2007. szeptember 24., hétfő

Szüret

Hétvégén szüret volt minálunk.

Egész pontosan a szüleim birtokán,ami itt van ,Székesfehérvárhoz közel,a Bakony lábánál.A birtokról nem hatalmas ültetvényre kell asszociálni,valójában a házhoz tartozó kertről van szó,és az ezen lévő ezervalahány tőkéről:)

Még nem számoltuk meg sosem,de a következő szüretre tudni fogom,megígérem:)

Az idei termés rendkívülinek ígérkezett,mint a fotókon látható is,nemigen emlékszem rá,sőt apám se,hogy ennyi lett volna.
A nyári időjárás most kimondottan kedvezett a szőlőnek.Igaz,nem egy kényes fajtáról van szó,az állomány túlnyomórészt(mintegy 98%) otelló.(Maradok a továbbiakban is a fonetikus,köznevesült írásmódnál,mert nem tudom,melyik a kanonizált változat.Olvasható Othello-ként,othello,othelló formában is,szerintem a fonetikus változat teljesen jó.)
Az ültetvény már nagyon régi,nagyapám telepítette jórészt,azóta már többször átalakult,illetve kisebb lett.Vágtunk is ki belőle,mert sok volt,át is telepítettük egy részét nagyobb sortávolságra,hogy kényelmesebben munkálható legyen,és persze folyamatos az újítás,az öreg,nem termő,beteg tőkék cseréje,illetve felújítása.
Ahogy a képeken is látható,tőkés művelésű,ahogy felénk mondják,gyalogszőlő.Ezen a vidéken ez a fajta nem is szeret másként,kordonon nem olyan jó a termés általában.
Legalábbis mindenki ezt állítja,akinek guggolós a szőlője:)
Van azért ennek a művelési módnak nyilvánvaló hátránya ,hogy a metszés,az első gyomlálás,az első,de még a második kötözés ,meg a szüret is igencsak derékfájdító munka...
Ezért vagy a térdére köt párnát a dolgozó,vagy visz magával kisszéket.A kisszék jobb,mert mulatságos,ha vakondtúrásba megy a lába:)
Ezeket a nehézségeket kikerülendő,már javasoltam ,hogy a sorok között ássunk nagyjából 80 cm mély futóárkot,és szüretelhetnénk állva,de nem tetszett az ötletem...
A fajtát bizonyára,legalábbis hallomásból sokan ismerik.Jeles tagja ő a Magyarországra került direkttermő fajtáknak,amelyeknek mindenféle hivatalos elnyomást el kell szenvedniük.
Nem telepíthető,igaziból még a meglévő ültetvények felújítása sem engedélyezett ,ennek ellenére egyes statisztikák szerint a magyarországi termelés közel húsz százalékát adja.
Két fő kifogás van e fajtákkal szemben:az egyik a fajtától függően gyengébb-erősebb labruszka(róka) íz,illetve hogy a bogyó magas pektintartalma,illetve annak egy része metil-alkohollá alakul/alakulhat az erjedés során.Vagy nem.Erről megoszlanak a vélemények,mindenesetre a tiltást ez nem érinti.
Az hogy labruszkaíze van, egy labruszkafajtától annyira nem meglepő:)
Hogy ezt miért is hívják magyarul rókaíznek ,nem tudom,rókát még nem kóstoltam,nem is szeretnék...
Mindegy,nem érint minket a tilalom,a bort áruba nem bocsájtjuk,a vesszőket szükség esetén magunk iskolázzuk,(ugye milyen jó ,hogy direkttermő?Nem kell oltani,csak kiültetni egyéves korában.)
A szőlőről rengeteg okosság olvasható még itt.
Mindezek ellenére mi szeretjük a borát,kellemesen savas,rubinpiros(persze attól függően,mennyi ideig ázott a héj) asztali bor.Fröccsbornak egyenesen remek.
Nem is nevezhetném bornak egyébként,mert a vonatkozó jogszabályok értelmében "egyéb gyümölcsből készített erjesztett ital"vagy valami hasonló eszement elnevezés a helyes.
De ez nem zavar minket.A szőlőt bogyózzuk(ez a zúzással,darálással együtt,azonos műveleti fázisban történik,egy leleményes gépezet segítségével) így a kocsányból nem ázik ki a csersav.Az időjárástól,a mindenkori terméstől,és számos egyéb tényezőtől,például hogy mennyire ér rá a gazda -függően két-három napig a héjon áll a must.
Ebből már látszik,hogy tisztán oxidatív technológiával dolgozik apám:)
Aztán a hordókba kerül,egyenletesen elosztva,hogy a présmustból is jusson mindegyikbe,és nagyjából egyforma legyen az indulóközeg.Az egyes hordók úgyis hozzáteszik a saját karakterüket.Öreg ,különböző korú tölgyfahordókban ,kitűnően temperált,kővel falazott pincében az évtizedek során kialakult penésztenyészet közreműködésével erjed a bor.
Legkésőbb november végére letisztul,le lehet fejteni,és teljes pompájában akkortól értékelhető.
Nem dicsekvésből mondom,de helyi borversenyen már volt ezüst illetve aranyérmes a bor,sőt,némi nemzetközi hírnévre is szert tett,egy partnervárosi rendezvényen,Szlovákiában szintén érmet kapott!
A szüret jó volt,remek időnk is volt,jókat ettünk,jól elfáradtunk.A gyermekek pláne,pedig ők végig a traktoron ültek:)
Ettünk gulyást,amit anyám főzött és jó volt,meg ostoros rétest,amit a húgom sütött,az is jó volt.
Ráadásul délután volt a szüreti felvonulás is,azt is láttuk.
Már csak néhány hét,és megtudjuk,milyen is lett az idei termés:)

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Zsúrkenyér, ezt is nagyon jó volt olvasni.
Nem vagyok borivós, de az otelló mustját sőt, a murcit (ha így hívják, mikor forrni kezd éppcsak) nagyon szeretem. És a mákos-otellós rétes is igen jó:)

Fűszeres Eszter írta...

Ez igazi élmény volt!
Köszönet érte, töltök is egy pohár bort magamank. Egészségedre!

zsúrkenyér írta...

Köszönöm!:)Már-már elbízom magam:)

Murcinak szólítják felénk is,vagy kokasnak.Hogy miért,rejtély.

Ja,és még a törkölyből főzött pálinka is igen jó,de az már egy másik történet:)

Névtelen írta...

Muszáj megerősítenem minden sort :)

Egyetlen téves adat a tőkék száma, az mindössze 500 körül van, Teeeee!

Préseslé utáni eremény 600 l szupermust.

Hugi

Névtelen írta...

A préseslé az préselés valójában.

Hugi

zsúrkenyér írta...

Jolvan na,kicsit nagyitottam a birtokon:)

Névtelen írta...

mit kerestem, koszonom

Névtelen írta...

Az Igen, talan igy