Gratin dauphinois

Csak nehogy krumpli nélkül maradjunk ma valahogy!:)

Lehet,hogy a névválasztás kicsit nagyképű,de most már majdnem úgy készítem a burgonyagratint,ahogy a klasszikus leírás szerint való.A fűszerezésen változtattam kicsit,mert nem szentírás az,hogy a krumplira csak szerecsendiót lehet szórni! Az maradjon meg a krokettben.

Valami hasonlót már régebben is többször készítettem,leginkább csak tejjel,kevés vajjal,és nem "konfitáltam",inkább arra törekedtem,hogy a szeletek csak addig puhuljanak,amíg szétválaszthatók maradnak.Most már tudom,hogy az volt a tejben sült krumpli,ami egyébként tényleg a nyomába sem ér a következőkben tárgyaltnak.

Nemrégiben a nemzet bűvös szakácsai írtak egyik cikkükben a dauphinoisról,az alapján készítem azóta,apró változtatásokkal.

A mostani bejegyzés apropója,hogy nem kimondottan javasolják hozzá az újkrumplit,mert az nagyon vizes.Való igaz,nem lesz annyira krémes,sokkal határozottabban érződik rajta ,hogy krumpli.

Amiből:
~1,5 kg újkrumpli
-2 dl zsíros tejszín (30-31%-os)
-2 dl főzőtejszín,vagy zsíros tej
-50-80 gr vaj
-kis csokor kakukkfű
-3-4 gerezd fokhagyma
-só,frissen őrölt bors
-hedonistáknak kevés parmezán

Ahogyan:

A megtisztított krumplit igen vékonyan felszeletelem.Ez mindenkori idegállapot függvénye,van hogy sikerül kb. 2 mm-esre,de ha kapkodok,akkor meglehetősen egyenetlen.De eddig még mindig megpuhult az 5 mm vastag is.

Közben egy lábasban felteszem a tejszíneket kis lángra melegedni.Beledobom a megroppantott fokhagymákat,és a nagyjából összevágott kakukkfüvet.

Egy vastagon kivajazott tálba rétegesen lerakom a krumplit,ha nagyon szépre szeretném,akkor tetőcserépszerűen.Nem hálóba,hanem eltolva.

Minden réteget sózok,kevés borsot tekerek rá és rakok rá néhány vajdarabkát.És ha akarok ,reszelek rá kevés parmezánt.

A rétegeket lehetőség szerint max.25-30 mm vastagságig rakom.Ha elszámolom a mennyiséget,vagyis majdnem mindig,másik tálban folytatom.

Ha kész ,ráöntöm szűrőn át a tejszínt,mert a fokhagymákra meg a gazokra semmi szükség.A mór megtette,a mór mehet.

160-170°C-os sütőbe dugom,amíg a tejszín el nem kezd forrongani,akkor visszaveszem a hőt 130-140°C-ra.Így kb. 40-50 perc alatt kész.

Igen jó köret szinte bármilyen húshoz,de zöldsalátával megáll könnyű ebédként is.

Húsvéti galambok

Vagy csirkék.Esetleg kotlósok.Bár ami azt illeti,miközben formáztam,nekem a keselyűfióka is megfordult a fejemben.De azért leginkább mégiscsak galambok...

Húsvét tiszteletére,a főtt házisonkához készültek reggelire az alábbi galambkalácsok.Nem tudom,van-e valami közük a galamboknak a Húsvéthoz,de először épp egy ilyen alkalomra készültek,úgyhogy szerintem van.

De lehet,hogy ez is csak egy újabb kísérlet volt arra,hogy a gyermekek egyenek egy kis kenyeret...

Egyébként nincs benne semmi különös,sima kalácstészta,csak a formázás más egy kicsit.Annyi eltérés volt mindösszesen,hogy a tej felesben víz volt,és a cukor helyett méz került bele.Mostanában egyre inkább hanyagoljuk az ipari cukor fogyasztását,ahol lehet,mézet használunk.

