Citromos krumplipüré

Írtam már egyszer a krumplipüréről,és a vele kapcsolatos megpróbáltatásokról. De ez nem szegte az én kedvem,és újfent megpróbáltam.Javuló tendenciát mutatok,mert most nem fröcsköltem össze a konyhát,viszont mivel habzsákom még mindig nincs,ezért most nem volt mit fotózni.

Mit mondjak,nem egy épületes látvány a kanállal kiadagolt krumplipüré,amiben még ráadásul mindenfélék vannak is.

Merthogy voltak.Sima fokhagymás sült csirkéhez készült köretként,és valami ízt szerettem volna a fokhagyma mellé tenni.

Mi más is jöhetett volna szóba,mint a természetesen kínálkozó citrom és petrezselyem?

Tehát:

Amiből:

~1 kg krumpli
-100 gr vaj
-2 dl zsíros tejszín
-só,frissen őrölt bors
-1 nagy citrom héja
-1 kis csokor petrezselyem

Ahogyan:

Nem egy ördöngösség,pláne annak,aki már megküzdött egyszer a krumplipürével:)

A már leírt módon elkészítem a pürét,és azonnal belekeverem a nagyon finomra aprított petrezselymet,és a citromhéjat.A citromhéjat érdemes közvetlenül a pürébe/püré fölött reszelni,hogy az egyébként rendkívül gyorsan illó olajaiból a lehető legkevesebb menjen veszendőbe.

Tálalás előtt pár percet pihentetem,hogy a fűszerek hadd érvényesülhessenek minél jobban,közben legalább egyszer átkeverem.

És most már tényleg veszek egy habzsákot a tálaláshoz!

VKF 18. Vargabéles

A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.

Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.

Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.

Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.

És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.

Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.

De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.

Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.

Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.

Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.

És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)

Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj

Ahogyan:

A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.

Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz...

Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.

Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.



A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.

Kenyérfelfújt

Gondolom nem állok egyedül a tegnapi/tegnapelőtti kenyér felhasználásának problémájával.

Megenni nem mindig van kedvünk,és bár tudjuk Fábrytól,hogy csak egyszer kell kidobni a tegnapi kenyeret,és onnantól mindig frisset lehet enni,azért marad még az egyébként kitűnő zsömléből is gyakran.

Mivel mindig mákos gubát se lehet enni,meg a világon el nem fogy ennyi zsemlemorzsa se,némi keresés után rábukkantam egy ehhez eléggé hasonló kenyérpudingra valahol.Persze elhagytam a receptet,így csak az emlékekből építkeztem,de azért jó lett.

Azóta már több helyen láttam,még Jamie Olivernél is,és úgy tűnik,nagyon nem fogtam mellé:)

Ez az alapkivitel turbózható gyümölccsel,mazsolával,esetleg mákkal is,de akkor szerintem igen csúnya lesz...

Mindegy,hamarosan meg fogom próbálni,már régen volt mákos kaja.

Amiből:

-annyi kenyér/zsömle/egyéb pékáruszelet,amivel a kívánt sütőedény szorosan telerakható
ez esetemben egy ~20x30 cm tál,4 db házi zsömle.
-150 gr vaj
-1 l tej
-1 nagy tojás
-5-6 db tojássárgája
-fél rúd vanília,vagy jófajta vaníliáscukor
-100-150 gr cukor vagy ugyanannyi méz
-1 jól megtermett citrom héja

Ahogyan:

A pékárut kb. egy centi vastagra felszeletelem.Ha odafigyelek,nem keverem össze a szeleteket,és rendben tudom majd belerakni a sütőedénybe,és akkor szép lesz,ha elkészül.

A szeleteket vajjal megkenem,és szorosan a tálba rakosgatom.Ha kész,egy nagy tálban a tojást,a tojássárgájákat,a vaníliás cukrot/kikapart vaníliát ,a cukrot vagy mézet habosra keverem.Lassanként hozzáöntöm a tejet is.

A kennyérre meregetem,lassan,hogy feligya.Kb felét félreteszem,és az összepacsált kenyereket hagyom pihenni,hogy legyen ideje felszívni a folyadékot.Ezt még kétszer megismétlem ,addig elfogy a tojásos tej,és cuppog az egész.

170-180°C-os sütőben kb. háromnegyed óra alatt(vagy amíg nagyon el nem kezd pirulni a teteje) fedetlenül készre sütöm.

Ha langyos ,tálalható,estleg porcukorral vagy további mézzel édesíthető.

Majonéz

A klasszikus francia,sőt egyetemes konyha egyik alapmártása,tagja a "Nagy Öt"-nek,az anyamártásoknak.

Az egyikről már volt szó,a Béchamel az.

Az ötösfogatban tagok még a spanyol,a paradicsom illetve a Velouté mártás.

Az emulgeált mártásokat a hollandi és a majonéz képviseli,egy család tagjaként.

Escoffier emelte be ebbe a társaságba,és tiszteljük azóta az egyik alap-/anya- mártásként.

Nevére többféle magyarázat létezik,az egyik,a hősi változat szerint a franciák 1756 os győzelme a brit csapatok ellen Spanyolország Mahon nevű tartományában ihlette,és a név "mahonnaise" ,változott az idők folyamán mayonnaise-re.Ez jól hangzik,csak nemigen látom a két esemény,vagyis az esemény és az étel közötti kapcsolatot...

A Larousse Gastronomique szerint sokkal inkább a tojássárgája szó,ami franciául moyeu ,lehet az eredeti szótő.Ez azért hihetőbbnek hangzik:)

Alapanyagai az idők folyamán szinte semmit se változtak,a tojássárgája ,a semleges ízű étolaj,és valamilyen savas összetevő,ecet vagy citromlé.Ezt a savas összetevőt az idők folyamán kiváltotta a mustár,a citromlé inkább csak fűszerként van jelen.

A majonézhez való viszonyunk kétarcú,vásárolunk és eszünk is bolti majonézt,bár nem túl sok félét,viszont ha ételbe,jellemzően valamilyen salátába,vagy mártásként fogyasztjuk,csak a házi készítésű jöhet szóba.

Egészen kis koromtól kezdve úgy emlékszem,hogy a salátához mindig is úgy készült a majonéz,a tubusost csak szendvicsre illetve virslihez ettük.

Sőt,sóskiflihez,de azt nem otthon:) Kisiskolásként megesett néha,hogy a tízórait én vásároltam a boltban magamnak,mert mindig volt nekem saját szendvicsem,de az mekkora jóság,hogy az ember ellóg néhányadmagával a közeli boltba,és vesz kiflit meg csokit,meg tejet...

Vagy sóskiflit,meg kistubus majonézt!Nagyon szerettem,de már akkor is csak az Univer típust.

Halványan dereng,hogy egyszer régen,lehettem vagy nyolc éves ,franciasaláta készült otthon.Akkoriban még lehetett kapni poharas majonézt,amit apám felbontott,és szembesülnie kellett vele,hogy vagy sosem volt emulzió,vagy időközben szétesett.Belevágta a kukába,és eldőlt,hogy onnantól olyan a házba be nem jön.Ettől az eseménytől datálódik nálunk a majonézgyártás:)

A majonézkészítés egyébként nem egy bonyolult folyamat,csak némi odafigyelést igényel,és egy-két szabály betartását.Az eredmény megéri,össze sem lehet hasonlítani az ipari termékkel...

Egy dolog van,amin csúfosat bukhat a mutatvány,a tojás.Mert a tojáson is nagyon érezhető sajnos,mivel táplálták a jószágot. Azontúl,hogy a lehető legfrissebbet kell beszerezni,célszerű megbízható helyről való házi ,esetleg bio tojást használni.

Ha erre nincs mód,a legkevésbé ipari ízű tojást kell választani...

Tehát a majonéz szerintem:

Amiből:
-4 tojás sárgája
-4 csapott tk mustár(mondjuk Globus) esetleg az egyik tk lehet csípős dijoni
-2,5 dl olaj(napraforgó) vagy 2 dl napraforgó 0,5 dl evoo
-só,bors,esetleg pici cukor vagy méz

Ahogyan:
A hozzávalókat jó időben előkészítem,hogy azonos hőfokúak legyenek,mert a hideg tojás nem veszi fel a meleg olajat,meg talán fordítva sem működik.Tálba teszem a tojássárgákat,melléjük kanalazom a mustárt,sót,borsot,és jól összekeverem.
Egyszer láttam/olvastam/hallottam valahol,hogy itt kell tartani egy rövig,1-2 perces szünetet,hogy a sav a lecitinnel megtegye,amit meg kell tennie.Hát,elhittem,de nem gondolnám,hogy a folyamat mibenlétével tisztában vagyok:)

Mindegy,hagyom egy kicsit,aztán a keverőgép legalacsonyabb fokozatán elkezdem keverni ,miközben kicsinyesként öntöm bele az olajat.Kis szünetekkel ,folyamatosan keverve öntögetem. Kb. az első dl. olaj után kezd az anyag érezhetően keményedni.Innentől már akár bátrabban is lehet csorgatni az olajat.Ha minden olajat felvett,és kész,lehet belekeverni a citromlevet,esetleg,ha szükséges csipet porcukrot.

És tényleg kész,lehet felhasználni,esetleg tejföllel higítva,ha szükséges.

Ha esetleg nem áll össze,mert...,mert...,mert...,egy tojássárgájából újra lehet indítani,és a kicsapódott majonézt olajként hozzáadagolva megmenthető.Vagy nem:)

De én bíztatok mindenkit a majonézkészítésre,mert megéri ezt a kevés macerát:)

Majonézről minden:Wikipedia illetve Mamma.

Fényképet szerettem volna,de nem sikerült egy se...

Citromos csirke

Az alábbi remek fogás egy régi-régi Nigella sorozatból származik.Rám egyébként nem jellemző módon szinte változtatás nélkül használom a receptet már évek óta:)

Szeretem,mert egyszerű mint az ék,előkészítést nem igényel egyáltalán,és még elrontani is nehéz.

Ja,és legfőbb előnye,hogy általában a gyermekek is szeretik.Persze ha olyan kedvük van,akkor a citromjárta felületeken keserű, a fokhagyma környékén meg nagyon fokhagymás...

Kipróbáltam más húsokkal is már,tulajdonképpen a már említett fokhagymás tarja is ennek egy leszármazottja,csak ott a fokhagyma jobban dominál.

Mivel a citrom miatt a hús meglehetősen karakteres,vagy vele harmonizáló,vagy teljesen semleges köret illik hozzá,például tepsiben sült,borsos,rozmaringos,olívaolajos,citromleves krumpli,vagy mint alant,egyszerű,vajas párolt újkrumpli.

Meg persze zöldsaláta.

Meg valamilyen jófajta olaszrizling,mert alá is az kerül.Legalábbis nálam.

Tehát a citromos nigellás csirke szerintem:

Amiből:
-4 egész csirkecomb,vagy comb és mell(bőröstül!)
-2 citrom
-12-15 gerezd fokhagyma
-néhány ágacska friss rozmaring
-frissen őrölt bors,só
-2-3 ek evoo
-3-4 dl száraz fehérbor,szerintem olaszrizling

Ahogyan:
A csirkedarabokat sózom borsozom, sütőtálba rakom.Rászórom az összetépkedett rozmaringot,a gerezdekre vágott citromot,a megtisztított,de egyben hagyott fokhagymagerezdeket.

Meglocsolom olívaolajjal,és aláöntöm a bort.Nedves sütőpapírral lefedem,és nem túl meleg sütőben(160-180°C-on) megsütöm.Ez kb 70-80 perc,de egy tűpróbára azért mindig szükség van.

A végén nem kell számolni a plusz rápirítással,mert a sütőpapír alatt ez megtörténik tökéletesen.

Újkrumplisaláta

Egy igazi nagy családi kedvenc:)

Nagyon nyári saláta ő is,mert igazán csak újkrumpliból jó,bár már készült nem annyira újból is,ott csak arra kell figyelni,hogy hamar meg kell enni,mert az öreg krumpli bármennyi öntetet magába tud szívni.

Az ötlet,illetve a recept egy régi Jamie Oliver műsorból származik,leírva nem találkoztam vele.

Végtelenül egyszerű,gyors,és ami nagyon jó benne,hogy jó azonnal,melegen is,de ha kicsit áll ,mondjuk egy éjszakát hűtőben,akkor is szeretjük.

Kiváló körete mindenféle grillezett,vagy enyhén fűszerezett sült húsnak,de magában is megáll,mondjuk könnyű vacsoraként.

Többször említettem már,hogy a női szakasz nálunk nem kimondottan hagymarajongó,de ebben az esetben hajlandóak kivételt tenni:)

Az is igaz,hogy a technológiából adódóan a hagyma megtörik,erejét,és szagának jó részét elveszti,így már nem annyira agresszív.

Tehát:

Amiből:
-1-1,5 kg újkrumpli
-2-3 fej lilahagyma(szebb is,és nem annyira erős,mint a vörös)
-1 kis üveg sós vizes kapribogyó
-1-2 citrom
-só,durvára őrölt bors
-jófajta olívaolaj

Ahogyan:

A krumplikat koruktól,állapotuktól függően megsikálom,megkaparom,ha már nem új,akkor csak megmosom.Sós vízben megfőzöm,vigyázva,hogy szét ne essen.

Közben a hagymát tetszőleges méretűekre vágom,nálunk a félfőre,aztán háromba vágott méret jött be,merthogy a krumplit nem lehet karikára,akkor meg jobb így.

A kapribogyót lecsepegtetem,a citromok levét kifacsarom,átszűröm,mert finnyásak vagyunk,és nem szeretjük a citrommagot.

Ha kész a krumpli ,ha kell,meghámozom,ha nem akkor csak azon forrón nagyobb darabokra vágom,és nagy keverőtálban egy rétegben lerakom.A meleg fontos,mert így hűlés közben magába szívja az öntetet,és a hagymát kicsit megfőzi.Sózom,borsozom,szórok rá hagymát,kapribogyót,meglocsolom citromlével és bőven olajjal.

Ezt még háromszor-négyszer megteszem,és el is fogy a belevaló.Lazán átforgatom,és tulajdonképpen kész is.Innentől tetszőleges hőfokon fogyasztható.

Almás süti

Egy újabb almás süti a választékból.

Mint már mondtam,mély barátság fűz engem az almás sütihez,és szerencsére a csalát többségét szintén.Vannak persze kivételek,vagy inkább csak kivétel:)

Az alábbi süti utoljára afféle kárpótlásként készült,nemsokkal egy Tarte Tatin után.A mi lányunk kijelentette ugyanis,hogy szép ugyan az almatorta de ő ugyan abból nem eszik,mert nincs teteje,nem szögletre(értsd:kockára)van vágva,és különben is ő azt szereti,ami szurkodott.

Mit tehet ilyenkor egy rendes apa ,süt tetejes,szurkodott(de azért csak módjával szurkálva,hátha mégis olyan szelet kell majd,aminek nem lyukacsos a teteje) ,kockára vágott almás lepényt?pitét? szóval sütit.

Mivel süteményekben nem vagyok kimondottan járatos,egy egyszerű omlós vajastésztával indítottam,a normálisnál tovább gyúrva ,és picivel több vízzel a szokottnál,így nem lett annyira omlós.

Lehet tippelni a lelkes fogadtatásra:)


Igen,ismét nem sikerült eltalálni a leányzó ízlését,mert ez meg szétcsúszott!:)


De azért a süti:


Amiből:

A tészta:

-250 gr vaj
-500 gr finomliszt
-2 nagy tojás sárgája
-0,5-0,7 dl víz
-és persze az elmaradhatatlan csipet só


A töltelék:

-1,5 kg alma
-1/2 citrom
-3-4 ek kristálycukor
-fahéj

Ahogyan:

A hozzávalókból a vajastésztánál ismert módon összeállítom a tésztát,és a szokásosnál kicsit tovább gyúrom.Így nyúlósabb lesz ,és megsütve picit jobb a tartása,mint a normál omlósnak.

Hűtőbe rakom,és amíg pihen,megcsinálom a tölteléket.


A töltelékhez tulajdonképpen bármilyen alma jó,csak ne legyen kásáshúsú.Az almákat meghámozom,szeletekre vágom és kevés cukorral,a citromlével megpárolom.Ebbe most tettem igen pici fahéjat,de tényleg csak megmutattam az almának a fahéjrudat.


Hagyom hűlni,közben kinyújtom a tészta felét,beleteregetem egy kivajazott tepsibe,és szórok rá némi búzadarát.Rásimítom a tölteléket,és a tészta másik feléből nyújtott lappal betakarom.


Megszurkodom,mert az fontos,és 180-190°C-os sütőben nagyjából 30-35 perc alatt készre sütöm.

Amikor kihűl,"szögletekre"vágom.