Tökkrémleves

Sok egyéb más mellett a zsenge főzőtök is emblematikus növénye a koranyárnak.Meg az éppen szárba szökkenő kapor,amit ugyan egyesek nem átallanak "poloskaszagúnak" titulálni,de a tökkel azért ideális párosok ők!

De rá lehet unni a tökfőzelékre is,rakottan -töltötten nálunk annyira nem népszerű,lecsóba egyszer-egyszer elmegy.

Viszont ha sok van,csak fel kell használni valamire...

Mivel se lekvárt,se pálinkát főzni nem lehet belőle,kigondoltam bátran egy levest.

Alapvetően a tökfőzelék által kijelölt pályán mozog a dolog,mind elkészítését,mind pedig ízét tekintve.

De épp ezért,vagy épp ennek ellenére jó:)

Amiből:

-1 zsenge tök (kb. 1 kg)
-kis csokor kapor
-1 kis fej hagyma
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-2-3 ek. étolaj
-1ek borecet vagy fél citrom leve
-pirospaprika,só,bors

Ahogyan:

A tököt megtisztítom,belét kiszedem,tetszőleges darabokra felaprítom.

Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát,ha már szalmasárga megszórom kevés pirospaprikával.Átkeverem,rádobom a tököt és a kapor egy részét is.Sózom,borsozom,pár percig párolom saját levében.

Felöntöm a húslevessel, kerül bele ecet vagy citromlé is,és puhára főzöm. Ez a tök zsengeségi fokának megfelelően 12-20 perc.Ha kész,botmixerrel pürésítem,és beledolgozom a tejfölt is.

Kiforralom mégegyszer ,és kész.Sűríteni nem kell,a tök húsa elég.Valószínűleg van a tökben pektin is,az is segít a megfelelő állag elérésében.

Tálaláskor megszórom frissen vágott kaporral,levesgyöngyöt vagy krutont adok hozzá.

Tőkehalfilé fűszervajjal,zöldségekkel

Nem mondhatnám,hogy nagy halevők lennénk,de néha azért előfordul.Élő halat sose veszünk,mert nincs aki kivégezné a világból,és akkor még konyhakésszé is kellene tenni,meg szálkás is,meg különben is,hal.

Elég sokáig a halat Iglo kapitány képviselte,de arról már leszoktunk a tudatos fogyasztás jegyében.És még a fish & chips,amit szeretünk,és nem is túl bonyolult.

Hétvége alkalmából a gyermekek vetették fel,hogy akár lehetne is valami halszerű,mert az ovimenzán állítólag harcsa volt,és az mennyire jó.

Vannak ugyan kétségeim az ovimenzával kapcsolatban,de a gyermek szava döntött.Vásároltam tőkehalfilét,és abból próbáltam valami egyszerűt kihozni.

A panírozást elvetettem ,mert előtte egy-két nappal volt rántott karfiol,különben is minél egyszerűbben szerettem volna elkészíteni,így maradt a tepsiben,hirtelen sütés.

Hogy ki ne száradjon,bőségesen alkalmaztam fűszervajat.

Jó is lett,alighanem ismételni kell hamarosan:)

Amiből:
-1 kg fagyasztott tőkehalfilé (kb.8-10 darab)
-120-150 gr vaj
-kis csokor petrezselyem
-kis csokor kapor
-egy citrom lereszelt héja
-bors
-pár csepp citromlé

Köret:
-2 nagyobb sárgarépa
-400-500 gr zöldborsó
-30-40 gr vaj
-krumpli

Ahogyan:
A halat kiolvasztottam,mert elég vastag jégkéreg volt rajta,azalatt a rövid idő alatt,ameddig sütni akartam,meg se olvadt volna valószínűleg...

A fűszervajhoz a zöldeket finomra aprítottam,összekeverem a lágy vajjal,a citrom héját belereszeltem,és törtem bele sok borsot.Sót direkt nem,mert azt gondoltam,a tengeri hal elég sós magában is.

Kiolajozott tepsibe fektettem a halakat,és vastagon rákentem a vajat.Nedves sütőpapírral lazán lefedve félretettem ,mert ezt csak az utolsó pillanatban akartam megsütni.

A körethez a sárgarépát kockákra vágom,bő sós vízben elkezdem főzni.Ha félig kész,mellészórom a borsót is.Ha kész,hideg vízbe szedem,félreteszem.

Ebéd előtt a sütőt előmelegítem 220°C-ra,és 12-13 percre bedugom a halat.(Gondolom ennyi elég,most 15 perc volt,és kicsit soknak bizonyult.)

Közben a kockára vágott krumplit megsütöm ,és a zöldségeket kevés vajon átforgattam.

És színes is,meg jó is:)

Tökfőzelék

A tökfőzeléket gyerekkorában szerintem senki se szereti,(én se szerettem)ha mégis,az nem vallja be,mert kiközösítik:)

Később már eljut az ember odáig,hogy megeszi,mert jólnevelt,de egészen felnőttnek kell lenni ahhoz,hogy meg is szeressük.Én már eljutottam ebbe a fázisba,ez is jelzi,hogy menthetetlenül öregszem...

A tökfőzelék kitűnő nyári étel,mert igaz ugyan,hogy kapható fagyasztott tök is,meg kapor is,azért az nem olyan...

A tökfőzelékkel,illetve a tökkel kapcsolatban sokáig az volt a véleményem,hogy lehet azzal bármit csinálni,sütni,főzni,tölteni,attól az csak tök marad...

Egyszer régen,még a rendszerváltás tájékán jelent meg egy könyv,a Nemzetközi étlapkalauz,

és ennek magyar fejezetében írt a szerző a tökfőzelékről,valami olyasmit,hogy csoda az,hogy egy ennyire semmitérő növényből mennyire jó kaját lehet készíteni:)

Most már én is így gondolom!

Tehát a tökfőzelék szerintem:


Amiből:

-1 kisebb főzőtök
-1 kis fej hagyma
-2 ek olaj
-só
-kevés pirospaprika
-kis csokor friss kapor
-1 pohár tejföl
-1 csapott tk. liszt
-tej szükség szerint
-citromlé,vagy ecet ízlés szerint


Ahogyan:


A finomra vágott hagymát az olajon megfuttatom,sózom,és fedő alatt saját gőzében kicsit megpárolom.Rászórom a paprikát,elkeverem a zsírban,és már rá is dobom az időközben meghámozott,kimagozott,legyalult tököt.

Átforgatom,kevés vizet öntök alá,és néhány perc alatt puhára párolom.Figyelni kell rá,mert képes nagyon hamar ronggyá főni!

Ha jónak gondolom,beleszórom a finomra vágott kaprot,és a tejfölből,lisztből,esetleg kevés tejből készített habarással sűrítem.Összeforralom,és kész is.Ha szükséges pár csepp citromlével,vagy ecettel savanyítom.

Szeretjük pörkölttel,vagy tükörtojással is.

Kovászos uborka

Egy igazi,hamisítatlan nyári íz!

Azért valamire jó ez a rekkenő nagy kánikula,mert ha nem lenne,nem is tudnánk igazi jó kovászos uborkát készíteni,ami pedig elválaszthatatlanul hozzátartozik a nyárhoz,különösen a kerti vagy teraszos vacsorákhoz...

Mint mondjuk a friss,puha fehér kenyér,kacsazsírral,mellé a kellemesen behűtött kovászos uborka,meg némi hideg sörök,és az ember érzi,hogy nagyjából rend van a világban.

Olvastam érdekeseket a kovászos uborkáról(és közeli rokonáról,a kovászolással savanyított káposztáról).

A mai is ismert és közkedvelt sós vizes uborka készítésének technológiáját állítólag a szlávoktól vettük át valamikor a honfoglalás környékén.Innen már csak egy lépés lehetett a kenyérrel való savanyítás,ami nem meglepő,mert azt az eljárást vélhetőleg már az ókori Egyiptomban is ismerték,lévén a sörfőzéshez ,illetve a sörcefre készítéséhez sületlen árpakenyeret használtak.Ilyenformán a kenyér ezirányú hatásaival tisztában kellett lenniük.És kétlem,hogy tőlük függetlenül más ne jött volna rá erre.

A kovászos uborka készítésének van egy jó hatása,nevezetesen ha el akarjuk űzni a szikrázó verőfényt és a hőséget,tegyük ki az ablakba az uborkát...

Ahogy az autómosás meghozza a zivatart,úgy az uborka is a borult időt:)

Amiből:

-fürtös uborka
-kapor
-fokhagyma
-kenyérvég
-só
-rekkenő hőség és napsütés

Ahogyan:

Az uborkákat alaposan megmosom,lekefélem.Végeit levágom,mert minél nagyobb a kánikula,annál nagyobb az esély arra,hogy keserű.Egyik végéről majdnem teljesen végighasítom,majd kilencven fokkal elforgatva ismét.(Találkoztam már olyan eltévelyedéssel is,hogy az uborkát a két vágás között nemcsak hossz,hanem kereszttengelye mentén is elforgatták kilencven fokkal,és úgy hasították föl,de szerintem az értelmetlen.)

Ha ez megvan,megkérem a kisfiam,hogy tegye bele az üveg aljába a kaprot,és ügyesen állítgassa bele az uborkákat,és tetszés szerinti helyekre dugdozzon néhány meghámozott,de egészben hagyott fokhagymagerezdet is.

Mert a fiatalember segít szívesen,nekem meg tényleg nem fér bele a kezem az üvegbe...

Aztán só,jó sok,egy kicsivel több annál,mint amennyiről azt gondolnánk hogy már nagyon elsóztuk,és vízzel felöntjük,és a tetejére gyömöszölöm a kenyeret.

Ekkor így néz ki.

Mehet a napsütésre,átlagosan három napra.Ha tényleg kitart a jó idő,ilyen szép lesz:



Ha jónak ítéljük,kiszedem(vagy ismét megkérek valakit a családból,mert rajtam kívül mindenki keze belefér)hogy szedje ki az üvegből,levét átszűrve ráöntöm,és a továbbiakban hűtőben tároljuk.

Hogy meddig bírná ki a hűtőben,nem tudom,mert mindig igen hamar elfogy.

Kapros juhtúróval töltött karaj

Vasárnap ünnepi ebédre készültünk ,mert házassági évfordulónk volt.Kilencedik!:)

Valami újdonsággal szerettem volna meglepni a páromat,így lett a főfogás a címben említett kapros-juhtúrós töltelékkel bíró hús.

A kaporhoz amúgy is szívbéli vonzalom fűz engem,ezért esett rá a választás.A juhtúró meg jó:)

Köretként tejszínben főtt újkrumpli készült,hogy ellenpontozza kicsit a túró fanyarságát.

A teljes menüsor az alábbiak szerint alakult:

Húsleves cérnametélttel

A címbéli karaj tejszínes újkrumplival

Tarte Tatin

és még joghurtos saláta,de végülis abból nem kért senki.

Bor: OREMUS Mandolás Furmint 2003

Majdnem teljes siker volt:)

Amiből:

-8 szelet (15-17mm vastag) karaj,csont nélkül
-250 gr juhtúró
-100 gr tehéntúró
-1 kis csokor kapor
-2 szelet szalonna
-só,bors

A tejszínes krumpli:
-1 kg újkrumpli
-2,5-3 dl főzőtejszín
-2-3 ek evoo
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A kicsontozott karajból nyolc egyforma,vastag szeletet vágok,és egy éles-hegyes késsel "zsebet"vágok rá.
Enyhén besózom.

A juhtúrót a tehéntúróval,sóval,borssal és a finomra vágott kaporral összetöröm.A szalonnát gyufaszálnyi csíkokra aprítom,kisütöm.A pörcöt is a túróhoz adom.A kissé lehűlt szalonnazsírból kb. 1-1,5 evőkanálnyit is belekeverek,hogy kenhető,egynemű massza legyen a végeredmeny.

A felhasított hússzeletekbe töltöm,csak annyit,hogy,a tetejét össze lehessen nyomni.Tálba teszem,szorosan,hogy ne tudjon kinyílni,és néhány szalonnacsíkot terítek rá.Kap még egy fél pohár vizet,és mehet is a sütőbe,180-190 °C-on úgy egy órára.

A krumplit alapos súrolás után 3-4 mm vastag karikákra vágom,és tálba rétegezem.Rétegenként meglocsolom tejszínnel,némi olívaolajjal,sózom,és alaposan borsozom.

A tálat lefóliázva sütőbe rakom,és 170-180°C-on nagyjából háromnegyed órán át főzöm-párolom.Ha ügyes vagyok,(és most az voltam)minden krumplikarika külön marad.

Kapros túrós lepény

Meglepetés érkezett ,egy csokor ,kertből frissen szedett kapor képében:)

A lehetőségek végtelen tárházából a rendelkezésre álló többi alapanyag figyelembevételével a túrós lepényre esett a választás.

Ami azon ritka sütemény egyike,amely bevonult a világirodalomba!

Imígyen:

Már gyerekkoromban hogyha őt láthattam,

Egy turós lepényért látását nem adtam;

Örültem is, mikor a vasárnap eljött,

És vele játszhattam a gyerekek között.

(Petőfi Sándor:János vitéz)

Vagyis túrós sütire,mivel másnapra készült,de frissen szerettem volna megsütni,hogy a túró ne töppedjen össze a tetején,ezért nem a klasszikus kelt tésztás változatot készítettem el,hanem merész huszárvágással omlós vajastésztából,amit este elősütöttem,és másnap túróstul készre.

Szerintem Kukoricza Jancsi így is szerette volna:)

Tehát:

Amiből:

Tészta:
-1/2 kg liszt
-200 gr vaj
-2 nagy tojás sárgája
-kb. 1 dl víz
-csipet só

Túrótöltelék
- 750 gr tehéntúró
-2 pohár tejföl
-1 tojás
-4 ek kristálycukor
-1 kis csokor kapor

Ahogyan:

A belevaló holmikból az almás sütinél ismertetett módon összeállítom a tésztát.

Ha már hideg is,megfelelő méretre kinyújtom,és beleterítem egy vékonyan kivajazott formába.

Elősütöm,miközben vagy leterhelem a tésztát babbal,vagy ilyesmivel,vagy figyelek rá,és amikor elkezd púposodni,akkor mindig jól beleszurkálok villával.

Másnap összekeverem a tölteléket,beleszórom az apróra vágott kaprot,belekenem a tésztába,és 160°C-os sütőben kb egy óra alatt készre sütöm.

15-20 perc hűlés után szeletelhető.

Ilyen lett:


Itt kell még elmondanom,hogy a sütőforma összemehetett az utolsó használat óta,mert a szerintem megfelelő mennyiségű tészta soknak bizonyult,de szerencsére a töltelék is:)

Így a maradványokból egy nap múlva remek túrós kosárkák készültek a muffinsütőben.

Ilyenek: