Némi gondolkodás után egy levest választottam,mert hisz a magyar levesevő nép,meg disznóevő is persze,de leves nélkül tényleg nemigen képzelhető el komoly étkezés.
Mi is szeretjük,gyakran ,sőt majdnem mindig szerepel nálunk is valamilyen leves az étlapon.Gyakori a húsleves,mert azt mindenki szereti,említettem már egyszer,hogy gyermekeink szerint az a "rendes" leves.Igyekszünk mindig úgy készíteni,hogy levesalapnak mindig legyen legalább egy adag a mélyhűtőben. Mint most is,báőrmikor szükség lehet rá.
Szeretjük a gyors krémleveseket,de persze az összetett,gazdag leveseket is,legyen az gulyás,vagy palóc,vagy épp bableves.A mostani leves gyors,egyszerű,de elkészítése során legalább kettő ,a magyar konyhára általánosan jellemző eljárás is alkalmazásra kerül.
Nevezetesen a zsír/hagyma/pirospaprika szentháromság és a végén a bőséges tejfölözés.
Az alapanyag,a karfiol valószínűleg nem született,tősgyökeres szereplője a magyar konyhának.De az Ínyesmesternél már mindenképpen járatos,sőt kedvelt,mint itt olvasható:
Zöld levelek közt fehér rózsák ,a karfiol vagy kartifiol ,virágkel vagy kelvirág rózsái mosolyognak egy-egy sikerült őszi szezon napjain a vásárcsarnokban a nyílt piacokon, a csemegeüzletek kirakatában, a konyhában ,asszonyok szatyrában.
Csodálatos bőségét látjuk sokszor e kedves és élvezetes virágnak ,mert hisz virág ez ,sőt egész virágcsokor. A szigorú növénytan azt mondja, hogy elsatnyult ,eltorzult virágok csokra , ám ez elsatnyuláshoz , eltorzuláshoz velem együtt még sokan mások is szívesen hozzájárulnak ,midőn belőle szemnek és szájnak ily kedves ingere származik. Azt sem nagyon bánjuk, hogy a tudós botanikusok még tovább is mennek ridegségükben , és egyszerűen kijelentik , hogy a karfiol: korcs káposztafajta. Ha így van, hát erről a korcsról meg kell állapítani, hogy nem hoz szégyent tiszteletre méltó családjára.
A magam részéről nem is annyira korcsnak, mint inkább túlfinomodott, dekadens ivadéknak nevezném , a derék, de kissé rusztikus káposztával szemben, melynek ízei mintegy desztilláltan jelentkeznek benne.
Nagyra becsülöm és örömmel látom , amint a fazékban fő, a tűzálló edényben sül, tálon közeledik vagy a salátástálon díszeleg. Szeretem egyszerű és krémlevesnek , ajánlom a diétásoknak főzelék és püré formájában ,beérem egyszerűen vajjal leöntve, kedvelem „au gratin”(sonkával és tejföllel), pártolom „au Four” (tojással ,tejszínnel, parmezánnal, szerecsendióval, rákvajjal), javaslom töltve (vagdalt hússal, szalonnával ,gombával ,borssal),helyeslem a becsinált csirkében , üdvözlöm hollandi mártással , köszöntöm mint felfújtat és pudingot , s jeles ízeket találok benne: hidegen , tartárszósszal.
Nem érdekes ? A karfiolt szerette és kedvelte a klasszikus ókor , elfelejtette a durva középkor , új életre keltette a reneszánsz.
Magyar Elek:Az Ínyesmester nagy szakácskönyveA leves nagyon egyszerű,gyors,és mivel nem tartalmaz semmiféle sűrítőanyagot,könnyű is,nyugodtan beilleszthető egy sokfogásos menübe is.
És ha egy lépéssel tovább megyünk,vagyis még a botmixert is ráuszítjuk a levesre,remek jó krémlevest nyerhetünk,de így szerintem jobban is néz ki,meg finomabb is.
Amiből:
-1 kiseb karfiol (megtisztítva 600-700 gr)
-1 közepes fej hagyma
-2-3 ek semleges étolaj(napraforgó)
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,köménymag
-1 pohár legalább 20%-os tejföl a savanykásabb fajtából(pl Bakony)
Ahogyan:
A karfiolt rózsákra szedem,ha szükséges a rózsákat felezem,negyedelem.Felhasználásig,vagy kb.1/2 órára erősen sós ,hideg vízbe rakom,hogy az esetleg benne rejtőzködő lakók eltávozzanak.
Addig megtisztítom és igen finomra vágom a hagymát,és az olajon megfuttatom.Beleszórok néhány szem köménymagot,mert szeretik egymást a karfiollal .Amint a hagyma sárgára pirult ,rászórom a pirospaprikát,átkeverem,hogy oldódjon kicsit a színe,és dobom is rá a karfiolt.Rövid ideig pirítom/párolom,vigyázva,hogy oda ne kapjon,és felöntöm a húslevessel.Vagy ha minden kötél szakad,vízzel.Forrástól számítva 6-8 perc alatt a karfiol majdnem teljesen puhára fő,nem is kell,hogy teljesen megpuhuljon,mert akkor már tálalásnál szétesik,és csúnya is,meg nem is jó.
Ha jónak gondolom,néhány ek. levessel elkeverem a tejfölt,beleöntöm,és mégegyszer felforralom. Tulajdonképpen kész is,nincs benne liszt,nem kell kiforralni újra.
Tulajdonképpen ennyi az egész.Levesbetét nem kell bele,díszíteni sem nagyon,tálalható is.Így:
