Kelbimbóleves

Mert itt az ősz , mégha ez nem is látszik egyáltalán se. De van kelbimbó.Ő se az a kimondott gyermekbarát zöldség,- akkorsem, ha ilyen szépeket is írt róla C&V- én sem emlékszem,hogy nagyon rajongtam volna érte.Aztán már majdnem felnőttként volt valami félresikerült találkozásunk,ez újabb évekre visszavetette a kibontakozó kapcsolatot.

De ahogy öregszem,megkedveltem ezt a zöldséget is.És nem csak sok hús mellé!

Bár vajon párolva köretnek sem rossz...

De az is igaz,hogy a mi gyermekeink szerint egyetlen lehetséges fogyasztási formája a nyersen elrágás:)

Legalább megkóstolták...

Jó volt úgy is,de én inkább levest főztem belőle,gyors,tartalmas zöldséglevest.Aki úgy véli,hogy némiképp hasonlít a frankfurti leveshez,nem téved nagyot,bár nem ez volt a cél,de ahogy a már szakállas viccből elhíresült suszter mondta: Így se rossz!

Amiből:

-500 gr kelbimbó
-1 nagy szál póréhagyma
-1-1 szál sárgarépa és petrezselyem
-1 kisebb zellergumó fele
-2-3 db krumpli
-8-10 cm jóféle füstölt kolbász
~50 gr vaj
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,majoranna

Ahogyan:

Mivel gyors ebéd volt,a lehető legegyszerűbben készült. A zöldségeket nagyjából egyformára daraboltam,a póréhagymát kb. centis karikákra,hogy ne főjön szét. A kelbimbókat max. félbe, a kolbászt vékony karikákra.

A vajon az összes zöldséget a kolbásszal együtt rövid ideig pirítottam/pároltam,sózás borsozás után felöntöttem a húslevessel. Kapott egy kevés majorannát, és mintegy negyed óra alatt megfőztem.

Amint jónak gondoltam ,behabartam tejföllel,még egy-két percig forraltam,és kész is volt.

Mi tagadás,tényleg emlékeztetett a frankfurti levesre....

VKF 20. Gulyás

"Száműzték a levest a mesékből.Összegyűltek a gyerekek,és száműzték.Egyvalaki kelhetett volna csak a védelmére,egy "Bajszos" nevű magyar gyerek,de az éppen aludt.

Hát,most hova menjen a leves? Kifele! Takarodj!... kis híja,hogy ki nem lökdösték. Csak tekingetett szegény feje segélyt kérően erre meg arra. Az óramutatónak sem kellett. A papagájnak se. A papagáj ellensége a levesnek.De a levesbe mártogatott kenyeret , azt persze szereti. A cukrosat?-kérdezték a gyerekinkvizítorok. Ha mártogatni lehetne! Az még megmenthette volna a tányérjaikból és meséikből örökre száműzött levest. Mártogatni azonban tilos. Jól nevelt gyerek nem mártogat. Csurog a papagáj. A tejeskávéba vagy kakaóba mártott édeskenyérből több van a tollain, mint a csőrében. És a rúdon. Azon a félszigeten,ami egybeköti a fallal.

Világrészek háborúja ez. Minden földrész gyerekei a levesestányérok tartalma ellen. Látni sem akarják. Fintorognak,összehúzzák a szemöldöküket, behunyják a szemüket, összeszorítják a szájukat, elfordítják a fejüket. A szagát se állják. Ígéretek. Minden hiába. Kirándulások . Az is hiába. Új játékok. Hiába. Erőszakkal. Csak így megy, és még fújni is kell, hogy kihűljön , forró , forró , nem kell a tányérba a levesbe még így is nagy könnycseppek hulltak.

Pedig milyen finom is a leves! És hiába esküdöztünk annyit gyerekkorunkban, hogy soha, lassacskán megbékültünk vele. Bár nem teljesen. Kelletlenül, lelkiismeretfurdalással, talán csak mire megkopaszodunk, hiszen annyiszor állt égnek a hajunk a levesestányér előtt valaha. Igen , csak félig békültünk meg vele, és megvetjük magunkat, hogy idővel olyan "levesesek " lettünk, úgy vonzódunk már a leveshez.

Ki ne tudná elmondani, mi okból szegte meg gyerekkori esküvéseit és ígéreteit, és kezdte végül is kanalazni a levest, mintha a hajánál fogva húznák, mint mikor angyalhaj, csurgatott tojás van benne? Szükség vagy élvezet? Mi volt az oka? Az, hogy saját jószántából tette? Hogy először élhetett a szabadsággal? Biztos csak az, hogy a leves ellen valaha annyit kapálózó gyerek , egyszer Párizsban , már ifjúként szimatolni kezdett: illatos gőz áradt a fületlen csészéből, amely pereméig volt hagymalevessel.

Haha,de csak ezt az egyet!...-határozta el konokan, és kicsit bohémnek érezte magát, noha e téli cimbora után újabb levesek is lecsúsztak... a párizsi magyar vendéglők levesei, és köztük a híres gulyás.

A mennybéli hierarchiában e két leves az Arkangyalok szférájába tartozik. Uralkodnak. Parancsnokolnak. Annak pirított kenyérkockák jogarával, vékony sajtszálakból szőtt hermelinpalástjában , amik már nem is szálak, hanem húrok, egy nem pengethető, hanem lenyelhető hangszer húrjai. Emez pedig, a gulyás vagy gulyásleves vörösre festett , heves és goyai, csípős és csaknem gyújtogató.

Aki be kíván hatolni e levesek világába, annak az embernek nyomait kövesse, aki attól félvén, hogy szomjan halhat, folyadékot keresett, és amikor megtalálta, felötlött benne, hogy hiszen éhen is halhat, rohant máris a szilárd táplálék felé, majd odaérve habozva megállt, mert noha igaz,hogy ezzel csillapíthatja éhét, de a szomjan halás réme még mindig fenyegeti. Salamoni döntés született, keveréke folyékonynak és szilárdnak, egyszerre ehető és iható, vagy iható és ehető, a sorrend nem változtat az ember kettős szörnyű ősi félelméből , az éhségből és a szomjúságból született levesen. Ne folytassuk a történelmi fejlődést. A harmad- és negyedkorból maradtak ránk a csaknem tűz ráklevesek. A teknősbéka-leves. A levessé vált mélységes tenger. Meg a tarajak. Az újfajta szerelemgerjesztő kakastaréjok. Az összes harmad- és negyedkori leves meg mártás szerelemgerjesztő. Nagy zabálások és belső bugyborékoló fortyogás. A test levese és a test ördöge, kéz a kézben. Az Újházy-tyúkleves. Magyarországra kellett jönnöm, hogy megtudjam milyen, hogy megkóstolhassam. Nekem Magyarország a levesek országa. Reszkessetek porcogók! Agyhártyák remegjetek! Szellemei a koleszterinnek!...

Fejenkint egy kakas. Egy kakas sakantyústól, taréjastól, az egész kakaskodással ami belefér. De nem adunk receptet. Hogy miért nem? Mert az egyik receptet követi a amásik .És már a sarkunkat tapossák a hallevesek. A tömény-ízletesek. A legtöményebb-ízletesebb balatoni hallevesek. Vagy a vadhúsokra specializálódott vendéglők. Ebben Budapest vezet. Vadkan-leves, nyúlaprólék-leves, krokett módra megpirított húsgombóckák szarvasvagdaltból, vörös borban. Ez is leves. Gondol-e itt valaki is a consommé-ra, az erőlevesre? Senki. Száműzni innen ezt a szót, ahol tíz ujjal tépve esszük az erdei vadat , a nyulat, az agancskoronás szarvaskirály bordáját. A consommé-nak frakkszaga van. Reszket a csészében mint egy arany monokli. Eszébe sem jut itt senkinek, sem ő, sem egyéb diplomata levesek, ha előttük áll ez a levesestál, benne az enyhén savanykás őzmell. Se a consommé, se egyéb leves litániák, amelyek a magyar konyhában mind megízesedhetnek paprikával, borssal, levesek maradnak mindazonáltal.

Meghajlunk az íz előtt, más levest is ismerünk, például a francia potiront, de be kell vallanunk, hogy a magyar tökfőzelék finomabb, noha mindkettő a tök húsából készül. A tökfőzeléket az különbözteti meg a potirontól, hogy egy apró fűszer van benne, a kapor, és fanyar tejfel, ami oly zamatosan ízesít sok magyar ételt.

A potiron és a tökfőzelék mellett ott az amerikai ayote is , ez a tökféleség amit egyszerűen sós vízben főznek, vagy melasszal készítenek el halottak napjára.

És ha már csípi a szánk szélét a leves , hogy szóljunk róla említsük meg a magyar konyha találmányát , a gyümölcslevest. Hidegen tálalják. Legjobb a meggyleves, noha készülhet cseresznyével, vagy almával is. Édeskés , halvány rózsaszínű, mintha rózsákból készült leves volna.

Még egy gyöngy- leves a tarhonyaleves , ősi táplálék, a tarhonya az olasz metélt tészták családjából való. Ki tudja, talán éppen Marco Polo... csakhogy nem hosszú csíkokra szabdalják a tésztát, hanem szitán préselik át, tojásból és lisztből gyúrt pompás, ropogós golyócskák lesznek belőle.

Karácsony este dívik a borleves, egyik fajtája a puncsnak. Tojássárgája, bor, cukor és fahéj. Mária-fürdőben készül, utána jól fölverik.

Leves és bor-de hiszen kóstoltunk mi másik borlevest is, a vaddisznó-levest rózsabogyóval. Micsoda meglepő keverék! Magyarország a népek országútja volt ,életelemének, életörömének szerves részévé vált minden, ami eredeti, ami váratlan.

És e levesekben mindig ott lelhető az alkotóelem, mely magyaros ízüket adja: a paprika.

Egy régi, 1775-ben írott könyv, "A Virágok és Füvek Új Magyar Kertje" nevezi először paprikának azt a növényt, amelyet addig törött borsnak hívtak.

Alföldi Flatt Károly botanikus ,1800-ban a paprika útját végignyomozva, azt állította, hogy a törökök hozták be Magyarországra. Mások szerint a görög kereskedők árulták ezt a Balkán-félszigetről származó "török borsot".

A parasztok befogadják. Így jelenik meg mai formájában Szeged környékén, Alsó-Magyarországon. A szegedi Pálfi-testvérek fedezik fel, hogy ha a paprika ereit és magvait eltávolítják, héja megőrzi csípős, finom ízét, de csöppet sem éget.

A Szeged és Kalocsa környéki kertészek hozták létre a piros paprikát, a magyarok ma már világszerte ismert kedvencét.

Magyarországon népszerű lesz. A lábakon álló vagy tűz fölé akasztott, falusi bográcsokból indul hódító útjára egyre emelkedik rangban , és végül felkerül az urak asztalára is. Itt éppen ellenkezője történik annak, ami Európa egyéb részein történt, ahol a paprikát hét lakatra zárt kertekben, kolostorokban termesztették, nemeseknek és papoknak szánták ajándékul. Jól tudhatta ezt egy 1604-ben kiadott szótár szerzője, mikor így írta le a paprikát: "ritka növény,a gazdagok kertjeiben terem".

A "paprika", ami dél-amerikai fűszer , fogalmaink szerint nem tartozik a csípős fűszerek közé. Enyhe csípőssége nincs kapcsolatban élénkvörös színével. Aki látja és megtudja hogy csípős, nem eszik belőle. Tüstént azt hiszi, hogy a színe kapcsolatban van az erejével. Pedig nem ez a helyzet. Inkább arra szolgál, hogy kellemes szomjúságot keltsen, melyre a bor hűvössége kívántatik.

Megszámlálhatatlan a levesek fajtája ebben a csupa ötlet, csupa fantázia konyhában, és lángra gyúlt rózsavörös színük előre vetíti a "paprika" mennyi ízét.

Miguel Angel Astúrias ; Pablo Neruda : Megkóstoltuk Magyarországot

Előre szólok,figyelmesen elolvastam a kiírást! Értem én,hogy próbáljunk meg elrugaszkodni a mindennapi ízektől,a megszokott leveseinktől,de eszembe jutott a fenti írás,és ehhez nemigen passzol más leves,mint a gulyás.

Másrészt ha az étel nem is, az elkészítése mindig különleges,hiszen társasági esemény,jellemzően férfimunka a javából . És jó mulatság,persze.

Mint ahogy most is. Rég nem látott,kedves barátainknál nyaraltunk múlt hétvégén, ott a birtokon remek alkalom kínálkozott a főzésre.

Aprónépet a feleségek kíséretében kirándulni küldtük,(az igazsághoz híven hozzá kell tennem,hogy miután előkészítették a hozzávalók egy jelentős hányadát) mi pedig nekiláttunk.

Először is befejeztük az előkészítést a szabadtéri főzés nélkülözhetetlen hozzávalóival, úgymint:
Vágtunk fát, kerestünk a pincében barna és pilseni típusú söröket,előszedtük a holland szivarkát és indiai ,ébenfalevélbe csavart szűzdohányt.

A tűzrakás megy nekünk csuklóból, szót sem érdemel.

Vártunk kicsit,hogy elég nagy, stabil legyen a láng a pirításhoz,addig elmondom,miből főztünk:

Amiből:

~ 2 kg marhalábszár
-3-4 közepes fej hagyma
-leveszöldség (1-2 db. mindenből ,répa,petrezselyem,egy kis zeller,paprika,paradicsom)
-krumpli
-zöldfűszercsokor (leginkább petrezselyem és zeller)
-60-80 gr disznózsír
-őrölt pirospaprika,só

Ahogyan:

Mivel rendszeres "bűvös "olvasó is vagyok,és figyelemmel követem a gulyás/pörkölt fronton mostanában zajló ütközeteket,én is eltértem a szokásos metódustól.Hogy a végeredményben ez mennyire volt érzékelhető,nem tudom,mindenesetre a hús sokkal omlósabb lett,mint általában a lábszár szokott.

Tehát:

A zsírt megolvasztottam és amikor már nagyon forró volt ,rádobtam a felkockázott húst.Nagy lángon körbepirítottam ,fehéredésig,és folyamatosan keverve,rázogatva pirítottam addig,amíg elkezdett levet ereszteni.Akkor került rá a finomra vágott hagyma,a hajszálvékonyra aprított paprika és a feldarabolt,hámozott paradicsom. Ezzel is pároltam a saját levében még só nélkül.Amikor a hagyma kezdett szétesni,belekerült a többi zöldség is,meg a só,és a durvára tört bors. Ezekkel is átforgattam, és paprikáztam is.Szerintem ilyenkor már mindenképpen célszerű beletenni a paprikát,mert a zsírban oldódó komponenseknek kell egy kis idő.

Egy-két perc után felöntöttem vízzel,beledobtam a fűszercsokrot,és végre leültünk a tűz mellé,néha dobtunk rá fát,szivaroztunk,sört ittunk,és megvitattuk az élet dolgait.

Ezzel a rendkívül fontos dologgal még sehol sem tartottunk,amikor már bele kellett dobálni a felkockázott krumplit is,mert a hús majdnem puha volt.

A krumplival együtt bő negyedóra alatt meg is puhult,és tökéletes időzítéssel megérkezett a célközönség is fáradtan,kipirultan,farkaséhesen.

Aki akart,tehetett bele még egy kis chilit (csak én akartam) ,és nagyon jóllakhatott.

Fotó nem készült,ahhoz túl éhesek voltunk:)

7

Elért hozzám is a mostani körkérdés, Mirelle és Neguilla kíváncsi rám,illetve legalább hét dologra rólam.

A szabályok röviden,ha még valaki nem tudná:

1. Belinkelni a kérdezőt.

2. Hét dolgot elmesélni magamról.

3. Továbbadni hét embernek.A hét helyére bármilyen tetszőleges szám behelyettesíthető természetesen.

Elsőre ez meglehetősen egyszerű feladatnak tűnik,pedig dehogy.Lehet hogy a fényképet is beszámolom egynek,majd meglátom,hogy szükség lesz-e rá...

• Hetediken lakunk.De tényleg,ráadásul egy hétemeletes házban.
• Szeretek olvasni.Mindenevő vagyok,szép-,szak-,tényirodalom, fiction és technotriller, jellemzően egyszerre.Hajlamos vagyok hat-nyolc könyvet a legkülönfélébb témákban párhuzamosan olvasni.Meg is lepődöm időnként,hogy az adott szereplő mit keres az éppen olvasott történetben,pedig az jó helyen van,én nem néztem rá a címlapra:)
• Utálok korán kelni,ennek ellenére majd' minden nap megteszem.Vagy azért mert dolgozni kell menni,ha meg éppen nem kéne,akkor meg reggelit készítek.
  
• Mindehhez meglehetősen későn is fekszem,mert sokáig fent lenni viszont szeretek.De bízom benne,hogy amikor majd nyugdíjas leszek,ezt az alvásdeficitet bepótolom.
• Sokkal jobban szeretem a telet,mint a nyarat.
• Eddig mindent megettem,amivel bárhol is megkínáltak.Egyetlen kivétel a szalontüdő,mondhat a Krúdy bármit...
• és tényleg a fotó lett a hetedik:
  

Rendhagyó módon házon belül adom tovább a stafétát Sutyinak, aki ír ide néha, fotóz szinte mindig,és Ő az én Párom.

Meg Cserkének is ,meg Horasznak is még.

A város, ahol élünk...I.

Van egy tó itt a mi városunkban,amolyan mesterséges,az egyik lakótelep tövében.Csónakázó tó volt,mind funkcióját,mind nevét tekintve.

Csónakázás még folyik rajta most is,mert itt edzenek a sárkányhajósok.

Szóval ez Fehérvár legnagyobb szabad vízfelülete.

Ennek a mi beltengerünknek a partján van egy szobor/emlékmű/jel, vagy mi.

Az alábbi fotón látható hatalmas horgony,ami egy közepes tengerjáró hajóra is elég lenne.

Azért van-e mert nagyzolunk vele,netán azért,hogy emlékeztessen arra,hogy valamikor pezsgő kikötői élet folyt a városban,amikor még volt tengerpartunk,nem tudom.

Nekem mindenesetre tetszik. Nem vívott ki szerintem akkora népszerűséget,mint a-szándékaim szerint majd később bemutatandó -"Konyharuha", de azért jó.

Legalább nem akar másnak látszani,mint ami...

Citromos krumplipüré

Írtam már egyszer a krumplipüréről,és a vele kapcsolatos megpróbáltatásokról. De ez nem szegte az én kedvem,és újfent megpróbáltam.Javuló tendenciát mutatok,mert most nem fröcsköltem össze a konyhát,viszont mivel habzsákom még mindig nincs,ezért most nem volt mit fotózni.

Mit mondjak,nem egy épületes látvány a kanállal kiadagolt krumplipüré,amiben még ráadásul mindenfélék vannak is.

Merthogy voltak.Sima fokhagymás sült csirkéhez készült köretként,és valami ízt szerettem volna a fokhagyma mellé tenni.

Mi más is jöhetett volna szóba,mint a természetesen kínálkozó citrom és petrezselyem?

Tehát:

Amiből:

~1 kg krumpli
-100 gr vaj
-2 dl zsíros tejszín
-só,frissen őrölt bors
-1 nagy citrom héja
-1 kis csokor petrezselyem

Ahogyan:

Nem egy ördöngösség,pláne annak,aki már megküzdött egyszer a krumplipürével:)

A már leírt módon elkészítem a pürét,és azonnal belekeverem a nagyon finomra aprított petrezselymet,és a citromhéjat.A citromhéjat érdemes közvetlenül a pürébe/püré fölött reszelni,hogy az egyébként rendkívül gyorsan illó olajaiból a lehető legkevesebb menjen veszendőbe.

Tálalás előtt pár percet pihentetem,hogy a fűszerek hadd érvényesülhessenek minél jobban,közben legalább egyszer átkeverem.

És most már tényleg veszek egy habzsákot a tálaláshoz!

Németország

Múlt héten Németországban jártam, beszámoló majd következik.

Kínzó kérdés: Miért van az,hogy odakint a tetszőlegesen kiválasztott utcai árusnál olyan,de olyan currywurstot lehet enni friss , ropogós zsömlével/zsömlében két és fél helyi fabatkáért,ami ott nem több mint egy doboz közepes minőségű cigaretta árának fele,hogy megszólal?

Itthon hol kapok ilyet ?Akár ennyiért,vagy a fél doboz cigi áráért?

Ráadásul ez egy átverés különben is,mert a currywurstban nincs is curry,csak currys szósszal eszik.De azért mustárral is jó!

VKF 19 Romantikus vacsora

Doctor Pepper erre a fordulóra gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladatot adott. Sajnos mostanában nem nagyon van alkalmunk a romantikus vacsorázásra, így iskolakezdéskor időnként az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán vacsorázunk:)

Pláne hogy kettesben...

De már volt rá precedens, hogy terveztünk ilyent!

Egyébként egyetértek phzs-vel abban,hogy nem elsősorban a körülmények és az étel az,ami romantikussá tesz egy vacsorát.

Ettünk már donpepés pizzát holtfáradtan a költözős dobozokon "megterítve" , amúgy a dobozból, és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerkőcök hónapokig emlegették, milyen jót vacsoráztunk...

Vagy a már régebben említett BKF keretében , a bicegőlábú kerti asztalnál elköltött álmos reggelik is nagyon jók voltak...

Most nem jött össze.

De ha már romantika,kis történet,ami miatt egyáltalán megírtam ezt a posztot:

Tavaly, a házassági évfordulónk közeledtével szóbajött valamilyen kettesben eltöltött program. Beszélgettünk, tervezgettünk, mikor is előállt a fiunk hét éve minden bölcsességével és empátiájával , komolyan ránk nézett, és azt mondta:

-Anya, Apa , ha gyertyafényes vacsorát szeretnétek kettesben , mi a Barbarával addig bemegyünk a másik szobába!

Természetesen nem éltünk eme meglepő felajánlással, inkább egy gyönyörű ünnepi ebéd volt négyesben.


A fényképet a Fotózok-ról csentem,de az nem baj,mert az a Páromé:)

Elit alakulat

Nemrég mutatták be a sajtónak a Magyar Honvédség ezidáig széles körben nem ismert ,mindenre elszánt elit alakulatát és az ő titkos fegyvereiket.Nevezetesen a katonaszakács válogatottat és azokat az ételsorokat,amelyekkel a csapat az erfurti szakácsolimpiára készül.

Az igazi kihívást jelentő melegkonyhás szekció három fogása látható a képen.

Hogy mi is látható ,azt idemásolom az eredeti cikkből:

Előétel: tőkehal szelet vajban, száraz fehérborral párolva, rakott zöldség (cukkíni, padlizsán, sütőtök, fontina sajt) olívás-kapribogyós citrom ragu.

Főétel: lecsóval töltött párolt hátszín, snidlinges galuska felfújt, párolt ceruzabab, bébi karotta, paprikás mártással.

Desszert: somlói puding, mézes pisztáciával, zölddió befőttel, chilis csoki habbal, fekete szezámos fehér csokoládéval.

Nem hangzik rosszul...

( A képet a honvedelem.hu-ról loptam,köszönöm!)

E vetélkedő érdekessége,hogy a választott ételsort 6,5 óra alatt,150 adagban kell elkészíteni,amit a látogatók megvásárolnak,és az ő értékelésük alapján rangsorolják a versenyző csapatokat.

Apró trükk,hogy az ételek készítéséhez kizárólag a Bundeswehr-nél (Német Szövetségi Haderő) rendszeresített mobilkonyhai felszerelések használhatók.

Magyarán gulyáságyú,és annak tartozékai:)

A kép forrása illetve cikk a bemutatóról itt olvasható, itt meg egy rövid video a látványtálakról.

Drukkolok nekik,hogy jól szerepeljenek,de egy dolgot nem értek.

Amikor én még suhanckoromban az MH vendégszeretetét élveztem,vajon ezek a szakácsok hol voltak és mit csináltak ahelyett,hogy valami rendeset főztek volna az épphogy csak ehető helyett?

Méteres hús

Kedves Olvasók kérésére!:)

Először is rövid magyarázat a névről: általában nem méteres, persze hogy nem. De ez már annyira régi étel, hogy nagy valószínűséggel még az én gyerekkoromból származik az elnevezés. Mivel nagyon távolról- ellenfényben, hunyorogva- hasonlít a méteres kalács nevű sütire, mi is lehetett volna más a név? Mindent mégse foghatok rá a saját gyermekeimre:)

Töltött hús ez valójában, egyenesági leszármazottja a különféle göngyölt húsoknak, csak kivitelében jóval egyszerűbb. Cserébe látványosabb.

A töltelék, ami itt a ragasztó szerepét tölti be, egy horváthilonásan klasszikus, áztatott kenyér hordozójú, tojással kötött, elsősorban petrezselyemmel ízesített massza, megállná a helyét bármely retró receptgyűjteményben.

A töltelék persze ízlés szerint dúsítható szinte bármivel, én párolt gombával szoktam. Úri helyeken szokás beletenni némi elkapart csirkemájat is, de én azt nem.

Ez a a konyhatechnikai művelet azon kevés dolog közé tartozik, amit nem vagyok hajlandó megtenni. Jó, persze el tudok képzelni olyan, súlyos szankciókkal fenyegető élethelyzetet, amikor igen. Ilyen lehet például az éhhalál közvetlen veszélye, esetleg nagy kaliberű töltött fegyverrel való fenyegetés, de egyébként nem. Májat nem kaparok.

Szóval:

Amiből:

-karaj,tetszés szerinti hosszban ( 4 főnek 12-16 szelet bőségesen sok)
-szikkadt kenyér 4-6 karéj (mérettől függ, kb. 350-400 g)
-1-2 tojás
-250-300 g apró gomba
-1 kis fej vöröshagyma,vagy szezonban egy csokor újhagyma
-kis csokor petrezselyem
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst vékonyan felszeletelem, a hártyákat, zsírokat, egyéb fehér részeket letisztítom róla. Nem sózom be, hogy ne száradjon ki az elkerülhetetlennél jobban.
A töltelékhez vízbe áztatom a kenyeret, és amíg jól elázik, kevés olajon/vajon megpirítom kissé a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, és megpárolom.
A petrezselyemmel semmi ilyesmit nem teszek, kár lenne az ízét kifőzni belőle.

A kenyeret amennyire lehet, kinyomkodom, és szétmorzsolom, hogy lehetőleg nagyobb cafatok ne maradjanak benne. Belekeverem a párolt gombát, a tojásokat, a finomra vágott petrezselymet. Sózom, bőven borsozom. Ezt általában a szerencsére bízom, ilyenkor nem kóstolom meg, mert nyers tojás van benne, azt meg ha nem muszáj, nem eszem.

A lehető legsimábbra keverem.

Egy megfelelő méretű sütőtálba elkezdem berakosgatni állítva a hússzeleteket, megkenve a töltelékkel. Ha ügyesen sikerül beosztani a tölteléket, marad annyi, hogy az egészet vékonyan be lehet vele kenni, így a húsok nem száradnak annyira ki.

A tetejére hajszálvékonyra vágott szalonnaszeleteket fektetek, és közepes hőfokon,160-170C-on kb. egy óra alatt átsütöm.

Szeletelni igazán csak teljesen kihűlve lehet szépen, kissé átlósan, hogy jól is nézzen ki.Melegen nem érdemes ezzel küzdeni, szétesik menthetetlenül. Akkor csak úgy, a szeletek mentén szétválasztva, semleges rizskörettel ,vagy sültkrumplival , zöldsalátával, némi hideg sörrel megtámogatva érdemes enni.

Ha marad, akkor lehet próbálkozni a csíkosra szeleteléssel...

Fotó sajnos nincs, régen volt ilyen utoljára, de ha lesz pótolom,megígérem!

Melanzane alla Parmigiana

Avagy sajtos,sőt kétsajtos padlizsán. Vagy rakott padlizsán. Nevezzük bárhogy ,mostanában nagyon szeretjük a padlizsánt.

Szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül,így van ötlet,recept számos, amit ki lehet próbálni.

A legutóbbi a Bűvös szakácsról származik,ők készítették a címbéli fogást nemrég.A cikkben az étel történetét,számos elkészítési módját is sorra veszik.

Az ételleírás is remek,csak szokás szerint nem nyomtattam ki,így megint nem sikerült szóról szóra követnem,de visszaolvasva azért nem volt túl nagy az eltérés.

A másik ,amit nem sikerült betartani,arról nem én tehetek.Ugyanis aki vasárnap reggel itt a mi városunkban bivalymozzarellát tud beszerezni ,az egy rendkívül szerencsés ember! Én most nem voltam annyira,úgyhogy maradt a sima ,fehér tehéntejes változat.Szerintem nem rontott sokat,így is nagyon ízlett.

Legalábbis nekünk felnőtteknek.Úgy tűnik a gyerkőcöket valami riasztja a padlizsánban még , kikotorják a ratatouille-ból is:)

Szóval szerintem:

Amiből:
-2 db közepes padlizsán (tisztíva kb 700 gr)
-3 gombóc mozzarella (kb.300-350 gr)
-parmezán
-paradicsom (most MUTTI püré)
-3-4 gerezd fokhagyma
-bazsalikom
-olívaolaj
-liszt
-só,bors

Ahogyan:

A padlizsánokat megmosom,végeit levágom,vékonyan (6-7mm) felszeletelem,sózom,és hagyom lecsepegni.(30-40 perc).Közben elkészítem a paradicsompürét,ami jelen esetben igen egyszerű,mert a paradicsommal nem kellett bajlódni.
Kevés olívaolajon megfuttatom a finomra vágott fokhagymát,felöntöm a pürével(kb. fél liter).Kis lángon melegítem, közben beleszórom a bazsalikomot,sózom,borsozom. Addig főzöm, amíg krémszerűen sűrű nem lesz.

A padlizsánkarikákat leöblítem,a vizet leitatom róluk.Lisztbe forgatva kevés olívaolajon aranysárgára,ropogósra sütöm a karikákat.

Sütőtálba rétegezem a sült padlizsánt a pürét és a felszeletelt mozzarellát úgy,hogy a tetejére massza kerüljön.Ebből a mennyiségből nekem három rétegre futotta.

A tetejére parmezánt reszelek bőségesen,és 200°C-os sütőben 30-35 perc alatt átsütöm. Kicsit hagyom hűlni(hogy ne fortyogjon a sajt) és friss ropogós kenyérrel tálalom.

Képek a félmúltból

Ha nem is napi rendszerességgel,de viszonylag sűrűn ránézek az English Russiá-ra. Érdekesek a mai Oroszország és környékének anomáliáiról szóló sorozatok is,de még jobbak a múltidéző gyűjtemények.

Nemrég leltem rá egy korabeli élelmiszerhirdetés válogatásra.

Zömében a szocialista élelmiszeripar vívmányai,egyik-másik akár ismerős is lehet.

A fenti képet is onnan loptam,köszönöm!

Tormamártás

"Marhahúst (mint akár halat) legjobban egyedül fogyaszthatni,csak a baromfiakhoz, vadpecsenyékhez, a konyhaművészet mesterséges remekeihez, így a tavaszi szalonkákhoz kell társaság, akivel a fogyasztó az étel minőségét megbeszéli. De a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só. Az első falatoknak kell megmutatni: vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a bordák közé (sőt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a hideg, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban. A marhahússal nem lehet beszélgetni, neki magának kell kitenni magáért messzi földről jött ízével.

Igaz, hogy fontosak a különböző zöldségek, így tavaszonként az új karfiolok, kalarábék, répák, sőt kelkáposzták és petrezselymek a hús környékén, a krumplik és a fiatal hagymácskák, amelyeket külön kell megrágni és elfogyasztani,és utánuk egy kanállal a hús alatti levesből vagy a paradicsommártásból fogyasztani... "

Krúdy Gyula:Mit ebédelt Ferenc József? (A bécsi csonthús legendája)
A has ezeregyéjszakája c. kötetből

Ez csak a finom főtt húsról jutott eszembe.Marhahúsleves készült,és főzés közben a hűtőben ráakadtam egy emberes méretű tormára. És itt vitába kell szállnom Krúdy mesterrel,mert igenis , a főtt hús elképzelhetetlen torma nélkül. Lehetett volna gyorsan ecetes torma,ami nagyon jó,és a férfi szakasz szereti is nagyon, de a női kevésbé.

Ezért valami szelídebbet szerettem volna készíteni,ami mártás. Mártásokban egyébként nem vagyok kimondottan erős, ez sem egy bonyolult darab:)

Régimódi,manapság már egyáltalán nem divatos,rántásalapú mártás lett,olyan béchamel- szerűség.

De mivel hirtelen ötletből jött,nem volt sem idő,sem lehetőség ennél jobban kidolgozni.
Nem várt sikert aratott egyébként,a főtt marhával tökéletes párost alkottak.

Amiből:
-1 jól megtermett torma fele
~40 gr vaj
-1 csapott ek liszt
-tej
-só,bors

Ahogyan:

A tormát lereszelem,és lehetőleg azonnal légmentesen lezárom.Mert ha a zöldségek között lenne verseny az illó aromáit mielőbb elvesztő gyökér címért,alighanem a torma nyerne fölényesen.Meg így az ember nem sír addig se,amíg a reszelt torma sorra nem kerül.

A vajat kis lángon habzásig hevítem,beleszórom a lisztet.Nem pirítom,éppen csak annyira ,mint a béchamel esetén,vagyis a szalmasárga állapot előttig.

Beleforgatom a tormát,és azonnal öntök rá kevés tejet is,hogy az aromája meg ne szökjön.Állandó keverés mellett annyi tejet öntök még hozzá,hogy krémszerűen folyós legyen.Közben sózom és kevés borsot is tekerek rá.Csak addig főzöm,amíg a nyers lisztíz eltűnik.

A tűzről lehúzva még reszelek bele egy keveset a tormából,hogy az ízét felfrissítse.

Tulajdonképpen ezzel kész,de mivel éltem a gyanúperrel,hogy a mi leányunk majd úgyis kifogásolni fogja a maszatban lévő tormaforgácsokat,inkább átpasszíroztam egy szűrőn.

Így homogén , nagyjából tejfölsűrűségű mártás lett a végeredmény.

Ja,és a mi lányunk így sem evett belőle:)

Dícséret

Meg lettem dicsérve ,de nagyon!:)

Iskolából hazajövet mesélte a fiam:

"Ma a menzán nagyon jó ebéd volt ,a kedvencem! Lencsefőzelék hússal,kétszer repetáztam!

Meg is mondtam a tanító néninek,hogy én már alighanem nem is vacsorázok ma. Hacsak nem apa valamelyik specialitása lesz..."

Kell ennél nagyobb elismerés?:)

Tészták

Az alább látható tésztákat lőttem nemrég a teszkóban.

Ajánlott gyermekes szülőknek,és gyerekes felnőtteknek:) Nálunk mindkettő osztatlan sikert aratott,szerintem a masinás a jobb,a lányunk szerint persze az állatos.

Bárhogy is kerestük,e négy fajtánál több jószág nem került elő a zacskókból.De ezért a pénzért ez se rossz:)

VKF 18. Vargabéles

A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.

Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.

Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.

Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.

És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.

Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.

De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.

Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.

Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.

Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.

És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)

Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj

Ahogyan:

A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.

Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz...

Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.

Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.



A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.

Repülőnap 2008

Mint már a múltkori felhívásban is említettem,szép kerek jubileumot ünnepelt mint a Magyar Honvédség,mint az önálló légierő.

A Honvédség 160. születésnapját,hiszen 1848 ban,a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pontban szerepelt egy kitétel a "nemzeti őrsereg"-ről.Ez alakult meg először Nemzetőrség néven,majd rövid időn belül ebből nőtt ki Magyarország első önálló,reguláris hadserege.

Volt persze azelőtt is hadsereg kis hazánkban,de azok a seregek nem feleltek meg a honvédségről alkotott fogalmaknak.Volt banderiális haderő,aztán több ízben zsoldos seregek,népfölkelők,és ki tudja még hányféle hadra kelt sereg.

De a magyar országyűlésnek felelős ,reguláris hadsereg csak '48 óta létezik.Persze,tegyük hozzá,kisebb-nagyobb megszakításokkal,hiszen '49-től a kiegyezésig nemigen volt önálló magyar haderő,utána pedig az Osztrák-Magyar monarchia ún. közös hadserege létezett.Meg volt még egy Tanácsköztársaság is.

A Honvéd Légierő viszont sokkal régebben született,mint 1938,hiszen már az első világháborúban is léteztek a közös hadseregben "légjáró" csapatok.Ezen egységek soraiban nem egy magyar pilóta harcolt.Közülük a legeredményesebb ittebei Kis József volt,az ő nevét viseli a szolnoki repülőbázis.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés viszont nem engedélyezte Magyarország számára semmiféle légierő fenntartását,sőt katonai célokra használható repülő eszközök birtoklását sem.

De az ellenőrzés lazulása lehetővé tette a rejtett légierő felállítását,ha jól emlékszem a postaügyi minisztérium keretein belül,mint Légügyi Főosztályt/Hivatalt. A trianoni szerződés felmondása után,1938 ban léphetett ki a rejtésből,és alakulhatott meg önálló fegyvernemként a magyar királyi Honvéd Légierő.

Történetük során voltak sikeres,és kevésbé dicsőséges korszakok,harcoltak világháborúkban és forradalomban, részt vettek "testvéri segítségnyújtásban",és tették a dolgukat békeidőben.

Mostanság sajnos mélyrepülés van,hiába a NATO tagság,hiába a (talán) erőn felül teljesített külföldi missziók,korántsem lehetünk biztosak abban,hogy a jelenlegi Magyar Honvédség képes megfelelni alaprendeltetésének,ami ugye nem lenne más,mint az ország védelme...

A-Fábry örökbecsűjével élve-"módszerváltás" óta eltelt majd' két évtized alatt nagyjaink (pártállásra való tekintet nélkül) olyan szintű pusztítást végeztek a haderőben,amihez egy komolyabb háború is kevés lett volna.

És itt nem a létszámcsökkentésre gondolok ,sokkal inkább arra,hogy komplett képességeket szüntettek meg,szinte teljesen,mint például a Dunai Flottila,fegyvernemi kultúrákat dobtak a szemétre.

Nincs ma Magyarországon telepített légvédelem,nincs önjáró tüzérség,nincs,-bár a Gripenek egyszer majd az ígéretek szerint képesek lesznek rá-légi csapásmérő erő.A harckocsik jelenleg két (2) századnyi erővel léteznek.

Itt tart ma a haderőreform...

Megint jól kidühöngtem magam,most már tényleg a repülőnap következik:)

Mielőtt a mit láttunkról mesélnék,egy nagy bók a szervezőknek:kiemelkedően jól szervezett volt az esemény,beleértve a városon kívül kialakított parkolóktól kezdve a buszjáratokon át a ivóvízosztásig.

Az ott dolgozó/résztvevő katonák hozzáállása,türelme csak dícséretet érdemel.Ahány gyerkőcöt beraktak ,kiszedtek a féltve őrzött,az alkalom tiszteletére kifényezett harckocsijukba/ból,ahányszor türelmesen elmagyarázták ugyanazt ezredszer is,az nem volt egyszerű mutatvány.

Az ígéretek szerint eljött a C17 Globemaster,vagy ahogy félhivatalos becenevén emlegetik,a "Big Mac".Itt volt,és repült az Eurofighter,de sajnos F15 nem volt.

A légierő felküldött szinte mindent,amije van,és ez szó szerint értendő,a készültségi vadászokon kívül szinte minden repülőképes eszköz repült is.

A statikus soron is lehetett szájat tátani,ott is volt egy Eurofighter Németországból,két A7 Corsair a Görög Légierőtől.

Kiállították a "félmúlt" gépeit,MiG 23"Kajla" ,Szu22 és MiG 21 képviselték a már nyugalomba vonult vasakat.

Az évforduló tiszteletére egy -egy hangárban a Hadtörténeti múzeum rendezett kiállítást,a légierő története tablókon jelent meg,míg a Honvédség Gábor Áron rézágyújától kezdve jónéhány eszközt,és korabeli egyenruhába öltözött szereplőt is felvonultatott.

Sajnos a repülőprogramot nem láttuk teljes egészében,mert délutánra már a gyerkőcök nagyon elfáradtak,így a végét nem vártuk meg,nem láttuk a C17-est repülni,meg a Frecce Tricolorit sem.De ők már máskor megvoltak,nem volt nagy veszteség...

A statikus sortól elkülönülve,külön állóhelyen volt látható a Big Mac, mert ő repült is,viszont az indítózónában nem fér el.A típus szerepeltetésének apropóját az adta,hogy hamarosan,várhatóan 2009 elején települ Pápára e típusból három a NATO közös szállítóflottája első tagjaiként.A tervek szerint később még egy gép érkezik. A gépek a játékszabályok szerint magyar lajstromba kerülnek,magyar felségjelzéssel fognak repülni.Minden bizonnyal amerikai,esetleg brit személyzettel,de a későbbiekben bármely ország a hozzájárulók közül lehetőséget kap hajózók delegálására,amennyiben erre lesz igény. (*)

A soron parkolt néhány régi ismerős,mint a Németországból érkezett Panavia Tornado,

a mi Griffünk,

a Francia Légierőt egy Mirage 2000 képviselte,

Görögországból pedig két A7 Corsair érkezett.Egy bemutató festésű a nevéhez illő dekorációval,

és egy hétköznapi gép normál kamuflázzsal.

Magyarországon tudomásom szerint még nem járt a típus sem görög,sem más színekben,és lehet,hogy ez volt az utolsó lehetőség,lévén Európában a görögök az utolsó üzemeltetők,és ott is kivonás alatt áll.

Németországból érkezett még egy Eurofighter is,de nem ő repült,hanem spanyol testvére.

Kihagyhatatlan szereplő az USAF-tól érkezett legendás csúnyaságú A10,bár így függesztmények nélkül nem is annyira ronda.Bár aki a gépágyú haragosabbik végén áll,annak bizonyára más a véleménye:)

Törökországból a Csillagokon vívül két F16 érkezett,egy C és egy D változat,a képen az együléses C látható.Ők nem repültek bemutatót,de volt azért F16, a holland.

Számomra ezek voltak érdekesek,újak a kiállított gépek közül,volt még persze más állandó résztvevő,Pilatus és C27 ,és még sokan mások,de kezdődött a program,szaladni kellett!

A nyitóképben/képekben,mint eddig mindig,felvonult az MH technikája,és ahogy az elején mondtam,van amiből az összes...

A zászlót egy Mi8/17 hozta,két Mi24 harci helikopter kíséretében,

őket egy Ancsa(An26) követte két Alba(L39) között,

majd két MiG29 kísért be egy másik Ancsát.

A Gripenek több hármas kötelékben érkeztek a nézők elé/fölé szoros alakzatban,a végén látványos szétválással.

Innentől már nem vagy biztos a sorrendben,ismét itt volt a szerb Galeb kötelék,aminek ötgépesnek kellett volna lennie,legalábbis a hírek szerint úgy volt,hogy öten jönnek,vasárnapra csak négy maradt.Hozták a formájukat,amit ebből a kategóriájú gépből ki lehet hozni,azt ki is hozták.

Szóló bemutatót repült a mi Cápa Albánk,nagyon szépet. (*)

Bessenyei Péter műrepülése a fizika megcsúfolása volt mint általában.(*)

Romániából érkezett ,visszatérő vendégként a korszerűsített MiG21,immár hivatalos nevén is Lancer,ami korát meghazudtoló dinamikával repülte le a kűrt.

Hiába,ezek a románok olyan szegények,hogy a régi technikát nem dobálják ám el,képesek korszerűsíteni,továbbéltetni,neadj'isten NATO kompatibilissá tenni,amíg ki nem választják a váltótípust... (*)

Számomra műsor egyik csúcspontja a Török Csillagok repülése volt.Az idén igen jó szpíkert is hoztak magukkal,aki ugyan törve,de annál lelkesebben beszélt magyarul.Egy pillanatra sem hagyta,hogy ne az ő szeretett repülőit bámuljuk,folyamatosan közvetítette,mit is látunk.Ahhoz képest,hogy ezek a gépek (NF5) sokmindenre alkalmasak,műrepülésre a legkevésbé,hihetetlen precizitású,lendületes,üresjáratoktól mentes programot repültek.

Utánuk,mintegy levezetésként Veres Zoltánon csodálkoztunk.

A világon pillanatnyilag egyedüli helyből felszálló gépként rendszerben álló Harrier mutatta,amit megszoktunk,de még mindig hitetlenkedve bámulunk.Megállt,tolatott,körbefordult,bólogatott,meg ilyenek.

Szerepelt egy ezidáig nem látott,-legalábbis általam nem-horvát kötelék,PC9 gépekkel.Szépek voltak.

A mi 29esünk is nagyon jót repült a korlátozások ellenére(nem használhatott forszázst),azt hiszem még mindig ő a közönségkedvenc.Sajnos már nem sokáig,a jelek szerint jövőre a típust kivonják a hadrendből.

Látványos infracsapdaszórást is bemutatott,amit még itthoni repülőnapon eddig nem láttam.

A holland F16 repülése olyan volt,hogy az ember a tíz ujját megnyalta utána.Korlátozások nélkül,nagy túlterheléssel,nyitott futókkal,orsók,gyertyák,utánégető,a kötelező gyakorlatnak számító lassan ,nagy állásszöggel történő repülés,


és persze infracsapda szórás nála is,csak ő függőlegesen lefelé repülve dobálta a csalikat.


Két Mi8/17 (nem látszott olyan messziről) ejtőernyősöket ugratott,

és még a finn F18 is repült.

A földön kiállították a légierő korábbi típusait,amelyek most valahol Pápán a fűben álldogálva várják a sorsuk jobbra fordulását.Elhoztak egy Szu22est a valahai taszári Fürkészdarázs századból,amely anno a Honvédség felderítő és földi csapásmérő egysége volt. (*)

A híres Sky Hussars kötelék vezérgépe ,akik annak idején Angliában is sikerrel szerepeltek,felújítva,legalábbis újrafestve ismét a közönség elé léphetett.

A haditechnikai bemutatón kiállított gépek közül pedig egyszerűen nincs olyan eszköz,ami ne lett volna érdekes.Valahogy a gyermekek valami ősi ösztönnek engedelmeskedve minden nagy döghöz,ami veszélyes,és olajszagú,és hangos,őszinte szeretettel viszonyulnak.Mi lehet jobb játék a világon mint egy dekontamináló konténerben fogócskázni,

vagy éppen BTR-t vezetni,negyven fokban harckocsizó fejvédőben,

vagy szusszanniegy rövidet egy Komatsu földmunkagép kanalában?

Mint ahogy a jól vezetett területtűz lövésének gyakorlását is jó időben el kell kezdeni.

A történet egyetlen "gasztronómiai" tárgyú eleme: a szentesi műszaki zászlóalj többek között a komplett víztisztító,vízcsomagoló gépsorát kiállította,amiből a csomagoló működés közben is látható volt.Tulajdonképpen a rendezvény ivóvízellátását ők biztosították.A mi két gyermekünk természetesen azonnal beállt segíteni vizet rakodni,alig tudtuk elvonszolni őket onnan:)

Összességében remek jó rendezvény volt,rengeteg látni/megmásznivalóval,programmal,csudával.Gyakorlatilag most már egy nap nem elég,hogy mindent megnézzen az ember,pláne,ha a gyermekei beállnak vízhordó lánynak:)

A végére még egy kép Barbara honvédról:

Még jónéhány fotó készült az eseményről,ide raktam fel őket.

A fotók egy részét kölcsönbe kaptam,a csillaggal jelölt képeket kollégám,DI készítette .

Update '08.09.22 : a Katpol blogon is megjelent egy öszzefoglaló a repülőnapról,talán valamivel szakmaibb szemmel,és sok képpel.