Túl sokat nem is lehet mesélni ,a képek magukért beszélnek.
Késői,ráérős,beszélgetős reggeli volt,
meg enyhén füstölt sonka sárgadinnyével, 
Vagy tócsi?Vagy lepcsánka?Esetleg lapcsánka?De lehet macok is,vagy amit legutóbb olvastam,panni?
És ami még eszembe se jutott...
Egy cikk róla itt.
Tájegységenként,falunként más-más néven tisztelik ezt a finomságot,eszik főételként,fokhagymás,vagy sós tejföllel,vagy anélkül leveshez,köretként is megáll,lehet lepényke,vagy borzas palacsinta.
Az alábbi verzió kicsit formabontó,ha ortodox tócsnirajongók olvassák a receptet,bizonyára kinyílik a bicska a zsebükben...
Amint látható is,sokkal inkább hasonlít a pufók amerikai palacsintára,mint a tócsnitól elvárt borzas lepényre.És ez nem véletlen!
Mert szeretjük mi,csak mindig az a visszatérő probléma,hogy igen sok zsírt szív magába,azt meg nem szeretjük.Ezért a tradicionális elkészítési módon annyit változtattam,hogy inkább egy habos tésztát készítettem,a tojásfehérjékkel lazítva.Lehet hogy így már krumplis palacsintának kéne hívni,de az íze sokkal inkább a tócsnit idézi,mint a palacsintát.
A blogokon már jónéhány formában felbukkant,például Gasztronautánál kétszer is itt és itt,Dalitnál,Fakanálnál,Macinál,Zsófinál.
Sőt,egy rajongó,Ibigoo ódát is írt hozzá:)
Az én verzióm tehát:
Amiből:
-1 kg krumpli (akár új is)
-5 tojás
-1,5 bögre liszt
-1,5 bögre tej
-só,frissen őrölt bors
-2 gerezd fokhagyma
Ahogyan:
A krumplit lereszelem,a rücskölő legkisebb fokozatán.Azonmód belekeverem a tojások sárgáját,nehogy valahogy megfeketedjen.Bőven sózom,borsozom,belenyomom a fokhagymát.Beleborítom a tejet és a lisztet,elkeverem,és óvatosan beleforgatom a felvert tojáshabot.Eredményül egy piskótatésztánál valamivel folyósabb masszát kapok.
Felforrósított serpenyőben ,kevés olajon palacsintákat sütök,és lehetőleg melegen,sok tejföllel tálalom is.
-Minden rendben volna- mondá megszokott asztalához letelepülve ,mintha belefáradt volna az idei libák ,ráklevesek, csirágok ,újburgonyák ,jéggel garnírozott kovászos uborkák ,málnák ,gombák ,piskóták szemléletébe ,a köszöngetések fogadásába ,amelyekkel jártában kísérték ,a lelkendezésbe ,amely a konyha felől áramlott felé ,ahonnan minden sült kappan hozzá akart futamodni ,a pincérek szolgálatkészségébe ,amellyel levesét akarták szervírozni ,a vendéglős barátságosságába ,aki a legfinomabb falataival akarta megkínálni mintha belefáradt volna az ételek fogyasztásába ,a kötelező étvágyasságba ,a tengeri rák elköltésébe ,a malacpecsenye megítélésébe s általában az egész bíráskodásba, amely kijárt neki Budapesten étvágya felett élete utolsó éveiben. Felkiáltott:
-Minden rendben volna, de uborkasalátát nem tudnak Pesten készíteni!
Amely vallomásában talán igaza is volt, mert ez az az eledel ,amelyhez nem elegendő a szakácsok tudománya ,hanem teljes emberszeretet ,az étvágyaknak különböző ismerete ,a lelki diszpozíció eltalálása ,a hangulat felhasználása szükségeltetik hozzá. Ujházi Ede nem is próbált soha uborkasalátát enni(miután egyszer nagyon beteg lett tőle),megmaradt levesénél.
Krúdy Gyula: Ujházi levese (A has ezeregyéjszakája )
Nem is nagyon értem én ezt a negatív kisugárzást,hiszen akkoriban igenis nagy gondot fordítottak az uborkasaláta elkészítésére,mint itt olvasható:)
Az uborka pedig amelyből a saláta készül -persze előbb a végén megkóstoltatván ,nem keserű-e- ,már korán reggel meggyalultassék ,mert tudnivaló ,hogy a frissiben feladott uborkasaláta gyomorontást és hideglelést szokott okozni.
A finomra gyalult uborkát mindjárt kinyomkodjuk ,levét leöntjük ,azután-kellő mértéket tartván-besózzuk,15 perc múlva még egyszer kinyomkodjuk ,a levét újra leöntjük ,ellenben most már valódi borecettel jól meglocsoljuk ,hasonlóan hamisítatlan édes-nemes szegedi paprikával meghintjük ,s így hagyjuk ebédig vagy vacsoráig. Estére mindenesetre még jobb lesz, mert több ideje marad sónak ,ecetnek ,paprikának ,hogy jól átjárja ,megérlelje.
Nem sokkal ebéd vagy vacsora előtt -szóval amikor a liba pirulni kezd kevés olívaolajat öntünk rá(a szóban forgó esetben ez el is maradhat),majd jó sűrű ,édes tejfelt keverünk a salátába ,s azután nagyon vigyázzunk ,hogy valakinek eszébe ne jusson valamiféle vörös- vagy pláne fokhagymát csempészni bele.
Magyar Elek : Az Ínyesmester nagy szakácskönyve
Ez nekem igazi nagy meglepetést okozott,mert úgy képzeltem eddig,hogy a fokhagyma elválaszthatatlan az uborkasalátától.De nem hagyom magam megzavarni,ezentúl is teszek bele...
És olívaolajat se szoktam bele tenni...
Az uborkasaláta legjobb nyáron,nem túl nagy fürtös uborkából,de ha nagyon szükségét érezzük,azért kígyóuborkából is lehet.Mondjuk télen.
Tehát a tejfölös uborkasaláta szerintem:
Amiből:
-1,5 kg fürtös uborka
-1-2 gerezd fokhagyma
-só,őrölt pirospaprika
-2 dl tejföl
-pár csepp ecet vagy citromlé
Ahogyan:
Az uborkát meghámozom,végeit ellenőrzöm.Legyalulom,vékonyra,és besózom.Ezzel együtt rányomom a fokhagymát is,hogy szelídüljön.Tizenöt-húsz perc múlva kinyomkodom a levét,megszórom kevés pirospaprikával,és belekeverem a tejfölt.
Ha szükséges,sózom,és néhány csepp ecettel vagy citromlével savanyítom.
Behűtve igen jó,és nemcsak a libasülthöz,hanem a pörkölthöz is,vagy bármilyen,nem nagyon fűszeres sülthöz.
A Világ lecsói című sorozat újabb epizódja következik:)
A sorozat eddigi darabjai megtekinthetők itt,itt,és itt.
Francia,vagy provence-i lecsónak is neveztetik,ami teljesen helyes,amennyiben elfogadjuk a már idézett megállapítást,miszerint "lecsó az,amit annak nevezünk".
A ratatouille ,hasonlóan a mi lecsóinkhoz,meglehetősen individuális,nemcsak az összetevők ,és azok arányai terén enged meg nagy változatosságot,hanem az elkészítésnek is minimum három,de inkább négy változata elterjedt,úgymint:
-ahogy a lecsó készül,vagyis szekvenciálisan,egymás után kerülnek bele az alapanyagok,és együtt sülnek,párolódnak
-a hozzávalók külön-külön roppanósra párolva,végén összekeverve,összemelegítve
-a hozzávalók külön-külön kevés olajon sütve ,végén összeforgatva
-az egész együtt,tepsiben sütve.
Jelen esetben a harmadik metódus szerint készült az étel.Igaz,ugyan,hogy ez jár a legtöbb füsttel,de az illat és az íz kárpótol ezért:)
Olajbogyó direkt nincs benne,nekem nem kívánkozott ebbe az inkább édes kompozícióba.
Néhány recept a témában:Chilii,Mamma,Dibbuk,Rio.
Tehát:
Amiből:
-1 kis padlizsán
-1 kis cukkini
-2 db pritamin vagy piros kaliforniai paprika
-3 keményhúsú paradicsom
-2-3 fej fehér hagyma,vagy póré,vagy kevésbé csípős vöröshagyma
-4-5 gerezd fokhagyma
-evoo
-só,bors
-zöldfűszerek(rozmaring,bazsalikom,petrezselyem,oregano,kakukkfű...)
Ahogyan:
A hagymát felszeletelem,a cukkinit és a padlizsánt félbe, negyedbe vágom,szintén felszeletelem.A padlizsánt előzőleg meghámozom,de nem sózom.A paprikát kicsumázom,csíkokra vágom,a paradicsomot hámozás nélkül cikkekre.Itt nincs szükség hámozásra,mivel csak rövid ideig sül,nincs pöndörthéj.A fokhagymát apróra vágom,a zöldfűszereket szintén.Előre nem sózom be egyiket sem.
Nehéz,vastagfalú serpenyőbe kevés olívaolajat öntök,füstölésig melegítem.Rádobom a hagymát,sózom,borsozom,és mindvégig nagy lángon 2-3 perc alatt megsütöm.Közben persze forgatom,dobálom,hogy egyenletesen süljön.A cél,hogy megpiruljon,de roppanós maradjon,és még ne kezdje el kidobni a levét.Ha kész ,egy tálba félrerakom.Ugyanígy teszek a többi zöldséggel is.A padlizsán sajnos szivacsként szívja az olajat,nincs mit tenni.A paradicsom az utolsó,ahhoz hozzáadom a fokhagymát,és a fűszereket is,visszaborítom a serpenyőbe a már kész hozzávalókat,egy-két perc alatt összeforgatom ,és kész is.
Friss kenyérrel,könnyű,száraz fehérborral remek... 
Nemrégiben készült egy Dubarry sertésszelet,de most nem az következik,hanem a benne alkalmazott mártás.Mivel egy nagy ,évszázados múlttal rendelkező klasszikus recept,gondoltam,megér egy külön postot.
Ha figyelembe veszem az elkészítés időigényét,ami vetekszik egy egyszerűbb önálló étellel,ráadásul nemigen lehet közben mást csinálni,akkor meg pláne:)
Meglehetős fentartásokkal kezeltem amúgy a soklisztes mártásokat,főzött krémeket,sűrítéseket,és nehezen tudtam elképzelni,hogy mitől is lenne olyan jó egy tejjel felfőzött vajas rántás...
Némi kutatás után oszlott a homály,kiderült,hogy ennél azért többről van szó.
Ráadásul ezidáig szentül meg voltam győződve róla,hogy a dubarry-hoz Béchamel kell,de a receptek egy része Mornay mártást írt.Amiről,be kell vallanom,ezidáig nem hallottam.
Azt is kikerestem,tájékozott lettem.
Kiderült ,mi is az alapvető különbség közöttük,bár érdekes,hogy egyesek szerint a tojássárgája-tejszín a Béchamel befejezése,mások szerint az már a Mornay kezdete.Jelen esetben ugyan tökmindegy volt,de már azóta máshova is kellett,tehát döntöttem. Én hozzácsaptam a Béchamel-hez.
Hogy miért is Béchamel illetve Mornay? Nem,nem azért mert ilyen nevű ember találta fel:)
A nyers tejnek kevés vajjal és liszttel való felfőzése nagyon régi tartósítási eljárás volt.Valószínűleg az így nyert krémes tejet ételekben is felhasználták,illetve mártásként kínálták.Innen már csak egy lépés lehetett a fűszerezés,és önálló mártásként tálalás.A legenda szerint egy bankár,bizonyos Louis de Béchamel márki kínálta XIV. Lajosnak a mártást a szárított tőkehal mellé.A nevet így tőle kapta.A klasszikus leírást La Varenne tette közzé ,a ma is használatos recept a klasszikus francia konyha atyamesterétől,Escoffiertől származik.
A Mornay mártás kicsit régebbi,hiszen Philippe de Mornay korábban élt,a XVI.-XVII. század fordulóján.Protestáns volt,író,kormányzó,politikus.Ő igen szerette a sajtos mártást,viszont nem kimondottan béchamel alapon,hanem inkább velouté volt feltuningolva Gruyére sajttal.
De a névadó mégis ő lett.
A sajttal kapcsolatban is több iskola létezik.Egyaránt Mornay mártásnak neveztetik a Gruyére,a cheddar,a felerészben emmenthali felerészbe parmezán sajttal dúsított változat.
Hogy ne legyen igazuk,én maradtam a tiszta parmezánnál,mert a fent nevezettekből csak az volt hozzáférhető:)
Tehát a Béchamel mártás szerintem:
Amiből:
-40 gr liszt
-40 gr vaj
-6 dl zsíros tej(min 2,8)
-1-2 babérlevél
-1 kis fej vöröshagyma
-4-5 szegfűszeg
-só,bors(eredetileg fehérbors,de csak fekete volt,így előbb került bele)
-szerecsendió
-1 tk dijoni mustár(csípős fajta)
-2 tojássárgája
-0,5 dl tej vagy tejszín
Ahogyan:
A tejet tűzre teszem,csak akkor kezdem el a rántást,amikor már forró a tej.A tejbe beledobom a nehezebben oldódó fűszereket:a babérlevelet,a megroppantott szegfűszeget,a szintén megroppantott borsot(eredetileg a fehérbors jóval később,a szerecsendióval együtt kerülne bele,de így le lehet szűrni.)a négybe vágott hagymát.Amint felforrt,a vajat megolvasztom,megfuttatom rajta a lisztet.Éppen csak annyi ideig kell melegíteni,amíg el nem kezd sárgulni,de még nem éri el a zsemleszínt.Amint ezt elértem,szűrőn át beleöntöm a forró tejet,és elkezdem keverni.És csak keverem,keverem folyamatosan 15-20 percen keresztül,nehogy odakapjon,nehogy megcsomósodjon.Közben sózom,reszelek bele kicsi szerecsendiót.Mire letelik a húsz perc,már nagyon unom,de a kanál hátát bevonó,selymes- fényes mártás elkészült.Majdnem.
Egyes szakértők itt késznek tekintik.Mások kevés hideg vajjal montírozzák.Megint mások,mint például én,hűlni hagyják kicsit,hogy a tojást ne főzze meg,majd belemegy a mustár,és a kevés tejjel simára kevert tojássárgája.
Öszekeverem,és már tényleg kész.Hogy is lesz ebből Mornay mártás?
Amiből:
-egy nagy adag forró Béchamel mártás a fentiek szerint
-100-120 gr reszelt parmezán
Ahogyan:
A kész Béchamel mártásba belekeverem a sajtot,addig keverem,amíg homogén nem lesz.És kész.:)
A mártás kínálható akár zöldségkörethez,grillezett húsokhoz,vagy felhasználható tepsiben sült ,rakott ételekhez,mint majd én is fogom a dubarryban,vagy akár lasagnához is.
Újabb leves következik.
Az alábbi étel majdnem krémleves,de annál folyósabb.Persze lehetne több krumplival akár főzeléksűrűségűre is készíteni,de ezt a fajtát inkább így szeretjük.
A fokhagyma mennyisége ne riasszon meg senkit,mi sem félünk a vámpíroktól,nem azért ilyen sok.Tényleg kell bele.A párolás során az agresszív anyagok eltűnnek belőle,aki szereti,a végén visszapótolhatja.
Ezzel a módszerrel egy kellemes,bársonyos ízű,utóhatásoktól mentes leves készíthető.Levesbetétként remek lehet bele a levesgyöngy ,vagy a kruton,de el tudok képzelni hozzá frissen megfokhagymázott pirítóst is.Most szalonnachips került bele ,és néhány csepp a kisült zsírból.
Tehát:
Amiből:
-16-20 gerezd fokhagyma(másfél,két fej)
-4 db tojásnyi krumpli
-20 gr vaj
-2 ek evoo
-só,bors,szerecsendió vagy szerecsendióvirág
-húsleves a felöntéshez
-1-1,5 dl tejszín
Levesbetéthez:
-2 vékony szelet füstölt szalonna
Ahogyan:
A megtisztított,elfelezett fokhagymagerezdeket és a kockára vágott krumplit a vaj és az olaj keverékén megpárolom.Sózom,bőven borsozom.Amint a fokhagyma kilehelte az agresszív ,kénes szagát,felöntöm a húslevessel.Pár perc alatt puhára főzöm a zöldségeket,közben reszelek bele pici szerecsendiót,vagy dobok bele kevés szerecsendióvirágot.
Ha kész,botmixerrel pürésítem,beleöntöm a tejszínt,ha szükséges utánízesítem.Felforr,és kész is.
A szalonnachipshez a szalonnát gyufaszálnyi csíkokra vágom,serpenyőben addig sütöm,amíg teljesen száraz,és ropogós nem lesz.Ilyenkor már persze füstöl rettenetesen,de áldozatokat kell hozni:) A zsírból kiszedem,elkülönítve tartom,mert ha bennemarad,magába szív egy csomót.
A kitálalt levesre szórom a chipset,illetve igény szerint pár cseppet a sós,füstölt zsírból.
Így:
Megpróbálkoztam én is a paradicsomszárítással. Mit mondjak,nem túl sok sikerrel,mert hiába volt a tökéletes,érett,de még kemény paradicsom,meg a jószándék,a technika közbeszólt...
Kiolajozott sütőlemezre rakosgattam a vékonyra szelt paradicsomot,megkentem olívaolajjal,ahogy a nagykönyvben meg van írva,és a legalacsonyabb fokozaton bedugtam a sötőbe.
Azt a fokozatot én olyan 70-80°C-osnak saccoltam,de inkább 120-130 lehetett,mert negyedóra múlva mintha sercegett volna az olaj.Mire ránéztem,a szeletek egy része átlépte a széntablettává válás határát,a maradék még menthető volt...
Marad a nap,úgy néz ki,lesz még az idén kánikula,majd kihasználom:)
Mivel maradt néhány szelet,és igen jó is volt,eredeti szándékomnak megfelelően egy fűszeres-illatos kenyér készítéséhez fel is használtam.
A szárított paradicsom mellett került még bele hagyma,bazsalikom,rozmaring,és durvára tört bors is.
Jó is lett,csak nem bírtuk kivárni,hogy kihűljön teljesen,még melegen ettünk belőle,jó sokat.
El is csaptuk a hasunkat jól.
Tehát a kenyér szerintem:
Amiből:
-5 mp(mérőpohár) kenyérliszt (BL80)
-2 mp víz
-2+4 ek evoo
-2 tk cukor
-2 kk só
-25-30 gr friss élesztő
-szárított paradicsomszeletek
-egy közepes vöröshagyma
-zöldfűszerek tetszés szerint
-só,bors
Ahogyan:
A kenyérnekvalókból a dagasztógép segítségével összeállítok egy adag kenyértésztát,ebbe kerül a 2 evőkanálnyi olaj is.
Ha kész,megkelt,a gépből kiszedem,lisztezett deszkán alaposan átgyúrom,dagasztom.Pár perc pihentetés után 7-8 mm vastagra kinyújtom,és rászórom a paradicsomot,az apróra vágott nyers vöröshagymát,a felaprított zöldfűszereket.Meglocsolom olívaolajjal,sózom,és sok borsot tekerek rá.Így:
Aztán feltekerem,mint a rétest,megformázom,sütőformába rakom.
Múlt hét végén rendezték Kecskeméten az ezévi repülőnapot.Kihagyhatatlan alkalom,és most már a gyermekek is elég nagyok hozzá,hogy elvigyük őket.Legalábbis azt gondoltuk:)
Voltak persze még ezenkívül látványos bemutatók,kötelékek és szólórepülések.
Nagyon szépet repültek a Török Csillagok, 
a magyar MIG 29es,a holland F16 Fighting Falcon,a szlovákok Mi 24-ese.A program csúcspontját azonban vitán felül a francia kötelék,a Patrouille de France alkotta,elképesztő pontosságú,és (általam)sosem látott elemekkel.
Sajnos a repülőprogramban nem szerepelt sok,a szervezők által ígért gép illetve csoport. Mint például a nagyon várt F15 Eagle(el se jött),nem repültek a Tornadok,se a Harrier,pedig az még tolatni is tud,nem volt itt egyik orosz kötelék sem.Meg a svájci F5ösök se értek ide.
Viszont volt Besenyei Péter,akinek ,mint tudjuk,felmentése van a fizika alól:)
Mivel az én gyermekeim meglehetősen elfáradtak az úton,az elején nem tűntek túl lelkesnek,mint itt látható is,
de aztán visszatért a jókedvük,ahogy felfedezték a tankokat,teherautókat,és minden egyebet,amibe bele lehetett mászni.És ki tudja,lehet hogy a jövő pilótáit láthatjuk itt?
A húsok jók voltak,a gomba frissnek tűnt,a liba fiatal.Viszont a zöldségek nagyon mirelitek voltak,és ezeket is szétfőzték.Lehet hogy ugyanaz az ember?
Ismét egy "talált" szűzpecsenye adta az alapot az alábbi gyors ebédhez.A hozzávalók összeválogatására némi hatással volt egy régi Jamie Oliver zacskós csirkemell recept,ahol újhagymát,gombát,tejszínt,fehérbort adagolt a hús mellé a zacskóba.
Hát,első látásra talán nehéz elhinni,hogy honnan is indult,de az ízhatás összességében felidézte a batyus csirke ízvilágát.
Ráadásul előkészítéssel együtt megvolt annyi idő alatt,amíg a tészta megfőtt,és eg ymunka utáni gyorskajánál ez nagyon fontos szempont:)
Legközelebb azért kevesebb hagymával csinálom...
Ja,és borsó is került bele,mert a mélyhűtőből előkerült egy maréknyi fagyasztott borsó is,ami önállóan kevés lett volna magában,de az édes borsó remekül illett az édes hagymákhoz,és a kicsit fanyar fehérboros-tejszínes mártáshoz.
Tehát :
Amiből:
-1 szűzpecsenye
-2 fej vöröshagyma
-1 nagyobb póréhagyma
-1 marék(kb 200 gr borsó)
-20-30 gr vaj
-2-3 ek evoo
-só,frissen őrölt bors
-kb 1 dl. száraz fehérbor
-1 dl tejszín
Ahogyan:
A vaj és olaj keverékén elkezdem sütni a szeletekre vágott szűzpecsenyét,közben sózom,borsozom.Rádobom a felszeletelt hagymát,kicsit sütöm együtt,aztán jön a felkarikázott póréhagyma is.Kevés száraz fehérbort öntök alá,és lefedve párolom.Mikor majdnem kész,beldobom a borsót,ami kb. 5 perc alatt átfő.
A végén meglocsolom kevés tejszínnel,összeforralom és kész.
Ideális esetben addigra pont kész a tészta is,és tálalható.
