Rillette

Mivel már régóta tiszes távolságot tartunk az ipari májkrémektől,kenőmájasoktól,és egyéb kenyérrevalóktól,valami pótlás,vagyis inkább más megoldás keresése folyamatban volt.

A felvágottkészítés nem tűnt kivitelezhetőnek otthoni körülmények között,ezért jött jól a nemrég olvasott rillette recept.

Azért is ragadott meg,mert bár ez egy ősi francia eljárás,kísértetiesen emlékeztet nagyanyáink zsírban lesütött húsaira.

Az Index egyik fórumán nagypapi51 foglalta össze röviden ,amit a rillettről tudni érdemes.

Sőt,maga az étel,ha nem is édestestvére ,de mindenképpen egyenesági rokona az általunk régóta,de mindig csak disznóvágáskor készített pecsenyének.Kis különbség van ugyan a fűszerezésben,és nem sül addig,hogy a hús atomjaira hulljon,de a többi stimmel.

És ha marad belőle,és kifagy,kenyérre kenve milyen jó! Mondjuk újhagymával,friss,puha kenyérrel...

Ebből gondoltam,hogy nem lehet olyan bonyolult elkészíteni,és lőn!

Többféle,kissé zsíros húsból,egyszerű fűszerezéssel,igen hosszú idő alatt készült el három kisebb,mintegy 40 dekás adag.

Az eredeti recept a Bűvös szakácson olvasható,abból indultam ki.

Amiből:

-kb 1,5 kg zsírosabb sertéshús(tarja és dagadó vegyesen)
-250 gr sertészsír
-2-3 gerezd fokhagyma
-1 kis ágacska rozmaring
-kakukkfű
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst feldarabolom,belepakolom egy lábosba,utánaküldöm a zsírt is.Rászórom az összes fűszert,a fokhagymát feldarabolva,a kakukkfüvet ,rozmaringot száráról lehúzva.

Aláöntök egy kis vizet,úgy másfél,két decit,és lassú tűzre teszem.Miután felforrt,lejjebb veszem a lángot,hogy éppen csak gyöngyözzön.Lefedve hagyom,néha átkeverem,nehogy lesüljön.

Tulajdonképpen ennyi az egész.Így hagyom 4,5-5 óra hosszat,néha ránézek.Ha kész,az időnkénti keveréstől szinte teljesen széthullik,csak egy kicsit le kell hűteni,és valamilyen formába gyömöszölni.

És legalább annyit várni,hogy kihűljön,de másnap az igazi!

Lilahagyma,retek,friss kenyér...

Csokiöntet

A palacsintás postban említettem a csokiöntetet,itt az ideje,hogy el is meséljem részletesen...

Születését ennek is a szükség kényszerítette ki,merthogy nem volt otthon nutella.

Ezzel próbáltam az így támadt űrt betölteni,több-kevesebb sikerrel. Azért a határozatlanság,mert az öntet ugyan jó lett,készül is időnként,de a család nutellarajongó kisebbsége(lányunk)számára ez nem elfogadható:)

Egy dologra kell igazán figyelni : a világért se használjon senki tortabevonót és/vagy ún. főzőcsokoládét!

Itt kis hazánkban a tortabevonó valószínűleg a csokiolvasztó üstök aljára kozmált,bármi másra alkalmatlan maradékból készül,a főzőcsoki meg úgyis csak föl van olvasztva mit számít...

Valószínűleg a csokoládémassza homogenizálására és a szemcsenagyság kellő finomítására sem tesznek meg minden elvárható lépést...

Ezért az ár/érték arány figyelembevételével én a gyerekkori kedvenc Szerencsi Szerecsen étcsokoládét használom.

Tehát a csokiöntet:

Amiből:

-100 gr étcsoki
-20-30 gr vaj

-3 tojássárgája

-főzőtejszín vagy zsíros tej szükség szerint

Ahogyan:

Gőz fölött megolvasztom a csokit és a vajat,folytonos keverés mellett beleöntök néhány kanál tejszínt,és simára keverem.Hagyom lehűlni,belekeverem a tojássárgákat.Ilyenkor krémszerűen folyósnak kellene lennie.Ha mégsem,további tejjel,tejszínnel korrigálom.

Ideális esetben a massza szobahőmérsékleten sűrűn,krémszerűen folyik,és még lehűtve,hűtőből kivéve is kenhető marad.

Kőrözött

El kell mondanom,hogy sokáig éltem abban a tévhitben,hogy a körözött nem más mint tejfölös túró...

De már megvilágosodtam,és tudom,hogy a tejföl szerepe csupán alárendelt lehet.

Keresgéltem az étel eredete után,de igazán határozott véleményt nem olvastam a témában,csupán olyat,ami a nevére vonatkozik,miszerint a köröző mozgásból...

Azért vannak kétségeim... Ilyen alapon szinte bármelyik ételt hívhatnánk így,mert keverni ugye kell.

Szinte bizonyos azonban,hogy eleinte pásztorok,juhászok készíthették,amikor már a legyúrt,vagy keserű változatot megunták,hogy valahogy feljavítsák a túrót,ami ugyan remek eledel,de csupasz túrót enni többnapos kenyérrel nem egy kulináris atomvillanás:)

Katonaviselt olvasók talán emlékeznek még a reggelire gyakran felszolgált négynapos kenyér,egy csomag gomolyatúró kombóra,amit még a citrompótlós garzon teával locsolva sem volt egyszerű lenyelni...

A számtalan közkézen forgó recept megegyezik abban,hogy tartalmaz hagymát,a mienk nem.

A család női szakasza nem kedveli túlzottan,ezért ez opcióként hozzá ehető,tetszőleges mennyiségben és színben.

Tejfölt pedig csak szükség esetén,mert ha krémes bryndzát sikerül venni,akkor nincs rá szükség,de ha a túró is nagy rögökben van,és mondjuk kisteleki juhtúróval próbáljuk összevegyíteni,nem nélkülözhető.

A dijoni csípős mustár szintén opciós tétel,mennyisége függ a juhtúrótól,mert ugyan nagyon jól kiegészíti annak fanyar,kissé csípős aromáját,ha a túró ezt önmagában hozza,akár el is hagyható.

Tehát szerintem a kőrözött:

Amiből:

-25 dkg tehéntúró(nem zsírszegény,és nem túl száraz)
-25 dkg bryndza vagy juhtúró
-10 dkg vaj
- tejföl szükség szerint
- só
- kevés pirospaprika
- zúzott köménymag
- dijoni mustár(nem az egészmagos,hanem a csípős)
- néhány szem kapribogyó apróra vágva

Ahogyan:

Azt hiszem nem igényel sok magyarázatot:)Arra ügyelni szoktam,hogy annyira legyen krémes,hogy éppen formázható legyen,ha ilyen, akkor többnyire hidegen is kenhető.

Bár nem túl látványos,de azért...: