2007. június 29., péntek

Kovászos uborka

Egy igazi,hamisítatlan nyári íz!

Azért valamire jó ez a rekkenő nagy kánikula,mert ha nem lenne,nem is tudnánk igazi jó kovászos uborkát készíteni,ami pedig elválaszthatatlanul hozzátartozik a nyárhoz,különösen a kerti vagy teraszos vacsorákhoz...

Mint mondjuk a friss,puha fehér kenyér,kacsazsírral,mellé a kellemesen behűtött kovászos uborka,meg némi hideg sörök,és az ember érzi,hogy nagyjából rend van a világban.

Olvastam érdekeseket a kovászos uborkáról(és közeli rokonáról,a kovászolással savanyított káposztáról).

A mai is ismert és közkedvelt sós vizes uborka készítésének technológiáját állítólag a szlávoktól vettük át valamikor a honfoglalás környékén.Innen már csak egy lépés lehetett a kenyérrel való savanyítás,ami nem meglepő,mert azt az eljárást vélhetőleg már az ókori Egyiptomban is ismerték,lévén a sörfőzéshez ,illetve a sörcefre készítéséhez sületlen árpakenyeret használtak.Ilyenformán a kenyér ezirányú hatásaival tisztában kellett lenniük.És kétlem,hogy tőlük függetlenül más ne jött volna rá erre.

A kovászos uborka készítésének van egy jó hatása,nevezetesen ha el akarjuk űzni a szikrázó verőfényt és a hőséget,tegyük ki az ablakba az uborkát...

Ahogy az autómosás meghozza a zivatart,úgy az uborka is a borult időt:)

Amiből:

-fürtös uborka
-kapor
-fokhagyma
-kenyérvég
-só
-rekkenő hőség és napsütés

Ahogyan:

Az uborkákat alaposan megmosom,lekefélem.Végeit levágom,mert minél nagyobb a kánikula,annál nagyobb az esély arra,hogy keserű.Egyik végéről majdnem teljesen végighasítom,majd kilencven fokkal elforgatva ismét.(Találkoztam már olyan eltévelyedéssel is,hogy az uborkát a két vágás között nemcsak hossz,hanem kereszttengelye mentén is elforgatták kilencven fokkal,és úgy hasították föl,de szerintem az értelmetlen.)

Ha ez megvan,megkérem a kisfiam,hogy tegye bele az üveg aljába a kaprot,és ügyesen állítgassa bele az uborkákat,és tetszés szerinti helyekre dugdozzon néhány meghámozott,de egészben hagyott fokhagymagerezdet is.

Mert a fiatalember segít szívesen,nekem meg tényleg nem fér bele a kezem az üvegbe...

Aztán só,jó sok,egy kicsivel több annál,mint amennyiről azt gondolnánk hogy már nagyon elsóztuk,és vízzel felöntjük,és a tetejére gyömöszölöm a kenyeret.

Ekkor így néz ki.

Mehet a napsütésre,átlagosan három napra.Ha tényleg kitart a jó idő,ilyen szép lesz:



Ha jónak ítéljük,kiszedem(vagy ismét megkérek valakit a családból,mert rajtam kívül mindenki keze belefér)hogy szedje ki az üvegből,levét átszűrve ráöntöm,és a továbbiakban hűtőben tároljuk.

Hogy meddig bírná ki a hűtőben,nem tudom,mert mindig igen hamar elfogy.

2 megjegyzés:

exer írta...

Mifelénk Szabolcsban általában mindenki ilyen eltévelyedetten vagdossa be az uborkát, aminek oka van. Egyfelől jobban meg lehet tömni az üveget :D Másrészt szebben mutat, harmadrészt gyorsabban elkészül. Hallottunk már olyanokról, akik csak egy oldal felől vágják be, de ezt a legtöbben tévhitként könyvelik el :D

Sósabb ízt lehet elérni, ha az uborka egy napig érik a napon, majd egy napig teljesen árnyékban, aztán megint napon.

El lehet tenni télre egyébként anélkül, hogy trutyira összeesne. Lé leönt, felforral, lehűt, bele egy csipet nátrium-benzoát (a szalicil fújrákkeltő állítólag).

zsúrkenyér írta...

:)

Mindig ezek a hitviták!

Elismerem persze,hogy vannak élethelyzetek,amikor lehet létjogosultsága a két végről való bevágásnak:)

De a napos/árnyékos/napos érlelés váltogatásáról még nem hallottam,legközelebb kipróbálom.

Üdv

zsurkenyer