Nem azért,mintha elhinnénk a sok badarságot a "fehér méregről"( a belinkelt cikk csak egy véletlenszerűen kiválasztott példa),hanem mert a méz sokkal jobb ízű,és tartalmasbb mint a cukor.

A tészta ,ahogy a hivatkozott kalácsnál,a kenyérsütőben készül,csak nem hagyom teljesen megkelni,kb félóra pihentetés után kiszedem,nyolcfelé osztom,és a darbokból olyan hosszú kígyókat sodrok,amire lehet kötni egy csomót.Aztán az alsó végét ellapítom,két-három helyen bevágom,hogy legyen farka.A másik végéből lesz a feje.

Belecsípek ollóval három helyen,és egy-egy csöpp tojásfehérjével beleragasztom a szemeit,ami vagy pici,vagy félbevágott mazsola,meg a csőrét,amit itt éppen mandulából vágtam,de tökmag is jó.

Aztán hagyom megkelni jól,és előmelegített,begőzölt 170-180°C-os sütőben készre sütöm.(18-22 perc)

És így néz ki a fészekalja:

Ők négyen az állomány fele,a hivatkozott mennyiségű tésztából nyolc darab sikerült.

Créme caramel

Egyszerű,könnyű desszert,elkészítésének nehézsége épphogy meghaladja a zsíros kenyérét.Bár az összekent edények száma rácáfol erre:)Meg egy kicsit balesetveszélyes,mert forró a karamell nagyon,meg amikor az ember a forró vízzel teli tepsit egyensúlyozza ki a sütőből,ott is érhetik meglepetések...

De azért szeretjük,mert jó.

Hosszabb értekezést a remek jó édességről C&V írt,olvasható itt.

Ehhez én már nem is nagyon tudok semmit hozzátenni,esetleg annyit,hogy ezesetben nem ragaszkodom a friss házi tojások alkalmazásához,mert akkor nagyon tojásízű lesz.Ehhez a desszerthez inkább valamely semleges ízű"gyári" tojást vásárolok,pl aranykoronásat.

Szóval:

Amiből:
-1 tojás
-3,4,5 tojássárgája mérettől függően
-1/2 rúd vanília
-10 csapott ek. cukor
-6 dl tej

Ahogyan:

Először elkészítem a karamellt 4 ek kristálycukorból.Víz nélkül,addig a pontig illetve színig melegítem,amíg szerintem még nem lesz keserű.Gyorsan beleöntögetem a kikészített formák aljába,és ez kész is.Ha eddig nem égettem össze a kezem,folytatom.

A tojást és a tojássárgájákat a maradék cukorral és a vanília kikapart magjaival felverem,és kicsinyesként hozzáadom a tejet.Addig keverem,amíg teljesen homogén nem lesz.

Elosztom a tálkákban,és tepsibe rakom,aztán a tepsit felöntöm annyi vízzel,hogy a folyadék szintjével azonos szinten legyen.180°C-os sütőbe teszem,és addig gőzölöm,amíg a teteje el nem kezd barnulni.Ez nagyjából 40-50 perc.

Kiszedem,lehűtöm,tányérra borítom vigyázva,hogy a karamelles lé el ne szökjön.

És már lehet is kanalazni.

Almás cobbler

Már megint egy újabb almás süti:)

Cserkénél láttam nemrég,és nagyon megtetszett.

Jól is jött,mert Tatin torta volt a kívánság,de az már úgyis volt mostanában sokszor.Persze a receptet nem nyomtattam ki,internet meg nincs a konyhában,ezért csak fejből dolgoztam.Ennek ellenére igen jól sikerült,szeretni fogjuk ezután is.

Amiből:

1,5 kg alma(vagy amekkora a sütőedény)
2 kisebb vagy 1 nagy narancs leve és lereszelt héja

100-150 gr cukor (alma típusától függően)

50-60 gr vaj

A tésztához:

200 gr finomliszt

fél sütőpor

100 gr vaj

2-3 ek kristálycukor

1 tojás

2 dl tej

Ahogyan:

Az almát megtisztítom,feldarabolom,nem túl apróra,nagyjából a gerezdeket még egyszer félbe.Egy alaposan kivajazott sütőtálba rakom,rászórom a cukrot,a narancs lereszelt héját,és az apróra darabolt vajat.Rálocsolom a narancs levét is ,és jól összekeverem.

A tál ilyenkor még teljesen tele,mit tele,púposan van almával,de nem baj,töredékére össze fog esni.

Hogy ez megtörténjen,bedugom a nem túl forró,160-170°C-os sütőbe,nagyjából egy órára.Néha ránézek,egyszer legalább átkeverem.

Közben összeállítom a tésztát.A lisztet a sütőporral és a cukorral összekeverem,és elmorzsolom a vajjal.Itt már sejtettem,hogy valami nem lesz jó,mert igen kevésnek tűnt az anyag a két deci tejhez,de beleborítottam hősiesen.Na innentől már csak kevergetni kellett a tésztát:)

Amikor az almát jónak gondolom,a tésztát/masszát ráöntöm,és még egy félórányit sütöm.Amíg szépen meg nem barnul a teteje.

Kicsit hűlni hagyom,langyosan kicsalogatom a tálból,és lágyra felvert tejszínhabbal tálalom.

Nagyon jó...

Kenyérfelfújt

Gondolom nem állok egyedül a tegnapi/tegnapelőtti kenyér felhasználásának problémájával.

Megenni nem mindig van kedvünk,és bár tudjuk Fábrytól,hogy csak egyszer kell kidobni a tegnapi kenyeret,és onnantól mindig frisset lehet enni,azért marad még az egyébként kitűnő zsömléből is gyakran.

Mivel mindig mákos gubát se lehet enni,meg a világon el nem fogy ennyi zsemlemorzsa se,némi keresés után rábukkantam egy ehhez eléggé hasonló kenyérpudingra valahol.Persze elhagytam a receptet,így csak az emlékekből építkeztem,de azért jó lett.

Azóta már több helyen láttam,még Jamie Olivernél is,és úgy tűnik,nagyon nem fogtam mellé:)

Ez az alapkivitel turbózható gyümölccsel,mazsolával,esetleg mákkal is,de akkor szerintem igen csúnya lesz...

Mindegy,hamarosan meg fogom próbálni,már régen volt mákos kaja.

Amiből:

-annyi kenyér/zsömle/egyéb pékáruszelet,amivel a kívánt sütőedény szorosan telerakható
ez esetemben egy ~20x30 cm tál,4 db házi zsömle.
-150 gr vaj
-1 l tej
-1 nagy tojás
-5-6 db tojássárgája
-fél rúd vanília,vagy jófajta vaníliáscukor
-100-150 gr cukor vagy ugyanannyi méz
-1 jól megtermett citrom héja

Ahogyan:

A pékárut kb. egy centi vastagra felszeletelem.Ha odafigyelek,nem keverem össze a szeleteket,és rendben tudom majd belerakni a sütőedénybe,és akkor szép lesz,ha elkészül.

A szeleteket vajjal megkenem,és szorosan a tálba rakosgatom.Ha kész,egy nagy tálban a tojást,a tojássárgájákat,a vaníliás cukrot/kikapart vaníliát ,a cukrot vagy mézet habosra keverem.Lassanként hozzáöntöm a tejet is.

A kennyérre meregetem,lassan,hogy feligya.Kb felét félreteszem,és az összepacsált kenyereket hagyom pihenni,hogy legyen ideje felszívni a folyadékot.Ezt még kétszer megismétlem ,addig elfogy a tojásos tej,és cuppog az egész.

170-180°C-os sütőben kb. háromnegyed óra alatt(vagy amíg nagyon el nem kezd pirulni a teteje) fedetlenül készre sütöm.

Ha langyos ,tálalható,estleg porcukorral vagy további mézzel édesíthető.

Tócsni

Vagy tócsi?Vagy lepcsánka?Esetleg lapcsánka?De lehet macok is,vagy amit legutóbb olvastam,panni?

És ami még eszembe se jutott...

Egy cikk róla itt.

Tájegységenként,falunként más-más néven tisztelik ezt a finomságot,eszik főételként,fokhagymás,vagy sós tejföllel,vagy anélkül leveshez,köretként is megáll,lehet lepényke,vagy borzas palacsinta.

Az alábbi verzió kicsit formabontó,ha ortodox tócsnirajongók olvassák a receptet,bizonyára kinyílik a bicska a zsebükben...

Amint látható is,sokkal inkább hasonlít a pufók amerikai palacsintára,mint a tócsnitól elvárt borzas lepényre.És ez nem véletlen!

Mert szeretjük mi,csak mindig az a visszatérő probléma,hogy igen sok zsírt szív magába,azt meg nem szeretjük.Ezért a tradicionális elkészítési módon annyit változtattam,hogy inkább egy habos tésztát készítettem,a tojásfehérjékkel lazítva.Lehet hogy így már krumplis palacsintának kéne hívni,de az íze sokkal inkább a tócsnit idézi,mint a palacsintát.

A blogokon már jónéhány formában felbukkant,például Gasztronautánál kétszer is itt és itt,Dalitnál,Fakanálnál,Macinál,Zsófinál.

Sőt,egy rajongó,Ibigoo ódát is írt hozzá:)

Az én verzióm tehát:

Amiből:
-1 kg krumpli (akár új is)
-5 tojás
-1,5 bögre liszt
-1,5 bögre tej
-só,frissen őrölt bors
-2 gerezd fokhagyma

Ahogyan:

A krumplit lereszelem,a rücskölő legkisebb fokozatán.Azonmód belekeverem a tojások sárgáját,nehogy valahogy megfeketedjen.Bőven sózom,borsozom,belenyomom a fokhagymát.Beleborítom a tejet és a lisztet,elkeverem,és óvatosan beleforgatom a felvert tojáshabot.Eredményül egy piskótatésztánál valamivel folyósabb masszát kapok.

Felforrósított serpenyőben ,kevés olajon palacsintákat sütök,és lehetőleg melegen,sok tejföllel tálalom is.

Béchamel és Mornay mártás

Nemrégiben készült egy Dubarry sertésszelet,de most nem az következik,hanem a benne alkalmazott mártás.Mivel egy nagy ,évszázados múlttal rendelkező klasszikus recept,gondoltam,megér egy külön postot.

Ha figyelembe veszem az elkészítés időigényét,ami vetekszik egy egyszerűbb önálló étellel,ráadásul nemigen lehet közben mást csinálni,akkor meg pláne:)

Meglehetős fentartásokkal kezeltem amúgy a soklisztes mártásokat,főzött krémeket,sűrítéseket,és nehezen tudtam elképzelni,hogy mitől is lenne olyan jó egy tejjel felfőzött vajas rántás...

Némi kutatás után oszlott a homály,kiderült,hogy ennél azért többről van szó.

Ráadásul ezidáig szentül meg voltam győződve róla,hogy a dubarry-hoz Béchamel kell,de a receptek egy része Mornay mártást írt.Amiről,be kell vallanom,ezidáig nem hallottam.

Azt is kikerestem,tájékozott lettem.

Kiderült ,mi is az alapvető különbség közöttük,bár érdekes,hogy egyesek szerint a tojássárgája-tejszín a Béchamel befejezése,mások szerint az már a Mornay kezdete.Jelen esetben ugyan tökmindegy volt,de már azóta máshova is kellett,tehát döntöttem. Én hozzácsaptam a Béchamel-hez.

Hogy miért is Béchamel illetve Mornay? Nem,nem azért mert ilyen nevű ember találta fel:)

A nyers tejnek kevés vajjal és liszttel való felfőzése nagyon régi tartósítási eljárás volt.Valószínűleg az így nyert krémes tejet ételekben is felhasználták,illetve mártásként kínálták.Innen már csak egy lépés lehetett a fűszerezés,és önálló mártásként tálalás.A legenda szerint egy bankár,bizonyos Louis de Béchamel márki kínálta XIV. Lajosnak a mártást a szárított tőkehal mellé.A nevet így tőle kapta.A klasszikus leírást La Varenne tette közzé ,a ma is használatos recept a klasszikus francia konyha atyamesterétől,Escoffiertől származik.

A Mornay mártás kicsit régebbi,hiszen Philippe de Mornay korábban élt,a XVI.-XVII. század fordulóján.Protestáns volt,író,kormányzó,politikus.Ő igen szerette a sajtos mártást,viszont nem kimondottan béchamel alapon,hanem inkább velouté volt feltuningolva Gruyére sajttal.

De a névadó mégis ő lett.

A sajttal kapcsolatban is több iskola létezik.Egyaránt Mornay mártásnak neveztetik a Gruyére,a cheddar,a felerészben emmenthali felerészbe parmezán sajttal dúsított változat.

Hogy ne legyen igazuk,én maradtam a tiszta parmezánnál,mert a fent nevezettekből csak az volt hozzáférhető:)

Tehát a Béchamel mártás szerintem:

Amiből:
-40 gr liszt
-40 gr vaj
-6 dl zsíros tej(min 2,8)
-1-2 babérlevél
-1 kis fej vöröshagyma
-4-5 szegfűszeg
-só,bors(eredetileg fehérbors,de csak fekete volt,így előbb került bele)
-szerecsendió
-1 tk dijoni mustár(csípős fajta)
-2 tojássárgája
-0,5 dl tej vagy tejszín

Ahogyan:

A tejet tűzre teszem,csak akkor kezdem el a rántást,amikor már forró a tej.A tejbe beledobom a nehezebben oldódó fűszereket:a babérlevelet,a megroppantott szegfűszeget,a szintén megroppantott borsot(eredetileg a fehérbors jóval később,a szerecsendióval együtt kerülne bele,de így le lehet szűrni.)a négybe vágott hagymát.Amint felforrt,a vajat megolvasztom,megfuttatom rajta a lisztet.Éppen csak annyi ideig kell melegíteni,amíg el nem kezd sárgulni,de még nem éri el a zsemleszínt.Amint ezt elértem,szűrőn át beleöntöm a forró tejet,és elkezdem keverni.És csak keverem,keverem folyamatosan 15-20 percen keresztül,nehogy odakapjon,nehogy megcsomósodjon.Közben sózom,reszelek bele kicsi szerecsendiót.Mire letelik a húsz perc,már nagyon unom,de a kanál hátát bevonó,selymes- fényes mártás elkészült.Majdnem.

Egyes szakértők itt késznek tekintik.Mások kevés hideg vajjal montírozzák.Megint mások,mint például én,hűlni hagyják kicsit,hogy a tojást ne főzze meg,majd belemegy a mustár,és a kevés tejjel simára kevert tojássárgája.

Öszekeverem,és már tényleg kész.Hogy is lesz ebből Mornay mártás?

Amiből:
-egy nagy adag forró Béchamel mártás a fentiek szerint
-100-120 gr reszelt parmezán

Ahogyan:

A kész Béchamel mártásba belekeverem a sajtot,addig keverem,amíg homogén nem lesz.És kész.:)

A mártás kínálható akár zöldségkörethez,grillezett húsokhoz,vagy felhasználható tepsiben sült ,rakott ételekhez,mint majd én is fogom a dubarryban,vagy akár lasagnához is.