Kenyérlángos-féle

Vagy langalló.Vagy esetleg pompos.Az ország közvéleménye az ilyenféle tésztákat már úgyis töki pomposként ismeri:)

Elsőre nem tűnik egy kánikulai ételnek,de az utóbbi időben nem múlhatott el úgy szabadtéri rendezvény,lett légyen bármilyen jellegű megmozdulás,hogy ott meg ne jelent volna.

Nem baj ez,mert igen jó is tud lenni.

Otthon sajnos nem kemencében sül,és a hozzávalók is változnak néha,ez alapnak tekinthető.

De kerülhet rá paradicsom,paprika ,egyéb zöldség,jófajta sonka ,sajt bőven,meg amit épp lehet találni a hűtőben.

Jó azon melegében,vagy langyosan,de hidegen is megpróbáltuk már ,és úgyis.

Amiből:
-3 mp ( mérőpohár) finomliszt
-1 és1/4 mp víz
-1/4 kocka friss élesztő
-1 tk méz
-1 kk só

A tetejére:
-2-3 ek olívaolaj vagy liba/kacsazsír
-tejföl
-füstölt szalonna
-sonka
-vöröshagyma
-bármi,amit találok,és szerintem jó rá
-olvadós sajt,mozzarella,vagy gumi típusú trappista akár
-só,bors

Ahogyan:

A hozzávalókból géppel normál kenyértésztát dagasztatok.Fél óra pihentetés után kiszedem agépből,átdagasztom,kettéveszem.Ebből az adagból két db. 30-35 cm es karika lesz nagyjából.

Tepsibe rakom,még egy negyed órát kelesztem.Közben jól előmelegítem a sütőt,begőzölöm,és pár percre beteszem a tésztát,csak hogy egy picit a teteje megkeményedjen.

Kiveszem,rálocsolom az olajat/zsírt és a tejfölt,rákarikázom a kolbászt és a hagymát,tetejére a szalonnát csíkozom és megszórom a sajttal.

Sózom,borsozom,és megy vissza a sütőbe,amíg a tészta ropogósra nem sül.

Tarhonyás csirke

A tarhonya becsületes magyar tésztás étel a javából. Dicséret illeti a derék szegedi menyecskéket és a többit is mind, kik azzal foglalatoskodtak, hogy jól meggyúrják kemény tésztáját, s akkurátusan gömbölyítsék át az apróbb és nagyobb szemecskéit az ezerlikú rostán. Akik nem sajnálják tőle kilónként a 3-4 friss tojást, hogy tápláló és ízes legyen, s színe pedig szép sárgás. Akik hófehér abroszon, napsugárban szárítják, aztán ritka szövésű fehér zacskóba öntve a kamrában felaggatják, hogy később is járhassa a levegő. Mert ilyen módon aztán ebben a tarhonyában benne van a magyar föld és nap ereje, s a magyar asszony munkakedve, tudása és szívessége.

Magyar Elek: Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

Sőt! Vannak vélemények,amelyek szerint a tarhonya a legősibb,legrégebben készített tésztaféleség lenne ezen a világon.

Sok egyéb más mellett a tészta feltalálásának elsőségét is magunkénak szeretnénk tudni olyannyira,hogy állítólag már a kínaiak is a mi eleinktől tanulták volna el a tésztakészítés nemes művészetét.
Ahonnan aztán Marco Polo elvitte azt az olaszoknak.
Bár erről szerintem a kínaiaknak meg az olaszoknak is megvan a jól körülhatárolt véleménye:)Mindettől függetlenül jó dolog is a tarhonya,vagy ahogy a gyermekein régebben nevezték,a kisnokedli.Mégis elég ritkán fordul elő nálunk,pedig a tésztát úgy általában szeretjük.Ebben az egytál formájában pedig különösen jó.És viszonylag nehéz elrontani:)

Egyetlen hátránya,hogy meglehetősen sok időt tölt a sütőben,de addig lehet mást csinálni. Nem tudom,mennyiben hasonlít a közkézen/közszájon forgó tarhonyáshús verziókhoz,én minden előtanulmány nélkül készítettem először,azóta se néztem utána,hogy mennyire tradicionális :)


Amiből:

-1 csirke kb 1kg-os
-250 gr tarhonya(szigorúan kézi! pl. Soós)
-2-3 vékony szelet szalonna
-15-20 cm jófajta füstölt kolbász
-1 nagyobb sárgarépa
-1 nagyobb petrezselyem
-1 kisebb zeller
-2-3 fej hagyma
-1-2 paradicsom és paprika
-só,bors,pirospaprika

Így:
Ahogyan:
Mindenekelőtt a csirkével kell megbirkózni.Ehhez el kell mesélnem,hogy én nagyon sokáig nem ettem meg se a csirkepörkölte,se semmi hasonló jellegű ételt,mert nem szerettem a csontokat válogatni.Tudom hogy ez nem vall józan ítélőképességre,de ez van.

Most már inkább elébe megyek a dolognak:)

Tehát a csirke használhatónak ítélt darabjait leválasztom a nagy egészről.Ezek a combjai és a melle. Lebőrözöm,és kicsontozom.A darabokat pörkölthöz való darabokra aprítom.

A csirke komplett vázszerkezete,az aprólék,a csontok vagy párhuzamosan megfőződnek húslevesnek,vagy lefagyasztódnak,és ez később történik meg velük.A bőre meg megy a kukába.

Ha ez megvan,kevés ,gyufaszálnyi méretű szalonnával elindítok egy pörköltalapot.Pörc marad benne,csak jót tesz az ételnek.A hagymát megfuttatom rajta,bőven pirospaprikázom,és megy rá a hús.Pirítom,párolom,közben alaposan borsozom.

Ha már minden oldala a daraboknak kapott egy kis színt,közékeverem a felkockázott gyökérzöldséget is.Együtt is sütögetem kicsit,hogy kiadja az ízét.Végül a paradicsom és a felaprított zöldpaprika is belekerül.Na meg a felkarikázott kolbász.

Ilyentájt elkezdem egy másik edényben a tarhonyát is.Nagyon kevés olajon a tarhonyát megpirítom,de nem nagyon,éppen csak hogy kapjon egy kis színt.Ha már vannak közte barnás szemek,beleborítom a pörköltalapba.

Most jön a neheze:Meg kell saccolni,hogy mennyi az a víz,amit a már meglévő pörköltszafttal együtt pont annyi lesz,amit a tarhony a sülés közben jól felszív.

És nem is lesz száraz mint a fűrészpor,és nem is tocsog.

Ha mindez megvan,kilyukasztott fóliával lefedem,és meg a sütőbe 160-170°C-ra kb. 1,5-2 órára.Másfél óra után ránézek,esetleg átkeverem,és ha szükséges,meég egy kicsit sütögetem.

Ha kész,és eltaláltam a vízmennyiséget,így néz ki:

Savanyúsággal,hideg sörrel,vagy jól behűtött száraz fehérborral tálalom.

Zsömle töltve

A zsömle annyira jól bevált,hogy azóta az a "mindennapi kenyerünk".Eleinte maximum a rászórt magokkal illetve azok elhagyásával variáltam,mert persze az én kislányom kizárólag a nemmákost (ezalatt minden mag értendő) volt hajlandó megenni.

De ez nem furcsa,mert mint már többször említettem,nem finnyás,csak igen kevés dolgot szeret:)

Ezért ő nem is igen eszik az alább látható töltött pékárukból.Pedig jók,és így egyszerűbb a reggeli kajapakolás is.

A belevalók a mindenkori igények függvényében a végtelenségig variálhatók,így készült már

párolt-pirított hagymás,

fetás-szárítottparadicsomos bazsalikommal,olívaolajjal,

meg párolt zöldséges

sonkás-krémsajtos

meg kolbászos is.

Meg persze olajbogyós,meg szalonnás,csak azoknak elkallódott a fotója.

Legnagyobb sikere ezidáig a sajtos-paradicsomosnak volt,legtöbbször azt kellett ismételni.

További töltelékek kipróbálása zajlik,az eredményekről majd beszámolok.

Lencseleves

Mi más is lehetne az ezévi első,mint az újévi lencseleves?

Nem csak azért,mert sokévi hiábavaló próbálkozás után még mindig bízunk benne,hogy meghozza a bőséget,hanem mert szeretjük is nagyon.

Sőt még a gyermekek is fenntartások nélkül.

Viszonylag gyakran készül épp ezért,kisebb nagyobb változtatással,bár ez leginkább abban merül ki,hogy van benne hús(ilyenkor szigorúan malac/disznó),vagy nincs .Kolbász,vagy egyéb füstölt húsféle mindig kerül bele.

Viszont rántás nem.

Szóval a lencseleves nálunk:(bő kétszer négyszemélyes adag)

Amiből:

~600 gr sovány sertéshús,comb vagy lapocka
-15-20 cm jóféle füstölt kolbász
-2 szál sárgarépa
-2 szál petrezselyem
-fél zeller
-1 nagy bögre lencse
-1 nagy vöröshagyma
-só,bors,törött bors,pirospaprika
-kevés olaj

Ahogyan:

A leves pörköltalappal indul,akár egy gulyás.Az olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,rászórom a pirospaprikát,elkeverem,és megy rá a felkockázott hús.

Pörkölöm,párolom saját levében,közben borsozom,és a babérlevelet is beledobom.Néhány perc múlva az addigra felkockázott/szeletelt zöldségek és a kolbász is belekerül.Felöntöm a kívánt mennyiségre,és főzöm,amíg nem következik a lencse.

Mivel a lencse ~15 perc alatt megfő,a hús és zöldség elkészülési idejéből ennyit vissza kell számolni,és a megfelelő pillanatban belezúdítani a levesbe a megmosott,de nem beáztatott lencsét.

Utánfűszerezem ha szükséges,és lassú tűzön készre főzöm.

Friss,puha ,ropogós kenyérrel nagyon jó tud lenni...

Lecsó

Végre lehetett rendes lecsót főzni...

Már kapható a hozzá nélkülözhetetlen roppanóshúsú zöldpaprika,és már fel bukkan a tökéletesre(majdnem túlérettre)érett paradicsom is.

Mert a lecsó,akármivel is próbálkozik az ember,csak csak nyári étel!

Mielőtt én is közzétenném a magam receptjét,néhány szó még róla:)

Mert mi is a lecsó voltaképpen?

Egyszerűnek tűnő kérdés,melyre sok egyszerű válasz adható,de ezek a válaszok köszönő viszonyban sincsenek egymással.A lecsó lényegét megragadni nehéz,mert nem az alapanyagokon ,és nem is a készítésen múlik egy lecsó lecsósága.

A lecsó inkább kedélyállapot,viszonyítási alap,sarokkő,ha úgy tetszik.A lecsó mesél,már-már árulkodik gazdájáról:)

Nincs még egy étel,aminek ennyi "eredeti,igazi" elkészítési módja lenne.Ezekben sokszor csak annyi a közös,hogy mindenki szerint az övé a legjobb:)

A lecsónak nagyon frappáns,és minden részletre kiterjedő leírását eddig én Váncsa Istvántól olvastam,amit be szerettem volna linkelni,de nem találtam meg az eredeti forrást,így most kénytelen vagyok idemásolni.

Váncsa: Lecsó édesapám receptje szerint

A lecsó kitűnő adalék sült húsokhoz is.
Tulajdonképpen a lecsót fagylaltként is el lehet készíteni, (Verkának ajánlom szeretettel) ezt mirelit-lecsónak hívjuk, ami felolvasztás után már fogyaszthatatlan.
A lecsó.

Végy jófajta házi szalonnát, süsd meg, Tegyél rá rengeteg hagymát, valamivel több paprikát, mint paradicsomot, ezt fedő nélkül süsd, meg. (Rengeteg levet ereszt, így el kell gőzölögnie, különben csak főtt paprika lesz. Ízesítsd sóval, borssal. Rizzsel, burgonyával, kolbásszal, tojással, gombával, tök-félékkel, sajtokkal gazdagíthatod.
A lecsó maga a szabadság. Az benne a jó, hogy gyakorlatilag végtelen teret enged a fantáziának meg az improvizációs képességeknek, és valójában egészen különlegesen hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember elrontsa.
A lecsó tág teret enged a befogadói attitűdnek, a multikulturalizmusnak és a – tulajdonképpen akár társadalompolitikai szintre emelhető – toleranciának. Hogy csak a konyhatechnológiaiberendezés-szükségletet említsük, lecsót főzni egészen egyszerűen bármiben lehet. Vannak például, akik szerint bográcsban is lehet jó lecsót főzni, és minden további nélkül egyetérthetünk velük, annak leszögezésével persze, hogy a bográcsban való lecsófőzés tűz- és sérülésveszélyes, gerincbántalmakat okoz, és különben is síkhülyeség. Vagyis vegyünk elő egy jó nagy fazekat. Vagy egy lábost. Itt van aztán a lecsó anyag- és energiamérlege. Per definitionem a lecsó szükséges és elégséges komponensmátrixa hat alapanyagot – zöldpaprikát, paradicsomot, vöröshagymát, zsiradékot, fűszerpaprikát és sót – tartalmaz. Ezen belül azonban az anyaghányadok a nyomnyi mennyiségtől a túlnyomóig szabadon képesek variálódni, és mindegyik variációban lecsóról beszélhetünk, nem szólva a lehetséges kiegészítő és adalékanyagok köznapi ésszel fölmérhetetlen választékáról.
Item, a lecsó energetikai lehetőségei is a műszaki zérustól a fiziológiai elviselhetőség határain messze túl terjedhetnek. Tekintve az alapösszetevők dietetikai paramétereit, különösen az energiatartalmukat (zöldpaprika 84 kJ/100 g, paradicsom 97 kJ/100 g, hagyma 168 kJ/100 g), ha zsiradék gyanánt megelégszünk némi extraszűz olívaolajjal, és utánaszámolunk, döbbenten fogjuk megállapítani, hogy készíthető olyan lecsó, amelyből egy 90 kg-os, ülő foglalkozást űző középkorú férfinak – alapanyagban számolva – 10 kg-ot kell elfogyasztania egynapi energiaszükségletének fedezéséhez.
Ugyanakkor a zsíradékkomponens és a zsíradékképző adalékok megfelelő kiválasztásával és okos dozírozásával a lecsó szabályos koleszterin- és trigliceridbombává tehető. Indíthatjuk ugyanis a lecsót úgy is, hogy nagy tétel, kockára vágott szalonnát sütünk ki bő disznózsírban. A szalonna lehet – bár ez az energiakoncentráció némi hígításával jár – valamilyen húsos fajta is, kolozsvári vagy angolszalonna, császárhús, ilyesmi; vagy elegyíthető valamiféle zsírgazdag húsipari termékkel – a lehetőségek közül feltétlenül ki kell emeljük a karikára vágott, vagy még inkább apró darabokra trancsírozott lángolt, paraszt- vagy nyers füstölt kolbászt. De adalékolhatunk változatos módokon darabosított sonkát, tarját, füstölt oldalast, csirkeaprólékot, nyúlgerincet, pulykacombot, kengurufarkat, egyebet is.
Az utóbb említettek képezik az ún. kisütendő állati komponensek körét. Fontos megjegyezni, hogy ezeket mindig a technológiai processzus kezdeti fázisában kell kezelésbe venni – ellentétben a későbbi fázisokban applikálandó ún. belefőzendő (párolandó, digerálandó, macerálandó stb.) állati komponensekkel, úm. virsli, krinolin, szafaládé – egészben vagy karikázva –, kockázott párizsi; de leginkább az ún. lecsókolbász (szül. ketteskolbász), amelyet súlyos szentségtörés összetéveszteni a fentebb említett kisütendő – és tartalmilag, sőt, filozófiailag is, egészen más természetű – kolbászfélékkel. A kései fázisban belefőzendő állati komponensek közé tartozik egyébként a tojás is, de arról külön kell szót ejtenünk.
Köztes terminológiai szintet (és élelmiszer-technológiai megközelítést) képviselnek a különféle ételmaradékok. Vitatott, melyik kategóriába tartoznak az egyes felvágottak (olasz, turista, stifolder) és más hűtőszekrény-takarítási melléktermékek. A tegnapi pörköltnek például tökmindegy, hogy a sercegő zsírba hajítjuk bele, vagy a már majdnem kész lecsóművészeti alkotásba. Csak hogy tudják: különleges sűrítő és ízhatást érhetünk el többnapos kenőmájas alkalmazásával.
Adalékolhatunk nemcsak állati, hanem növényi összetevőket is, és ha nagyon akarjuk, ezeket is osztályozhatjuk technológiai műveletek, ill. fázisok szerint – mert pl. a répának (karotta, murok) hasznára van, ha a műveletsor elején zsírban sütjük, a cukkíni, a patisszon vagy a különféle gombák viszont egyszerűen a züldpaprikafázishoz keverendők –, de ebbe terjedelmi korlátok miatt nem bonyolódnék bele.
Látszólag az árokásás és az ellenségképzés televény melegágya az aprítás nevű konyhatechnológiai művelet, hiszen van, aki pl. a hagymát kockára vágja (és ebben is van kiskocka- és nagykocka-iskola), pedig minden jó ízlésű és ép elméjű ember tudja, hogy a hagymát negyedkarikára kell aprítani. Még vadabb ellentétek találhatók a paprikaszeletelés körül. Egyes – magukat pofátlanul konyhaművészeti szakembernek beállító – sarlatánok például eltávolítják a paprikának a lecsó állaga és íze szempontjából legfontosabb összetevőit, azaz a magvát és a csumáját, a maradékot meg vacak kis kockákra szabdalják.
Ha van egy kis józan belátásuk, az egész paprikatömeget – a szára kivételével – fölkarikázzák, és kész. Megjegyzem, ha életük társa másik iskola híve, nyugodtan ordítozzanak vele teli tüdőből, ez jót fog tenni mind a lelki nyugalmuknak, mind a lecsónak. Szerencsére a paradicsom felaprításának mikéntje – bornírt professzionalista szakácsok mellesleg azt is kiherélik – teljesen indifferens, a késztermékben így is, úgy is szaft- és pöndörhéjfázisokra fog oszlani.
Tehát. Először is meleg zsiradékot állítunk elő, akár kész alapanyag (olaj, zsír) edénybe öntésével és felhevítésével, akár a már leírt adaléksütéssel, majd beleadjuk az aprított hagymát, és elvégezzük rajta az üvegesre párolás nevű műveletet. Egyébként nyugodtan szarrá is süthetjük, a lecsónak valójában mindegy. Mikor a hagyma állapota elérte az ízlésünknek megfelelő állagot, heves mozdulatokkal homogenizálunk a matériában egy jó adag őrölt fűszerpaprikát – természetesen kalocsai különleges típusút (ne dőljenek be holmi édesnemes vagy mittudomén cafrangoknak, azzal az erővel használhatnának téglaport is).
Multikulturális kitérő: ebben a fázisban megpróbálkozhatunk némi szójaszósz-adalékolással (a középvilágos, gombás változatot javasolnám). A szójaszósznak a lecsóban tulajdonképpen semmi értelme sincs, de nem fogják megbánni.
Mielőtt a pirospaprika keserű szarrá égne, zúdítsuk a főzőedénybe a paradicsomot, zöldpaprikát meg az esetleges másfajta zöldségeket – de ne az egészet! A többlépcsős adagolásnak két oka van. Először is a rendes lecsóban a paprika a felismerhetetlen trutymótól a majdnem nyersig terjedő kontinuumot gyakorlatilag tökéletesen lefedi, másodszor így kisebb edényre lesz szükségünk, ill. ugyanabban a fazékban több lecsót főzhetünk. Ebben az egy fázisban, amíg az első sarzs összeszottyad és levet ereszt – ezt elősegítendő most sózzuk meg –, alkalmazhatunk fedőt is, különben nem, mert túl híg lesz a végtermék.
A lecsó: lélek és türelem. Őrizni, babusgatni és keverni kell (különben megsértődik, és leég), okos lecsószakács a kellő érzelmi állapot fenntartása érdekében lecsóápolás közben alkoholos italt fogyaszt. Ha rendes ember, bort.
Az ápolás-babusgatás másik eleme a kevergetés mellett a fűszerezés. Szögezzük le: a lecsó erős. Kivéve azokat a lecsókat, amelyek nem. Az erős lecsó lehet az anyagában erős, vagyis erős zöldpaprikából főtt, vagy utánpaprikázott. Jobb híján szóba jöhetnek különféle pritaminok, pirosaranyak, erőspisták is, de persze a tisztességes friss vagy szárított cseresznye- vagy macskapöcspaprikáról kár volna lemondani. Némi – szigorúan frissen őrölt – feketebors, esetleg pluszba fehér-, zöld- és/vagy rózsabors még egyetlen lecsónak sem ártott.
Jelzem, a lecsó igen jól tűri a különféle zöldfűszerekkel való kísérletezést, példának okáért valamennyi majoránna – mi több: oregánó – igazán megéri a próbálkozást. Mit ne mondjak: néhány olajbogyó (Zsouzs kedvéért!) – horribile dictu: kapribogyó – se hülyeség. Értelemszerűen ilyenkor jönnek – ha jönnek – a belefőzendő állati adalékok is.
Ezzel a lecsó kész, hacsak nem akarunk az állag adjusztálásával tovább baromkodni. Jobb körökben a végén belevernek egy rakás tojást, és jól eldolgozzák, mert az ad a lecsónak egy bizonyos metafizikai értelmet. Alkalom adtán tegyenek néhány kísérletet tejföllel, tejszínnel és különféle sajtokkal is! Hát így. Ha mindent eltömő parasztzabát akarnak rendezni – de csak akkor –, főzzenek bele vagy mellé tésztát, rizst vagy burgonyát. Ha rám hallgatnak (i.e. ha van egy csöpp eszük), rozskenyeret esznek és száraz vörösbort isznak hozzá.

Aki szeretne még többet olvasni erről a remek ételről,íme néhány link:

Cserna Szabó András cikke az ÉS ből,Hannibál Lektűr esszéje,Szinbádék összefoglalója,ribizli írása,aki meg is fogalmazta a lecsó legtömörebb meghatározását,imígyen:"...a lecsó attól az, hogy úgy nevezik...".

És még egy Váncsa,és utoljára ,de nem utolsósorban egy vélemény Szamárhegyről.

Ennyi sok bevezetés után az én lecsóm:

Meggyőződésem,hogy a lecsópaprika aljas átverés,ezen a néven csak az éretlen,meg a hibás portékát próbálják eladni.A lecsóhoz értt,harsogóan ropogós paprika szükségeltetik.A kaliforniai fajták szerintem ide se valók.A lecsó szerintem is erős,nagyon erős,de mivel gyakorló szülő vagyok ,és szeretném ha a gyerkőcök és a párom is megennék,a lecsó természetesen nem erős:)

A lecsó nálunk viszonylag egyszerű,az alapvető,és minden lecsóban megtalálható hozzávalókon kívül(paprika,paradicsom,hagyma,zsiradék,só) csupán kolbász szokott belekerülni,csak az íze miatt.

Persze ettem én is már tojásost,meg zsírszegényet,meg tarhonyásat,meg egyszer még rizses-gombásat is,de arról nemigen tudok felelősen nyilatkozni,mert előtte igen sok bort ittunk kannából...

Tehát :

Amiből:

-2-3 szelet szalonna
-20-25 cm jófajta füstölt kolbász
-2-3 nagy fej vöröshagyma,ilyenkor friss főzőhagyma
-5-6 db roppanóshúsú zöldpaprika
-4-5 darab nagy ,minél érettebb paradicsom
-só,bors

Ahogyan:

A szalonnát vékony csíkokra vágom ,kisütöm,és rádobom a nagykockára vágott hagymát,és kicsit megsütöm.Inkább süljön,mint párolódjon,mert az jó,ha a végén is látszik benne.Ilyenkor sózok,borsozok.Rádobom a paradicsomot,a paprikát ,és rövid ideig lefedve párolom,aztán fedő nélkül főzöm,sütöm,amíg a paprika jó nem lesz,és a szaft el nem éri a kellő konzisztenciát.

Aztán sok puha fehér kenyérrel már ehető is.

A történeti hűség kedvéért el kell mondanom,hogy a fotón látható lecsóba ,mivel kevés paradicsom volt otthon,került bele egy nagy kanál Aranyfácán is.

A világ egyéb lecsóiról majd egy másik alkalommal...

Calzone

Nagy,tartalmas reggelivel kellett előállni,de nem volt előtte célzatos bevásárlás,így a meglévő,illetve talált alapanyagokból kellett gazdálkodni.

Mindenféléből volt egy kevés,így merült fel a batyu ötlete.

Nem is biztos,hogy sikerült teljesen pizzásra hangolni az összhatást,de mivel a pizza úgyis ahány ház,annyiféle, akár mondhatjuk is rá,hogy az:)

Meg különben is,előtte egy-két nappal valamelyik TV-ben a nagy öreg,Carluccio valami ilyesmi töltött tésztafélét csinált,talán strombolit.

És mivel a gyermekek a pizzát általában szeretik,a párom meg említette,hogy ilyen régen volt,így lett.

Amiből:

A tészta:

-4 mp(mérőpohár) kenyérliszt

-1-3/4 pohár víz

-1 dl semleges étolaj

-25-30 gr friss élesztő

-2 tk cukor

-2 kk só


A töltelék:

- paradicsom

-hagyma

-kolbászkarikák

-sonka

-virsli

-sajtok tetszés szerint

-1-2 ágacska rozmaring,fokhagyma,oregano,só,bors

-2-3 kanál evoo


Ahogyan:

A tésztához valókat ,mivel reggeliről van szó,beleszórom a kenyérsütőgépbe,és igyekszem az ébresztőórával szinkronban jó koránra beprogramozni.

Mire az első kávén túlvagyok,addigra a selymes,rugalmas,fényes-zsíros tészta kész is.

Lisztezett deszkára borítom,alaposan átdagasztom.Négy ,nagyjából egyforma gombócra osztom,és pihenni hagyom addig,amíg a belevalókat nagyjából egyforma méretűre aprítom,rászórom az összevágott zöldfűszereket,meg persze a szárazakat is,és meglocsolom az olívaolajjal.

Jól összekeverem,és visszatérek a tésztához.

A gombócokból jó nagy korongokat nyújtok,kb. 3-4 mm vastagságút.

Ráhalmozom a tölteléket,öszzehajtom,és óvatosan,nehogy kiszakadjon,hajtással lefelé kiolajozott tepsibe teszem.

20-25 percig még békén hagyom,hogy a tészta egy kicsit magához térjen,és megkeljen egy kicsit mégegyszer.

Mielőtt betenném a sütőbe,tetejét tejjel elkevert tojássárgájával megkenem.

170-180°C-on 30-35 percig sütöm,és kész is.

Ilyen lesz kívülről:
És belülről:

Parasztreggeli

Hosszú,kirándulós napra készültünk,az ebéd helye és ideje meglehetősen bizonytalan volt,így indokoltnak tűnt egy mindent elsöprő reggeli.

Ráadásul a hajnali bevásárlásnál hatalmas,harsogóan friss főzőhagymára is sikerült szert tenni!

A felturbózott tojásrántotta mellett döntöttem,amit akár parasztreggelinek is lehet hívni,bár ezzel az elnevezéssel nem nagyon értek egyet.

Szerintem az a paraszt , aki ekkora reggelit kapott volna,nagyon hálás lett volna a sorsnak...

Ilyet leginkább csak a számadó ,vagy a jószágigazgató ehetett hajdanában:)

Az étel kivitelezése azért ilyen,mert nem mindenki szeret minden alkatrészt,így szabadon lehetett variálni.A mi lányunk pl. kizárólag sült krumplit bírt elképzelni a rántottáján...
De ennek is örültünk,mert egyébként a rántotta önmagában a "nem ehető" kategóriába van nála sorolva:)

Az alapanyagok variációs lehetősége persze a végtelenhez közelít,ez egy klasszikus vonalon mozgó összeállítás.

Amiből:

-1 kg krumpli
-3-4 vékony szelet szalonna
-20 centi füstölt kolbász
-3 nagy,friss főzőhagyma,zöldjével együtt
-2 paprika
-2 paradicsom
-8-10 tojás
-só,bors

Ahogyan:

A krumplit kockára vágom,bő olajban,hasábburgonya módjára megsütöm.
Közben elkezdem sütni a tojáslepényeket,személyenként 2-3 felvert,enyhén sózott tojásból,a lehető legnagyobb serpenyőben,vékonyra ,szinte palacsintajellegűre.

Még egy serpenyőben kisütöm a gyufaszálnyi csíkokra vágott szalonnát.A pörcöt kiszedem,a visszamaradt zsírba szórom a zöldjével együtt durvára vágott hagymát(egy fejet félreteszek a lecsóhoz),addig sütöm,amíg el nem kezd pirulni.

Zsírból kiszedem,jön a felkarikázott kolbász,1-2 perc alatt megfuttatom azt is.

Ezt is kiszedem,jön a maradék fej hagyma kicsit apróbbra vágva,futtatás,paradicsom rá,(ilyenkor nem szoktam meghámozni a paradicsomot,nem is főzöm annyira szanaszét,hogy csak a pödört héjak maradjanak meg)aztán a paprika is.

A lecsót(na jó,csak lecsószerű) kicsit borsozom is,a többi nem igényel fűszert.

Ha ügyes voltam,és sikerült mindezt szinkronizálni,akkor egyszerre készül el a krumpli,a rávaló,meg a lepények is,és azonnal tálalható.
Persze még sose sikerült,valamelyik mindig elkésik,ha szerencsém van,akkor a krumpli,mert az tolerálja legkevésbé a várakozást:)

Sok friss,puha kenyérrel tetszés szerint variálva ehető is.

Egy rendes adag: