Mert itt az ősz , mégha ez nem is látszik egyáltalán se. De van kelbimbó.Ő se az a kimondott gyermekbarát zöldség,- akkorsem, ha ilyen szépeket is írt róla C&V- én sem emlékszem,hogy nagyon rajongtam volna érte.Aztán már majdnem felnőttként volt valami félresikerült találkozásunk,ez újabb évekre visszavetette a kibontakozó kapcsolatot.
De ahogy öregszem,megkedveltem ezt a zöldséget is.És nem csak sok hús mellé!
Bár vajon párolva köretnek sem rossz...
De az is igaz,hogy a mi gyermekeink szerint egyetlen lehetséges fogyasztási formája a nyersen elrágás:)
Legalább megkóstolták...
Jó volt úgy is,de én inkább levest főztem belőle,gyors,tartalmas zöldséglevest.Aki úgy véli,hogy némiképp hasonlít a frankfurti leveshez,nem téved nagyot,bár nem ez volt a cél,de ahogy a már szakállas viccből elhíresült suszter mondta: Így se rossz!
Amiből:
-500 gr kelbimbó
-1 nagy szál póréhagyma
-1-1 szál sárgarépa és petrezselyem
-1 kisebb zellergumó fele
-2-3 db krumpli
-8-10 cm jóféle füstölt kolbász
~50 gr vaj
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,majoranna
Ahogyan:
Mivel gyors ebéd volt,a lehető legegyszerűbben készült. A zöldségeket nagyjából egyformára daraboltam,a póréhagymát kb. centis karikákra,hogy ne főjön szét. A kelbimbókat max. félbe, a kolbászt vékony karikákra.
A vajon az összes zöldséget a kolbásszal együtt rövid ideig pirítottam/pároltam,sózás borsozás után felöntöttem a húslevessel. Kapott egy kevés majorannát, és mintegy negyed óra alatt megfőztem.
Amint jónak gondoltam ,behabartam tejföllel,még egy-két percig forraltam,és kész is volt.
Mi tagadás,tényleg emlékeztetett a frankfurti levesre....
2008. november 9., vasárnap
Kelbimbóleves
2008. augusztus 24., vasárnap
VKF 18. Vargabéles
A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.
Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.
Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.
Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.
Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.
És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.
Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.
De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.
Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.
Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.
Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.
És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)
Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj
Ahogyan:
A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.
Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz...
Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.
Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.
Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.
A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.
2008. augusztus 15., péntek
Kenyérlángos-féle
Vagy langalló.Vagy esetleg pompos.Az ország közvéleménye az ilyenféle tésztákat már úgyis töki pomposként ismeri:)
Elsőre nem tűnik egy kánikulai ételnek,de az utóbbi időben nem múlhatott el úgy szabadtéri rendezvény,lett légyen bármilyen jellegű megmozdulás,hogy ott meg ne jelent volna.
Nem baj ez,mert igen jó is tud lenni.
Otthon sajnos nem kemencében sül,és a hozzávalók is változnak néha,ez alapnak tekinthető.
De kerülhet rá paradicsom,paprika ,egyéb zöldség,jófajta sonka ,sajt bőven,meg amit épp lehet találni a hűtőben.
Jó azon melegében,vagy langyosan,de hidegen is megpróbáltuk már ,és úgyis.
Amiből:
-3 mp ( mérőpohár) finomliszt
-1 és1/4 mp víz
-1/4 kocka friss élesztő
-1 tk méz
-1 kk só
A tetejére:
-2-3 ek olívaolaj vagy liba/kacsazsír
-tejföl
-füstölt szalonna
-sonka
-vöröshagyma
-bármi,amit találok,és szerintem jó rá
-olvadós sajt,mozzarella,vagy gumi típusú trappista akár
-só,bors
Ahogyan:
A hozzávalókból géppel normál kenyértésztát dagasztatok.Fél óra pihentetés után kiszedem agépből,átdagasztom,kettéveszem.Ebből az adagból két db. 30-35 cm es karika lesz nagyjából.
Tepsibe rakom,még egy negyed órát kelesztem.Közben jól előmelegítem a sütőt,begőzölöm,és pár percre beteszem a tésztát,csak hogy egy picit a teteje megkeményedjen.
Kiveszem,rálocsolom az olajat/zsírt és a tejfölt,rákarikázom a kolbászt és a hagymát,tetejére a szalonnát csíkozom és megszórom a sajttal.
Sózom,borsozom,és megy vissza a sütőbe,amíg a tészta ropogósra nem sül.
2008. július 7., hétfő
Tökkrémleves
Sok egyéb más mellett a zsenge főzőtök is emblematikus növénye a koranyárnak.Meg az éppen szárba szökkenő kapor,amit ugyan egyesek nem átallanak "poloskaszagúnak" titulálni,de a tökkel azért ideális párosok ők!
De rá lehet unni a tökfőzelékre is,rakottan -töltötten nálunk annyira nem népszerű,lecsóba egyszer-egyszer elmegy.
Viszont ha sok van,csak fel kell használni valamire...
Mivel se lekvárt,se pálinkát főzni nem lehet belőle,kigondoltam bátran egy levest.
Alapvetően a tökfőzelék által kijelölt pályán mozog a dolog,mind elkészítését,mind pedig ízét tekintve.
De épp ezért,vagy épp ennek ellenére jó:)
Amiből:
-1 zsenge tök (kb. 1 kg)
-kis csokor kapor
-1 kis fej hagyma
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-2-3 ek. étolaj
-1ek borecet vagy fél citrom leve
-pirospaprika,só,bors
Ahogyan:
A tököt megtisztítom,belét kiszedem,tetszőleges darabokra felaprítom.
Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát,ha már szalmasárga megszórom kevés pirospaprikával.Átkeverem,rádobom a tököt és a kapor egy részét is.Sózom,borsozom,pár percig párolom saját levében.
Felöntöm a húslevessel, kerül bele ecet vagy citromlé is,és puhára főzöm. Ez a tök zsengeségi fokának megfelelően 12-20 perc.Ha kész,botmixerrel pürésítem,és beledolgozom a tejfölt is.
Kiforralom mégegyszer ,és kész.Sűríteni nem kell,a tök húsa elég.Valószínűleg van a tökben pektin is,az is segít a megfelelő állag elérésében.
Tálaláskor megszórom frissen vágott kaporral,levesgyöngyöt vagy krutont adok hozzá.
2008. április 6., vasárnap
VKF XIV. Magyar ízek. Tejfölös karfiolleves
Némi gondolkodás után egy levest választottam,mert hisz a magyar levesevő nép,meg disznóevő is persze,de leves nélkül tényleg nemigen képzelhető el komoly étkezés.
Mi is szeretjük,gyakran ,sőt majdnem mindig szerepel nálunk is valamilyen leves az étlapon.Gyakori a húsleves,mert azt mindenki szereti,említettem már egyszer,hogy gyermekeink szerint az a "rendes" leves.Igyekszünk mindig úgy készíteni,hogy levesalapnak mindig legyen legalább egy adag a mélyhűtőben. Mint most is,báőrmikor szükség lehet rá.
Szeretjük a gyors krémleveseket,de persze az összetett,gazdag leveseket is,legyen az gulyás,vagy palóc,vagy épp bableves.A mostani leves gyors,egyszerű,de elkészítése során legalább kettő ,a magyar konyhára általánosan jellemző eljárás is alkalmazásra kerül.
Nevezetesen a zsír/hagyma/pirospaprika szentháromság és a végén a bőséges tejfölözés.
Az alapanyag,a karfiol valószínűleg nem született,tősgyökeres szereplője a magyar konyhának.De az Ínyesmesternél már mindenképpen járatos,sőt kedvelt,mint itt olvasható:
Zöld levelek közt fehér rózsák ,a karfiol vagy kartifiol ,virágkel vagy kelvirág rózsái mosolyognak egy-egy sikerült őszi szezon napjain a vásárcsarnokban a nyílt piacokon, a csemegeüzletek kirakatában, a konyhában ,asszonyok szatyrában.
Csodálatos bőségét látjuk sokszor e kedves és élvezetes virágnak ,mert hisz virág ez ,sőt egész virágcsokor. A szigorú növénytan azt mondja, hogy elsatnyult ,eltorzult virágok csokra , ám ez elsatnyuláshoz , eltorzuláshoz velem együtt még sokan mások is szívesen hozzájárulnak ,midőn belőle szemnek és szájnak ily kedves ingere származik. Azt sem nagyon bánjuk, hogy a tudós botanikusok még tovább is mennek ridegségükben , és egyszerűen kijelentik , hogy a karfiol: korcs káposztafajta. Ha így van, hát erről a korcsról meg kell állapítani, hogy nem hoz szégyent tiszteletre méltó családjára.
A magam részéről nem is annyira korcsnak, mint inkább túlfinomodott, dekadens ivadéknak nevezném , a derék, de kissé rusztikus káposztával szemben, melynek ízei mintegy desztilláltan jelentkeznek benne.
Nagyra becsülöm és örömmel látom , amint a fazékban fő, a tűzálló edényben sül, tálon közeledik vagy a salátástálon díszeleg. Szeretem egyszerű és krémlevesnek , ajánlom a diétásoknak főzelék és püré formájában ,beérem egyszerűen vajjal leöntve, kedvelem „au gratin”(sonkával és tejföllel), pártolom „au Four” (tojással ,tejszínnel, parmezánnal, szerecsendióval, rákvajjal), javaslom töltve (vagdalt hússal, szalonnával ,gombával ,borssal),helyeslem a becsinált csirkében , üdvözlöm hollandi mártással , köszöntöm mint felfújtat és pudingot , s jeles ízeket találok benne: hidegen , tartárszósszal.
Nem érdekes ? A karfiolt szerette és kedvelte a klasszikus ókor , elfelejtette a durva középkor , új életre keltette a reneszánsz.
Magyar Elek:Az Ínyesmester nagy szakácskönyveA leves nagyon egyszerű,gyors,és mivel nem tartalmaz semmiféle sűrítőanyagot,könnyű is,nyugodtan beilleszthető egy sokfogásos menübe is.
És ha egy lépéssel tovább megyünk,vagyis még a botmixert is ráuszítjuk a levesre,remek jó krémlevest nyerhetünk,de így szerintem jobban is néz ki,meg finomabb is.
Amiből:
-1 kiseb karfiol (megtisztítva 600-700 gr)
-1 közepes fej hagyma
-2-3 ek semleges étolaj(napraforgó)
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,köménymag
-1 pohár legalább 20%-os tejföl a savanykásabb fajtából(pl Bakony)
Ahogyan:
A karfiolt rózsákra szedem,ha szükséges a rózsákat felezem,negyedelem.Felhasználásig,vagy kb.1/2 órára erősen sós ,hideg vízbe rakom,hogy az esetleg benne rejtőzködő lakók eltávozzanak.
Addig megtisztítom és igen finomra vágom a hagymát,és az olajon megfuttatom.Beleszórok néhány szem köménymagot,mert szeretik egymást a karfiollal .Amint a hagyma sárgára pirult ,rászórom a pirospaprikát,átkeverem,hogy oldódjon kicsit a színe,és dobom is rá a karfiolt.Rövid ideig pirítom/párolom,vigyázva,hogy oda ne kapjon,és felöntöm a húslevessel.Vagy ha minden kötél szakad,vízzel.Forrástól számítva 6-8 perc alatt a karfiol majdnem teljesen puhára fő,nem is kell,hogy teljesen megpuhuljon,mert akkor már tálalásnál szétesik,és csúnya is,meg nem is jó.
Ha jónak gondolom,néhány ek. levessel elkeverem a tejfölt,beleöntöm,és mégegyszer felforralom. Tulajdonképpen kész is,nincs benne liszt,nem kell kiforralni újra.
Tulajdonképpen ennyi az egész.Levesbetét nem kell bele,díszíteni sem nagyon,tálalható is.Így:
2007. október 24., szerda
Krémleves krumpliból
Nem a klasszikusnak számító vichysoisse,annak egy "magyaros" változata.Vagy inkább magyarosch?Mindenesetre paprikás-tejfölös,de mindenféle sűrítőanyag nélkül készült.
A már egyszer említett tejfölös krumplilevest gondoltam át illetve tovább,mert a fiunk beteg volt,és nyafogott ,hogy ő aztán nem tud nyelni sem.Ezért indultam erre,mert a krémleveseket általában szereti,és bíztam benne,hogy ezzel nem fogja összekarcolni a gyönge torkát:)
A levesbetétnél megint csak elakadtam,mert amiket szeretünk(kruton,levesgyöngy)azok ugyancsak karcosak.De olyan beteg gyerek meg nincs ezen a világon,aki a sültkrumplit meg ne tudná enni!
Tehát gyógylevesnek készült,és igen jól sikerült,nem győzött repetázni a fiatalúr!:)
Ráadásul egyszerű mint az ék,szeretni fogjuk ezután is!
Amiből:
-500 gr krumpli+1 jó nagy levesbetétnek
-2 kis fej vöröshagyma
-50 gr vaj
-só,bors,pirospaprika
-1 pohár tejföl
Ahogyan:
A vajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,sózom.Ha már üveges,rászórom a finomra őrölt (házi) pirospaprikát,néhány másodpercig hagyom pirulni,és már megy is rá a felkockázott krumpli.Kevés borsot is kap,és pár percig párolom.
Felöntöm vízzel (ebbe szerintem kár a húsleves,nem lesz tőle gazdagabb az íze,itt a pirított hagyma és a tejföl dominál),és addig főzöm,amíg a krumpli meg nem puhul.Közben a félretett nagy krumplit igen kis ,kb. 6-8 mm-es kockákra vágom,és bő, forró olajban kisütöm.
Ha a levesben megpuhult a krumpli,botmixerrel pürésítem,beleborítom a tejfölt,azzal is turmixolom rövid ideig.Szükség szerint sózom,és ha újra felforrt,tulajdonképpen kész is.
Tálaláskor beleszórom a sültkrumplikockákat,és valamilyen zöldfűszerrel( itt most snidling volt) díszítem.Mindez krumplipucolással együtt megvan húsz perc alatt.És jó!:)
2007. október 4., csütörtök
Sóska,puska,sültkrumpli
Vagyis inkább sóska,tojás,sültkrumpli:)
2007. szeptember 11., kedd
Túrógombóc
A túrógombócot már nagyjából mindenki megírta.Nem is akartam ezekután,dehát miért pont én legyek a kivétel?
Végigolvastam jónéhány receptet,meglepő egyetértés mutatkozik gombócfronton:)
És mindenki szereti:)
Mi is,sőt még a gyermekeink is szívesen eszik!Sok tejföllel,porcukorral,könnyű főfogásként,vagy desszertként...
Mi a tradicionális,nem töltött változatot szeretjük,szerintem a mák sokkal inkább a szilvásgombóc barátja.A túrógombóchoz verhetetlen a vajasmorzsa.
Amúgy sem nagyon használok bolti zsemlemorzsát,mióta sikerült egyszer dohosat vásárolni,azóta mindig frissen készítem,lehetőleg a magam sütötte fehér kenyérből.
Ég és föld a különbség,komolyan...Ja,és vajban pirítom,ami különösen jót tesz neki.
Amiből:
-500 gr túró
-2,5-3 dl búzadara
-50+50 gr vaj
-csipet só
-4-5 tojás(mérettől függ)
-frissen készített zsemlemorzsa
Ahogyan:
A túrót krumplinyomón áttöröm,belekeverem a darát,a sót,az olvasztott vajat.(az egyik 50 grammot)A tojásokat szétválasztom,a sárga részek a túróba kerülnek szintén.A fehérjékből kemény habot verek,és beleforgatom a túróba .Mehet pihenni,legalább egy órára.
Főni teszem a vizet,közben aranysárgára pirítom a morzsát .Gyöngyöző vízben kifőzöm a szándékom szerint egyforma méretűre formázott gombócokat.A felszínre jövéstől nagyjából 5-6 perc alatt kész.
A főzési időt persze nagyban befolyásolja a levegő páratartalma,a pihentetés ideje,a tengerszint feletti magasság,de elsősorban persze a gombócok nagysága...
Ha megfőtt,belehempergetem a morzsába és sok tejföllel meg porcukorral tálalom.
2007. augusztus 23., csütörtök
Tócsni
Vagy tócsi?Vagy lepcsánka?Esetleg lapcsánka?De lehet macok is,vagy amit legutóbb olvastam,panni?
És ami még eszembe se jutott...
Egy cikk róla itt.
Tájegységenként,falunként más-más néven tisztelik ezt a finomságot,eszik főételként,fokhagymás,vagy sós tejföllel,vagy anélkül leveshez,köretként is megáll,lehet lepényke,vagy borzas palacsinta.
Az alábbi verzió kicsit formabontó,ha ortodox tócsnirajongók olvassák a receptet,bizonyára kinyílik a bicska a zsebükben...
Amint látható is,sokkal inkább hasonlít a pufók amerikai palacsintára,mint a tócsnitól elvárt borzas lepényre.És ez nem véletlen!
Mert szeretjük mi,csak mindig az a visszatérő probléma,hogy igen sok zsírt szív magába,azt meg nem szeretjük.Ezért a tradicionális elkészítési módon annyit változtattam,hogy inkább egy habos tésztát készítettem,a tojásfehérjékkel lazítva.Lehet hogy így már krumplis palacsintának kéne hívni,de az íze sokkal inkább a tócsnit idézi,mint a palacsintát.
A blogokon már jónéhány formában felbukkant,például Gasztronautánál kétszer is itt és itt,Dalitnál,Fakanálnál,Macinál,Zsófinál.
Sőt,egy rajongó,Ibigoo ódát is írt hozzá:)
Az én verzióm tehát:
Amiből:
-1 kg krumpli (akár új is)
-5 tojás
-1,5 bögre liszt
-1,5 bögre tej
-só,frissen őrölt bors
-2 gerezd fokhagyma
Ahogyan:
A krumplit lereszelem,a rücskölő legkisebb fokozatán.Azonmód belekeverem a tojások sárgáját,nehogy valahogy megfeketedjen.Bőven sózom,borsozom,belenyomom a fokhagymát.Beleborítom a tejet és a lisztet,elkeverem,és óvatosan beleforgatom a felvert tojáshabot.Eredményül egy piskótatésztánál valamivel folyósabb masszát kapok.
Felforrósított serpenyőben ,kevés olajon palacsintákat sütök,és lehetőleg melegen,sok tejföllel tálalom is.
2007. augusztus 22., szerda
Uborkasaláta
-Minden rendben volna- mondá megszokott asztalához letelepülve ,mintha belefáradt volna az idei libák ,ráklevesek, csirágok ,újburgonyák ,jéggel garnírozott kovászos uborkák ,málnák ,gombák ,piskóták szemléletébe ,a köszöngetések fogadásába ,amelyekkel jártában kísérték ,a lelkendezésbe ,amely a konyha felől áramlott felé ,ahonnan minden sült kappan hozzá akart futamodni ,a pincérek szolgálatkészségébe ,amellyel levesét akarták szervírozni ,a vendéglős barátságosságába ,aki a legfinomabb falataival akarta megkínálni mintha belefáradt volna az ételek fogyasztásába ,a kötelező étvágyasságba ,a tengeri rák elköltésébe ,a malacpecsenye megítélésébe s általában az egész bíráskodásba, amely kijárt neki Budapesten étvágya felett élete utolsó éveiben. Felkiáltott:
-Minden rendben volna, de uborkasalátát nem tudnak Pesten készíteni!
Amely vallomásában talán igaza is volt, mert ez az az eledel ,amelyhez nem elegendő a szakácsok tudománya ,hanem teljes emberszeretet ,az étvágyaknak különböző ismerete ,a lelki diszpozíció eltalálása ,a hangulat felhasználása szükségeltetik hozzá. Ujházi Ede nem is próbált soha uborkasalátát enni(miután egyszer nagyon beteg lett tőle),megmaradt levesénél.
Krúdy Gyula: Ujházi levese (A has ezeregyéjszakája )
Nem is nagyon értem én ezt a negatív kisugárzást,hiszen akkoriban igenis nagy gondot fordítottak az uborkasaláta elkészítésére,mint itt olvasható:)
Az uborka pedig amelyből a saláta készül -persze előbb a végén megkóstoltatván ,nem keserű-e- ,már korán reggel meggyalultassék ,mert tudnivaló ,hogy a frissiben feladott uborkasaláta gyomorontást és hideglelést szokott okozni.
A finomra gyalult uborkát mindjárt kinyomkodjuk ,levét leöntjük ,azután-kellő mértéket tartván-besózzuk,15 perc múlva még egyszer kinyomkodjuk ,a levét újra leöntjük ,ellenben most már valódi borecettel jól meglocsoljuk ,hasonlóan hamisítatlan édes-nemes szegedi paprikával meghintjük ,s így hagyjuk ebédig vagy vacsoráig. Estére mindenesetre még jobb lesz, mert több ideje marad sónak ,ecetnek ,paprikának ,hogy jól átjárja ,megérlelje.
Nem sokkal ebéd vagy vacsora előtt -szóval amikor a liba pirulni kezd kevés olívaolajat öntünk rá(a szóban forgó esetben ez el is maradhat),majd jó sűrű ,édes tejfelt keverünk a salátába ,s azután nagyon vigyázzunk ,hogy valakinek eszébe ne jusson valamiféle vörös- vagy pláne fokhagymát csempészni bele.
Magyar Elek : Az Ínyesmester nagy szakácskönyve
Ez nekem igazi nagy meglepetést okozott,mert úgy képzeltem eddig,hogy a fokhagyma elválaszthatatlan az uborkasalátától.De nem hagyom magam megzavarni,ezentúl is teszek bele...
És olívaolajat se szoktam bele tenni...
Az uborkasaláta legjobb nyáron,nem túl nagy fürtös uborkából,de ha nagyon szükségét érezzük,azért kígyóuborkából is lehet.Mondjuk télen.
Tehát a tejfölös uborkasaláta szerintem:
Amiből:
-1,5 kg fürtös uborka
-1-2 gerezd fokhagyma
-só,őrölt pirospaprika
-2 dl tejföl
-pár csepp ecet vagy citromlé
Ahogyan:
Az uborkát meghámozom,végeit ellenőrzöm.Legyalulom,vékonyra,és besózom.Ezzel együtt rányomom a fokhagymát is,hogy szelídüljön.Tizenöt-húsz perc múlva kinyomkodom a levét,megszórom kevés pirospaprikával,és belekeverem a tejfölt.
Ha szükséges,sózom,és néhány csepp ecettel vagy citromlével savanyítom.
Behűtve igen jó,és nemcsak a libasülthöz,hanem a pörkölthöz is,vagy bármilyen,nem nagyon fűszeres sülthöz.
2007. augusztus 7., kedd
Tejfölös bableves újra
Írtam már erről a remek,hagyományos Vas megyei levesről korábban.Nemrég a nyár tiszteletére ismét készült ilyen.
Mert annak ellenére,hogy szárazbab,ez számomra igazi nyári ízű leves.
Azért hozom ismét szóba,mert kicsit változtattam rajta,a korszerű elvek jegyében:)
A modern gasztronómiai elvek szerint ugyanis a liszttel való sűrítés,legyen az rántás,vagy staubolás,de még a habarás is,ha nem is egyenesen az ördögtől való,mindenképpen kerülendő.
Megpróbálkoztam ezért a saját anyagával való sűrítéssel,ami ugyan kicsit több pepecseléssel jár,de megéri:)
Igaz,hogy nem olyan homogén a végeredmény,és a szilárd részek hajlamosak a kiülepedésre,de tálalás előtt felkeverhető,így a probléma csak látszólagos.
Az íze sokkal tisztább,és ehhez járul még az a boldog tudat is,hogy némi felesleges szénhidrátbevitelt megúsztunk,és a fokhagymák sem mentek kárba:)
A leves tehát:
Amiből:
-1,5 bögre tarkabab
-1 pohár tejföl
-4 gerezd fokhagyma
-só,nagyon kevés bors
Ahogyan:
A babot előző este-délután megtisztítom,megmosom,beáztatom.Az áztatólevet főzés előtt leöntöm róla,és tiszta vízben a fokhagymával,sóval,pici borssal főzni kezdem.A bab fajtájától függően 50-70 perc alatt puhára fő.
Ha puha,kb. egynegyedét-egyharmadát kiveszem,hozzáteszem a fokhagymagerezdeket,és szűrőn átpasszírozom,mert csak a belsejére van szükség,a héjára,ami amúgy is felelős a puffasztó hatásokért,nem.
Meg csúnya is ,ha héjfoszlányok úszkálnak a levesben.
Az így nyert masszából (ez a türelmemtől függően 2-4 evőkanálnyi) és a tejfölből ,szükség szerint kevés tejből habarást készítek,és ezzel sűrítem be a levest.
És így még csak forralni sem kell mégegyszer,mert nincs nyers lisztíz,amit el kéne tüntetni.
2007. július 23., hétfő
Szűzérmék gombával
Ez a kaja megint egy hamar-hamar valamit,denicsitthonsemmi típusú felbuzdulásból született cca. húsz perc alatt.
Volt egy csomag gomba,(bolti fehér csiperke),abból próbáltam valamit kitalálni.
Gyors hűtőszemle következett,ami tejfölt és meglepő módon egy szűzpecsenyét eredményezett.
Ez talán magyarázatra szorul kicsit,már azt hiszem,máskor is említettem,hogy találtam a hűtőben szűzpecsenyét,mintegy véletlenül.
Ez azért van,mert ha karajt vásárolok én,általában abból a hús felhasználódik,a csontból leves lesz,a szüzet meg gondosen lefejtem,lehártyázom,elcsomagolom,és további felhasználásra bedobom a mélyhűtőbe.Mivel ugye nem túl nagy,könnyen elkallódik,én meg amúgy is hamar felejtek:)
Volt már olyan,hogy három darabot találtam ,akkurátusan becsomagolva,és jól eldugva a hűtő sarkaiban.De az mindig öröm:)
Tehát a gombás szűzérmék szerintem:
Amiből:
-1 szűzpecsenye
-400 gr gomba(itt éppen fehér csiperke)
-50 gr vaj
-1 kis fej hagyma
-1pohár tejföl
-tej szükség szerint
-1 csapott tk. liszt
-só,bors,majoranna
Ahogyan:
A vajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,sózom,és ráteszem a 6-8 mm vastag szeletekre vágott húst.Erős tűzön fehéredésig sütöm,közben sózom,borsozom.
Mérsékelem a tüzet,pár percig párolom,és rádobom a feldarabolt(max .negyedelt) gombát.A csiperkét nem érdemes nagyon összevágni,mert igen hamar kileheli azt a kevés ízét,ami van neki...
A gombával csak addig sütöm ,párolom együtt,amíg a gomba kicsit összeesik,de még roppanós marad.Ez nagyjából 6-8 perc,ezalatt a hús is elkészül.
Közben bőven borsozom,és szórok rá majorannát,ha van,zöldet,ha nincs,szárítottat.
A tejfölből,lisztből,szükség szerint kevés tejből habarást készítek,az ételbe keverem,együtt még kap úgy két percet,hogy a liszt íze elmúljon,és kész.
Ideális esetben addigra kész a párolt rizs is,és máris lehet tálalni.
2007. július 20., péntek
Tejfölös-húsos zöldségkeverék sütőben
Nem egészen ez volt a cél,de a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán a fent nevezett összeállítás született...
Közönséges rakott vajbabot szerettem volna készíteni.Neki is álltunk nagy lendülettel,főtt a rizs,pirult a hagyma,melegedett a víz a blansírozáshoz,a párom elkezdte összevágni a babot,én meg alágyújtottam még a teáskannának is,merthogy nagy melegben nincs is jobb,mint a hideg gyümölcstea.
A második babnál szomorúan konstatáltuk,hogy bizony az nemhogy szálkás,hanem fás,de az ehetetlenségig.Gyors helyzetfelmérés a hogyantovábbról,miközben a teavíz felforrt,öntöm lelkesen a hőálló üveg kancsóba,ami éppen félig volt,mikor egy hangos pukkanással atomjaira robbant...
Hogy mit tud művelni a konyhapulttal,és az alatt lévő,félig kihúzott fiókokkal egy liter tűzforró vérpiros lé,azt nem is ecsetelném:)
Innentől magamra is maradtam a problémámmal,mert a párom megkezdte a kárfelszámolást,én meg szétnéztem a hűtőben,spájzban és találtam is némi leveszöldséget,meg karalábét és egy adag fagyasztott borsót.
Hát ez lett a rakott vajbabból...
Amiből:
-500 gr vegyes leveszöldség(sárgarépa,petrezselyemgyökér,zellergumó)
-1 kisebb karalábé
-400gr zöldborsó
-1 pohár rizs
-400 gr darált,zsírtalan sertéscomb
-2 kisebb hagyma
-só,bors
-3,5-4 dl tejföl
-3 tojás
-3 ek étolaj
Ahogyan:
Az olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát,erőteljesen sózom,ráteszem a húst,fehéredésig sütöm,bőven borsozom,és víz hozzáadása nélkül barnára pirítom.Ha kész,hagyom kihűlni.
A rizst megfőzöm,kihűtöm.
A kis kockákra,nagyjából egyforma méretűre vágott zöldségeket és a borsót blansírozom,lehűtöm.
Ezt a sok mindent belerakom egy nagy tálba,ahol a tejföllel és a tojásokkal összeforgatom.Ilyenkor kéne ellenőrizni,hogy elég sós-e,de nemszívesen kóstolom meg,amiben nyers tojás van,úgyhogy inkább bízok a jószerencsében:)
Sütőtálba öntöm,kanalazom,és nem túl meleg ,160-170 °C-os sütőben fedél nélkül kb. egy óra alatt készre sütöm.
Ha kész,kicsit hagyom pihenni,hogy szeletelhető legyen,és friss puha kenyérrel,kovászos uborkával tálalom.
Az étel jó volt,de este még sikerült a mezítlábammal összeszedni egy elkóborolt szilánkot a kancsóból.De már gyógyulok:)
2007. július 19., csütörtök
Málna tejföllel
Mielőtt bármit is mondanék a címbéli csemegéről álljon itt néhány sor egy nálam sokkal-sokkal hivatottabb szerzőtől:
A JÓISTEN UZSONNÁJA
Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld, és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első természetének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni, és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több, vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes. De a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot, és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret a jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni, és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor délutáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszik az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabb rendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.
Hamvas Béla:Patmosz
Tudom,hogy már végeszakadt a málnaszezonnak,de most került elő a kép,és ilyen félsivatagi körülmények között maga a látvány is hűsítő...
A szöveg ugyan eperről szól,és pont a málna tekintetében tesz bizonyos engedményeket,de úgy gondoltam,nagy baj nem eshet,ha kipróbálom az elsőre talán szokatlannak tűnő párosítást.Nem is csalódtam,a jövőre nézve a tejszín háttérbe is fog szorulni ilyen esetekben:)
Néhány technikai megjegyzés a tejföllel kapcsolatban:
Bizonyosan friss,házi tejföl lenne az ideális alapanyag,de felénk ahhoz hozzájutni ezidáig nem sikerült.Mindenképpen magas zsírtartalmú(min. 20%) tejföllel -melyben az ízlés szerinti mennyiségű porcukrot simára kevertük-célszerű nyakon önteni a gyümölcsöt.A tejföl típusa ízlés dolga,mi a Bakonyt szeretjük leginkább.
2007. július 11., szerda
Tökfőzelék
A tökfőzeléket gyerekkorában szerintem senki se szereti,(én se szerettem)ha mégis,az nem vallja be,mert kiközösítik:)
Később már eljut az ember odáig,hogy megeszi,mert jólnevelt,de egészen felnőttnek kell lenni ahhoz,hogy meg is szeressük.Én már eljutottam ebbe a fázisba,ez is jelzi,hogy menthetetlenül öregszem...
A tökfőzelék kitűnő nyári étel,mert igaz ugyan,hogy kapható fagyasztott tök is,meg kapor is,azért az nem olyan...
A tökfőzelékkel,illetve a tökkel kapcsolatban sokáig az volt a véleményem,hogy lehet azzal bármit csinálni,sütni,főzni,tölteni,attól az csak tök marad...
Egyszer régen,még a rendszerváltás tájékán jelent meg egy könyv,a Nemzetközi étlapkalauz,
és ennek magyar fejezetében írt a szerző a tökfőzelékről,valami olyasmit,hogy csoda az,hogy egy ennyire semmitérő növényből mennyire jó kaját lehet készíteni:)
Most már én is így gondolom!
Tehát a tökfőzelék szerintem:
Amiből:
-1 kisebb főzőtök
-1 kis fej hagyma
-2 ek olaj
-só
-kevés pirospaprika
-kis csokor friss kapor
-1 pohár tejföl
-1 csapott tk. liszt
-tej szükség szerint
-citromlé,vagy ecet ízlés szerint
Ahogyan:
A finomra vágott hagymát az olajon megfuttatom,sózom,és fedő alatt saját gőzében kicsit megpárolom.Rászórom a paprikát,elkeverem a zsírban,és már rá is dobom az időközben meghámozott,kimagozott,legyalult tököt.
Átforgatom,kevés vizet öntök alá,és néhány perc alatt puhára párolom.Figyelni kell rá,mert képes nagyon hamar ronggyá főni!
Ha jónak gondolom,beleszórom a finomra vágott kaprot,és a tejfölből,lisztből,esetleg kevés tejből készített habarással sűrítem.Összeforralom,és kész is.Ha szükséges pár csepp citromlével,vagy ecettel savanyítom.
Szeretjük pörkölttel,vagy tükörtojással is.
2007. július 2., hétfő
VKF VI. Diós cheesecake
Amikor elolvastam a kiírást,először úgy gondoltam,hogy ebben nem is veszek részt,aztán eszembe jutott a sajt és a dió.
2007. június 18., hétfő
Palócleves
Nagy klasszikus,nálunk is a kedvencek közé tartozó,tartalmas leves.
A palócokhoz ugyan annyi köze van nagyjából,mint a dobostortának a dobhoz,de ez igazán nem csökkenti az élvezeti értékét...
A legenda szerint ezt a levest Gundel János kreálta,Mikszáth Kálmán kérésére,illetve neki szóló meglepetésként.Merthogy Mikszáth olyan ételt szeretett volna,melyben benne van a magyar konyha minden íze,minden amitől az jó,és születésnapjára el is készült ez a kellemes,parikás,tejfölös,húsos,zöldbabos gazdag leves.
Innen hát a név,a "nagy palócról".
Annyira azért nem áll távol a felvidéki ízléstől,mert arra a tájegységre jellemző volt a tejfölllel,tejjel való főzés,habarás.Ez és a savanykás ízvilág valószínűleg az igazi palócok számára is vállalhatóvá teszi:)
Az eredeti változat igaziból birkahúsból készül,de szerintem nem szentségtörés csirkemellből,vagy borjúból,neadj'isten sertéscomb-ból készíteni.
A birkahús megszeretése még egy egyenlőre el nem indított projekt nálunk:)
Amiből:
-500-600 gr hús
-200-300 gr zöldbab
-300-400 gr krumpli
-1 nagyobb fej hagyma
-2-3 gerezd fokhagyma
-2 babérlevél-só,bors
-1 pohár tejföl
-1 kk liszt
-citromlé szükség szerint
-húsleves a felöntéshez
-2 -3 ek. semleges ízű étolaj
Ahogyan:
Az olajon megfonnyasztom a finomra vágott hagymát,közben meg is sózom.Rászórom a pirospaprikát ,beledobom a húst,és fehéredésig sütöm.Belenyomom a fokhagymát is,de azzal már nem pirítom.Felöntöm vízzel vagy jó esetben húslevessel ,és beledobok egy-két babérlevelet is.
Amikor a hús már majdnem puhára főtt(ez az idő a hús fajtájától függően igen eltérő lehet)beleteszem a kockára vágott krumplit és zöldbabot is.
Míg a zöldségek főnek,egy pohár 20%-os tejfölből és egy púpozott kk. lisztből kevés tejjel habarást keverek.Mielőtt beleönteném a kész levesbe,kis citromlével beállítom a végső savanyúságát.
Behabarom,mégegyszer fölforralom,és kész is.
2007. június 4., hétfő
Rakott spárga
Még nincs vége a spárgaszezonnak:)
Valami gyors,egyszerű,ráadásul másnapra jó ebédet kellett összehozni,és a hűtőben búslakodott egy nagy csokor fejnélküli spárga is ,így adódott a összesütött,hússal rakott változat.
Így legalább kipróbáltam a spárga blansírozását is:)
Tehát :
Amiből:
-500 gr spárga(itt éppen fehér)
-500 gr zsírtalan darált hús
-2 szelet szalonna
-2 pohár tejföl
-2 tojás-só,frissen őrölt bors
-1 kis fej hagyma
Ahogyan:
A spárgát a szükséges mértékben,vékonyan meghámozom ,feldarabolom ,blansírozom.
Cca 5-7 perc szükséges.
A szalonnát gyufaszálnyi csíkokra vágom,zsírját kisütöm,a pörcöt bennehagyom. A finomra vágott hagymát megpirítom rajta.Rádobom a darált húst,és annyira megpirítom,mintha bolognai mártást készítenék.
Ilyenkor fűszerezek is,bár ez elég egyszerű volt,mert nem nagyon volt ötletem,hogy a spárga minek lenne a barátja,ezért maradt az őrölt bors,mint jolly joker:)
Ha a hús megpirult,lehűtöm,egy nagyobb tálban összekeverem a tejföllel,beleütöm a tojásokat,és óvatosan,nehogy összetörjön,beleforgatom a spárgát is. Kivajazott sütőedénybe simítom,170-180°C-on készre sütöm.
Ez kb. 35-40 perc.
Kicsit hűlni hagyom,szeletelem,kenyérrel,zöldekkel tálalom. Így ni:
2007. április 27., péntek
Tejfölös bableves
Újabb leves következik.
Az egyik legegyszerűbben elkészíthető leves azok közül,amiket ismerek.Régi családi hagyomány szerint készül,eredete Vas megyébe nyúlik vissza,ott ,legalábbis a mi családunkban így készült.
Van számtalan változata ami kötődik bizonyos tájegységekhez,pl. a somogyi verzió,ahol zöldségekkel,savanykásan ,babérlevéllel főzik,van ahol hagymás ízesítés a jellemző.
A mi verziónk rendkívül puritán,és ennek megfelelően igen jó !
Amiből:
-1 csésze tarkabab
-4 gerezd fokhagyma
-1 leheletnyi frissen őrölt bors
- só
-1 pohár tejföl
-1 csapott ek. liszt
- tej szükség szerint
Ahogyan:
A babot előző este válogatás -ami közben a különböző mintázatú és színű babokkal remekül lehet csoportosítósat,meg babkatonásat játszani-mosás után beáztatom.
Főzés előtt átmosom mégegyszer,tiszta vízben a fokhagymával, borssal,sóval elkezdem főzni.
Nagyjából egy,egyésegynegyed óra alatt fő puhára.Ha már tényleg,a lisztből ,tejfölből szükség szerinti mennyiségű tejből csomómentes habarást keverek,a levesbe keverem,és összeforralom.
És kész.
