ,mint alább is látható,festettünk is,mert mindenféle színkívánságok merültek fel,így készült rózsaszín leány és zöld fiúszoba például.

Közben a régi lakást próbáltuk minél kevesebb dobozba gyömöszölni,bútorokat vásárolni,és közben még dolgozni is kellett azért menni hébe-hóba ,és Olaszországba is elküldtek néhány napra.

Onnan legalább remek jó olajat és nagy darab frissen feldarabolt parmezánt sikerült hozni.Mennyivel jobb tud az lenni,mint az itthon talalálható vákuumfóliázott...

Nemsokára az új konyhánk is elkészül,meg előkerülnek lassanként az eszközök is,meg étkezőnk is lesz.Hetek kérdése csupán.

Internet persze a régi lakásban már nincs,az újban még nincs,a gyárban meg nem mindig ér rá az ember.

De már vannak biztató jelek,talán ma már sikerül főzni ebédet/vacsorát.Meg sütni zsömlét.

Már hiányzik:)

2008. április 16., szerda

Ha én bor lennék...

milyen bor lennék,kérdezi Horasz.

Hát kérdés ez? Château Lafite :)

De ehhez még talán fel sem nőttem igazán.

Ha néhány évvel ezelőtt kérdezik, a válasz biztosan az lett volna hogy sör.Méghozzá belga kolostorsör,mondjuk Belle-Vue Kriek. Nem voltam borivó a egy két évvel ezelőttig,borértő meg aztán pláne.Az még most sem.De hosszas,kitartó gyakorlással eljutottam azért oda,hogy tudom értékelni a jó bort,időnként még étellel is sikerül párosítani.

Olyannyira nincs boros előéletem,hogy nekem még a híres/hírhedt VBK is szinte teljesen kimaradt az életemből.

Vörösborok terén elmondhatom,hogy szinte teljesen tapasztalatlan vagyok,igazából még nem kezdtem meg az ismerkedést.Szerintem az igazán nagy vörösekhez fel kell nőni,meg kell érni.Ez nekem még nem sikerült.Bár erről mások talán máshogy vélekednek.

Mindenesetre nemrég volt szerencsém egy Kopárhoz,és az szíven ütött,mi tagadás...

A bort ,mint produktumot nagyra értékelem,tisztelem a benne rejlő ,vagy inkább mögötte álló sok-sok munkát,mesterségbeli tudást,törődést.Mivel kicsiben mi is (szüleim)foglalkozunk borral,tudom mi van minden egyes korty mögött.

És ott van benne a napfény,a széljárta szőlőskertek illata,a szüretek nyüzsgése.

Az illata gyümölcsöst idéz,íze a szőlőt,meg a hordót,amiben nevelkedett.

Csuda dolog,na.

De hogy én milyen is lennék?

Fehérbor természetesen.Van több jelöltem is,a juhfark lett volna az egyik,keménysége,érdessége,ennek ellenére finomsága miatt.De Horasz ezt lelőtte.

A másik fő esélyes az Irsai Olivér ,mondjuk Hilltopéktól.Hallom az ellenvetéseket,hogy az női bor,meg parfümös,meg ilyenek.

Na de az én Páromnak mégiscsak ez a kedvence,akkor pedig mi is lehetnék más?Csak nem tudja rosszul?

De azthiszem mégsem.Hosszas vívódás után Bussay doktor Esküvéje.

A tökéletes rizling . Nem tűzijáték,de hozza amit ígér.Ízében citrusok,napfény,hűvösség.Kicsi pezsgés,frissesség.

Nem felszínes,megéri rá odafigyelni.Nem is annyira bonyolult,hogy ne lenne iható akár mindennap.

Tisztességes,őszinte.

Kell ennél több?

Továbbdobnám a labdát phzs-nak,és Börzsinek,ők vajon mik?


2008. április 6., vasárnap

VKF XIV. Magyar ízek. Tejfölös karfiolleves

Komoly,fontos feladatot adott Maci erre a fordulóra.A mostanában sokak által szidott,mások által dícsért magyaros ízeket szeretné itt látni.Jó kis képzavar...:)

Némi gondolkodás után egy levest választottam,mert hisz a magyar levesevő nép,meg disznóevő is persze,de leves nélkül tényleg nemigen képzelhető el komoly étkezés.

Mi is szeretjük,gyakran ,sőt majdnem mindig szerepel nálunk is valamilyen leves az étlapon.Gyakori a húsleves,mert azt mindenki szereti,említettem már egyszer,hogy gyermekeink szerint az a "rendes" leves.Igyekszünk mindig úgy készíteni,hogy levesalapnak mindig legyen legalább egy adag a mélyhűtőben. Mint most is,báőrmikor szükség lehet rá.

Szeretjük a gyors krémleveseket,de persze az összetett,gazdag leveseket is,legyen az gulyás,vagy palóc,vagy épp bableves.A mostani leves gyors,egyszerű,de elkészítése során legalább kettő ,a magyar konyhára általánosan jellemző eljárás is alkalmazásra kerül.

Nevezetesen a zsír/hagyma/pirospaprika szentháromság és a végén a bőséges tejfölözés.

Az alapanyag,a karfiol valószínűleg nem született,tősgyökeres szereplője a magyar konyhának.De az Ínyesmesternél már mindenképpen járatos,sőt kedvelt,mint itt olvasható:

Zöld levelek közt fehér rózsák ,a karfiol vagy kartifiol ,virágkel vagy kelvirág rózsái mosolyognak egy-egy sikerült őszi szezon napjain a vásárcsarnokban a nyílt piacokon, a csemegeüzletek kirakatában, a konyhában ,asszonyok szatyrában.

Csodálatos bőségét látjuk sokszor e kedves és élvezetes virágnak ,mert hisz virág ez ,sőt egész virágcsokor. A szigorú növénytan azt mondja, hogy elsatnyult ,eltorzult virágok csokra , ám ez elsatnyuláshoz , eltorzuláshoz velem együtt még sokan mások is szívesen hozzájárulnak ,midőn belőle szemnek és szájnak ily kedves ingere származik. Azt sem nagyon bánjuk, hogy a tudós botanikusok még tovább is mennek ridegségükben , és egyszerűen kijelentik , hogy a karfiol: korcs káposztafajta. Ha így van, hát erről a korcsról meg kell állapítani, hogy nem hoz szégyent tiszteletre méltó családjára.

A magam részéről nem is annyira korcsnak, mint inkább túlfinomodott, dekadens ivadéknak nevezném , a derék, de kissé rusztikus káposztával szemben, melynek ízei mintegy desztilláltan jelentkeznek benne.

Nagyra becsülöm és örömmel látom , amint a fazékban fő, a tűzálló edényben sül, tálon közeledik vagy a salátástálon díszeleg. Szeretem egyszerű és krémlevesnek , ajánlom a diétásoknak főzelék és püré formájában ,beérem egyszerűen vajjal leöntve, kedvelem „au gratin”(sonkával és tejföllel), pártolom „au Four” (tojással ,tejszínnel, parmezánnal, szerecsendióval, rákvajjal), javaslom töltve (vagdalt hússal, szalonnával ,gombával ,borssal),helyeslem a becsinált csirkében , üdvözlöm hollandi mártással , köszöntöm mint felfújtat és pudingot , s jeles ízeket találok benne: hidegen , tartárszósszal.

Nem érdekes ? A karfiolt szerette és kedvelte a klasszikus ókor , elfelejtette a durva középkor , új életre keltette a reneszánsz.

Magyar Elek:Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

A leves nagyon egyszerű,gyors,és mivel nem tartalmaz semmiféle sűrítőanyagot,könnyű is,nyugodtan beilleszthető egy sokfogásos menübe is.
És ha egy lépéssel tovább megyünk,vagyis még a botmixert is ráuszítjuk a levesre,remek jó krémlevest nyerhetünk,de így szerintem jobban is néz ki,meg finomabb is.

Amiből:
-1 kiseb karfiol (megtisztítva 600-700 gr)
-1 közepes fej hagyma
-2-3 ek semleges étolaj(napraforgó)
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,köménymag
-1 pohár legalább 20%-os tejföl a savanykásabb fajtából(pl Bakony)

Ahogyan:

A karfiolt rózsákra szedem,ha szükséges a rózsákat felezem,negyedelem.Felhasználásig,vagy kb.1/2 órára erősen sós ,hideg vízbe rakom,hogy az esetleg benne rejtőzködő lakók eltávozzanak.
Addig megtisztítom és igen finomra vágom a hagymát,és az olajon megfuttatom.Beleszórok néhány szem köménymagot,mert szeretik egymást a karfiollal .Amint a hagyma sárgára pirult ,rászórom a pirospaprikát,átkeverem,hogy oldódjon kicsit a színe,és dobom is rá a karfiolt.Rövid ideig pirítom/párolom,vigyázva,hogy oda ne kapjon,és felöntöm a húslevessel.Vagy ha minden kötél szakad,vízzel.Forrástól számítva 6-8 perc alatt a karfiol majdnem teljesen puhára fő,nem is kell,hogy teljesen megpuhuljon,mert akkor már tálalásnál szétesik,és csúnya is,meg nem is jó.
Ha jónak gondolom,néhány ek. levessel elkeverem a tejfölt,beleöntöm,és mégegyszer felforralom. Tulajdonképpen kész is,nincs benne liszt,nem kell kiforralni újra.

Tulajdonképpen ennyi az egész.Levesbetét nem kell bele,díszíteni sem nagyon,tálalható is.Így: