Zsúrkenyér

Ajánló

2009-04-03T14:29:00.003+02:00

Kedves Mindenki,

A reggeli kávé elé vagy után mindennapi olvasmány:

Ajánlom,mert remek.Ajánlom,mert én is ott,abban a háromszögben nőttem fel,és hát,most is az egyik sarkán élek.

Ajánlom,mert minden karikírozó túlzása ellenére ez tényleg a nagy magyar rögvalóság.

A gasztrovonalhoz is kapcsolódik időnként, volt egy disznóvágós poszt,ennél plasztikusabb,életszerűbb leírását egy ilyen eseménynek nemigen olvastam még.Jónéhányon részt vettem,van tapasztalatom:)

Olvassátok!

VKF 23 Leves,melyben zeller meg nemes gerezdek keverednek

2009-03-01T23:32:00.004+01:00

Alighanem a címmel ki is merült eszperente tehetségem,hiába ígért plusz pontokat Grenadine az elbíráláskor.

A feladvány enélkül is adott gondolkodnivalót,és azt kellett észrevennem,hogy meglehetősen kevés olajos mag fogy a mi konyhánkban.Ételben legalábbis.

Sütiben még csak csak,bár a dió-mák-mandula szentháromságon ott sem nagyon lépünk túl.Na jó,még a kókusz időnként.

Elsődleges jelöltem most is a bejgli volt,de inkább a fent említett leves mellett döntöttem.

Maga a leves nem egy nagy durranás,talán már szerepelt is,hiszen gyakori vendég az asztalon.Golyólevesként még a rendkívül finnyás leányzó is hajlandó megenni.Akárhogy is,a levesgyöngyök gyártóinak nagyon hálásak lehetünk,mert a golyóval tényleg szinte bármilyen zöldséglevest (legalábbis a krémleveseket) el lehet adni a gyerekeknek...

Visszatérve a zellerleveshez:

Már régóta motoszkált bennem,hogy a zeller édes/földes ízéhez mit lehetne párosítani.Mivel a leves fűszerezése általában nagyon visszafogott,a borson kívül csak egy egész kevés szerecsendióval szoktam megijeszteni,a zeller dominál.

A szalonnachips bejött,de aztán nemrég diót pirítottam valamihez,és az illatról azonnal eszembe jutott a leves. A próba hamarosan megtörtént,és fényes sikert aratott.

Ugyan csak kiegészítője a levesnek,de így együtt nagyon jók!

Tévedtem,mégsem írtam még zellerkrémet,úgyhogy most !

Amiből:

-1 jó nagy,férfiökölnyi zeller
-2 db kisebb krumli
-50 gr vaj
-frissen őrölt bors,só
-lehelletnyi szerecsendió
-húsleves
-tejszín

Ahogyan:

A vajon párolom kicsit a feldarabolt krumplit és zellert,sózom,borsozom.Pár perc után felöntöm húslevessel,akkor reszelek bele egy pici szerecsendiót.

12-15 perc alatt puhára főzöm.Ha teljesen puha,a tűzről levéve botmixerrel pürésítem.Ha túl sűrű,kevés vízzel higítom,szükség szerint utánízesítem.Újraforralom,és és belekeverem a tejszínt.Azzal már nem forralom,hogy homogén maradjon.

A diót durvára vágom és szárazon,serpenyőben állandóan rázogatva megpirítom.Ha már kész ,azonnal átöntöm egy nagy,nehéz hideg cseréptányérba,mert képes önmagában is megégni...

Tálaláskor a leves tetejére bőven szórok belőle,és még pár csepp extra szűz olívaolajat csorgatok rá.

Nagyon jó...

Itt vagyok!

2009-03-01T23:13:00.004+01:00

Újra itt !

Mindenekelőtt elnézést kérek azoktól,akik kerestek,de nem válaszoltam,akik olvastak volna de nem volt mit...

Köszönöm mindenkinek,aki néha benézett és érdeklődött, és azoknak akik a régi írásokat is olvasták.

Innen üdvözlök minden újat,akik az elmúlt hónapokban jelentek meg,időnként azért olvastam ám!

Horasznak köszönöm a legutóbbi barátságstafétát,ígérem hamarosan ledolgozom az elmaradásaimat!

Most gyorsan írok VKFet , és hamarosan elmesélem mi történt az elmúlt hónapokban:)

Kelbimbóleves

2008-11-09T22:22:00.002+01:00

Mert itt az ősz , mégha ez nem is látszik egyáltalán se. De van kelbimbó.Ő se az a kimondott gyermekbarát zöldség,- akkorsem, ha ilyen szépeket is írt róla C&V- én sem emlékszem,hogy nagyon rajongtam volna érte.Aztán már majdnem felnőttként volt valami félresikerült találkozásunk,ez újabb évekre visszavetette a kibontakozó kapcsolatot.

De ahogy öregszem,megkedveltem ezt a zöldséget is.És nem csak sok hús mellé!

Bár vajon párolva köretnek sem rossz...

De az is igaz,hogy a mi gyermekeink szerint egyetlen lehetséges fogyasztási formája a nyersen elrágás:)

Legalább megkóstolták...

Jó volt úgy is,de én inkább levest főztem belőle,gyors,tartalmas zöldséglevest.Aki úgy véli,hogy némiképp hasonlít a frankfurti leveshez,nem téved nagyot,bár nem ez volt a cél,de ahogy a már szakállas viccből elhíresült suszter mondta: Így se rossz!

Amiből:

-500 gr kelbimbó
-1 nagy szál póréhagyma
-1-1 szál sárgarépa és petrezselyem
-1 kisebb zellergumó fele
-2-3 db krumpli
-8-10 cm jóféle füstölt kolbász
~50 gr vaj
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,majoranna

Ahogyan:

Mivel gyors ebéd volt,a lehető legegyszerűbben készült. A zöldségeket nagyjából egyformára daraboltam,a póréhagymát kb. centis karikákra,hogy ne főjön szét. A kelbimbókat max. félbe, a kolbászt vékony karikákra.

A vajon az összes zöldséget a kolbásszal együtt rövid ideig pirítottam/pároltam,sózás borsozás után felöntöttem a húslevessel. Kapott egy kevés majorannát, és mintegy negyed óra alatt megfőztem.

Amint jónak gondoltam ,behabartam tejföllel,még egy-két percig forraltam,és kész is volt.

Mi tagadás,tényleg emlékeztetett a frankfurti levesre....

VKF 20. Gulyás

2008-11-02T18:20:00.000+01:00

"Száműzték a levest a mesékből.Összegyűltek a gyerekek,és száműzték.Egyvalaki kelhetett volna csak a védelmére,egy "Bajszos" nevű magyar gyerek,de az éppen aludt.

Hát,most hova menjen a leves? Kifele! Takarodj!... kis híja,hogy ki nem lökdösték. Csak tekingetett szegény feje segélyt kérően erre meg arra. Az óramutatónak sem kellett. A papagájnak se. A papagáj ellensége a levesnek.De a levesbe mártogatott kenyeret , azt persze szereti. A cukrosat?-kérdezték a gyerekinkvizítorok. Ha mártogatni lehetne! Az még megmenthette volna a tányérjaikból és meséikből örökre száműzött levest. Mártogatni azonban tilos. Jól nevelt gyerek nem mártogat. Csurog a papagáj. A tejeskávéba vagy kakaóba mártott édeskenyérből több van a tollain, mint a csőrében. És a rúdon. Azon a félszigeten,ami egybeköti a fallal.

Világrészek háborúja ez. Minden földrész gyerekei a levesestányérok tartalma ellen. Látni sem akarják. Fintorognak,összehúzzák a szemöldöküket, behunyják a szemüket, összeszorítják a szájukat, elfordítják a fejüket. A szagát se állják. Ígéretek. Minden hiába. Kirándulások . Az is hiába. Új játékok. Hiába. Erőszakkal. Csak így megy, és még fújni is kell, hogy kihűljön , forró , forró , nem kell a tányérba a levesbe még így is nagy könnycseppek hulltak.

Pedig milyen finom is a leves! És hiába esküdöztünk annyit gyerekkorunkban, hogy soha, lassacskán megbékültünk vele. Bár nem teljesen. Kelletlenül, lelkiismeretfurdalással, talán csak mire megkopaszodunk, hiszen annyiszor állt égnek a hajunk a levesestányér előtt valaha. Igen , csak félig békültünk meg vele, és megvetjük magunkat, hogy idővel olyan "levesesek " lettünk, úgy vonzódunk már a leveshez.

Ki ne tudná elmondani, mi okból szegte meg gyerekkori esküvéseit és ígéreteit, és kezdte végül is kanalazni a levest, mintha a hajánál fogva húznák, mint mikor angyalhaj, csurgatott tojás van benne? Szükség vagy élvezet? Mi volt az oka? Az, hogy saját jószántából tette? Hogy először élhetett a szabadsággal? Biztos csak az, hogy a leves ellen valaha annyit kapálózó gyerek , egyszer Párizsban , már ifjúként szimatolni kezdett: illatos gőz áradt a fületlen csészéből, amely pereméig volt hagymalevessel.

Haha,de csak ezt az egyet!...-határozta el konokan, és kicsit bohémnek érezte magát, noha e téli cimbora után újabb levesek is lecsúsztak... a párizsi magyar vendéglők levesei, és köztük a híres gulyás.

A mennybéli hierarchiában e két leves az Arkangyalok szférájába tartozik. Uralkodnak. Parancsnokolnak. Annak pirított kenyérkockák jogarával, vékony sajtszálakból szőtt hermelinpalástjában , amik már nem is szálak, hanem húrok, egy nem pengethető, hanem lenyelhető hangszer húrjai. Emez pedig, a gulyás vagy gulyásleves vörösre festett , heves és goyai, csípős és csaknem gyújtogató.

Aki be kíván hatolni e levesek világába, annak az embernek nyomait kövesse, aki attól félvén, hogy szomjan halhat, folyadékot keresett, és amikor megtalálta, felötlött benne, hogy hiszen éhen is halhat, rohant máris a szilárd táplálék felé, majd odaérve habozva megállt, mert noha igaz,hogy ezzel csillapíthatja éhét, de a szomjan halás réme még mindig fenyegeti. Salamoni döntés született, keveréke folyékonynak és szilárdnak, egyszerre ehető és iható, vagy iható és ehető, a sorrend nem változtat az ember kettős szörnyű ősi félelméből , az éhségből és a szomjúságból született levesen. Ne folytassuk a történelmi fejlődést. A harmad- és negyedkorból maradtak ránk a csaknem tűz ráklevesek. A teknősbéka-leves. A levessé vált mélységes tenger. Meg a tarajak. Az újfajta szerelemgerjesztő kakastaréjok. Az összes harmad- és negyedkori leves meg mártás szerelemgerjesztő. Nagy zabálások és belső bugyborékoló fortyogás. A test levese és a test ördöge, kéz a kézben. Az Újházy-tyúkleves. Magyarországra kellett jönnöm, hogy megtudjam milyen, hogy megkóstolhassam. Nekem Magyarország a levesek országa. Reszkessetek porcogók! Agyhártyák remegjetek! Szellemei a koleszterinnek!...

Fejenkint egy kakas. Egy kakas sakantyústól, taréjastól, az egész kakaskodással ami belefér. De nem adunk receptet. Hogy miért nem? Mert az egyik receptet követi a amásik .És már a sarkunkat tapossák a hallevesek. A tömény-ízletesek. A legtöményebb-ízletesebb balatoni hallevesek. Vagy a vadhúsokra specializálódott vendéglők. Ebben Budapest vezet. Vadkan-leves, nyúlaprólék-leves, krokett módra megpirított húsgombóckák szarvasvagdaltból, vörös borban. Ez is leves. Gondol-e itt valaki is a consommé-ra, az erőlevesre? Senki. Száműzni innen ezt a szót, ahol tíz ujjal tépve esszük az erdei vadat , a nyulat, az agancskoronás szarvaskirály bordáját. A consommé-nak frakkszaga van. Reszket a csészében mint egy arany monokli. Eszébe sem jut itt senkinek, sem ő, sem egyéb diplomata levesek, ha előttük áll ez a levesestál, benne az enyhén savanykás őzmell. Se a consommé, se egyéb leves litániák, amelyek a magyar konyhában mind megízesedhetnek paprikával, borssal, levesek maradnak mindazonáltal.

Meghajlunk az íz előtt, más levest is ismerünk, például a francia potiront, de be kell vallanunk, hogy a magyar tökfőzelék finomabb, noha mindkettő a tök húsából készül. A tökfőzeléket az különbözteti meg a potirontól, hogy egy apró fűszer van benne, a kapor, és fanyar tejfel, ami oly zamatosan ízesít sok magyar ételt.

A potiron és a tökfőzelék mellett ott az amerikai ayote is , ez a tökféleség amit egyszerűen sós vízben főznek, vagy melasszal készítenek el halottak napjára.

És ha már csípi a szánk szélét a leves , hogy szóljunk róla említsük meg a magyar konyha találmányát , a gyümölcslevest. Hidegen tálalják. Legjobb a meggyleves, noha készülhet cseresznyével, vagy almával is. Édeskés , halvány rózsaszínű, mintha rózsákból készült leves volna.

Még egy gyöngy- leves a tarhonyaleves , ősi táplálék, a tarhonya az olasz metélt tészták családjából való. Ki tudja, talán éppen Marco Polo... csakhogy nem hosszú csíkokra szabdalják a tésztát, hanem szitán préselik át, tojásból és lisztből gyúrt pompás, ropogós golyócskák lesznek belőle.

Karácsony este dívik a borleves, egyik fajtája a puncsnak. Tojássárgája, bor, cukor és fahéj. Mária-fürdőben készül, utána jól fölverik.

Leves és bor-de hiszen kóstoltunk mi másik borlevest is, a vaddisznó-levest rózsabogyóval. Micsoda meglepő keverék! Magyarország a népek országútja volt ,életelemének, életörömének szerves részévé vált minden, ami eredeti, ami váratlan.

És e levesekben mindig ott lelhető az alkotóelem, mely magyaros ízüket adja: a paprika.

Egy régi, 1775-ben írott könyv, "A Virágok és Füvek Új Magyar Kertje" nevezi először paprikának azt a növényt, amelyet addig törött borsnak hívtak.

Alföldi Flatt Károly botanikus ,1800-ban a paprika útját végignyomozva, azt állította, hogy a törökök hozták be Magyarországra. Mások szerint a görög kereskedők árulták ezt a Balkán-félszigetről származó "török borsot".

A parasztok befogadják. Így jelenik meg mai formájában Szeged környékén, Alsó-Magyarországon. A szegedi Pálfi-testvérek fedezik fel, hogy ha a paprika ereit és magvait eltávolítják, héja megőrzi csípős, finom ízét, de csöppet sem éget.

A Szeged és Kalocsa környéki kertészek hozták létre a piros paprikát, a magyarok ma már világszerte ismert kedvencét.

Magyarországon népszerű lesz. A lábakon álló vagy tűz fölé akasztott, falusi bográcsokból indul hódító útjára egyre emelkedik rangban , és végül felkerül az urak asztalára is. Itt éppen ellenkezője történik annak, ami Európa egyéb részein történt, ahol a paprikát hét lakatra zárt kertekben, kolostorokban termesztették, nemeseknek és papoknak szánták ajándékul. Jól tudhatta ezt egy 1604-ben kiadott szótár szerzője, mikor így írta le a paprikát: "ritka növény,a gazdagok kertjeiben terem".

A "paprika", ami dél-amerikai fűszer , fogalmaink szerint nem tartozik a csípős fűszerek közé. Enyhe csípőssége nincs kapcsolatban élénkvörös színével. Aki látja és megtudja hogy csípős, nem eszik belőle. Tüstént azt hiszi, hogy a színe kapcsolatban van az erejével. Pedig nem ez a helyzet. Inkább arra szolgál, hogy kellemes szomjúságot keltsen, melyre a bor hűvössége kívántatik.

Megszámlálhatatlan a levesek fajtája ebben a csupa ötlet, csupa fantázia konyhában, és lángra gyúlt rózsavörös színük előre vetíti a "paprika" mennyi ízét.

Miguel Angel Astúrias ; Pablo Neruda : Megkóstoltuk Magyarországot

Előre szólok,figyelmesen elolvastam a kiírást! Értem én,hogy próbáljunk meg elrugaszkodni a mindennapi ízektől,a megszokott leveseinktől,de eszembe jutott a fenti írás,és ehhez nemigen passzol más leves,mint a gulyás.

Másrészt ha az étel nem is, az elkészítése mindig különleges,hiszen társasági esemény,jellemzően férfimunka a javából . És jó mulatság,persze.

Mint ahogy most is. Rég nem látott,kedves barátainknál nyaraltunk múlt hétvégén, ott a birtokon remek alkalom kínálkozott a főzésre.

Aprónépet a feleségek kíséretében kirándulni küldtük,(az igazsághoz híven hozzá kell tennem,hogy miután előkészítették a hozzávalók egy jelentős hányadát) mi pedig nekiláttunk.

Először is befejeztük az előkészítést a szabadtéri főzés nélkülözhetetlen hozzávalóival, úgymint:
Vágtunk fát, kerestünk a pincében barna és pilseni típusú söröket,előszedtük a holland szivarkát és indiai ,ébenfalevélbe csavart szűzdohányt.

A tűzrakás megy nekünk csuklóból, szót sem érdemel.

Vártunk kicsit,hogy elég nagy, stabil legyen a láng a pirításhoz,addig elmondom,miből főztünk:

Amiből:

~ 2 kg marhalábszár
-3-4 közepes fej hagyma
-leveszöldség (1-2 db. mindenből ,répa,petrezselyem,egy kis zeller,paprika,paradicsom)
-krumpli
-zöldfűszercsokor (leginkább petrezselyem és zeller)
-60-80 gr disznózsír
-őrölt pirospaprika,só

Ahogyan:

Mivel rendszeres "bűvös "olvasó is vagyok,és figyelemmel követem a gulyás/pörkölt fronton mostanában zajló ütközeteket,én is eltértem a szokásos metódustól.Hogy a végeredményben ez mennyire volt érzékelhető,nem tudom,mindenesetre a hús sokkal omlósabb lett,mint általában a lábszár szokott.

Tehát:

A zsírt megolvasztottam és amikor már nagyon forró volt ,rádobtam a felkockázott húst.Nagy lángon körbepirítottam ,fehéredésig,és folyamatosan keverve,rázogatva pirítottam addig,amíg elkezdett levet ereszteni.Akkor került rá a finomra vágott hagyma,a hajszálvékonyra aprított paprika és a feldarabolt,hámozott paradicsom. Ezzel is pároltam a saját levében még só nélkül.Amikor a hagyma kezdett szétesni,belekerült a többi zöldség is,meg a só,és a durvára tört bors. Ezekkel is átforgattam, és paprikáztam is.Szerintem ilyenkor már mindenképpen célszerű beletenni a paprikát,mert a zsírban oldódó komponenseknek kell egy kis idő.

Egy-két perc után felöntöttem vízzel,beledobtam a fűszercsokrot,és végre leültünk a tűz mellé,néha dobtunk rá fát,szivaroztunk,sört ittunk,és megvitattuk az élet dolgait.

Ezzel a rendkívül fontos dologgal még sehol sem tartottunk,amikor már bele kellett dobálni a felkockázott krumplit is,mert a hús majdnem puha volt.

A krumplival együtt bő negyedóra alatt meg is puhult,és tökéletes időzítéssel megérkezett a célközönség is fáradtan,kipirultan,farkaséhesen.

Aki akart,tehetett bele még egy kis chilit (csak én akartam) ,és nagyon jóllakhatott.

Fotó nem készült,ahhoz túl éhesek voltunk:)

7

2008-11-01T21:51:00.003+01:00

Elért hozzám is a mostani körkérdés, Mirelle és Neguilla kíváncsi rám,illetve legalább hét dologra rólam.

A szabályok röviden,ha még valaki nem tudná:

1. Belinkelni a kérdezőt.

2. Hét dolgot elmesélni magamról.

3. Továbbadni hét embernek.A hét helyére bármilyen tetszőleges szám behelyettesíthető természetesen.

Elsőre ez meglehetősen egyszerű feladatnak tűnik,pedig dehogy.Lehet hogy a fényképet is beszámolom egynek,majd meglátom,hogy szükség lesz-e rá...

Hetediken lakunk.De tényleg,ráadásul egy hétemeletes házban.
Szeretek olvasni.Mindenevő vagyok,szép-,szak-,tényirodalom, fiction és technotriller, jellemzően egyszerre.Hajlamos vagyok hat-nyolc könyvet a legkülönfélébb témákban párhuzamosan olvasni.Meg is lepődöm időnként,hogy az adott szereplő mit keres az éppen olvasott történetben,pedig az jó helyen van,én nem néztem rá a címlapra:)
Utálok korán kelni,ennek ellenére majd' minden nap megteszem.Vagy azért mert dolgozni kell menni,ha meg éppen nem kéne,akkor meg reggelit készítek.
Mindehhez meglehetősen későn is fekszem,mert sokáig fent lenni viszont szeretek.De bízom benne,hogy amikor majd nyugdíjas leszek,ezt az alvásdeficitet bepótolom.
Sokkal jobban szeretem a telet,mint a nyarat.
Eddig mindent megettem,amivel bárhol is megkínáltak.Egyetlen kivétel a szalontüdő,mondhat a Krúdy bármit...
és tényleg a fotó lett a hetedik:

Rendhagyó módon házon belül adom tovább a stafétát Sutyinak, aki ír ide néha, fotóz szinte mindig,és Ő az én Párom.

Meg Cserkének is ,meg Horasznak is még.

A város, ahol élünk...I.

2008-10-29T19:00:00.000+01:00

Van egy tó itt a mi városunkban,amolyan mesterséges,az egyik lakótelep tövében.Csónakázó tó volt,mind funkcióját,mind nevét tekintve.

Csónakázás még folyik rajta most is,mert itt edzenek a sárkányhajósok.

Szóval ez Fehérvár legnagyobb szabad vízfelülete.

Ennek a mi beltengerünknek a partján van egy szobor/emlékmű/jel, vagy mi.

Az alábbi fotón látható hatalmas horgony,ami egy közepes tengerjáró hajóra is elég lenne.

Azért van-e mert nagyzolunk vele,netán azért,hogy emlékeztessen arra,hogy valamikor pezsgő kikötői élet folyt a városban,amikor még volt tengerpartunk,nem tudom.

Nekem mindenesetre tetszik. Nem vívott ki szerintem akkora népszerűséget,mint a-szándékaim szerint majd később bemutatandó -"Konyharuha", de azért jó.

Legalább nem akar másnak látszani,mint ami...

Citromos krumplipüré

2008-10-27T23:27:00.002+01:00

Írtam már egyszer a krumplipüréről,és a vele kapcsolatos megpróbáltatásokról. De ez nem szegte az én kedvem,és újfent megpróbáltam.Javuló tendenciát mutatok,mert most nem fröcsköltem össze a konyhát,viszont mivel habzsákom még mindig nincs,ezért most nem volt mit fotózni.

Mit mondjak,nem egy épületes látvány a kanállal kiadagolt krumplipüré,amiben még ráadásul mindenfélék vannak is.

Merthogy voltak.Sima fokhagymás sült csirkéhez készült köretként,és valami ízt szerettem volna a fokhagyma mellé tenni.

Mi más is jöhetett volna szóba,mint a természetesen kínálkozó citrom és petrezselyem?

Tehát:

Amiből:

~1 kg krumpli
-100 gr vaj
-2 dl zsíros tejszín
-só,frissen őrölt bors
-1 nagy citrom héja
-1 kis csokor petrezselyem

Ahogyan:

Nem egy ördöngösség,pláne annak,aki már megküzdött egyszer a krumplipürével:)

A már leírt módon elkészítem a pürét,és azonnal belekeverem a nagyon finomra aprított petrezselymet,és a citromhéjat.A citromhéjat érdemes közvetlenül a pürébe/püré fölött reszelni,hogy az egyébként rendkívül gyorsan illó olajaiból a lehető legkevesebb menjen veszendőbe.

Tálalás előtt pár percet pihentetem,hogy a fűszerek hadd érvényesülhessenek minél jobban,közben legalább egyszer átkeverem.

És most már tényleg veszek egy habzsákot a tálaláshoz!

Németország

2008-10-09T15:06:00.002+02:00

Múlt héten Németországban jártam, beszámoló majd következik.

Kínzó kérdés: Miért van az,hogy odakint a tetszőlegesen kiválasztott utcai árusnál olyan,de olyan currywurstot lehet enni friss , ropogós zsömlével/zsömlében két és fél helyi fabatkáért,ami ott nem több mint egy doboz közepes minőségű cigaretta árának fele,hogy megszólal?

Itthon hol kapok ilyet ?Akár ennyiért,vagy a fél doboz cigi áráért?

Ráadásul ez egy átverés különben is,mert a currywurstban nincs is curry,csak currys szósszal eszik.De azért mustárral is jó!

VKF 19 Romantikus vacsora

2008-09-28T21:59:00.007+02:00

Doctor Pepper erre a fordulóra gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladatot adott. Sajnos mostanában nem nagyon van alkalmunk a romantikus vacsorázásra, így iskolakezdéskor időnként az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán vacsorázunk:)

Pláne hogy kettesben...

De már volt rá precedens, hogy terveztünk ilyent!

Egyébként egyetértek phzs-vel abban,hogy nem elsősorban a körülmények és az étel az,ami romantikussá tesz egy vacsorát.

Ettünk már donpepés pizzát holtfáradtan a költözős dobozokon "megterítve" , amúgy a dobozból, és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerkőcök hónapokig emlegették, milyen jót vacsoráztunk...

Vagy a már régebben említett BKF keretében , a bicegőlábú kerti asztalnál elköltött álmos reggelik is nagyon jók voltak...

Most nem jött össze.

De ha már romantika,kis történet,ami miatt egyáltalán megírtam ezt a posztot:

Tavaly, a házassági évfordulónk közeledtével szóbajött valamilyen kettesben eltöltött program. Beszélgettünk, tervezgettünk, mikor is előállt a fiunk hét éve minden bölcsességével és empátiájával , komolyan ránk nézett, és azt mondta:

-Anya, Apa , ha gyertyafényes vacsorát szeretnétek kettesben , mi a Barbarával addig bemegyünk a másik szobába!

Természetesen nem éltünk eme meglepő felajánlással, inkább egy gyönyörű ünnepi ebéd volt négyesben.

A fényképet a Fotózok-ról csentem,de az nem baj,mert az a Páromé:)

Elit alakulat

2008-09-25T00:45:00.001+02:00

Nemrég mutatták be a sajtónak a Magyar Honvédség ezidáig széles körben nem ismert ,mindenre elszánt elit alakulatát és az ő titkos fegyvereiket.Nevezetesen a katonaszakács válogatottat és azokat az ételsorokat,amelyekkel a csapat az erfurti szakácsolimpiára készül.

Az igazi kihívást jelentő melegkonyhás szekció három fogása látható a képen.

Hogy mi is látható ,azt idemásolom az eredeti cikkből:

Előétel: tőkehal szelet vajban, száraz fehérborral párolva, rakott zöldség (cukkíni, padlizsán, sütőtök, fontina sajt) olívás-kapribogyós citrom ragu.

Főétel: lecsóval töltött párolt hátszín, snidlinges galuska felfújt, párolt ceruzabab, bébi karotta, paprikás mártással.

Desszert: somlói puding, mézes pisztáciával, zölddió befőttel, chilis csoki habbal, fekete szezámos fehér csokoládéval.

Nem hangzik rosszul...

( A képet a honvedelem.hu-ról loptam,köszönöm!)

E vetélkedő érdekessége,hogy a választott ételsort 6,5 óra alatt,150 adagban kell elkészíteni,amit a látogatók megvásárolnak,és az ő értékelésük alapján rangsorolják a versenyző csapatokat.

Apró trükk,hogy az ételek készítéséhez kizárólag a Bundeswehr-nél (Német Szövetségi Haderő) rendszeresített mobilkonyhai felszerelések használhatók.

Magyarán gulyáságyú,és annak tartozékai:)

A kép forrása illetve cikk a bemutatóról itt olvasható, itt meg egy rövid video a látványtálakról.

Drukkolok nekik,hogy jól szerepeljenek,de egy dolgot nem értek.

Amikor én még suhanckoromban az MH vendégszeretetét élveztem,vajon ezek a szakácsok hol voltak és mit csináltak ahelyett,hogy valami rendeset főztek volna az épphogy csak ehető helyett?

Méteres hús

2008-09-23T23:54:00.004+02:00

Kedves Olvasók kérésére!:)

Először is rövid magyarázat a névről: általában nem méteres, persze hogy nem. De ez már annyira régi étel, hogy nagy valószínűséggel még az én gyerekkoromból származik az elnevezés. Mivel nagyon távolról- ellenfényben, hunyorogva- hasonlít a méteres kalács nevű sütire, mi is lehetett volna más a név? Mindent mégse foghatok rá a saját gyermekeimre:)

Töltött hús ez valójában, egyenesági leszármazottja a különféle göngyölt húsoknak, csak kivitelében jóval egyszerűbb. Cserébe látványosabb.

A töltelék, ami itt a ragasztó szerepét tölti be, egy horváthilonásan klasszikus, áztatott kenyér hordozójú, tojással kötött, elsősorban petrezselyemmel ízesített massza, megállná a helyét bármely retró receptgyűjteményben.

A töltelék persze ízlés szerint dúsítható szinte bármivel, én párolt gombával szoktam. Úri helyeken szokás beletenni némi elkapart csirkemájat is, de én azt nem.

Ez a a konyhatechnikai művelet azon kevés dolog közé tartozik, amit nem vagyok hajlandó megtenni. Jó, persze el tudok képzelni olyan, súlyos szankciókkal fenyegető élethelyzetet, amikor igen. Ilyen lehet például az éhhalál közvetlen veszélye, esetleg nagy kaliberű töltött fegyverrel való fenyegetés, de egyébként nem. Májat nem kaparok.

Szóval:

Amiből:

-karaj,tetszés szerinti hosszban ( 4 főnek 12-16 szelet bőségesen sok)
-szikkadt kenyér 4-6 karéj (mérettől függ, kb. 350-400 g)
-1-2 tojás
-250-300 g apró gomba
-1 kis fej vöröshagyma,vagy szezonban egy csokor újhagyma
-kis csokor petrezselyem
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst vékonyan felszeletelem, a hártyákat, zsírokat, egyéb fehér részeket letisztítom róla. Nem sózom be, hogy ne száradjon ki az elkerülhetetlennél jobban.
A töltelékhez vízbe áztatom a kenyeret, és amíg jól elázik, kevés olajon/vajon megpirítom kissé a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, és megpárolom.
A petrezselyemmel semmi ilyesmit nem teszek, kár lenne az ízét kifőzni belőle.

A kenyeret amennyire lehet, kinyomkodom, és szétmorzsolom, hogy lehetőleg nagyobb cafatok ne maradjanak benne. Belekeverem a párolt gombát, a tojásokat, a finomra vágott petrezselymet. Sózom, bőven borsozom. Ezt általában a szerencsére bízom, ilyenkor nem kóstolom meg, mert nyers tojás van benne, azt meg ha nem muszáj, nem eszem.

A lehető legsimábbra keverem.

Egy megfelelő méretű sütőtálba elkezdem berakosgatni állítva a hússzeleteket, megkenve a töltelékkel. Ha ügyesen sikerül beosztani a tölteléket, marad annyi, hogy az egészet vékonyan be lehet vele kenni, így a húsok nem száradnak annyira ki.

A tetejére hajszálvékonyra vágott szalonnaszeleteket fektetek, és közepes hőfokon,160-170C-on kb. egy óra alatt átsütöm.

Szeletelni igazán csak teljesen kihűlve lehet szépen, kissé átlósan, hogy jól is nézzen ki.Melegen nem érdemes ezzel küzdeni, szétesik menthetetlenül. Akkor csak úgy, a szeletek mentén szétválasztva, semleges rizskörettel ,vagy sültkrumplival , zöldsalátával, némi hideg sörrel megtámogatva érdemes enni.

Ha marad, akkor lehet próbálkozni a csíkosra szeleteléssel...

Fotó sajnos nincs, régen volt ilyen utoljára, de ha lesz pótolom,megígérem!

Melanzane alla Parmigiana

2008-09-16T11:03:00.006+02:00

Avagy sajtos,sőt kétsajtos padlizsán. Vagy rakott padlizsán. Nevezzük bárhogy ,mostanában nagyon szeretjük a padlizsánt.

Szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül,így van ötlet,recept számos, amit ki lehet próbálni.

A legutóbbi a Bűvös szakácsról származik,ők készítették a címbéli fogást nemrég.A cikkben az étel történetét,számos elkészítési módját is sorra veszik.

Az ételleírás is remek,csak szokás szerint nem nyomtattam ki,így megint nem sikerült szóról szóra követnem,de visszaolvasva azért nem volt túl nagy az eltérés.

A másik ,amit nem sikerült betartani,arról nem én tehetek.Ugyanis aki vasárnap reggel itt a mi városunkban bivalymozzarellát tud beszerezni ,az egy rendkívül szerencsés ember! Én most nem voltam annyira,úgyhogy maradt a sima ,fehér tehéntejes változat.Szerintem nem rontott sokat,így is nagyon ízlett.

Legalábbis nekünk felnőtteknek.Úgy tűnik a gyerkőcöket valami riasztja a padlizsánban még , kikotorják a ratatouille-ból is:)

Szóval szerintem:

Amiből:
-2 db közepes padlizsán (tisztíva kb 700 gr)
-3 gombóc mozzarella (kb.300-350 gr)
-parmezán
-paradicsom (most MUTTI püré)
-3-4 gerezd fokhagyma
-bazsalikom
-olívaolaj
-liszt
-só,bors

Ahogyan:

A padlizsánokat megmosom,végeit levágom,vékonyan (6-7mm) felszeletelem,sózom,és hagyom lecsepegni.(30-40 perc).Közben elkészítem a paradicsompürét,ami jelen esetben igen egyszerű,mert a paradicsommal nem kellett bajlódni.
Kevés olívaolajon megfuttatom a finomra vágott fokhagymát,felöntöm a pürével(kb. fél liter).Kis lángon melegítem, közben beleszórom a bazsalikomot,sózom,borsozom. Addig főzöm, amíg krémszerűen sűrű nem lesz.

A padlizsánkarikákat leöblítem,a vizet leitatom róluk.Lisztbe forgatva kevés olívaolajon aranysárgára,ropogósra sütöm a karikákat.

Sütőtálba rétegezem a sült padlizsánt a pürét és a felszeletelt mozzarellát úgy,hogy a tetejére massza kerüljön.Ebből a mennyiségből nekem három rétegre futotta.

A tetejére parmezánt reszelek bőségesen,és 200°C-os sütőben 30-35 perc alatt átsütöm. Kicsit hagyom hűlni(hogy ne fortyogjon a sajt) és friss ropogós kenyérrel tálalom.

Képek a félmúltból

2008-09-15T13:51:00.002+02:00

Ha nem is napi rendszerességgel,de viszonylag sűrűn ránézek az English Russiá-ra. Érdekesek a mai Oroszország és környékének anomáliáiról szóló sorozatok is,de még jobbak a múltidéző gyűjtemények.

Nemrég leltem rá egy korabeli élelmiszerhirdetés válogatásra.

Zömében a szocialista élelmiszeripar vívmányai,egyik-másik akár ismerős is lehet.

A fenti képet is onnan loptam,köszönöm!

Tormamártás

2008-09-08T08:10:00.001+02:00

"Marhahúst (mint akár halat) legjobban egyedül fogyaszthatni,csak a baromfiakhoz, vadpecsenyékhez, a konyhaművészet mesterséges remekeihez, így a tavaszi szalonkákhoz kell társaság, akivel a fogyasztó az étel minőségét megbeszéli. De a marhahús természetes ízével hat, és porcikáihoz, amelyek kóstolgatva kezdődnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság, legfeljebb a só. Az első falatoknak kell megmutatni: vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a bordák közé (sőt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a hideg, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban. A marhahússal nem lehet beszélgetni, neki magának kell kitenni magáért messzi földről jött ízével.

Igaz, hogy fontosak a különböző zöldségek, így tavaszonként az új karfiolok, kalarábék, répák, sőt kelkáposzták és petrezselymek a hús környékén, a krumplik és a fiatal hagymácskák, amelyeket külön kell megrágni és elfogyasztani,és utánuk egy kanállal a hús alatti levesből vagy a paradicsommártásból fogyasztani... "

Krúdy Gyula:Mit ebédelt Ferenc József? (A bécsi csonthús legendája)
A has ezeregyéjszakája c. kötetből

Ez csak a finom főtt húsról jutott eszembe.Marhahúsleves készült,és főzés közben a hűtőben ráakadtam egy emberes méretű tormára. És itt vitába kell szállnom Krúdy mesterrel,mert igenis , a főtt hús elképzelhetetlen torma nélkül. Lehetett volna gyorsan ecetes torma,ami nagyon jó,és a férfi szakasz szereti is nagyon, de a női kevésbé.

Ezért valami szelídebbet szerettem volna készíteni,ami mártás. Mártásokban egyébként nem vagyok kimondottan erős, ez sem egy bonyolult darab:)

Régimódi,manapság már egyáltalán nem divatos,rántásalapú mártás lett,olyan béchamel- szerűség.

De mivel hirtelen ötletből jött,nem volt sem idő,sem lehetőség ennél jobban kidolgozni.
Nem várt sikert aratott egyébként,a főtt marhával tökéletes párost alkottak.

Amiből:
-1 jól megtermett torma fele
~40 gr vaj
-1 csapott ek liszt
-tej
-só,bors

Ahogyan:

A tormát lereszelem,és lehetőleg azonnal légmentesen lezárom.Mert ha a zöldségek között lenne verseny az illó aromáit mielőbb elvesztő gyökér címért,alighanem a torma nyerne fölényesen.Meg így az ember nem sír addig se,amíg a reszelt torma sorra nem kerül.

A vajat kis lángon habzásig hevítem,beleszórom a lisztet.Nem pirítom,éppen csak annyira ,mint a béchamel esetén,vagyis a szalmasárga állapot előttig.

Beleforgatom a tormát,és azonnal öntök rá kevés tejet is,hogy az aromája meg ne szökjön.Állandó keverés mellett annyi tejet öntök még hozzá,hogy krémszerűen folyós legyen.Közben sózom és kevés borsot is tekerek rá.Csak addig főzöm,amíg a nyers lisztíz eltűnik.

A tűzről lehúzva még reszelek bele egy keveset a tormából,hogy az ízét felfrissítse.

Tulajdonképpen ezzel kész,de mivel éltem a gyanúperrel,hogy a mi leányunk majd úgyis kifogásolni fogja a maszatban lévő tormaforgácsokat,inkább átpasszíroztam egy szűrőn.

Így homogén , nagyjából tejfölsűrűségű mártás lett a végeredmény.

Ja,és a mi lányunk így sem evett belőle:)

Dícséret

2008-09-07T19:48:00.002+02:00

Meg lettem dicsérve ,de nagyon!:)

Iskolából hazajövet mesélte a fiam:

"Ma a menzán nagyon jó ebéd volt ,a kedvencem! Lencsefőzelék hússal,kétszer repetáztam!

Meg is mondtam a tanító néninek,hogy én már alighanem nem is vacsorázok ma. Hacsak nem apa valamelyik specialitása lesz..."

Kell ennél nagyobb elismerés?:)

Tészták

2008-08-29T13:57:00.004+02:00

Az alább látható tésztákat lőttem nemrég a teszkóban.

Ajánlott gyermekes szülőknek,és gyerekes felnőtteknek:) Nálunk mindkettő osztatlan sikert aratott,szerintem a masinás a jobb,a lányunk szerint persze az állatos.

Bárhogy is kerestük,e négy fajtánál több jószág nem került elő a zacskókból.De ezért a pénzért ez se rossz:)

VKF 18. Vargabéles

2008-08-24T15:11:00.004+02:00

A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.

Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.

Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.

Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.

És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.

Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.

De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.

Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.

Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.

Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.

És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)

Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj

Ahogyan:

A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.

Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz...

Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.

Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.

A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.

Repülőnap 2008

2008-08-22T14:40:00.002+02:00

Mint már a múltkori felhívásban is említettem,szép kerek jubileumot ünnepelt mint a Magyar Honvédség,mint az önálló légierő.

A Honvédség 160. születésnapját,hiszen 1848 ban,a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pontban szerepelt egy kitétel a "nemzeti őrsereg"-ről.Ez alakult meg először Nemzetőrség néven,majd rövid időn belül ebből nőtt ki Magyarország első önálló,reguláris hadserege.

Volt persze azelőtt is hadsereg kis hazánkban,de azok a seregek nem feleltek meg a honvédségről alkotott fogalmaknak.Volt banderiális haderő,aztán több ízben zsoldos seregek,népfölkelők,és ki tudja még hányféle hadra kelt sereg.

De a magyar országyűlésnek felelős ,reguláris hadsereg csak '48 óta létezik.Persze,tegyük hozzá,kisebb-nagyobb megszakításokkal,hiszen '49-től a kiegyezésig nemigen volt önálló magyar haderő,utána pedig az Osztrák-Magyar monarchia ún. közös hadserege létezett.Meg volt még egy Tanácsköztársaság is.

A Honvéd Légierő viszont sokkal régebben született,mint 1938,hiszen már az első világháborúban is léteztek a közös hadseregben "légjáró" csapatok.Ezen egységek soraiban nem egy magyar pilóta harcolt.Közülük a legeredményesebb ittebei Kis József volt,az ő nevét viseli a szolnoki repülőbázis.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés viszont nem engedélyezte Magyarország számára semmiféle légierő fenntartását,sőt katonai célokra használható repülő eszközök birtoklását sem.

De az ellenőrzés lazulása lehetővé tette a rejtett légierő felállítását,ha jól emlékszem a postaügyi minisztérium keretein belül,mint Légügyi Főosztályt/Hivatalt. A trianoni szerződés felmondása után,1938 ban léphetett ki a rejtésből,és alakulhatott meg önálló fegyvernemként a magyar királyi Honvéd Légierő.

Történetük során voltak sikeres,és kevésbé dicsőséges korszakok,harcoltak világháborúkban és forradalomban, részt vettek "testvéri segítségnyújtásban",és tették a dolgukat békeidőben.

Mostanság sajnos mélyrepülés van,hiába a NATO tagság,hiába a (talán) erőn felül teljesített külföldi missziók,korántsem lehetünk biztosak abban,hogy a jelenlegi Magyar Honvédség képes megfelelni alaprendeltetésének,ami ugye nem lenne más,mint az ország védelme...

A-Fábry örökbecsűjével élve-"módszerváltás" óta eltelt majd' két évtized alatt nagyjaink (pártállásra való tekintet nélkül) olyan szintű pusztítást végeztek a haderőben,amihez egy komolyabb háború is kevés lett volna.

És itt nem a létszámcsökkentésre gondolok ,sokkal inkább arra,hogy komplett képességeket szüntettek meg,szinte teljesen,mint például a Dunai Flottila,fegyvernemi kultúrákat dobtak a szemétre.

Nincs ma Magyarországon telepített légvédelem,nincs önjáró tüzérség,nincs,-bár a Gripenek egyszer majd az ígéretek szerint képesek lesznek rá-légi csapásmérő erő.A harckocsik jelenleg két (2) századnyi erővel léteznek.

Itt tart ma a haderőreform...

Megint jól kidühöngtem magam,most már tényleg a repülőnap következik:)

Mielőtt a mit láttunkról mesélnék,egy nagy bók a szervezőknek:kiemelkedően jól szervezett volt az esemény,beleértve a városon kívül kialakított parkolóktól kezdve a buszjáratokon át a ivóvízosztásig.

Az ott dolgozó/résztvevő katonák hozzáállása,türelme csak dícséretet érdemel.Ahány gyerkőcöt beraktak ,kiszedtek a féltve őrzött,az alkalom tiszteletére kifényezett harckocsijukba/ból,ahányszor türelmesen elmagyarázták ugyanazt ezredszer is,az nem volt egyszerű mutatvány.

Az ígéretek szerint eljött a C17 Globemaster,vagy ahogy félhivatalos becenevén emlegetik,a "Big Mac".Itt volt,és repült az Eurofighter,de sajnos F15 nem volt.

A légierő felküldött szinte mindent,amije van,és ez szó szerint értendő,a készültségi vadászokon kívül szinte minden repülőképes eszköz repült is.

A statikus soron is lehetett szájat tátani,ott is volt egy Eurofighter Németországból,két A7 Corsair a Görög Légierőtől.

Kiállították a "félmúlt" gépeit,MiG 23"Kajla" ,Szu22 és MiG 21 képviselték a már nyugalomba vonult vasakat.

Az évforduló tiszteletére egy -egy hangárban a Hadtörténeti múzeum rendezett kiállítást,a légierő története tablókon jelent meg,míg a Honvédség Gábor Áron rézágyújától kezdve jónéhány eszközt,és korabeli egyenruhába öltözött szereplőt is felvonultatott.

Sajnos a repülőprogramot nem láttuk teljes egészében,mert délutánra már a gyerkőcök nagyon elfáradtak,így a végét nem vártuk meg,nem láttuk a C17-est repülni,meg a Frecce Tricolorit sem.De ők már máskor megvoltak,nem volt nagy veszteség...

A statikus sortól elkülönülve,külön állóhelyen volt látható a Big Mac, mert ő repült is,viszont az indítózónában nem fér el.A típus szerepeltetésének apropóját az adta,hogy hamarosan,várhatóan 2009 elején települ Pápára e típusból három a NATO közös szállítóflottája első tagjaiként.A tervek szerint később még egy gép érkezik. A gépek a játékszabályok szerint magyar lajstromba kerülnek,magyar felségjelzéssel fognak repülni.Minden bizonnyal amerikai,esetleg brit személyzettel,de a későbbiekben bármely ország a hozzájárulók közül lehetőséget kap hajózók delegálására,amennyiben erre lesz igény. (*)

A soron parkolt néhány régi ismerős,mint a Németországból érkezett Panavia Tornado,

a mi Griffünk,

a Francia Légierőt egy Mirage 2000 képviselte,

Görögországból pedig két A7 Corsair érkezett.Egy bemutató festésű a nevéhez illő dekorációval,

és egy hétköznapi gép normál kamuflázzsal.

Magyarországon tudomásom szerint még nem járt a típus sem görög,sem más színekben,és lehet,hogy ez volt az utolsó lehetőség,lévén Európában a görögök az utolsó üzemeltetők,és ott is kivonás alatt áll.

Németországból érkezett még egy Eurofighter is,de nem ő repült,hanem spanyol testvére.

Kihagyhatatlan szereplő az USAF-tól érkezett legendás csúnyaságú A10,bár így függesztmények nélkül nem is annyira ronda.Bár aki a gépágyú haragosabbik végén áll,annak bizonyára más a véleménye:)

Törökországból a Csillagokon vívül két F16 érkezett,egy C és egy D változat,a képen az együléses C látható.Ők nem repültek bemutatót,de volt azért F16, a holland.

Számomra ezek voltak érdekesek,újak a kiállított gépek közül,volt még persze más állandó résztvevő,Pilatus és C27 ,és még sokan mások,de kezdődött a program,szaladni kellett!

A nyitóképben/képekben,mint eddig mindig,felvonult az MH technikája,és ahogy az elején mondtam,van amiből az összes...

A zászlót egy Mi8/17 hozta,két Mi24 harci helikopter kíséretében,

őket egy Ancsa(An26) követte két Alba(L39) között,

majd két MiG29 kísért be egy másik Ancsát.

A Gripenek több hármas kötelékben érkeztek a nézők elé/fölé szoros alakzatban,a végén látványos szétválással.

Innentől már nem vagy biztos a sorrendben,ismét itt volt a szerb Galeb kötelék,aminek ötgépesnek kellett volna lennie,legalábbis a hírek szerint úgy volt,hogy öten jönnek,vasárnapra csak négy maradt.Hozták a formájukat,amit ebből a kategóriájú gépből ki lehet hozni,azt ki is hozták.

Szóló bemutatót repült a mi Cápa Albánk,nagyon szépet. (*)

Bessenyei Péter műrepülése a fizika megcsúfolása volt mint általában.(*)

Romániából érkezett ,visszatérő vendégként a korszerűsített MiG21,immár hivatalos nevén is Lancer,ami korát meghazudtoló dinamikával repülte le a kűrt.

Hiába,ezek a románok olyan szegények,hogy a régi technikát nem dobálják ám el,képesek korszerűsíteni,továbbéltetni,neadj'isten NATO kompatibilissá tenni,amíg ki nem választják a váltótípust... (*)

Számomra műsor egyik csúcspontja a Török Csillagok repülése volt.Az idén igen jó szpíkert is hoztak magukkal,aki ugyan törve,de annál lelkesebben beszélt magyarul.Egy pillanatra sem hagyta,hogy ne az ő szeretett repülőit bámuljuk,folyamatosan közvetítette,mit is látunk.Ahhoz képest,hogy ezek a gépek (NF5) sokmindenre alkalmasak,műrepülésre a legkevésbé,hihetetlen precizitású,lendületes,üresjáratoktól mentes programot repültek.

Utánuk,mintegy levezetésként Veres Zoltánon csodálkoztunk.

A világon pillanatnyilag egyedüli helyből felszálló gépként rendszerben álló Harrier mutatta,amit megszoktunk,de még mindig hitetlenkedve bámulunk.Megállt,tolatott,körbefordult,bólogatott,meg ilyenek.

Szerepelt egy ezidáig nem látott,-legalábbis általam nem-horvát kötelék,PC9 gépekkel.Szépek voltak.

A mi 29esünk is nagyon jót repült a korlátozások ellenére(nem használhatott forszázst),azt hiszem még mindig ő a közönségkedvenc.Sajnos már nem sokáig,a jelek szerint jövőre a típust kivonják a hadrendből.

Látványos infracsapdaszórást is bemutatott,amit még itthoni repülőnapon eddig nem láttam.

A holland F16 repülése olyan volt,hogy az ember a tíz ujját megnyalta utána.Korlátozások nélkül,nagy túlterheléssel,nyitott futókkal,orsók,gyertyák,utánégető,a kötelező gyakorlatnak számító lassan ,nagy állásszöggel történő repülés,

és persze infracsapda szórás nála is,csak ő függőlegesen lefelé repülve dobálta a csalikat.

Két Mi8/17 (nem látszott olyan messziről) ejtőernyősöket ugratott,

és még a finn F18 is repült.

A földön kiállították a légierő korábbi típusait,amelyek most valahol Pápán a fűben álldogálva várják a sorsuk jobbra fordulását.Elhoztak egy Szu22est a valahai taszári Fürkészdarázs századból,amely anno a Honvédség felderítő és földi csapásmérő egysége volt. (*)

A híres Sky Hussars kötelék vezérgépe ,akik annak idején Angliában is sikerrel szerepeltek,felújítva,legalábbis újrafestve ismét a közönség elé léphetett.

A haditechnikai bemutatón kiállított gépek közül pedig egyszerűen nincs olyan eszköz,ami ne lett volna érdekes.Valahogy a gyermekek valami ősi ösztönnek engedelmeskedve minden nagy döghöz,ami veszélyes,és olajszagú,és hangos,őszinte szeretettel viszonyulnak.Mi lehet jobb játék a világon mint egy dekontamináló konténerben fogócskázni,

vagy éppen BTR-t vezetni,negyven fokban harckocsizó fejvédőben,

vagy szusszanniegy rövidet egy Komatsu földmunkagép kanalában?

Mint ahogy a jól vezetett területtűz lövésének gyakorlását is jó időben el kell kezdeni.

A történet egyetlen "gasztronómiai" tárgyú eleme: a szentesi műszaki zászlóalj többek között a komplett víztisztító,vízcsomagoló gépsorát kiállította,amiből a csomagoló működés közben is látható volt.Tulajdonképpen a rendezvény ivóvízellátását ők biztosították.A mi két gyermekünk természetesen azonnal beállt segíteni vizet rakodni,alig tudtuk elvonszolni őket onnan:)

Összességében remek jó rendezvény volt,rengeteg látni/megmásznivalóval,programmal,csudával.Gyakorlatilag most már egy nap nem elég,hogy mindent megnézzen az ember,pláne,ha a gyermekei beállnak vízhordó lánynak:)

A végére még egy kép Barbara honvédról:

Még jónéhány fotó készült az eseményről,ide raktam fel őket.

A fotók egy részét kölcsönbe kaptam,a csillaggal jelölt képeket kollégám,DI készítette .

Update '08.09.22 : a Katpol blogon is megjelent egy öszzefoglaló a repülőnapról,talán valamivel szakmaibb szemmel,és sok képpel.

Kenyérlángos-féle

2008-08-15T15:01:00.004+02:00

Vagy langalló.Vagy esetleg pompos.Az ország közvéleménye az ilyenféle tésztákat már úgyis töki pomposként ismeri:)

Elsőre nem tűnik egy kánikulai ételnek,de az utóbbi időben nem múlhatott el úgy szabadtéri rendezvény,lett légyen bármilyen jellegű megmozdulás,hogy ott meg ne jelent volna.

Nem baj ez,mert igen jó is tud lenni.

Otthon sajnos nem kemencében sül,és a hozzávalók is változnak néha,ez alapnak tekinthető.

De kerülhet rá paradicsom,paprika ,egyéb zöldség,jófajta sonka ,sajt bőven,meg amit épp lehet találni a hűtőben.

Jó azon melegében,vagy langyosan,de hidegen is megpróbáltuk már ,és úgyis.

Amiből:
-3 mp ( mérőpohár) finomliszt
-1 és1/4 mp víz
-1/4 kocka friss élesztő
-1 tk méz
-1 kk só

A tetejére:
-2-3 ek olívaolaj vagy liba/kacsazsír
-tejföl
-füstölt szalonna
-sonka
-vöröshagyma
-bármi,amit találok,és szerintem jó rá
-olvadós sajt,mozzarella,vagy gumi típusú trappista akár
-só,bors

Ahogyan:

A hozzávalókból géppel normál kenyértésztát dagasztatok.Fél óra pihentetés után kiszedem agépből,átdagasztom,kettéveszem.Ebből az adagból két db. 30-35 cm es karika lesz nagyjából.

Tepsibe rakom,még egy negyed órát kelesztem.Közben jól előmelegítem a sütőt,begőzölöm,és pár percre beteszem a tésztát,csak hogy egy picit a teteje megkeményedjen.

Kiveszem,rálocsolom az olajat/zsírt és a tejfölt,rákarikázom a kolbászt és a hagymát,tetejére a szalonnát csíkozom és megszórom a sajttal.

Sózom,borsozom,és megy vissza a sütőbe,amíg a tészta ropogósra nem sül.

Repülőnap!

2008-08-14T15:50:00.001+02:00

Kedves Mindenki!

E hét végén, augusztus 16-17.-én újra repülőnap lesz Kecskeméten. A Magyar Honvédség,és ezen belül a légierő is kerek évfordulót ünnepel,az önálló Magyar Honvédség 160. a légierő önálló fegyvernemként a 70. szülinapját.

A repülőnap programja,és minden egyéb hasznos tudnivaló a hivatalos honlapon olvasható.

Ígértek meglepetéseket,mint például a(z) Ejército del Aire (Spanyol Légierő) egyik Eurofighterét

és az USAFtól egy C 17 Globemastert,ami itt éppen ejtőernyős teherdobás közben látható.

Szóval,akit megfertőzött már a kerozingőz,vagy szeretné,ha megfertőzné,jöjjön!

A fotókat az Eurofighter hivatalos oldaláról,illetve innen vettem.

Alfredo tésztája

2008-08-08T15:10:00.002+02:00

Ilyen remek tésztát sikerült lőni mostanában a rigós teszkóban többször is.Sajnos valószínűleg valami akció keretében volt csak mert egy ideje eltűnt.

Tojásos,hosszúmetélt,és pont olyan,mint egy igazi,rendes házitészta.

Első alkalommal a címbéli tésztát készítettem belőle,és tényleg jó ötlet volt,mert a tészta önmagában annyira jóízű,hogy kár is volna bármilyen mártással kombinálni.

A névadóról és az ősváltozatról egy hosszabb értekezés itt olvasható.

Mint látható, csak vajat és sajtot tartalmaz,de a borsosok és a tejszínesek is védik a hadállásokat.

A bors szerintem jó bele,a tejszín kár.

Jó vajjal,friss parmezánnal a kevés durvára őrölt bors nagyon jól harmonizál...

Amiből:

-1 csg tagliatelle
-35-40 gr jóízű vaj
-kevés bors
-parmezán ízlés szerint

Ahogyan:

Azt hiszem,kevés ennél egyszerűbb tésztaétel létezik,talán a tejfölös tésztát leszámítva:)
A tésztát erősen sós vízben kifőzöm.Ennél a fajtánál különösen kell figyelni a még nem jó-már nem jó pillanatra,még annyira sem toleráns,mint a durumtészták általában.

Ha kész,a vizet leöntöm,de a tésztát nem csepegtetem le teljesen.Hozzákeverem a feldarabolt vajat,tekerek rá pici borsot.Én feketét,nem baj ha látszik,az íze intenzívebb.

Tálalom,reszelek rá sajtot,és azonnal,fényképezés nélkül megesszük.

Nem lehet várakozni,de nem is érdemes...

Üveggolyók

2008-08-05T13:50:00.002+02:00

Cserkétől érkezett az üveggolyó,és már jó sok elsőre eszembe jutott szót próbáltam sorbaszedni,de valamiért nem tetszett.

De most már megpróbálom tényleg:

a-alma,különösen sütiben
á-ágy,mert aludni jó
b-búza
c-citrom,sütiben,húson,salátában,vagy csak az illata...
cs-csoki,mi is lehetne más
d-D-day
e-ebéd ,egyik kedvenc ételem a három közül.A másik kettő a reggeli meg a vacsora...(by Pandacsöki Boborján)
é-étel,mi más?
f-focaccia,tegnap is sütöttem,jó volt nagyon!
g-gőz,gomolyog
gy-gyalog
h-hideg,jobban szeretem,mint a meleget
i-ibolya
í-írisz
j-semmi értelmes szó nem jutott eszembe,de tényleg!
k-kolbász,házi esetleg chorizo
l-lapulevél
m-mandula,sütiben,sózva,vagy csak úgy...
n-Nap,azért jó ha süt,mégha meleg is van tőle.
ny-nyalóka,sosem szerettem
o-olvasás ,sokkal kevesebb,mint szeretném...
ó-óra ,próbálok igazodni hozzá,nem sok sikerrel
ö-öntet,minél egyszerűbb,mondjuk vinaigrette
ő-őz,vagy inkább szervas
p-papír,jó írni rá,grafitceruzával, KOH-I-NOOR a kedvenc
r-rendetlenség,gyakran csinálok,de nem mindig zavar
s-só,egy csipet mindenbe
sz-szó
t-talán
ty-tyúk,-leves
u-uborka, szinte minden formában.Most nyáron kovászosan,zsíros kenyérrel.
ú-úr
ü-Üzbegisztán
ű-űr, -kutatás
v-valóság
w-whisky
z-zaj
zs-zsibongó

Az olyan betűkkel,amikkel úgysincs rendes magyar szó,mint a dz,meg a dzs,nem is foglalkoztam.

Az ly-meg lyuk,mert mi is lehetne más.

Amit magam sem értek,ahhoz nem is fűztem megjegyzést:)

Kicsit megkéstem ugyan,de még biztos nem jutott el a játék mindenkihez,továbbgurítom Neguillának,vajon miket gondol?

Ja,és a fenti listából is látszik,hogy nem,a fiúknak sem mindenről "az" jut eszükbe!

Pita

2008-08-03T15:40:00.000+02:00

Gyrost kértek a gyermekek,ezért újra neki kellett veselkedni a pitasütésnek.Mert most már soha többet nem veszek a boltban gyárit,az utoljára beszerzett darab olyan rossz volt,hogy párját ritkítja...

Eddig,hogy finoman fogalmazzak,nem voltak maradéktalanul sikeresek a próbálkozásaim,úgyhogy végigtúrtam a kollégák írásait,hátha találok valami jót.

És igenbizony,Eszternél lőttem egy szerinte ultimate pitát.De mivel Ő már megint egy Dan Lepard recepttel operált,nem tudtam változtatások nélkül felhasználni.

Merthogy az ember szerint aki nem szakaszos kelesztéssel,meg előtésztával,illetve többlépcsős lisztadagolással dolgozik,az már nem is rendes pék...

Az ilyen bűvészmutatványokhoz meg nem árt ,ha az ember ébren van,de én ezt a pitát reggelre szántam,amikor is egyik alapvető követelmény,hogy mire kitámolygok a konyhába,a tészta legyen megkelve,és kész.:)

De azért a fent említett recept alapján készült nagyjából a lepény,csak az időket szerveztem át kicsit.

És remekül felfúvódott,ha még egy kicsit vékonyabbra nyújtom,teljesen jó lesz.

Amiből:

-4 mp (mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1 3/4 pohár víz
-1/4 kocka élesztő (12-15gr)
-1 tk cukor
-1 kk só

Ahogyan:

Dagasztógépbe szórom az anyagokat,és vagy normál (itt most időzített) dagasztóprogrammal megcsináltatom a tésztát,csak nem hagyom teljesen megkelni, kb. félóra kelés után kiszedem az edényből.

Itt már két ponton is eltértem a recepttől,mert nem készült kovász,és nem több részletben adtam hozzá a lisztet.Itt még nem tudtam,hogy mi lesz belőle:)

A kiszedett tésztát alaposan átgyúrom,és nyolc egyenlő részre osztom.Lisztezett deszkán kis gömböcöket formálok belőle,és letakarva békén hagyom 12-15 percig.

Ezután a gombócokat újabb gyúrás nélkül sodrófával kinyújtom,most már tudom,3-5 mm vastagra.

Vékonyan kiolajozott sütőlemezre rakom,amennyi ráfér.Nekem négy elfért,így két részletben meg tudtam sütni.

A sütőt a legmagasabb fokozaton jól előmelegítem ,ez az én sütőm esetében olyan 250-260°C lehet,és begőzölöm.

Nagyjából öt percet töltöttek a lepények a sütőben,ezalatt az aljuk épp csak színt kapott,és szépen felfúvódtak.Az egyik ki is pukkadt...

De azért ha legközelebb ráérek jobban,ezt a szakaszos kelesztést kipróbálom,mert fúrja az oldalam...

Díj

2008-07-31T14:29:00.005+02:00

Díjazott lettem:)

Horasz talált érdemesnek az elismerésre ,amit ezúton köszönök.

Update!08.08.06 Börzsitől, a Főzni jó! és a Norbifogyi oldal gazdájától is kaptam elismerő szavakat és egy újabb díjat!Köszönöm ! Update vége.

Bár meg kell mondanom,én is gyakran küzdök hasonló problémákkal ,mint Ő,nem kisujjból kirázva születnek az újdonságok.

Kreatív annyiban biztos vagyok,hogy nem vagyok egy előretervezős fajta,az igaz.Így sokszor dől el vásárlás közben,hogy mi is lesz az ebéd.De ez a jobbik változat,mert olyan is van azért,hogy elhatározom mondjuk a töltött káposztát,kirontok a konyhába,és jellemzően ilyenkor csak hús és káposzta nincs otthon.

Ilyenkor a kényszer nagyot tud lendíteni a kreativitáson:)

Mindemellett persze kísérletezek is időnként,va hogy sikerrel,van olyan is,hogy épp csak ehető lesz a végeredmény.

Meg vannak a hétköznapok,amikor gyorsan kell ebédet/vacsorát készíteni ,és nincs mindig idő alkotni.

Meg ott a sok tradicionális kedvenc,amikbe nem sok kreativitást lehet becsempészni,de nem is feltétlen érdemes.

És különbenis, mivel egyéb kreatív tevékenységben,legyen az ének,zene,rajzolás,vagy bármi egyéb ,nem vagyok jó,próbálom a főzésben levezetni ezirányú energiámat:)

Szóval mégegyszer köszönöm!

A szabályok szerint
-kiteszem a logót(kitettem)
-belinkelem a személyt,akitől kaptam(már régesrég így van)
-megnevezek öt blogot
-be is linkelem őket
-üzenetet hagyok nekik.

Az öt blog kiválasztása nem egyszerű,de hosszas gondolkodás után rájuk gondoltam:

Cserke,aki ugyan már megkapta,de tőlem még nem,és akinek írásait mindig élmény olvasni,és a főztje...

Napmátka,aki hazatért nomádkonyhájából,és mindig meglep,hogy egyszerű hozzávalókból milyen jókat főz,

Mirelle a Nőkkel és a jó ötleteivel,

Pedellus az Estiskolából, aki pl. főzőversenyt is szervez,

és a gasztrovonalon kívülről a lemil csapata, akik úgy írnak haditechnikáról,katonákról,és ehhez kapcsolódó témákról,hogy bárki a tíz ujját megnyalhatja.

Nnna.Belinkelés megvolt,megyek üzenetet hagyni:)

Vichyssoise

2008-07-30T15:16:00.001+02:00

A levessel kezdődött.

Hideg volt.

Döbbenetes felfedezés egy magamfajta, kíváncsi negyedikesnek. Addigi levesélményeim netovábbja a Campbell-féle konzerv paradicsomleves volt csirekhúsgombóccal. Ettem már korábban is étteremben, de ez volt az első élmény, amelyre emlékszem. Ez volt az első olyan étel, amely ízlett, és ami még fontosabb, az első alkalom, amire emlékszem, hogy valami ízlett. Megkérdeztem türelmes brit pincérünktől, mi ez a csodálatosan hideg, ízletes folyadék.

- Vichyssoise - hangzott a válasz.

Ez a szó még mindig bűvösen cseng, annak ellenére, hogy jobb étlapoknak mára megkopott motívuma, és legalább ezerszer elkészítettem már.

Minden pillanatra emlékszem: ahogy pincérünk az ezüst levesestálból a tányéromba merte a levest, a díszítésként használt, apróra vágott metélőhagyma ropogására, a póréhagyma és a krumpli gazdag, krémes ízére, a kellemes döbbenetre, a meglepetésre, hogy a leves hideg."

Anthony Bourdain:A konyhafőnök vallomásai

Nálunk azért ekkora reveláció nem volt,de meglehetős sikert aratott.A fiam kétszer kért ebédnél,délután még egy kicsit,majd vacsorára nagy rábeszélésre hajlandó volt megosztani a húgával a maradékot.De már akkor szólt,hogy holnap is ez legyen az ebéd:)

Pedig csak egy krumplileves...

Igaz,a jobbik fajtából,a "grande cuisine" hőskorából.Bár meglepő módon lehet,hogy az eredete amerikai ?

Mindegy,akárhogy is van,nagyon finom leves,hidegen is,melegen is,metélőhagymával vagy petrezselyemmel,szentségtörő módon még levesgyönggyel is...

Ráadásul egyszerű,mint a faék:)

Amiből:

-5-6 db tojásnyi krumpli
-1 nagy póréhagyma
-1 kis fej vöröshagyma
-35-40 gr vaj
-húsleves a felöntéshez
-só,frissen őrölt bors
-tejszín ízlés/szükség szerint

Ahogyan:

A vajon megfuttatom a felaprított hagymákat (a póréhagymának csak a fehér részét),közben sózom.Rádobom a felkockázott krumplit,bőven borsozom,és felöntöm húslevessel.

Puhára főzöm,botmixerrel pürésítem,szükség szerint még levessel vagy vízzel beállítom a sűrűséget.

Mégegyszer felforralom,aztán a tűzről lehúzva beledolgozom a tejszínt.Amennyitől kellemesen könnyű,bársonyos állaga lesz.

A tejszín után már nem forralom,hagyom pihenni.

Tálalható melegen is,kevés zölddel megszórva,De hidegen,tálalás előtt még egy kevés tejszínnel feldobva tökéletes...

Créme brulée levendulával

2008-07-24T13:07:00.005+02:00

Mert az úgy volt,hogy voltunk mi nemrég virágkiállításon,a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban.Láttunk sok szép virágot,meg a kastély is igen szép,voltak fadoktorok is,mint mindig,és vásárolt az én Párom levendulát. Ezt itt ni.Meg fényképeztünk is sokat,ide. Valahogy nem tudatosult bennem ,hogy Ő ezt ajándéknak szánta az édesanyjának.Ezért jól kigondoltam,hogy dejó,dejó,milyen remekül fog majd passzolni a créme brulée-ben a vaníliához,de nem szóltam senkinek,hogy meglepetés legyen...

Nem vágtam le sok virágot,talán az összesnek még a harmadát sem!

De azért anyósom örült neki:)

És tényleg kimondottan illett bele,a vaníliával remek párost alkotnak,amit mi sem bizonyít jobban,hogy a gyerkőcöknek is fenntartások nélkül ízlett.

Magyarul égetett krémként is ismert édesség eredete,mint annyi másnak,homályba vész,egy lehetséges magyarázat ez is,meg ez is.

Én már nem emlékszem,honnan vettem a receptet,időközben a tej tejszínre cserélődött,a vanília kicsit kevesebb lett,és most már konyhai lángszóróm is van,úgyhogy majdnem tökéletes:)

Amiből:

-4 nagy tojás sárgája
-5 dl habtejszín
-fél rúd vanília
-4 ek kristálycukor + még egy kevés a tetejére
-néhány levendulavirág (8-10 db)

Ahogyan:

A tejszínbe belerakom a felaprított virágokat,és enyhe tűzön melegíteni kezdem.Közben a tojások sárgáját a kristálycukorral és a vanília kikapart belsejével fehéredésig keverem.Nagyjából annyi idő alatt megvan,ameddig megmelegszik a tejszín.

Sűrőn át,folyamatos keverés közben hozzáöntöm,és addig keverem,amíg teljesen homogén lesz.

Négy tálkába osztom,vízzel teli tepsibe teszem ,hogy a vízszint megegyezzen a tálkában lévő folyadékszinttel.

Előmelegített,130-140°C-os sütőbe teszem,kb egy órára.

Ha kész,mehet a hűtőbe.

Tálalás előtt kevés cukorral a tetejét megszórom,és jöhet a legviccesebb rész,a lángszóróval való bohóckodás,ujjleégetés,gázkifogyás ,és ha ezen túlestünk,kikanál és fogyasztás.

Azt hiszem hamarosan csinálok is megint,igaz hogy levendula nélkül...

Gombaleves kakukkfűvel

2008-07-22T14:50:00.003+02:00

Nincs az ételnek semmi apropója,bár kifejezetten nyári íznek gondolom.Hacsak az nem,hogy apósoméknál vadul burjánzik a kakukkfű,és amikor náluk járunk,mindig nagy csokorral hozok belőle,aztán mindenbe próbálom elsütni.

A vajaskenyérre nem szórtam még belőle,de bármi előfordulhat:)

A gombával úgy került össze először,hogy gyors ebédhez vásároltam volna,de annyira lehangoló volt a rigós teszkóban a zöldségkínálat,hogy az átlagost is alulmúlta.

A gomba tűnt frissnek egyedül,vettem is,kakukkfű meg ugye volt otthon szép nagy csokorral.

Amiből:

-1 csg barna csiperke(~400gr)
-1 nagy póréhagyma
-35-40 gr vaj
-kis csokor kakukkfű
-só,bors
-húsleves a felöntéshez
~1 dl tejszín

Ahogyan:

A gombát megtisztítom,szükség szerint darabolom,de lehetőség szerint ehhez az ételhez kifejezetten apró gombát vásárolok.A vajon megfuttatom a finomra aprított póréhagymát,rádobom a gombát.Sózom,bőven darálok rá borsot.Saját levében párolom kicsit,aztán felöntöm a húslevessel.

Csak addig főzöm,hogy a gomba feszes maradjon.Ha késznek gondolom,belekeverem a tejszínt,és a kakukkfű száráról lehúzott,kissé átvágott leveleit.

Innentől már nem forralom,csak hagyom pihenni pár percig,és tálalom.

És nagyon jó...

Tökkrémleves

2008-07-07T08:15:00.002+02:00

Sok egyéb más mellett a zsenge főzőtök is emblematikus növénye a koranyárnak.Meg az éppen szárba szökkenő kapor,amit ugyan egyesek nem átallanak "poloskaszagúnak" titulálni,de a tökkel azért ideális párosok ők!

De rá lehet unni a tökfőzelékre is,rakottan -töltötten nálunk annyira nem népszerű,lecsóba egyszer-egyszer elmegy.

Viszont ha sok van,csak fel kell használni valamire...

Mivel se lekvárt,se pálinkát főzni nem lehet belőle,kigondoltam bátran egy levest.

Alapvetően a tökfőzelék által kijelölt pályán mozog a dolog,mind elkészítését,mind pedig ízét tekintve.

De épp ezért,vagy épp ennek ellenére jó:)

Amiből:

-1 zsenge tök (kb. 1 kg)
-kis csokor kapor
-1 kis fej hagyma
-1 pohár tejföl
-húsleves a felöntéshez
-2-3 ek. étolaj
-1ek borecet vagy fél citrom leve
-pirospaprika,só,bors

Ahogyan:

A tököt megtisztítom,belét kiszedem,tetszőleges darabokra felaprítom.

Kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát,ha már szalmasárga megszórom kevés pirospaprikával.Átkeverem,rádobom a tököt és a kapor egy részét is.Sózom,borsozom,pár percig párolom saját levében.

Felöntöm a húslevessel, kerül bele ecet vagy citromlé is,és puhára főzöm. Ez a tök zsengeségi fokának megfelelően 12-20 perc.Ha kész,botmixerrel pürésítem,és beledolgozom a tejfölt is.

Kiforralom mégegyszer ,és kész.Sűríteni nem kell,a tök húsa elég.Valószínűleg van a tökben pektin is,az is segít a megfelelő állag elérésében.

Tálaláskor megszórom frissen vágott kaporral,levesgyöngyöt vagy krutont adok hozzá.

Krumplisaláta

2008-06-24T13:37:00.003+02:00

És még mára is jut krumpli:)

Az egyik legegyszerűbb krumplisaláta,amit ismerek,és talán a leginkább elterjedt változat.Olyannyira,hogy gyerekkoromból rémlik,hogy a bolgárok árultak ilyen hagymás krumplisalátát üveges konzervként.

Az évek folyamán változott kicsit az elkészítése,mostanában borecettel,lilahagymával készül,bors nélkül.

Kellemes kísérője lehet bármiféle grillezésnek,de legesjobb vínersniclivel,vagy méginkább rántotthússal.

Hogy ez mennyire hasonlít az eredeti bécsi verzióhoz,nem tudom,ahhoz még nem volt szerencsém,de mi szeretjük.

Amiből:

-krumpli(nem szétfővős fajta,itt éppen sárga,sütnivalóként árult)
-lilahagyma
-fehérborecet
-cukor
-só
-evoo

Ahogyan:

A krumplit héjastól megfőzöm,vigyázva,nehogy túl/szétfőjön.Közben elkészítem a marinádot.

Hozzávetőleges arányok:1 l vízhez 1 csapott ek. sót,2 csapott ek. cukrot és 5 ek. borecetet keverek.

A hagymát megtisztítom,vékonyan felszeletelem,szálakra szedem,és enyhén besózom.

A krumplit azon forrón megtisztítom,és belekarikázom a lébe.Óvatosan közékeverem a hagymát ,és mehet a hűtőbe néhány órára.Tálaláskor kihalászom,lecsepegtetem,hogy ne áztasson el mindent,és a tányéron bőven meglocsolom jófajta olívaolajjal.

Jöhet a frissensült rántotthús,meg a könnyű fehérbor,és tökéletes...

Gratin dauphinois

2008-06-18T14:33:00.003+02:00

Csak nehogy krumpli nélkül maradjunk ma valahogy!:)

Lehet,hogy a névválasztás kicsit nagyképű,de most már majdnem úgy készítem a burgonyagratint,ahogy a klasszikus leírás szerint való.A fűszerezésen változtattam kicsit,mert nem szentírás az,hogy a krumplira csak szerecsendiót lehet szórni! Az maradjon meg a krokettben.

Valami hasonlót már régebben is többször készítettem,leginkább csak tejjel,kevés vajjal,és nem "konfitáltam",inkább arra törekedtem,hogy a szeletek csak addig puhuljanak,amíg szétválaszthatók maradnak.Most már tudom,hogy az volt a tejben sült krumpli,ami egyébként tényleg a nyomába sem ér a következőkben tárgyaltnak.

Nemrégiben a nemzet bűvös szakácsai írtak egyik cikkükben a dauphinoisról,az alapján készítem azóta,apró változtatásokkal.

A mostani bejegyzés apropója,hogy nem kimondottan javasolják hozzá az újkrumplit,mert az nagyon vizes.Való igaz,nem lesz annyira krémes,sokkal határozottabban érződik rajta ,hogy krumpli.

Amiből:
~1,5 kg újkrumpli
-2 dl zsíros tejszín (30-31%-os)
-2 dl főzőtejszín,vagy zsíros tej
-50-80 gr vaj
-kis csokor kakukkfű
-3-4 gerezd fokhagyma
-só,frissen őrölt bors
-hedonistáknak kevés parmezán

Ahogyan:

A megtisztított krumplit igen vékonyan felszeletelem.Ez mindenkori idegállapot függvénye,van hogy sikerül kb. 2 mm-esre,de ha kapkodok,akkor meglehetősen egyenetlen.De eddig még mindig megpuhult az 5 mm vastag is.

Közben egy lábasban felteszem a tejszíneket kis lángra melegedni.Beledobom a megroppantott fokhagymákat,és a nagyjából összevágott kakukkfüvet.

Egy vastagon kivajazott tálba rétegesen lerakom a krumplit,ha nagyon szépre szeretném,akkor tetőcserépszerűen.Nem hálóba,hanem eltolva.

Minden réteget sózok,kevés borsot tekerek rá és rakok rá néhány vajdarabkát.És ha akarok ,reszelek rá kevés parmezánt.

A rétegeket lehetőség szerint max.25-30 mm vastagságig rakom.Ha elszámolom a mennyiséget,vagyis majdnem mindig,másik tálban folytatom.

Ha kész ,ráöntöm szűrőn át a tejszínt,mert a fokhagymákra meg a gazokra semmi szükség.A mór megtette,a mór mehet.

160-170°C-os sütőbe dugom,amíg a tejszín el nem kezd forrongani,akkor visszaveszem a hőt 130-140°C-ra.Így kb. 40-50 perc alatt kész.

Igen jó köret szinte bármilyen húshoz,de zöldsalátával megáll könnyű ebédként is.

Újkrumpli gombával

2008-06-17T13:20:00.006+02:00

Meg persze hagymával és szalonnával.

Különben is,Cserke az oka mindennek!Ilyeneket ír,az olvasó meg szalad is ellenőrizni egyből,hogy állnak a szalonna és hagymakészletek.Persze érzékszervi vizsgálatot is végez nyomban,nehogy baj legyen!

Miután elégedetten hátradől a kisfröccs után,csak el kell tervezni,mibe is lehetne belefőzni a nevezetteket.Nem,nem fogyott el mind az érzékszervi vizsgálat alkalmából szerencsére:)

Újkrumpli ugye hegyekben,meg került egy csomag gomba is,csak afféle tenyésztett fehérkalapú csiperke,de ide az nagyon jó volt.Meg az aktuális kedvenc,a friss kakukkfű.

Ennyi már elég is volt egy gyors ebédhez.

Amiből:

~1,5 kg újkrumpli
-1 csg gomba (400-500 gr)
-3-4 vékony szelet szalonna
-3 nagyobb friss hagyma(nem főzőhagyma,annál sokkal karakteresebb)
-kis csokor kakukkfű
-só,bors
-3-4 ek evoo

Ahogyan:

A krumplikat megtisztítom,alaposan megmosom.A tojásnyinál nagyobb méretűeket meg is felezem. Hagymát felszelem,a gombát mérettől függően félbe/négybe vágom.A szalonnát igen vékonyan felcsíkozom.

Mindent beleborogatok egy jó nagy tálba,megszórom a felaprított kakukkfűvel,sózom,bőven borsozom és rálocsolom az olajat.

Összeforgatom,lehetőleg anélkül,hogy még az ég is olajos legyen,és átöntöm egy mély tepsibe.

Közepesen forró sütőben,160-180°C-on sütöm nedves sütőpapírral lefedve.Néha ránézek,ha már majdnem jó,a papírt leveszem,és még pár percig pirítom.

Ilyenre:

Közben megmosok egy csomó zöldsalátát,keverek hozzá borecetes öntetet,

és lehet is tálalni.Kisfröccsel nagyon jó volt...

Újkrumpliszezon!

2008-06-10T13:25:00.000+02:00

Már mindenhol hegyekben áll az újkrumpli,esszük is mindenhez,mindenféle formában.Utoljára éppen sült csirkéhez.

Mivel nemcsak az újkrumpli,hanem a friss zöldpetrezselyem is hegyekben állt otthon,nem volt kérdés,mi lesz belőle.

Deviszont nem akartam a klasszikus vajban párolt változatot készíteni,mert úgy hajlamos a szétesésre .Sütni meg nem tudtam,mert foglalt volt a sütő.

Így a főtt ,serpenyőben pirított változat nyert.

Amiből:

~2 kg újkrumpli
-1 csokor zöldpetrezselyem
-só,bors
-3-4 ek. evoo

Ahogyan:

A szerencsés esetben tojásnyi méretű krumplikat valamilyen abrazív eljárással a szennyeződéstől és a külső burkolattól megfosztom.

Alapos mosás után enyhén sós vízben megfőzöm.Vigyázva,nehogy szétfőjön.Ez újkrumpli esetén forrástól számított néhány perc,figyelni kell rá.

Ha megvan,serpenyőben olajat melegítek,és rázogatva,forgatva a krumplikat megpirítom kissé.

Közben sózom,és kevés borsot is darálok rá.

Ha már késznek gondolom,megszórom a felaprított petrezselyemzölddel,

mégegyszer átforgatom,hogy nagyjából egyenletesen oszoljon el rajta,és kész.Azonnal érdemes tálalni,igazán csak frissen jó.

Bármilyen sülthöz megfelel,mi most éppen citromos csirkéhez ettük.

Tortatörténet

2008-05-30T12:20:00.001+02:00

Egyik évben, a gyerekeknek egy új helyen kellett tortát rendelni, amit nagyon dicsértek. Oda is mentünk, volt oklevél, sok fotó, finom sütik. Guszta volt minden, és gondosan elkészítettnek tűnt. Megrendeltünk 2 szülinapi tortát.

Hát nagyot ámultunk, mikor kibontottuk. Ugyanis ferde volt, folyt szét, és úgy nézett ki, mintha tanuló cukrászinas gyakorolt volna rajta, sikertelenül. Az áráról már nem is szólok. És csak azért vettük meg, mert már nem volt idő újat sütni a bulira. Meg a dobozba benézve a cukrászdában még nem tűnt borzasztónak. Másrészről, az sem járja, hogy azt mondja az ember a kicsinyének, hogy: „Nincs drágám torta, mert elrontották a nénik-bácsik.”

Az milyen szülinap?

Régen mindig sütöttünk forma tortát, akár névnapra is piskótából. Aztán jött az ötlet, hogy ha már családi buli van a két kis gyermekünknek, legyen olyan igazi, nagy, habos, cukrászdai torta. Ahol akkor laktunk olyan emeletes, magas, ízlésesen díszített, nem túl édes tortákat sikerült vásárolni, elfogadható áron. Nagyon mutatósak voltak, finomak és sok időt megspóroltam, hogy csak az aprósütit sütöttem.

Aztán úgy hozta a sors, hogy el kellett költöznünk, így jártunk pórul a fent mesélt alkalommal. Ezért nem sajnáltam rá az éjszakázást sem, hogy általam készített torta legyen a Manókáknak.

Mézeslapos- nagyon munkaigényes-nagyon odatevős-anyatorta.

Amiből:

A mézes lapokhoz:
- 1 evőkanál kakaópor
- 1 evőkanál méz
- 1 tojás
- 10 dkg porcukor
- 2,5 dkg margarin
- 20 dkg liszt
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna

Piskótához:
- 4 tojás és 4 evőkanál forró víz
- 15 dkg kristálycukor
- késhegynyi szódabikarbóna
- 1 evőkanál kakaópor
- 20 dkg liszt

A krémhez:
- 5 dl tej
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 gesztenyemassza, vagy ½ tábla étcsoki (Szerencsi, kb.8 dkg)

A tetejére:
- 15 dkg étcsoki

- 2,5 dkg vaj

Elkészítés:
1. A mézeslap alkatrészeit a felsorolás sorrendjében- a liszt-szódabikarbóna kivételével – vízgőz felett kevergetve, 5 percig főzzük, majd a tűzről levéve a lisztes keverékkel összedolgozzuk.
A masszából sütőpapírral bélelt nagy tepsibe, nedves késsel 2 kerek, egyenként 21 cm átmérőjű lapot kenünk. (átlósan fér be)
Előmelegített sütőben, közepes lángon, 15-20 percig sütjük.

2. A piskótához a tojásfehérjét a cukorral, majd kanalanként a forró vízzel habosra keverjük. Majd kis adagonként hozzákeverjük a tojássárgákat és a kakaót. Végül fakanállal óvatosan beleforgatjuk a lisztet.
35x25 cm-es tepsiben sütjük. (5 percig magasabb hőfokon, ajtónyitogatás nélkül, majd takarékon 10 percig.)

3. A krémhez a tejet a liszttel kevergetve megfőzzük. A margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a kihűlt főzött krémet kanalanként beledolgozzuk, és vaníliás cukorral, gesztenye masszával vagy a megolvasztott étcsokival ízesítjük.

4. Összeállítás:
A piskóta lapot hosszában 5 egyenlő széles csíkra vágjuk, és lapjában is elfelezzük.
A mézes-körlapot lerakjuk, bekenjük krémmel. Egy piskótalapot bekrémezünk körülbelül olyan vastag krémmel, mint a lap vastagsága, és feltekerjük. Ezt a csigát ráállítjuk a mézeslap közepére. Majd innen folytatjuk a következő megkent piskótalappal. Így csigavonalban kifelé haladva eljutunk a mézes tortalap széléig. (Ha mégsem, akkor levágunk belőle, és a tetejére szánt lapot is eképpen lefaragjuk.) Hagyjunk kis krémet, hogy a tetejére kenhessük, és arra rakjuk a másik mézeslapot.
Rövid időre hűtőbe tesszük.

5. A mázhoz a tortabevonót eltördeljük, a vajjal felforrósítjuk, és vizes késsel a tortára kenjük.
Az oldalát, ha krémmel bevontuk, szórhatunk rá reszelt keksz és gesztenyemassza keverékét. Nekem annyi krém maradt, hogy még díszítést is tudtam nyomni a tetejére belőle.

Ilyen lett a csokis:

és a gesztenyés:

Így örültek:

Reggeli,ha nincs otthon semmi...

2008-05-29T12:25:00.009+02:00

Mert az úgy volt,hogy elmentem én vásárolni hajnalok hajnalán,csak azért,hogy valami reggelinekvalót szerezzek be.Ebéd nem kellett,nem főztünk,a reggeli volt a cél.Aztán bóklásztam a sorok között félálomban,vettem is mindenfélét amire szerintem szükségünk volt,és hazamentem.

De amikor kipakoltam a szatyrokat,riadtan láttam,hogy bagetten kívül csak néhány szép nagy gombát vettem...

Tétova fejvakarás,hűtőfelderítés következett ezután,melynek erdménye némi házi füstölt szalonna,paradicsom,főzőhagyma és tojás lett.

Így már nem látszott teljesen kilátástalannak a reggeli:)

A szalonnával kezdtem,néhány igen vékony szeletet pirítottam a serpenyőben,ropogósra.A kisült zsíron a vastag szeletekre vágott hagymát sütöttem át,nagy lángon,hogy a külseje karamellizálódjon kicsit.A tükörtojás következett,a lágynál kicsit keményebbre sütött sárgájával.

Ezután már szükség volt kicsi zsiradékpótlásra,a paradicsomkarikák alá kevés olívaolajat melegítettem,füstölésig,hogy ne párolódjanak,hanem süljenek.

Közben sót,és durvára őrölt borsot is szórtam rá,de csak épphogy.

A gomba maradt utoljára,nehogy összeessen.Félbevágtam,nagy lángon,kevés olajon sózva,borsozva pár perc alatt átsütöttem.

Tányérra halmozni,friss bagettet szelni hozzá már tényleg csak néhány másodperc.

És csak egy serpenyőt koszoltam el,és mindösszesen mintegy 18 perc alatt végeztem.Amíg lefőtt a kávé is:)

Sokhéjú kenyér

2008-05-23T12:48:00.003+02:00

Tettem egy próbát a Macinál olvasott sokhéjú kenyérrel én is.Az eredmény remek,még úgy is,hogy nem követtem teljes egészében az eredeti leírást .Mert természetesen elolvastam,aztán egyszer eszembe jutott hogy én ilyet,de persze akkor nem volt kéznél a leírás,ment fejből.Persze hogy kihagytam jó pár lépést:)

Ennek ellenére igen jó lett,foszlós,puha,sok ropogós héjjal.Igaz,nekem nem lett olyan sok,mert a bevágás után nem nyitottam szét teljesen,sőt kicsit sem,annyira nyílt ki,amennyire kelés közben akart.

Tésztának egy alap fehér kenyér/zsömle receptet választottam,vaj helyett olívaolajjal,mert szerintem az annyira nem lágyítja a héjat.Meg a kenéshez úgyis azt használtam.

Amiből:

-4 mp(mérőpohár) finomliszt
-1-1/4 pohár víz
-1 ek méz
-1 tk só
~0,5dl evoo + 2-3 ek a kenéshez
-30-35 gr friss élesztő (1/3 kocka)

Ahogyan:

A hozzávalókból a kenyérgép dagaszt tésztát,amit nem hagyok megkelni teljesen,kb. 20 perc pihentetés után kiszedem,lisztezett deszkán alaposan átgyúrom,dagasztom,kettéveszem.

A tésztát tepsiszélességűre és olyan hosszúra kinyújtom amekkorára a deszka engedi.Megkenem olívaolajjal,és szorosan felcsavarom.Kiolajozott tepsibe teszem,és megfelelő méretű bevágásokat eszközlök rajta a hossztengellyel párhuzamosan.

Legközelebb majd egy kicsivel hosszabbakat,és esetleg ferdén.

Letakarom,negyven-ötven perc alatt megkelesztem.

Közben előmelegítem a sütőt 220-230 °C-ra ,és 16-18 per alatt készre sütöm.

És csak egy ilyen fényképet teszek róla közzé,mert erről a kenyérről,leginkább nem a kenyér jut az emberek eszébe először:)
Viszonylag nagy létszámú tesztcsapat lett bevonva,azért merem ezt mondani:)

Tiramisú újra

2008-05-14T11:34:00.003+02:00

Írtam már erről a remek jó édességről,de nyakunkon a kánikula:)

Az igazi indok az újbóli említésnek az,hogy mivel igazolva láttam magam az Olasz kulinária című könyvvel,lelkiismeretfurdalás nélkül kidobtam belőle a tojásfehérjét.

Mert mi tagadás,a nyers tojásfehérje és én nem vagyunk túl jó viszonyban.Mondhatni meglehetősen idegenkedem tőle.Hogy fordítva mi a helyzet,nem tudom,de igazából mindegy is.

Eddig visszatartott a meggyőződés,hogy ha két ilyen meglehetősen zsíros tejterméket összekeverek,mint a mascarpone és a habtejszín,abból bizonyára valami igen gejl,nyelvretapadós kence fog keletkezni,és sajnáltam volna ennyi jó anyagot a kukába küldeni.

De miután kiderült,hogy az igazi olaszok ezt szeretik így,jelentősen mérséklődött a kockázat.

Időközben még egy fontos tapasztalattal lettem gazdagabb a babapiskótákat illetően.Nevek említése nélkül eddig vagy Manner vagy TG babapiskótát használtam.Legalábbis mióta a TG a Seditánál készül.

De ha ismeretlen márkájú babapiskótát talál az ember ,csupán annyit kell ellenőrizni,hogy a zacskón keresztül két ujjal könnyedén el lehet-e roppantani illetve morzsolni a tésztát.

Ha igen,a tökéletes állag biztosítható.Az íze lutri persze,de babapiskótánál nagy meglepetés azért nemigen éri az embert...

Az elkészítés módjában nagy különbség nincs az előző leíráshoz képest.

Vagyis:

Amiből:

-4 vagy 5 tojás sárgája
-500 gr mascarpone
-5 dl habtejszín(30-31% zsírtartalmú)
-30-32 db babapikóta
-6-7 adag presszókávé
~100 gr kristálycukor
-fél rúd vanília
-alkohol(jelen esetben brandy)

Ahogyan:

A cukrot(2-3 ek kivételével) a vanília kikapart belsejével és a tojássárgájákkal fehéredésig keverem.Ilyenkor még használom a kézimixert,a habhoz,sajthoz már nem.
A tejszínt a maradék cukorral majdnem teljesen kemény habbá verem.Beleforgatom a tojásba,aztán óvatosan belekeverem a sajtot is.A krémfázis ezzel kész.

A kissé lehűtött kávéba beleöntöm az alkoholt,aztán áztatok,sorakoztatok,krémet kenek.
Még egy sor piskóta,megint krém,kész.

Letakarom,megy a hűtőbe,valamelyest kevesebb időre,mint a tojáshabos kivitel.
De még ez az idő is túl hosszú sajnos...

Tálalás előtt sok-sok holland kakaó,és ahogy tanult kollégánk,Lorien mondta egyszer valahol,"lehet mohózni!"

Zsámbék,Légvédelmi Múzeum

2008-05-13T11:28:00.003+02:00

Előre szólok,ez egy teljes egészében off post lesz,a világon semmi köze ételhez,borhoz,gasztronómiához...nincs,de nagyon kikívánkozik...

Zsámbékon jártunk hétvégén,egy széles körben valószínűleg nem ismert helyen,a Földi Telepítésű Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeumában.

Régi terv volt már,a múzeumot tavalyelőtt szeptemberben nyitották meg,azóta terveztük,de vagy téli szünet volt ,vagy épp nem értünk rá.A neten alig-alig lelhető fel információ a létesítménnyel kapcsolatban,ami az elérhetőségnél többet mond,mindössze egy blogbejegyzés,timtom-tól.

Sajnos,az általa említett eszközök jelentős része nincs ott a kiállításon.Sem a Nyevák,sem a Vegák,sem ezek kiszolgálóeszközei.

Sem a híradóeszközök,sem a kishatótávolságú légvédelmi eszközök.

Ami van,az a pusztulás.

A kiállítás/múzeum a fellelt információk szerint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum filiáléjaként ,kihelyezett kiállítóhelyeként működik.Hogy ők mennyire érzik magukénak,arról sokat elárul,hogy a hivatalos oldalon nem szerepel.

A terület,amely az egykori 11. (később Duna) Légvédelmi Dandár 4. osztályának adott otthont,jelenleg természetvédelmi oltalom alatt áll.

Ez a zöldnek nagyon jó,de sajnos ez minden jóság,amit elmondhatok.Ezen a helyen tényleg lenne lehetőség arra,hogy -ha már fegyvernemi múzeumról van szó- eredeti közegükben mutassák be az eszközöket.

Ehhez képest a vasbetonfedezékek kifosztva,némelyik ajtók nélkül,villany nincs a területen, mindösszesen egyetlen fedezék állóhelyein van berendezve egy kisebb kiállítás.

Érzésem szerint még a megnyitóra készült ,és azóta úgymaradt,legalábbis a porréteg vastagsága ilyesmire utal...

Ugyanezen hangár betonozott előterén van összezsúfolva még néhány technikai eszköz,lokátorok,rádióreléállomás,töltőgépkocsi,mozgó vezetési pont.

Az eszközökön végzett állagmegóvás látszólag kizárólag az ott dolgozó néhány volt katona és/vagy lelkes önkéntes személyes szívügye.

A kiállított eszközök között nincsenek ott a Nyeva komplexumok,amikből talán nem is maradt meg egy se a dandár felszámolása után.Nincsenek ott a Vega(Sz-200) komplexum elemei,amelyek a honi légvédelem utoljára rendszeresített,legkorszerűbb,legnagyobb hatótávolságú rendszere volt.

Nincs nyoma a zártláncú mikrohullámú hírközlést biztosító 5Ja62/63 típusú rádióreléállomásnak sem.

Elképzelhető persze,hogy az általam hiányolt eszközök jó része,esetleg minden Kecelen a Pintér Művek féle gyűjteményben megtalálhatók.

De ott sem fotózni nem lehet,sem belebújni.

És akkor még nem is szóltam a bázis területén található épületekről,amik kifosztva,tönkretéve árválkodnak,a gondoskodás legkisebb látható jele nélkül.

Ami pozitív:a személyzet hozzáállása.Kísértek,bármit kinyitottak amit szerettünk volna belülről megnézni,a gyerekek kedvéért képes volt emberünk beülni a gépágyúba,és segített nekik tekerni,forgatni,hogy kipróbálhassák.Nem szóltak ránk,amikor szétszedtem a kezünkbe adott gépkarabélyt,hagyták,hadd küzdjek meg az összerakással is egyedül:)

Jó,tudom,kiállítási tárgyat nem szed szét az ember,de a fiam kíváncsi volt,hogy működik:)

Egyszóval rendkívül szomorú,hogy mennyire nincs gazdája ebben a kis hazában-többek közt-ennek sem.Tisztában vagyok vele,hogy nem lehet minden,az ún."haderőreform" keretében bezárt bázisból múzeumot/kegyhelyet csinálni,de egyikből-másikból talán lehetne.

Azt is tudom,hogy ezer más sokkal fontosabb dologra sincs pénz.

De itt megvolt a lehetőség az értékmentésre.Amikor ezeket az alakulatokat felszámolták,megvolt a szakképzett személyzet,akik ehhez a technikához magas szinten értettek.Mi több akkor még rendelkezésre állt az az ipari háttér,amelynek bázisán létre lehetett volna hozni valamilyen kicsi céget,ahol lett volna szakértelem és erőforrás a technika kiállítási szintre hozására,hatástalanítására,konzerválására,illetve a későbbiek során a karbantartásra,állagmegóvásra.

Ha egyszer netán mégis észbe kap valaki,hogy kéne ilyen,nagyon nehéz lesz összehozni,és nagyon sokba fog kerülni...

Azt is nehezen hiszem,hogy olcsóbb volt mindent szétvágni,megsemmisíteni,beolvasztani,mint megmenteni...

Persze rendkívül látványos,ha a sok katonai attasé és nagykövet jelenlétében fel lehet robbantani sok zöldre festett ,valaha iszonyú sok pénzért vásárolt dolgot,de talán ezt-azt félre lehetett volna tenni belőle.

Lehetett volna gondolni a gyerekekre,akiknek majd csak nemsokára lenne ez érdekes,és megmutathatnánk nekik,hogy "Látod kisfiam,öregapád még ezzel védte a hazát!"Arra a kérdésére,hogy "És most mivel védik?" persze még sokkal nehezebb lenne válaszolni...

Akik ezeket a döntéseket hozták,bizonyára még sosem vetődtek el a világ normálisabb felére ,mondjuk Bovingtonba vagy Duxfordba,ahol piknikezni lehet,és családi programokat szerveznek,és nem nyűg az értékmentés.De legalább a Vasúttörténeti Parkba kimehetnének,és ott is lehetne tájékozódni,az nincs olyan messze a HM-től...De ezer másikat sorolhattam volna.

Ez,amit ezzel kapcsolatban tettek,illetve nem tettek,több mint gondatlanság.Ez már-már bűnös hanyagság.

Az egyik fedezék falán megmaradt egy felirat,amit annak idején a sorkatonák okulására festettek fel,ajánlom az illetékesek figyelmébe:

Ennek ellenére akit ilyen érdeklődéssel áldott/vert meg a sors,menjen el,vigye el a családot piknikezni,mert a terület szép,gyönyörű kilátás nyílik a környékre,a személyzet rendes és segítőkész.

És ilyet egyszerűen nem látni máshol...

Van még egy csomó fotó,itt.

A létesítmény valójában nem Zsámbékon van,a Mányról Szomor felé menő útról nyílik a bekötőút,ami a bázishoz visz.

Nincs kitáblázva,csupán az említett kereszteződésben található egy jól kifakult Légvédelmi Múzeum tábla.

Sós sajt fűszeres olajban

2008-05-09T11:05:00.004+02:00

Szándékosan nem feta,persze,még utóbb védjegybitorlás lesz belőle:)

Egyszerűbb elérhetősége okán a SOLE feta jellegű sajtját szoktam vásárolni,kategóriájában egész jó.

Nem vetekedhet persze egy igazi görög juhsajttal,de a katona azzal harcol,amije van...

Az olajban érlelt/pácolt fetát réges régen Jamie Olivernél láttam,igaz,ő nem cicomázta ennyit emlékeim szerint,csak beledugott három-négy nagyobb darab sajtot egy csatos üvegbe,meg egy kettétört chilit,felöntötte olajjal,és kész.

Ebből fejlődött tovább a mi verziónk,ami az arányok változtatásával lehet pácolt sajt vagy akár saláta.

Általában nagyobb mennyiség készül egyszerre,mert friss bagettel,vagy pirítóssal ipari mennyiséget vagyunk képesek eltüntetni belőle.

A képen látható adag egyszemélyes,salátába hajló kivitel,munkahelyi ebédnek készült.

Amiből:

-feta vagy fetajellegű sós sajt
-uborka
-paradicsom
-olajbogyó
-zöldfűszerek( bazsalikom,kakukkfű)
-evoo

Ahogyan:

Minimális konyhatechnikai jártasságot igényel csupán az elkészítés.A sajtot felkockázom,a paradicsomot( itt koktélparadicsom) félbe,az uborkát 4-5 mmes karikákra aztán mérettől függően félbe/negyedbe vágom.

A zöldfűszereket nem túl finomra aprítom.Belerakosgatom egy zárható üvegbe,közészórom a zöldfűszereket is,és felöntöm extra szűz olívaolajjal.

Akár azonnal ehető is,de pár nap a hűtőben csak jót tesz neki.

Ha előre gondolkodok,a paradicsomot szeletekre vágva meg is fonnyasztom/aszalom,úgy sokkal intenzívebb az íze.

Ha kevés zöldség,sok sajt az arány,az uborkát is megaszalom kicsit,de akkor csak fűszerként szerepel,mert egyébként nincs nagy élvezeti értéke.

Így,ahogy van kész.Ehető magában kenyérrel (frissensült vagy pirított) de ha van hozzá valamilyen nemespenészes szalámi,mondjuk téliszalámi,azzal is nagyon jó tud lenni.

Meg valamilyen jófajta hideg sör,mondjuk Pilsner Urquell...

Szülinap

2008-05-06T14:10:00.000+02:00

A nagy rohanásban és költözködésben elfelejtődött az első szülinap...

Mert egyéves lettem én, vagyis a Zsúrkenyér.

Frappáns statisztikai összefoglalót szerettem volna összehozni,de a számlálóm hol megy,hol nem megy,az Analiticsra csak nemrég jelentkeztem be,így nincsenek se látogatóadataim,se egyéb komoly számaim.

Annyi azért látszik,hogy sokkal többen olvasnak,mint valaha is gondoltam volna:)

Néha a véleményüket is elmondják,sőt,meg is dícsérnek!Van aki még tanácsot is kér.

Azzal is eldicsekedhetek,hogy eddig csak pozitív visszajelzést kaptam,akár szóban,akár írásban.

Ezért már megérte:)

Tanultam is sokat persze,változott,nem is kicsit a főzési stílusom.A tálalásról,a külalakról nem is beszélve.

Az elején elképzelt receptgyűjtemény persze még messze nem teljes, és soha nem is lesz az.

De igyekszem!

Köszönöm mindenkinek,aki támogatott,segített,olvasott,véleményt mondott,megdícsért,kérdezett....

Külön köszönet illeti a Párom,mert nélküle ez az egész nem lenne az,ami.Az Ő fotói nélkül nem sokra mentem volna.És természetesen Ő az első számú értő közönség is!A gyermekeink nem mindig,pláne a nemfinnyás,csak kevésdolgotszerető leányzó:)

A fotón egy tulipánfa virágzik,és természetesen a Párom készítette.

Újra itt!

2008-04-30T15:33:00.002+02:00

Megint eltűntem hetekre,de van igazolásom! Költöztünk ugyanis.A múltidő ugyan túlzás még egy kissé,mert amíg dobozhalmokat,szekrényajtókat és ruhazsákokat félrelöködve lehet csak leteríteni az alvószivacsot,addig igencsak a jelenidő az érvényes:)

Az elmúlt három-négy hét a költözés előkészítésével illetve magával a költözéssel telt,kisebb megszakításokkal,mert ,mint alább is látható,festettünk is,mert mindenféle színkívánságok merültek fel,így készült rózsaszín leány és zöld fiúszoba például.

Közben a régi lakást próbáltuk minél kevesebb dobozba gyömöszölni,bútorokat vásárolni,és közben még dolgozni is kellett azért menni hébe-hóba ,és Olaszországba is elküldtek néhány napra.

Onnan legalább remek jó olajat és nagy darab frissen feldarabolt parmezánt sikerült hozni.Mennyivel jobb tud az lenni,mint az itthon talalálható vákuumfóliázott...

Nemsokára az új konyhánk is elkészül,meg előkerülnek lassanként az eszközök is,meg étkezőnk is lesz.Hetek kérdése csupán.

Internet persze a régi lakásban már nincs,az újban még nincs,a gyárban meg nem mindig ér rá az ember.

De már vannak biztató jelek,talán ma már sikerül főzni ebédet/vacsorát.Meg sütni zsömlét.

Már hiányzik:)

Ha én bor lennék...

2008-04-16T09:57:00.004+02:00

milyen bor lennék,kérdezi Horasz.

Hát kérdés ez? Château Lafite :)

De ehhez még talán fel sem nőttem igazán.

Ha néhány évvel ezelőtt kérdezik, a válasz biztosan az lett volna hogy sör.Méghozzá belga kolostorsör,mondjuk Belle-Vue Kriek. Nem voltam borivó a egy két évvel ezelőttig,borértő meg aztán pláne.Az még most sem.De hosszas,kitartó gyakorlással eljutottam azért oda,hogy tudom értékelni a jó bort,időnként még étellel is sikerül párosítani.

Olyannyira nincs boros előéletem,hogy nekem még a híres/hírhedt VBK is szinte teljesen kimaradt az életemből.

Vörösborok terén elmondhatom,hogy szinte teljesen tapasztalatlan vagyok,igazából még nem kezdtem meg az ismerkedést.Szerintem az igazán nagy vörösekhez fel kell nőni,meg kell érni.Ez nekem még nem sikerült.Bár erről mások talán máshogy vélekednek.

Mindenesetre nemrég volt szerencsém egy Kopárhoz,és az szíven ütött,mi tagadás...

A bort ,mint produktumot nagyra értékelem,tisztelem a benne rejlő ,vagy inkább mögötte álló sok-sok munkát,mesterségbeli tudást,törődést.Mivel kicsiben mi is (szüleim)foglalkozunk borral,tudom mi van minden egyes korty mögött.

És ott van benne a napfény,a széljárta szőlőskertek illata,a szüretek nyüzsgése.

Az illata gyümölcsöst idéz,íze a szőlőt,meg a hordót,amiben nevelkedett.

Csuda dolog,na.

De hogy én milyen is lennék?

Fehérbor természetesen.Van több jelöltem is,a juhfark lett volna az egyik,keménysége,érdessége,ennek ellenére finomsága miatt.De Horasz ezt lelőtte.

A másik fő esélyes az Irsai Olivér ,mondjuk Hilltopéktól.Hallom az ellenvetéseket,hogy az női bor,meg parfümös,meg ilyenek.

Na de az én Páromnak mégiscsak ez a kedvence,akkor pedig mi is lehetnék más?Csak nem tudja rosszul?

De azthiszem mégsem.Hosszas vívódás után Bussay doktor Esküvéje.

A tökéletes rizling . Nem tűzijáték,de hozza amit ígér.Ízében citrusok,napfény,hűvösség.Kicsi pezsgés,frissesség.

Nem felszínes,megéri rá odafigyelni.Nem is annyira bonyolult,hogy ne lenne iható akár mindennap.

Tisztességes,őszinte.

Kell ennél több?

Továbbdobnám a labdát phzs-nak,és Börzsinek,ők vajon mik?

VKF XIV. Magyar ízek. Tejfölös karfiolleves

2008-04-06T12:20:00.001+02:00

Komoly,fontos feladatot adott Maci erre a fordulóra.A mostanában sokak által szidott,mások által dícsért magyaros ízeket szeretné itt látni.Jó kis képzavar...:)

Némi gondolkodás után egy levest választottam,mert hisz a magyar levesevő nép,meg disznóevő is persze,de leves nélkül tényleg nemigen képzelhető el komoly étkezés.

Mi is szeretjük,gyakran ,sőt majdnem mindig szerepel nálunk is valamilyen leves az étlapon.Gyakori a húsleves,mert azt mindenki szereti,említettem már egyszer,hogy gyermekeink szerint az a "rendes" leves.Igyekszünk mindig úgy készíteni,hogy levesalapnak mindig legyen legalább egy adag a mélyhűtőben. Mint most is,báőrmikor szükség lehet rá.

Szeretjük a gyors krémleveseket,de persze az összetett,gazdag leveseket is,legyen az gulyás,vagy palóc,vagy épp bableves.A mostani leves gyors,egyszerű,de elkészítése során legalább kettő ,a magyar konyhára általánosan jellemző eljárás is alkalmazásra kerül.

Nevezetesen a zsír/hagyma/pirospaprika szentháromság és a végén a bőséges tejfölözés.

Az alapanyag,a karfiol valószínűleg nem született,tősgyökeres szereplője a magyar konyhának.De az Ínyesmesternél már mindenképpen járatos,sőt kedvelt,mint itt olvasható:

Zöld levelek közt fehér rózsák ,a karfiol vagy kartifiol ,virágkel vagy kelvirág rózsái mosolyognak egy-egy sikerült őszi szezon napjain a vásárcsarnokban a nyílt piacokon, a csemegeüzletek kirakatában, a konyhában ,asszonyok szatyrában.

Csodálatos bőségét látjuk sokszor e kedves és élvezetes virágnak ,mert hisz virág ez ,sőt egész virágcsokor. A szigorú növénytan azt mondja, hogy elsatnyult ,eltorzult virágok csokra , ám ez elsatnyuláshoz , eltorzuláshoz velem együtt még sokan mások is szívesen hozzájárulnak ,midőn belőle szemnek és szájnak ily kedves ingere származik. Azt sem nagyon bánjuk, hogy a tudós botanikusok még tovább is mennek ridegségükben , és egyszerűen kijelentik , hogy a karfiol: korcs káposztafajta. Ha így van, hát erről a korcsról meg kell állapítani, hogy nem hoz szégyent tiszteletre méltó családjára.

A magam részéről nem is annyira korcsnak, mint inkább túlfinomodott, dekadens ivadéknak nevezném , a derék, de kissé rusztikus káposztával szemben, melynek ízei mintegy desztilláltan jelentkeznek benne.

Nagyra becsülöm és örömmel látom , amint a fazékban fő, a tűzálló edényben sül, tálon közeledik vagy a salátástálon díszeleg. Szeretem egyszerű és krémlevesnek , ajánlom a diétásoknak főzelék és püré formájában ,beérem egyszerűen vajjal leöntve, kedvelem „au gratin”(sonkával és tejföllel), pártolom „au Four” (tojással ,tejszínnel, parmezánnal, szerecsendióval, rákvajjal), javaslom töltve (vagdalt hússal, szalonnával ,gombával ,borssal),helyeslem a becsinált csirkében , üdvözlöm hollandi mártással , köszöntöm mint felfújtat és pudingot , s jeles ízeket találok benne: hidegen , tartárszósszal.

Nem érdekes ? A karfiolt szerette és kedvelte a klasszikus ókor , elfelejtette a durva középkor , új életre keltette a reneszánsz.

Magyar Elek:Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

A leves nagyon egyszerű,gyors,és mivel nem tartalmaz semmiféle sűrítőanyagot,könnyű is,nyugodtan beilleszthető egy sokfogásos menübe is.
És ha egy lépéssel tovább megyünk,vagyis még a botmixert is ráuszítjuk a levesre,remek jó krémlevest nyerhetünk,de így szerintem jobban is néz ki,meg finomabb is.

Amiből:
-1 kiseb karfiol (megtisztítva 600-700 gr)
-1 közepes fej hagyma
-2-3 ek semleges étolaj(napraforgó)
-húsleves a felöntéshez
-só,bors,köménymag
-1 pohár legalább 20%-os tejföl a savanykásabb fajtából(pl Bakony)

Ahogyan:

A karfiolt rózsákra szedem,ha szükséges a rózsákat felezem,negyedelem.Felhasználásig,vagy kb.1/2 órára erősen sós ,hideg vízbe rakom,hogy az esetleg benne rejtőzködő lakók eltávozzanak.
Addig megtisztítom és igen finomra vágom a hagymát,és az olajon megfuttatom.Beleszórok néhány szem köménymagot,mert szeretik egymást a karfiollal .Amint a hagyma sárgára pirult ,rászórom a pirospaprikát,átkeverem,hogy oldódjon kicsit a színe,és dobom is rá a karfiolt.Rövid ideig pirítom/párolom,vigyázva,hogy oda ne kapjon,és felöntöm a húslevessel.Vagy ha minden kötél szakad,vízzel.Forrástól számítva 6-8 perc alatt a karfiol majdnem teljesen puhára fő,nem is kell,hogy teljesen megpuhuljon,mert akkor már tálalásnál szétesik,és csúnya is,meg nem is jó.
Ha jónak gondolom,néhány ek. levessel elkeverem a tejfölt,beleöntöm,és mégegyszer felforralom. Tulajdonképpen kész is,nincs benne liszt,nem kell kiforralni újra.

Tulajdonképpen ennyi az egész.Levesbetét nem kell bele,díszíteni sem nagyon,tálalható is.Így:

Krumplipüré

2008-03-27T10:02:00.003+01:00

Tudom,nem egy kulináris csoda,minden rendes családban nem egyéb ez ujjgyakorlatnál.Ennek ellenére nálunk ez volt kb. a második alkalom,hogy nekiveselkedtem.Eddig nem mutatkozott tömeges igény de most a nagyfiam kifejezetten ezt kérte névnapi ebédként.

Krumplipürét és halrudacskát.

Halevésből nem lennénk világbajnokok,meg is lepődtem a választáson,gondolom a menzai élmények hatására történt:)

A krumplipürével kapcsolatban azt kellett látnom,hogy mint sok minden másnál,itt is két iskola van a krumplival kapcsolatban.Van a felkockázva sósvízben főzős,és a héjában főzős.Szerintem héjában főzni jobb,szárazabb lesz úgy.

És még van egy nagyon fontos dolog,a formázás.Aki szépen szeretné tálalni,vegyen egy habzsákot,mert ha készít egyet erős nylonzacskóból,meg csillagcsőből,az majdnem biztosan kihasad ,mint nekem.

Nincs is nagyobb élmény annál,mint mikor a hasadékon át mindent vastag sugárban terít be a forró massza...

Szerencsére nem az asztalnál,így csak a tálalót intéztem el:)

Maga a remek püré az alábbiak szerint készült:

Amiből:

~1 kg krumpli(sárgahúsú,sütnivalónak árult)

-100-120 gr vaj

~3 dl főzőtejszín

-só,bors

Ahogyan:

A krumplit héjában megfőzöm ,pár percig gőzében állni hagyom.Azonnal,forrón megpucolom,áttöröm krumplinyomón .Beledarabolom a vajat ,sózom,borsozom,és kézimixerrel alaposan átkeverem.Közben felforralom a tejszínt,és kicsinyesként,folyamatos keveréssel beledolgozom.Néhány percig habosítom,és ha nem sikerül azonnal tálalni,gőz fölött melegen tartom.

A tálaláshoz pedig legközelebbre beszerzek egy habzsákot...

Húsvéti galambok

2008-03-25T11:05:00.004+01:00

Vagy csirkék.Esetleg kotlósok.Bár ami azt illeti,miközben formáztam,nekem a keselyűfióka is megfordult a fejemben.De azért leginkább mégiscsak galambok...

Húsvét tiszteletére,a főtt házisonkához készültek reggelire az alábbi galambkalácsok.Nem tudom,van-e valami közük a galamboknak a Húsvéthoz,de először épp egy ilyen alkalomra készültek,úgyhogy szerintem van.

De lehet,hogy ez is csak egy újabb kísérlet volt arra,hogy a gyermekek egyenek egy kis kenyeret...

Egyébként nincs benne semmi különös,sima kalácstészta,csak a formázás más egy kicsit.Annyi eltérés volt mindösszesen,hogy a tej felesben víz volt,és a cukor helyett méz került bele.Mostanában egyre inkább hanyagoljuk az ipari cukor fogyasztását,ahol lehet,mézet használunk.

Nem azért,mintha elhinnénk a sok badarságot a "fehér méregről"( a belinkelt cikk csak egy véletlenszerűen kiválasztott példa),hanem mert a méz sokkal jobb ízű,és tartalmasbb mint a cukor.

A tészta ,ahogy a hivatkozott kalácsnál,a kenyérsütőben készül,csak nem hagyom teljesen megkelni,kb félóra pihentetés után kiszedem,nyolcfelé osztom,és a darbokból olyan hosszú kígyókat sodrok,amire lehet kötni egy csomót.Aztán az alsó végét ellapítom,két-három helyen bevágom,hogy legyen farka.A másik végéből lesz a feje.

Belecsípek ollóval három helyen,és egy-egy csöpp tojásfehérjével beleragasztom a szemeit,ami vagy pici,vagy félbevágott mazsola,meg a csőrét,amit itt éppen mandulából vágtam,de tökmag is jó.

Aztán hagyom megkelni jól,és előmelegített,begőzölt 170-180°C-os sütőben készre sütöm.(18-22 perc)

És így néz ki a fészekalja:

Ők négyen az állomány fele,a hivatkozott mennyiségű tésztából nyolc darab sikerült.

Créme caramel

2008-03-18T13:56:00.005+01:00

Egyszerű,könnyű desszert,elkészítésének nehézsége épphogy meghaladja a zsíros kenyérét.Bár az összekent edények száma rácáfol erre:)Meg egy kicsit balesetveszélyes,mert forró a karamell nagyon,meg amikor az ember a forró vízzel teli tepsit egyensúlyozza ki a sütőből,ott is érhetik meglepetések...

De azért szeretjük,mert jó.

Hosszabb értekezést a remek jó édességről C&V írt,olvasható itt.

Ehhez én már nem is nagyon tudok semmit hozzátenni,esetleg annyit,hogy ezesetben nem ragaszkodom a friss házi tojások alkalmazásához,mert akkor nagyon tojásízű lesz.Ehhez a desszerthez inkább valamely semleges ízű"gyári" tojást vásárolok,pl aranykoronásat.

Szóval:

Amiből:
-1 tojás
-3,4,5 tojássárgája mérettől függően
-1/2 rúd vanília
-10 csapott ek. cukor
-6 dl tej

Ahogyan:

Először elkészítem a karamellt 4 ek kristálycukorból.Víz nélkül,addig a pontig illetve színig melegítem,amíg szerintem még nem lesz keserű.Gyorsan beleöntögetem a kikészített formák aljába,és ez kész is.Ha eddig nem égettem össze a kezem,folytatom.

A tojást és a tojássárgájákat a maradék cukorral és a vanília kikapart magjaival felverem,és kicsinyesként hozzáadom a tejet.Addig keverem,amíg teljesen homogén nem lesz.

Elosztom a tálkákban,és tepsibe rakom,aztán a tepsit felöntöm annyi vízzel,hogy a folyadék szintjével azonos szinten legyen.180°C-os sütőbe teszem,és addig gőzölöm,amíg a teteje el nem kezd barnulni.Ez nagyjából 40-50 perc.

Kiszedem,lehűtöm,tányérra borítom vigyázva,hogy a karamelles lé el ne szökjön.

És már lehet is kanalazni.

Toszkán bab

2008-03-14T13:17:00.003+01:00

Vagy valami olyasmi.Esetleg toszkánai módra.Szóval ez az írás ihlette:) Bár,most hogy újraolvastam,köszönő viszonyban sincsenek egymással,és nálunk sokkal inkább főfogás lett,semmint saláta,vagy kísérő.A bab azért tarka,mert az volt épp otthon,nem is egy,hanem legalább háromféle,de lehet,hogy négy,mert az egyik adagnál kétségek merültek fel az egyneműséggel kapcsolatban.És én még meg is hagymáztam.

Jó lett,krémesen sűrű,innentől ez nálunk a babfőzelék.Mert azt szerettük ,de egy ideje ódzkodunk a rántástól,és nem találtuk az ellenszerét.De a bab így elkészítve remek alternatíva.

Kipróbálásra vár a módszer még füstölt hússal,és kicsit más fűszerezéssel,amelynek végeredménye szándékom szerint a tökéletes ,bakonyi,vagy mezőföldi,vagy ... babos egytál lesz:)

Egyetlen hátránya van az ételnek,hogy ez se hirtelen embereknek való,min. egy napot,de ha idősebb a bab,akár kettőt is kell áztatni.De aztán max. egy óra alatt megfő.

Szóval:

Amiből:

-0,5l (két nagy bögre) tetszőleges típusú bab,lehetőleg közel azonos szemnagyságú
-1 közepes fej hagyma
-3-4 gerezd fokhagyma
-zsálya,rozmaring,kakukkfű tetszés szerint,de nem túl sok
-só,frissen őrölt bors
-2-3 ek evoo

Ahogyan:

A babot megválogatom,megmosom,beáztatom.Aztán alszunk,dolgozni megyünk,esetleg megint este lesz és megint reggel,aztán délután már látjuk,hogy nem bír nagyobbra duzzadni.

Akkor leöntöm az áztatóvizet,lábasba teszem,közékeverem a finomra vádott hagymát,a zúzott fokhagymát,a fűszereket.Felöntöm annyi vízzel,hogy úgy félujjnyira ellepje,mert valamennyi úgyis elfő.

Sózom,bőven borsozom,és ráöntök 2-3 kanál olívaolajat.Felforralom,aztán lassú tűzön főzöm,amíg a babok meg nem puhulnak jól,de még nem kezdenek szétmenni.Ideális esetben addigra a hagyma és a fokhagyma teljesen szétfő.

Azonnal tálalható,meglocsolva még olívaolajjal,és nem árt neki frissen őrölt bors sem.

Sok-sok friss,ropogós kenyér kell hozzá,meg ha lehet,hideg sör.Vagy nagyföccs,könnyű fehérborból.

És ha marad egy kevés másnapra,felmelegítve talán még jobb.De nemigen marad...

Újhagymaleves

2008-03-07T13:11:00.003+01:00

Tavaszról beszélgettünk mostanában,és úgy vettem észre,rajtam kívül is van számos rajongója az újhagymának.Ez a leves azért is jó,mert télen bármikor elővarázsolható vele egy kicsi-kicsi tavasz.

Ráadásul nagyjából tizennyolc perc alatt elkészül,anyag és eszközigénye minimális,abszolút felhasználóbarát:)

Amiből:

-1-2 csokor(4-6 szál) újhagyma,mérettől függően
-3-4 tojásnyi krumpli
-30-40 gr vaj
-só,frissen őrölt bors
-húsleves a felöntéshez
-1 -1,5 dl tejszín

Ahogyan:

A vajon elkezdem párolni a kockára vágott krumplit,amíg ez tart,megtisztítom az újhagymát,a zöldjéből amennyit lehet ,megtartok.Nagyjából felaprítom,igazából közömbös,mekkorára,úgyis össze lesz turmixolva.Amikor a krumpli félig megpárolódott,rádobom a hagymát,annak nem kell több két-három percnél.Sózom,borsozom,nem túl erősen,nehogy elnyomja az újhagyma zsenge ízét.Ha már elég puha,felöntöm a húslevessel,és puhára főzöm pár perc alatt.

Jön a botmixer,esetleg még sózás/borsozás,tejszín, egy rövid forralás,és kész.

Levesbetét lehet akár kruton,de a legesjobb a vékonyra felszeletelt zöldje a hagymának.

Tavasz

2008-02-28T13:49:00.005+01:00

Horasztól kaptam a kérdést,miszerint mikor tavaszodik ki ?Márint gasztronómiai értelemben.

Csatlakoznom kell az előttem szólókhoz,retek,újhagyma:)

Szóval én is nagyon várom az első,nem felfújt piros,harsogóan ropogós retkeket,amik ha nem is szabadföldön,de nem messzi országban ,hidropónikus tenyészetben nevelkedtek.És az első,dughagymából kikelt finom,friss újhagymát.Nekem az újhagyma amúgy is a tavaszt pótolja télidőben,akár csak elrágva,akár mondjuk levesnek.

De amikor végre húsvét van,és az egészben főtt sonkából vágott szép szeletek mellé lehet harapni a friss zöldeket,az már visszavonhatatlanul tavasz:)

De méginkább az első cseresznye,ami jó esetben már májusban érik,és az első gyümölcs,legalábbis ezen a világtájon.Gyerekkoromban tudtunk egy helyet,ahol a kertben volt egy ilyen fa,és onnan gyakran szedtünk is.Csak mindig észrevették...:)

Aztán meg már nyár van,és van minden,a kertben is,a piacon is,és legfeljebb a dinnyét várja az ember,aztán az őszibarackot,és így tovább,talán a naspolyával bezárólag,mert aztán akkor már megint esik a hó,és várhatjuk az újhagymát:)

A kép nem saját,hirtelen ezt dobta ki a gugli,innen való,köszönöm!

Továbbadom gyorsan a kérdést Cserkének,Eszternek,és Börzsinek,náluk vajon hogy van ez?

VKF XIII. Krumpli

2008-02-22T13:40:00.013+01:00

Tudom,tudom,Fakanál határozottan és félre nem érthetően "különleges" köreteket szeretett volna itt látni,de szerintem meg a krumpli mint olyan ,egymagában olyan különleges,hogy nem is érdemes túlzottan feldíszíteni.És egyébként is,gyakran tapasztalható,hogy alegegyszerűbb dolgok a legjobbak:)

Meg különben is,mi a köret?

Szerintem a köret másodhegedűs,untermann.Nem várok tőle csillogást meg csodát.Kísérjen,játsszon alá a főételnek,ne keljen vele versenyre.Nem egyenrangú,de nélkülözhetetlen.

Szóval jó előre kimosakodtam az ötlettelenség vádja alól,és bele is fogok a krumpli dícséretébe:)

A legegyszerűbb,de a benne rejlő ízeket a leginkább megőrző kivitel a hajában főtt ,ami nagyon jó tud lenni szaftos/mártásos ételek mellé,legyen az chilis bab,vagy töltött paprika például.Csak arra kell figyelni,hogy gőzében álljon néhány percet,hogy ne legyen vizenyős,aztán azon forrón hámozni és tálalni is egyből.

Ennél egy árnyalatnyival már szofisztikáltabb változat,amikor a megfelelő célszerszám segítségével alakváltozásra kényszerítjük a gumókat.A krumplinyomóval kezelésbe vett hajában főttből lesz így "kukackrumpli"(copyright by gyermekeink).Ehhez még remek jó a lilakáposzta is párolva,na meg némi sült csirke például.

Ha krumpli,akkor a mindenkori kedvenc,a sima sült/hasábburgonya.Nem tudok még olyan jót,mint a McDonalds,ennek ellenére ha ilyen készül,ipari mennyiséggel kell számolni.Pedig csak négyen vagyunk:)

Ha krémesen omlós ,de nem püré alakú köretre vágyunk,előkerül a tejszínben főtt/sült,amikor is a vékonyra szelt nyers krumplit sóval borssal,vajjal rétegezve ,tejszínnel felöntve készítem el,és ha eltalálom a megfelelő sütési időt ,minden szelet tökéletesen puha,de különválasztható.

De olyan is van,hogy csak megpirítja az ember a feldarabolt krumplit tepsiben kicsit,vagy eleve tepsiben párolja/süti meg sütőpapír alatt,és vagy az elején,vagy a végén petrezselymet kever bele.

De ha grillez húsokat,és salátát is enne hozzá,akkor megfőzi,még melegen hagymával,kapribogyóval,sóval-borssal,citromlével ,sok olívaolajjal összeforgatja,és ha kihűlt,megeszi lelkesen.

Vagy ha bécsi szelet/rántotthús készítésére adja a fejét,mit is adhatna hozzá,mint borecetes/cukros lében marinált,lilahagymával kevert salátát.

Tavasszal,friss újkrumpliból meg zöldborsóból kevés tejszínnel,határozott borsozással kellemes akár magában,akár húsok mellé.

De lehet készíteni sok tejjel/tejszínnel,vajjal,esetleg csipet szerecsendióval pürét,és ha netán marad belőle,ebből kevés tojás meg liszt bedolgozásával remek jó krokettet.Ebből is ipari mennyiségre van szükség,azon kevés ételek egyike,amit a kislányunk fenntartások nélkül ,hidegen,melegen,desszert helyett és rágcsának megesz.

És akkor még szó sem esett a tepsiben vagy rácson héjában megsütve,vagy dödöllének elkészítve feladott krumpliról.Vagy a felénk gánica néven ismert ételről,ami nem is kimondottan köret,bár annak is ehető.Vagy a burgonyafánk,amivel én még nem próbálkoztam,de gyerekkoromban szerettem nagyon.És ki tudja hány,egy-két összetevős étel nem jutott még eszembe...

És írtam mindezt annak ellenére,hogy gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem a krumplit...

Almás cobbler

2008-02-22T09:33:00.004+01:00

Már megint egy újabb almás süti:)

Cserkénél láttam nemrég,és nagyon megtetszett.

Jól is jött,mert Tatin torta volt a kívánság,de az már úgyis volt mostanában sokszor.Persze a receptet nem nyomtattam ki,internet meg nincs a konyhában,ezért csak fejből dolgoztam.Ennek ellenére igen jól sikerült,szeretni fogjuk ezután is.

Amiből:

1,5 kg alma(vagy amekkora a sütőedény)
2 kisebb vagy 1 nagy narancs leve és lereszelt héja

100-150 gr cukor (alma típusától függően)

50-60 gr vaj

A tésztához:

200 gr finomliszt

fél sütőpor

100 gr vaj

2-3 ek kristálycukor

1 tojás

2 dl tej

Ahogyan:

Az almát megtisztítom,feldarabolom,nem túl apróra,nagyjából a gerezdeket még egyszer félbe.Egy alaposan kivajazott sütőtálba rakom,rászórom a cukrot,a narancs lereszelt héját,és az apróra darabolt vajat.Rálocsolom a narancs levét is ,és jól összekeverem.

A tál ilyenkor még teljesen tele,mit tele,púposan van almával,de nem baj,töredékére össze fog esni.

Hogy ez megtörténjen,bedugom a nem túl forró,160-170°C-os sütőbe,nagyjából egy órára.Néha ránézek,egyszer legalább átkeverem.

Közben összeállítom a tésztát.A lisztet a sütőporral és a cukorral összekeverem,és elmorzsolom a vajjal.Itt már sejtettem,hogy valami nem lesz jó,mert igen kevésnek tűnt az anyag a két deci tejhez,de beleborítottam hősiesen.Na innentől már csak kevergetni kellett a tésztát:)

Amikor az almát jónak gondolom,a tésztát/masszát ráöntöm,és még egy félórányit sütöm.Amíg szépen meg nem barnul a teteje.

Kicsit hűlni hagyom,langyosan kicsalogatom a tálból,és lágyra felvert tejszínhabbal tálalom.

Nagyon jó...

Fényeznek:)

2008-02-15T11:10:00.002+01:00

Kedves Mindenki!

Amikor Fűszeres Eszternél
megjelent ez a poszt ,éppen nem nagyon volt időm olvasni,így csak most figyeltem fel rá.

Meg vagyok dícsérve:)

Ezúton köszönöm az összes többi főző férfiember nevében is!

Csigasüti

2008-02-14T12:48:00.003+01:00

Iskolai farsangra készült rágcsának. A gyermekek szeretik,reméljük,nem csak a mieink:)

Amiből készül:
- 1/2 kg liszt
- 1 cs. sütőpor
- 20 dkg vaj
- 10-15 dkg porcukor
- 2 tojás
- vaníliás cukor
- 1 evőkanál kakaó

Ahogyan:

Ez egy omlóstészta, ezért hidegen kell összegyúrni.
Először a vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd a többi hozzávalót is beledolgozzuk-kivéve a kakaót- gyors mozdulatokkal, hogy a vaj fel ne olvadjon.
A gyúrt gombócot két részre osztjuk, és az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót.
A meglévő cipókat is elfelezzük. Így négy tésztát kapunk.
Körülbelül 3 mm vastagra nyújtjuk őket, majd egy fehéret és egy barnát egymásra fektetünk, és együtt feltekerjük. Az így kapott rudakat hűtőben kb. 2 órát pihentetjük.

½ cm-es szeletekre vágjuk, és kivajazott tepsibe rakjuk.

Mérsékelt tűzön sütjük a kis csigabigákat.

Amíg ilyen szépek nem lesznek:)

Hagymaleves

2008-02-08T13:56:00.000+01:00

Hagymaleves volt a tegnapi ebéd/vacsora,mert előkerült a Stahl féle Végre otthon,amiben benne van,meg olvastam a hatodik harrypottert is éppen,mert következik az utolsó,és abban is volt hagymaleves vacsorára.

Eddig nem készítettem még ilyet,mert Franciaországban igen jót ettem,és nem gondoltam,hogy sikerülne reprodukálni,de tegnap elszántam magam.

A címben direkt nem francia hagymalevest írtam,mert azért amit ott ettem,nem egészen ilyen volt,de majd gyakorolok:)

Mindenesetre nem rontottam el nagyon,mindenki kétszer kért(leszámítva persze a leányzót,ő inkább a felöntésre szánt húslevesből vacsorázott).

Hogy tartalmasabb legyen,külön készült hozzá sajtos pirítós,mert beáztatva nem szeretjük.

És talán most először megtörtént,hogy már annyira éhesek voltunk,hogy nem volt fotózás...

A képet itt találtam,köszönet érte.(A linket ajánlom mindenkinek,aki többet szeretne tudni a vöröshagymáról!)

A leves majdnem teljesen Stahl után készült,csak a brandyt/konyakot helyettesítettem fehéborral.Mert bár én nagyon szeretek enni,azért a jó brandyt nem locsolom a levesbe...

Tehát:

Amiből:

-6-7 fej vöröshagyma
-100 gr vaj
-0,5 dl evoo
-0,5 dl száraz,gyümölcsös fehérbor
-húsleves
-1 csapott ek liszt
-1 tk mustár
-só,bors,kakukkfű

Ahogyan:

A hagymákat négybe vágom,nem túl vékonyan felszeletelem.A vajat,olívaolajat összemelegítem,rádobom a hagymát.Enyhén sózom,borsot tekerek rá,és kis lángon,gyakori kevergetés mellett világosbarnára,és enyhén pépesre pirítom/párolom.Ez mintegy fél óra.

Ha jónak gondolom,rászórom a kakukkfüvet(frisset ha lehet,sajnos most csak szárított volt),és aláöntöm a bort.Nem sokat,kb. 0,5 dl-t.Ha elpárolgott,belenyomom a mustárt,és a lisztet.

Ezzel is kevergetem nagyjából 2 percig,hogy a mustár belesimuljon.Jó lett volna csípős dijoni,de éppen az sem volt otthon,maradt a Globus,ami sajnos sokkal savasabb.

És végül felöntöm a húslevessel,felforralom,és 15-20 percig lassú tűzön főzöm.

Ezalatt elkészítem a sajtos pirítóst,hogy legyen hozzá it harapni.

Vékony szelet kenyereket megvajazok,teszek rá valamilyen olvadós sajtot,és sütőben,magas fokozaton 5-6 perc alatt ropogósra pirítom.

Azon forrón tálalom is.

Valamilyen bor jó lett volna hozzá,de nem válogattunk,ahhoz is túl éhesek voltunk:)

Tarhonyás csirke

2008-02-04T13:47:00.000+01:00

A tarhonya becsületes magyar tésztás étel a javából. Dicséret illeti a derék szegedi menyecskéket és a többit is mind, kik azzal foglalatoskodtak, hogy jól meggyúrják kemény tésztáját, s akkurátusan gömbölyítsék át az apróbb és nagyobb szemecskéit az ezerlikú rostán. Akik nem sajnálják tőle kilónként a 3-4 friss tojást, hogy tápláló és ízes legyen, s színe pedig szép sárgás. Akik hófehér abroszon, napsugárban szárítják, aztán ritka szövésű fehér zacskóba öntve a kamrában felaggatják, hogy később is járhassa a levegő. Mert ilyen módon aztán ebben a tarhonyában benne van a magyar föld és nap ereje, s a magyar asszony munkakedve, tudása és szívessége.

Magyar Elek: Az Ínyesmester nagy szakácskönyve

Sőt! Vannak vélemények,amelyek szerint a tarhonya a legősibb,legrégebben készített tésztaféleség lenne ezen a világon.

Sok egyéb más mellett a tészta feltalálásának elsőségét is magunkénak szeretnénk tudni olyannyira,hogy állítólag már a kínaiak is a mi eleinktől tanulták volna el a tésztakészítés nemes művészetét.
Ahonnan aztán Marco Polo elvitte azt az olaszoknak.
Bár erről szerintem a kínaiaknak meg az olaszoknak is megvan a jól körülhatárolt véleménye:)Mindettől függetlenül jó dolog is a tarhonya,vagy ahogy a gyermekein régebben nevezték,a kisnokedli.Mégis elég ritkán fordul elő nálunk,pedig a tésztát úgy általában szeretjük.Ebben az egytál formájában pedig különösen jó.És viszonylag nehéz elrontani:)

Egyetlen hátránya,hogy meglehetősen sok időt tölt a sütőben,de addig lehet mást csinálni. Nem tudom,mennyiben hasonlít a közkézen/közszájon forgó tarhonyáshús verziókhoz,én minden előtanulmány nélkül készítettem először,azóta se néztem utána,hogy mennyire tradicionális :)

Amiből:

-1 csirke kb 1kg-os
-250 gr tarhonya(szigorúan kézi! pl. Soós)
-2-3 vékony szelet szalonna
-15-20 cm jófajta füstölt kolbász
-1 nagyobb sárgarépa
-1 nagyobb petrezselyem
-1 kisebb zeller
-2-3 fej hagyma
-1-2 paradicsom és paprika
-só,bors,pirospaprika

Így:
Ahogyan:
Mindenekelőtt a csirkével kell megbirkózni.Ehhez el kell mesélnem,hogy én nagyon sokáig nem ettem meg se a csirkepörkölte,se semmi hasonló jellegű ételt,mert nem szerettem a csontokat válogatni.Tudom hogy ez nem vall józan ítélőképességre,de ez van.

Most már inkább elébe megyek a dolognak:)

Tehát a csirke használhatónak ítélt darabjait leválasztom a nagy egészről.Ezek a combjai és a melle. Lebőrözöm,és kicsontozom.A darabokat pörkölthöz való darabokra aprítom.

A csirke komplett vázszerkezete,az aprólék,a csontok vagy párhuzamosan megfőződnek húslevesnek,vagy lefagyasztódnak,és ez később történik meg velük.A bőre meg megy a kukába.

Ha ez megvan,kevés ,gyufaszálnyi méretű szalonnával elindítok egy pörköltalapot.Pörc marad benne,csak jót tesz az ételnek.A hagymát megfuttatom rajta,bőven pirospaprikázom,és megy rá a hús.Pirítom,párolom,közben alaposan borsozom.

Ha már minden oldala a daraboknak kapott egy kis színt,közékeverem a felkockázott gyökérzöldséget is.Együtt is sütögetem kicsit,hogy kiadja az ízét.Végül a paradicsom és a felaprított zöldpaprika is belekerül.Na meg a felkarikázott kolbász.

Ilyentájt elkezdem egy másik edényben a tarhonyát is.Nagyon kevés olajon a tarhonyát megpirítom,de nem nagyon,éppen csak hogy kapjon egy kis színt.Ha már vannak közte barnás szemek,beleborítom a pörköltalapba.

Most jön a neheze:Meg kell saccolni,hogy mennyi az a víz,amit a már meglévő pörköltszafttal együtt pont annyi lesz,amit a tarhony a sülés közben jól felszív.

És nem is lesz száraz mint a fűrészpor,és nem is tocsog.

Ha mindez megvan,kilyukasztott fóliával lefedem,és meg a sütőbe 160-170°C-ra kb. 1,5-2 órára.Másfél óra után ránézek,esetleg átkeverem,és ha szükséges,meég egy kicsit sütögetem.

Ha kész,és eltaláltam a vízmennyiséget,így néz ki:

Savanyúsággal,hideg sörrel,vagy jól behűtött száraz fehérborral tálalom.

Szolgálati közlemény

2008-01-28T11:19:00.000+01:00

Kedves Mindenki!

Ahogy már régebben beszámoltam róla,egy buszunk részt vett a Budapest-Bamako Rallyn.Szombaton célba ért,összetettben a 19 helyet szerezte meg.

Bővebben itt.

Fotók az Indán.(Ez is onnan való,köszi!)
A gép remekül állta a sarat,vagyis inkább a homokot:).Még nem jön haza,megy tovább Dakarba,visszafelé a meghiúsult Dakar Rally útvonalán jön.

Zsömle töltve

2008-01-24T10:58:00.000+01:00

A zsömle annyira jól bevált,hogy azóta az a "mindennapi kenyerünk".Eleinte maximum a rászórt magokkal illetve azok elhagyásával variáltam,mert persze az én kislányom kizárólag a nemmákost (ezalatt minden mag értendő) volt hajlandó megenni.

De ez nem furcsa,mert mint már többször említettem,nem finnyás,csak igen kevés dolgot szeret:)

Ezért ő nem is igen eszik az alább látható töltött pékárukból.Pedig jók,és így egyszerűbb a reggeli kajapakolás is.

A belevalók a mindenkori igények függvényében a végtelenségig variálhatók,így készült már

párolt-pirított hagymás,

fetás-szárítottparadicsomos bazsalikommal,olívaolajjal,

meg párolt zöldséges

sonkás-krémsajtos

meg kolbászos is.

Meg persze olajbogyós,meg szalonnás,csak azoknak elkallódott a fotója.

Legnagyobb sikere ezidáig a sajtos-paradicsomosnak volt,legtöbbször azt kellett ismételni.

További töltelékek kipróbálása zajlik,az eredményekről majd beszámolok.

Rillette

2008-01-21T10:36:00.000+01:00

Mivel már régóta tiszes távolságot tartunk az ipari májkrémektől,kenőmájasoktól,és egyéb kenyérrevalóktól,valami pótlás,vagyis inkább más megoldás keresése folyamatban volt.

A felvágottkészítés nem tűnt kivitelezhetőnek otthoni körülmények között,ezért jött jól a nemrég olvasott rillette recept.

Azért is ragadott meg,mert bár ez egy ősi francia eljárás,kísértetiesen emlékeztet nagyanyáink zsírban lesütött húsaira.

Az Index egyik fórumán nagypapi51 foglalta össze röviden ,amit a rillettről tudni érdemes.

Sőt,maga az étel,ha nem is édestestvére ,de mindenképpen egyenesági rokona az általunk régóta,de mindig csak disznóvágáskor készített pecsenyének.Kis különbség van ugyan a fűszerezésben,és nem sül addig,hogy a hús atomjaira hulljon,de a többi stimmel.

És ha marad belőle,és kifagy,kenyérre kenve milyen jó! Mondjuk újhagymával,friss,puha kenyérrel...

Ebből gondoltam,hogy nem lehet olyan bonyolult elkészíteni,és lőn!

Többféle,kissé zsíros húsból,egyszerű fűszerezéssel,igen hosszú idő alatt készült el három kisebb,mintegy 40 dekás adag.

Az eredeti recept a Bűvös szakácson olvasható,abból indultam ki.

Amiből:

-kb 1,5 kg zsírosabb sertéshús(tarja és dagadó vegyesen)
-250 gr sertészsír
-2-3 gerezd fokhagyma
-1 kis ágacska rozmaring
-kakukkfű
-só,frissen őrölt bors

Ahogyan:

A húst feldarabolom,belepakolom egy lábosba,utánaküldöm a zsírt is.Rászórom az összes fűszert,a fokhagymát feldarabolva,a kakukkfüvet ,rozmaringot száráról lehúzva.

Aláöntök egy kis vizet,úgy másfél,két decit,és lassú tűzre teszem.Miután felforrt,lejjebb veszem a lángot,hogy éppen csak gyöngyözzön.Lefedve hagyom,néha átkeverem,nehogy lesüljön.

Tulajdonképpen ennyi az egész.Így hagyom 4,5-5 óra hosszat,néha ránézek.Ha kész,az időnkénti keveréstől szinte teljesen széthullik,csak egy kicsit le kell hűteni,és valamilyen formába gyömöszölni.

És legalább annyit várni,hogy kihűljön,de másnap az igazi!

Lilahagyma,retek,friss kenyér...

Kenyérfelfújt

2008-01-16T12:18:00.001+01:00

Gondolom nem állok egyedül a tegnapi/tegnapelőtti kenyér felhasználásának problémájával.

Megenni nem mindig van kedvünk,és bár tudjuk Fábrytól,hogy csak egyszer kell kidobni a tegnapi kenyeret,és onnantól mindig frisset lehet enni,azért marad még az egyébként kitűnő zsömléből is gyakran.

Mivel mindig mákos gubát se lehet enni,meg a világon el nem fogy ennyi zsemlemorzsa se,némi keresés után rábukkantam egy ehhez eléggé hasonló kenyérpudingra valahol.Persze elhagytam a receptet,így csak az emlékekből építkeztem,de azért jó lett.

Azóta már több helyen láttam,még Jamie Olivernél is,és úgy tűnik,nagyon nem fogtam mellé:)

Ez az alapkivitel turbózható gyümölccsel,mazsolával,esetleg mákkal is,de akkor szerintem igen csúnya lesz...

Mindegy,hamarosan meg fogom próbálni,már régen volt mákos kaja.

Amiből:

-annyi kenyér/zsömle/egyéb pékáruszelet,amivel a kívánt sütőedény szorosan telerakható
ez esetemben egy ~20x30 cm tál,4 db házi zsömle.
-150 gr vaj
-1 l tej
-1 nagy tojás
-5-6 db tojássárgája
-fél rúd vanília,vagy jófajta vaníliáscukor
-100-150 gr cukor vagy ugyanannyi méz
-1 jól megtermett citrom héja

Ahogyan:

A pékárut kb. egy centi vastagra felszeletelem.Ha odafigyelek,nem keverem össze a szeleteket,és rendben tudom majd belerakni a sütőedénybe,és akkor szép lesz,ha elkészül.

A szeleteket vajjal megkenem,és szorosan a tálba rakosgatom.Ha kész,egy nagy tálban a tojást,a tojássárgájákat,a vaníliás cukrot/kikapart vaníliát ,a cukrot vagy mézet habosra keverem.Lassanként hozzáöntöm a tejet is.

A kennyérre meregetem,lassan,hogy feligya.Kb felét félreteszem,és az összepacsált kenyereket hagyom pihenni,hogy legyen ideje felszívni a folyadékot.Ezt még kétszer megismétlem ,addig elfogy a tojásos tej,és cuppog az egész.

170-180°C-os sütőben kb. háromnegyed óra alatt(vagy amíg nagyon el nem kezd pirulni a teteje) fedetlenül készre sütöm.

Ha langyos ,tálalható,estleg porcukorral vagy további mézzel édesíthető.

Lencseleves

2008-01-15T13:14:00.000+01:00

Mi más is lehetne az ezévi első,mint az újévi lencseleves?

Nem csak azért,mert sokévi hiábavaló próbálkozás után még mindig bízunk benne,hogy meghozza a bőséget,hanem mert szeretjük is nagyon.

Sőt még a gyermekek is fenntartások nélkül.

Viszonylag gyakran készül épp ezért,kisebb nagyobb változtatással,bár ez leginkább abban merül ki,hogy van benne hús(ilyenkor szigorúan malac/disznó),vagy nincs .Kolbász,vagy egyéb füstölt húsféle mindig kerül bele.

Viszont rántás nem.

Szóval a lencseleves nálunk:(bő kétszer négyszemélyes adag)

Amiből:

~600 gr sovány sertéshús,comb vagy lapocka
-15-20 cm jóféle füstölt kolbász
-2 szál sárgarépa
-2 szál petrezselyem
-fél zeller
-1 nagy bögre lencse
-1 nagy vöröshagyma
-só,bors,törött bors,pirospaprika
-kevés olaj

Ahogyan:

A leves pörköltalappal indul,akár egy gulyás.Az olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,rászórom a pirospaprikát,elkeverem,és megy rá a felkockázott hús.

Pörkölöm,párolom saját levében,közben borsozom,és a babérlevelet is beledobom.Néhány perc múlva az addigra felkockázott/szeletelt zöldségek és a kolbász is belekerül.Felöntöm a kívánt mennyiségre,és főzöm,amíg nem következik a lencse.

Mivel a lencse ~15 perc alatt megfő,a hús és zöldség elkészülési idejéből ennyit vissza kell számolni,és a megfelelő pillanatban belezúdítani a levesbe a megmosott,de nem beáztatott lencsét.

Utánfűszerezem ha szükséges,és lassú tűzön készre főzöm.

Friss,puha ,ropogós kenyérrel nagyon jó tud lenni...

Nem vesztem el!:)

2008-01-14T12:47:00.001+01:00

Boldog Új Évet Mindenkinek !

Nem vesztem el,meg hébe-hóba főztem is az elmúlt hetekben,meg karácsony is volt nálunk is ,csak írni nem értem rá egyáltalán,mert inkább buszt építettünk.

Éjjel-nappal,szombat és vasárnap.Mindig és mindenhol:)

Bizonyára hallotatok róla,hogy idén kettő busz is indult a Budapest Bamako Rallyn.Ezek közül az egyiket,a BKV színekben domborító nagyszerű paripát mi építettük és készítettük fel az útra.

Az építésről,illetve az indulásról néhány fotó látható itt még itt is.

Szombaton elindultak,az utat itt és itt dokumentálják.Olvassátok!

A fotó a székesfehérvári állomáson készült.

Menza challange:(

2007-12-28T14:26:00.000+01:00

Kedves Mindenki!

Meglehetősen régen jelentkeztem,kicsit összecsaptak felettem a hullámok...

Sajnos-sajnos a menzajobbító kezdeményezés olyannyira visszhangtalan maradt,hogy még én magam sem készítettem semmilyen menüt...

Egyetlen menüsor érkezett,amelyet itt be is mutatok:

Dulmina írta meg,milyen ételek is lennének az ő képzeletbeli menzáján.

Ezúton köszönöm!

Talán majd egy másik alkalommal ...

De az is lehet,hogy már nem is lesz szükség a mi ötleteinkre,hiszen most már a kórházakban is kerül pénz a jobb ételre,márha a hírek igazak:)Most már hamarosan a menzák következnek,remélem...

Újságok

2007-11-23T14:23:00.000+01:00

Börzsitől kaptam a kérdést,miszerint:

1. Melyik a kedvenc gasztronómiai lapod?

2. Miért? Mi az ami fontos benne a jó recepteken kívül? Híres szakácsok receptjei? Sztárok főzési szokásai? Nyereményjátékok? Újdonságokat mutat a főzéssel kapcsolatban? stb.

3. És mi az amit hiányolsz belőle, vagy nem tetszik annyira?

4. Mindig megveszed vagy előfizetsz rá?

Sorrendben a válaszok:

1.Kifejezetten kedvenc a GUSTO.De ezenkívül több kevesebb rendszerességgel vásárolok,kapok más konyhás újságokat is.

Rendszeresen megveszem a TVPaprika Magazint is,anélkül hogy belenéznék előtte:)Időnként a Magyar konyhát,a Nők Lapja Konyháját is.A Príma Konyhába belenézek,de még talán egyet se vettem belőle.Egyszerűen nem tetszik.

Nem vásárolok olyan konyhamagazinokat sem,amiket valamely más újság,jellemzően női magazin neve fémjelez.

Nem vettem még soha Fakanalat sem,de Vidék Ízét már igen.Egyszer.Szerettem a Konyhaművészetet is,de az sajnos megszűnt.

Külföldi újságot nem veszek,mert annyira jól nem tudok egyetlen nyelven se,ami tetszik megtalálom az interneten is.

Talán nem hagytam ki senkit se:)

2.Nem elsősorban a receptek miatt vásárolom,illetve azok inkább csak ötletadók.Inkább a cikkek,gasztronómiatörténet,más népek gasztrokultúrája,és persze a sajátunk is!
Inkább érdekelnek a trendek,mint a konkrét ételleírások.A mai gasztronómia sztárjai pontosabban a csúcsgasztronómia művelői és az ő munkásságuk mindig megragad.

3.Amit igazán hiányolok,az a korszerű trendek átvitele a hétköznapokba,illetve a korszerű konyhatechnológia bemutatása.És persze a nagy klasszikusok,Escoffier,vagy akár Dobos C. József munkái.Azért tőlük is lehetne mit tanulni...

4.Egyre sem fizetek elő ,mindet alkalomszerűen vásárolom.

Hát,ennyi.

Továbbadom a kérdést phzs-nak,Fűszeres Eszternek,és Horasznak.

A kép innen való,köszi!

Közeledik!

2007-11-23T13:57:00.000+01:00

Kedves Mindenki!

Aki esetleg elfelejtette volna,november 30. -a a határideje a menzakajás vetélkedőnek!

Remélem hogy sok izgalmas pályamű érkezik,és látható lesz,hogy igenis lehet 1360 HUF ból akár még jót is főzni!:)

Jó munkát!

Szolgálati közlemény

2007-11-15T11:46:00.000+01:00

Kedves Mindenki!

Újabb forduló ért véget az Estiskola konyhájában.

Az októberi fordulóban Maci vitte el a fődíjat,gratulálok neki!És persze mindenkinek,aki részt vett.

Bede szaktárs értékelése a pályamunkákról itt látható-hallható,a kijevi pulyka egy önálló filmet kapott:)

A verseny folytatódik,a feltételek változatlanok.

És itt ragadnám meg az alkalmat,hogy mindenkinek megköszönjem a rám adott szavazatok!

Meg is teszem:Köszi!
A kép innen származik,köszönöm!

Miért is...? VKF X.

2007-11-09T12:24:00.000+01:00

Nehéz feladatot adott Lila Füge...

Ennyi év távlatából elmesélni,honnan,kitől-kiktől kaptunk indíttatás ,ihletet a főzéshez?

Pláne,hogy azóta is folyamatosan,nap nap után érik az embert mindenféle hatások,amik befolyásolják az ízlésünket,a főzési stílusunkat.

Szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból,hogy nem nagyon kell választanom,mert amíg vissza tudok emlékezni,a családban valamilyen szinten mindenki főzött.

Ráadásul meglehetősen egyéni stílusban.

Ha kronologikus sorrendben kell haladni,első anyai dédmamám.Ő a mesék szerint rendszeresen vigyázta és etette a szűkebb és tágabb család jelentős számú gyermekét,a hozzá ebédelni járó dolgozó családtagokat,valamint azok barátait és üzletfeleit:)

Olyannyira,hogy a családban a Főzőmama megszólítást nyerte el.Onnan,Vas megyéből hozta magával édesanyám az ottani ízeket,és számos remek ételt,amik azóta is stabil alapjai a családi konyhának.

Apai ágon nagymama ,aki eredendően sváb asszony volt,napi rendszerességgel főzött,a háztartást édesanyámmal közösen illetve felváltva vezették.

Ebből egy sajátos "fúziós" konyha alakult ki,amely támaszkodott egyrészt a Fejér megyei népi hagyományokra,a sváb ízekre,a Vas megyei fogásokra és készítési módokra,valamint a 30-as,40-es évek nagypolgári konyhájára,mert a nagymama ifjú korában jó néhány évig úri házaknál szolgált Székesfehérváron.Innen főleg a sütemények jöttek.

A férfiak is főztek ,nagyapám inkább csak afféle reggeli legényételeket,lecsókat,illetve ennek a mindenkori lehetőségekhez igazított mutációit.A serpenyőben ,zsírban sült hagymás zöldpaprika íze azóta is kutatás tárgya...

Számtalanszor nekifutottam,de sose lett olyan...

Másik nagyapám akkor kezdett rendszeresen főzni,amikor a nagymama megbetegedett,és rá hárult a feladat.

Ő a praktikumot mindenek elé helyezte,ezért gyakoriak voltak a több napig ehető ételek,illetve a kevés munkával elkészíthető fogások.Mint például az általa "savanyúfejeskáposzta" néven tisztelt székelygulyásszerű étel,amit ő következetesen egy fél disznófej felhasználásával követett el.

A rántotthúst tepsiben szokta sütni,és azt nagyon szerettük...

Édesapám inkább kuktáskodott gyakran ,ha együtt főztek édesanyámmal ,de voltak dolgok,ami csak az övé volt.Meséltem már egyszer a majonézről,amit mindig ő csinált,és nyugodtan mondhatom,a franciasalátája is bekerült a családi legendáriumba.

Ami még kötődik apámhoz,és igazán meghatározó egy férfiember életében és főzési stílusában,a munkahelyi főzés.

Ma már elképzelhetetlen persze,hogy valaki a cégnél ebédidőben összerántson valamit,de akkor ez még jó néhány munkahelyen belefért.

Édesapám bányában dolgozott,általában a föld alatt.Persze ,ez most hülyén hangzik,mert egy bányában ugyan hol is dolgozhatna,de azért ott is vannak külszíni munkahelyek:)

Mivel ő villanyszerelő volt,nem volt állandó munkahelyük,mert vagy építettek,hogy a többiek tudjanak dolgozni,vagy raboltak a felhagyott vágatokból,vagy javítottak valahol.Volt viszont a külszínen egy villamos műhelyük,ahol kis találékonysággal összeütöttek egy rezsószerű főzőalkalmatosságot,amin el tudott készülni a közös forrásokból építkező "bitói fatányéros".(Bitó a kincsesbányai bányaüzem egy részlege volt,ami a régebben ott lévő szőlőhegyről kapta a nevét.)

Ez a fajta étel a lehetőségek függvényében bármilyen ehető dolgot tartalmazhatott,amit a közösbe beleadtak.

Ilyen helyen alapvetés,hogy sonkát,szalonnát,kolbászt valaki mindig visz.Hagyma,zöldparika is kerül.Ha tudták,hogy ott fognak dolgozni,eleve készültek alapanyaggal,vittek zsírt,tojást,ilyesmit is. De ha nem,az alapot fel lehetett dúsítani a felcsíkozott felvágottól kezdve a babfőzelékkonzervig bármivel.

A tökéletes gyorskaja! Fűszerezve a tiltott dolog művelésének izgalmával és a közös főzés feelingjével...

Hozzá majdnem mindig félliteres zacsis kakaó...

Azt szerintem mindenki szerette:)

Amikor ezekről a főzésekről mesélt ő,mindig nagyon irigyeltem...

Így viszonylag hamar kialakult bennünk,hogy a konyhától nem kell félni,sőt az jó.Én is,és a húgom is eléggé kis korunkban be lettünk vonva a konyházásba,vagy csak úgy ,hogy ott voltunk,vagy segítettünk is.Az összes alapvető ismeretet így ,szinte észrevétlenül tanultam/tanultuk meg.

Aztán,kamaszként volt egy olyan időszak,hogy mindenki dolgozott,nagymama már nem főzött,át kellet szervezni az életünket az "este főzünk másnapra" jegyében,akkortájt kezdtem sűrűbben főzni.Élveztem is a dolgot,és segítettem is vele.

Már ennyiből is látszik talán,hogy szinte genetikusan kódolt az evés és a főzés iránti vonzódás:)

A másik dolog,amiről feltétlen szót kell ejteni,a mit ettünk kérdéskör.

Falun laktunk,egy Székesfehérvár környéki kis faluban,aholis családi méretekben gazdálkodás is folyt.Természetes volt így a jóminőségű,saját termésű élelmiszerek fogyasztása.

Ebbe beletartozik a baromfi,ami mindig volt temérdek,tyúk,meg csirke,vén kakas,amiből a legjobb a húsleves,,kacsa és liba,amiket a nagymama tömött,hogy szép legyen a májuk,és legyen sok ikrás zsírjuk,néha pulyka,meg a disznó,amiből többet is vágtunk évente.

Így persze az ipari sonka,szalonna,kolbász számunkra teljesen ismeretlen volt.

Volt befőzés,lekvár,meg befőttek,savanyúságok az uborkától a káposztás paprikán át a zöldparadicsomig(azt nem szerettem).

Meg szörpök málnából,ribizliből,vagy eperből,de a legjobb volt a rumosmeggy.

Készült télen hordóskáposzta,ami ugyan büdös,de kis tökmagolajjal igen jó!

A férfias mulatság ,mint a pálinkafőzés,egy külön mesét érdemel,már készülök is rá!

A kronologikus sorrendet lezárva,utolsóként de természetesen nem utolsósorban a Párom. Amikor kialakítottuk a saját háztartásunkat ,többnyire ő főzött.Én általában hétvégén bitoroltam a konyhát,hogy segítsek neki.Az elmúlt sok év alatt sokat tanultunk egymástól,ami látszik a főzési stílusomon is.

Csoda-e,hogy ezek után szeretek főzni?

Ratatouille sokadszor

2007-11-07T14:27:00.001+01:00

Régóta kedvenc,majdnem mindenki szereti ,még a leányzót kellene valahogy rávenni,hogy egye meg:)Már addig eljutottunk,hogy a szaftját szereti,és kenyérrel mártogatja is.

Az ismételt megjelenéshez az adta az apropót,hogy megint máshogy próbálkoztam.

Először mindent sütögettem külön. Aztán mindent együtt,mint a filmben.

De nemrég olvastam egy cikket,szerintem mbtbd voltak a szerzők,de nem találtam a neten seholse,és ott megint máshogy volt.

Így is megpróbáltam,így is nagyon jó lett.Rendkívül megbocsátó kaja,el se lehet rontani:)

Ugyanabból készült,mint eddig bármikor,csak az eljárás volt kicsit más.

Ahogy a képen is látszik,
Amiből:
-1 kis padlizsán
-1 kis cukkini
-3-4 szem nagy,kemény paradicsom
-2-3 fej hagyma
-1 piroshúsú paprika
-4-5 ek evoo
-2-3 gerezd fokhagyma
-só,bors
-bazsalikom

Ahogyan:

A változás csupán a paradicsom és a hagyma elkészítésében nyilvánul meg.
A padlizsánt,a cukkinit és a paprikát felcsíkozom,darabolom,és a mennyiségtől függően együtt,vagy külön-külön rázogatva,dobálva megsütöm kevés olívaolajon,közben sózom,borsozom.

Félreteszem,és kevés olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát.Ha már üveges,beleszórom a felszeletelt fokhagymát,és a feldarabolt paradicsomot.Lassú tűzön párolom,főzöm,amíg a paradicsomból majdnem szósz lesz.Ez húsz-huszonöt perc.

Ekkor teszem bele vissza a már megsütött hozzávalókat,és együtt fő még 5-6 percet.

És kész.Friss kenyér,száraz fehérbor,és tökéletes:)

Zsömle projekt

2007-11-05T13:52:00.000+01:00

Mint már talán említettem,zsömlét formázni nem tudok.Ezért nem is szoktam készíteni,mert mindig elkeserít,hogy néznek ki:)Pedig a Szakácsok könyvéből az idevonatkozó részt már annyiszor elolvastam,hogy fejből tudnám idézni,és mégse...

De most,hogy sikerült a bageleket szépre megformázni,kigondoltam,hogy bizonyára más tésztából is lehet ilyet csinálni.Mivel a környékünkön kapható zsömlékkel messzemenően nem vagyunk elégedettek,ezért megoldást kellett találni.
A téma másnak sem közömbös,íme egy rövid válogatás:

-Dolce Vita ciabattája
-Mirelle hamburger illetve rozmaringos zsemléje
-Dibbuk túrós zsömléje
-Eszter kukoricás bucija

És biztos van akit nem vettem észre.

Hetekkel ezelőtt szisztematikus kísérletezésbe fogtam az optimális zsömle előállítása érdekében.A kísérletsorozat kiterjedt a lisztfajtákra,a hozzáadott zsiradék mennyiségének változtatására,a kelesztési és sütési időkre,úgyhogy bele is zavarodtam hamar:)

De jelentem,megszületetett,és immár minden este újra és újra megszületik a másnapi adag,az alábbiak szerint:

Amiből:
-4 mp(mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1,5 mp víz
-1 ek méz
-2 tk só
-15-20 gr élesztő(egy kocka harmada)
-35-40 gr vaj (egy kocka harmada/negyede/nyolcada)
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez
-mag a szóráshoz

Ahogyan:

A hozzávalókat kenyérsütőbe szórom,ráküldöm a dagasztóprogramot.Ha a tészta megkelt,kiborítom,alaposan átgyúrom,dagasztom .

Nyolc vagy kilencfelé osztom,ha sikerül,egyforma részekre.Kilencnél nem többre,mert nem fér el a tepsiben...

A darabokat mégegyszer átgyúrom,gombócot csinálok belőle,aztán veszem a sodrófát,és a bagelhez teljesen hasonló módon megformázom.Nyújt,téglalap,felteker,végeit összecsíp.

Persze itt elmarad a vízfürdő!

Kiolajozott tepsire rakom,legalább egy órát kelesztem,de ha igényli a tészta ,akár másfelet is.A végén megkenem a kalácsfénnyel,szórok rá szezámmagot vagy mákot,és 220°C ra melegített ,begőzölt sütőbe rakom.A hőfokot azonnal visszaveszem ~190°C-ra,és kb húsz perc alatt készre sütöm a bagel/buci/zsömléket.Rácsra teszem,és amint langyosra hűlt ,már esszük is:)

Ha este készül,másnap még remek,de egy egész napot nem célszerű tartogatni.Mondjuk el is fogy mindig hamar:)

Szolgálati közlemény

2007-11-05T12:50:00.000+01:00

Kedves Mindenki!

Az Estiskolán a baromfifőzővetélkedő októberi fordulója lezárult.

Mint itt látható is.

E héten a közönségszavazatokat várják,mint mi is,akik ott megjelentünk:)

Nézzétek,olvassátok,szavazzatok!

Mondjuk a kijevi pulykára!:)

A kép Kijevben készült,innen nyúltam.Köszönet érte!

Bagel

2007-10-29T13:57:00.000+01:00

Általában majdnem minden fajta péksütemény iránt őszinte vonzalmat érzek,ezért is öröm,amikor találkozom valami ismeretlennel.Nekem például a bagel is az volt,amiről először Eszter reggelizős postjában olvastam először.

Aztán mégegyszer is írt róla,és akkor már nagyon szerettem volna sütni olyat.A második írásban el is mesélte a tészta történetét,ahhoz én már nem tudnék újabbat hozzátenni:)

Aztán egy ráérős,hétvégi reggeli alkalmából neki is láttam.Hűen követtem a leírást,csupán annyi eltéréssel,hogy tejpor helyett sovány tejszínt (10%-os zsírtartalom) használtam,mert nem sikerült vásárolni.És az élesztő,mert nálunk nem szokott otthon lenni szárított.

Tehát a karikasüti :

Amiből:
-4 mérőpohár (mp) finomliszt
-0,5 dl tejszín
-25-30 gr élesztő
-2 ek. kristálycukor
-2 kk só
-1,5 mp víz
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez

Ahogyan:
A hozzávalókat a kenyérsütőgép összedagasztja jól,addigra fölébredek,és elkezdem megformázni.Vagyis alaposan átgyúrom,nyolcfelé osztom.A gombócokat mégegyszer átgyúrom,és lisztezett deszkán nagyjából 1-3 ;1-3,5 oldalarányú téglalapokká nyújtom.Hoszabbik oldala mentén feltekerem,végeit összenyomom.Kicsit nyújtogatom,hogy egyenletes vastagságú legyen.Ha mind kész,sok,jól megcukrozott,lobogva forró vízbe dobom őket egyesével,és 20-30 másodpercig hagyom fürdőzni.Kiolajozott tepsibe sorolnak,és meleg,huzatmentes helyen kelnek kb. egy órát.

Kalácsfénnyel történő kezelés után forró (180-190°C) sütőben készre sütöm őket.

Amit langyosra hűlt,ehető.

El kell mondanom,hogy valószínűleg nem hagytam elég ideig kelni,vagy több időt töltött a forró vízben,mint kellett volna,mert egy kissé tömörnek éreztem .Persze lehet,hogy valójában ennek ilyennek kell lennie,csak én foszlós,kalácsszerű állagra számítottam.

Jó volt azért, de még gyakorolok:)

Csokis muffin

2007-10-26T21:04:00.000+02:00

Első bejegyzésem!:)

Mármint Sutyinak.Mert a fényképezésen kívül is előfordulok a konyhában:)

Ez a szép új-keletű elnevezés valójában nagymamám bögretésztájához hasonlító kevert tésztát takar. Amiből készül:
1. - 2-2 és fél bögre liszt (kb.40-50 dkg)
-1 teáskanál sütőpor
-1/2 teáskanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
2. - 10 dkg vaj (1/2 bögre olaj)
- ¾ csésze cukor (kb. 15-18 dkg)
- 2 tojás
- 1 csomag vaníliás cukor

Ahogyan: A sütőt előmelegítjük kb.175-180 ˚C-ra. A muffinforma mélyedéseit kivajazzuk, vagy sütőpapírral kibéleljük. Egy tálban összekeverjük a száraz anyagokat. Ide tesszük bele a fűszereket, aszalt gyümölcsöket, mogyorót, diót, csoki darabokat… Egy másik tálban elkeverjük a tojást, cukrot, zsiradékot, tejterméket. A két tál tartalmát egymásba vegyítjük. Hozzátenni 2 dl natúr joghurtot, vagy tejfölt, esetleg tejet (eredetileg: írót). Nokedli-tésztánál kicsit lágyabb, nyúlós tésztát kapunk. Fontos a szárazanyag és nedves anyag aránya. Ha gyümölcsökkel ízesítjük, több lisztet tehetünk Kb. 15-20 percig sütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, hogy ki tudjuk venni a formából. Muffinpapírral együtt ki szoktam venni, majd kb. fél-egy perc múlva simán le lehet húzni róluk a papírt. Porcukrozzuk, díszítjük Attól oly remek, hogy egyszerű, hamar kész; és csak a fantáziánk szab határt, milyen ízűre és milyen díszítéssel készítjük eme kis torta remekeket.

Krémleves krumpliból

2007-10-24T13:34:00.000+02:00

Nem a klasszikusnak számító vichysoisse,annak egy "magyaros" változata.Vagy inkább magyarosch?Mindenesetre paprikás-tejfölös,de mindenféle sűrítőanyag nélkül készült.

A már egyszer említett tejfölös krumplilevest gondoltam át illetve tovább,mert a fiunk beteg volt,és nyafogott ,hogy ő aztán nem tud nyelni sem.Ezért indultam erre,mert a krémleveseket általában szereti,és bíztam benne,hogy ezzel nem fogja összekarcolni a gyönge torkát:)

A levesbetétnél megint csak elakadtam,mert amiket szeretünk(kruton,levesgyöngy)azok ugyancsak karcosak.De olyan beteg gyerek meg nincs ezen a világon,aki a sültkrumplit meg ne tudná enni!

Tehát gyógylevesnek készült,és igen jól sikerült,nem győzött repetázni a fiatalúr!:)

Ráadásul egyszerű mint az ék,szeretni fogjuk ezután is!

Amiből:

-500 gr krumpli+1 jó nagy levesbetétnek
-2 kis fej vöröshagyma
-50 gr vaj
-só,bors,pirospaprika
-1 pohár tejföl

Ahogyan:

A vajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,sózom.Ha már üveges,rászórom a finomra őrölt (házi) pirospaprikát,néhány másodpercig hagyom pirulni,és már megy is rá a felkockázott krumpli.Kevés borsot is kap,és pár percig párolom.

Felöntöm vízzel (ebbe szerintem kár a húsleves,nem lesz tőle gazdagabb az íze,itt a pirított hagyma és a tejföl dominál),és addig főzöm,amíg a krumpli meg nem puhul.Közben a félretett nagy krumplit igen kis ,kb. 6-8 mm-es kockákra vágom,és bő, forró olajban kisütöm.

Ha a levesben megpuhult a krumpli,botmixerrel pürésítem,beleborítom a tejfölt,azzal is turmixolom rövid ideig.Szükség szerint sózom,és ha újra felforrt,tulajdonképpen kész is.

Tálaláskor beleszórom a sültkrumplikockákat,és valamilyen zöldfűszerrel( itt most snidling volt) díszítem.Mindez krumplipucolással együtt megvan húsz perc alatt.És jó!:)

Kijevi pulyka

2007-10-19T13:55:00.000+02:00

Kedves Borzse!Ahogy ígértem!:)

Elnézést,Borzsi!Csak most vettem eszre:)

Már régóta izgatott a fentnevezett,főleg mert elég sok és eléggé vegyes minőségű változatához volt "szerencsém" ezidáig.

Legutóbb például valamivel,talán liszttel összegyúrt reszelt sajttal volt töltve,amit ráadásul meg is paprikáztak.Hááát...

Megpróbáltam a tradicionális változatot elkészíteni,annyi különbséggel,hogy pulykamellből készült(eredetileg csirke,illetve jércemell kellene),de nem bíztam benne,hogy sikerül elég nagy szeletet vágni.Pulykából ez nem volt gond:)

Helyesebb is ,ha nem kijevi pulyka,csak csupán pulykamell fűszervajjal,kijevi módra az elnevezés.

Hogy mennyire tradicionálisan ukrán/orosz/kijevi ez az étel,megoszlanak a vélemények.Minden bizonnyal inkább francia az eredet,bár európaszerte kelet felől terjedt el,Nagy Katalin cárnő udvarából.

Oda viszont az általa vendégként illetve oktatóként meghívott francia séfek vitték.

Annyit mindenképpen az oroszok tettek hozzá (ez is egy álláspont,én el tudom hinni) hogy a fűszervajba az eredetileg alkalmazott petrezselyem helyett tárkony került,aminek őshazája Szibéria.Bár addigra már ismerték a franciák is,de akár történhetett így is.

Én is tárkonnyal próbálkoztam tehát.

Amiből:

-4 nagy(férfitenyérnyi)szelet pulykamell,kb. 5-6 mm vastag
-100 gr vaj
-citrom lereszelt héja
-kb. 1/2 citrom leve
-1 ek friss,összevágott tárkonylevél,vagy egy tk száraz
-só,bors
-zsemlemorzs,tojás,liszt

Ahogyan:

A fűszervajat jó előre,praktikusan előző nap elkészítem.Ehhez a lágy vajat a fűszerekkel,a citromhéjjal összekeverem,és beledolgozom a citrom levét is.Homogén masszának kell lennie,mert fagyáskor nem marad benne a lé.

Téglalappá formálom(kifóliázott dobozka),és mélyhűtőben kopogósra fagyasztom.

A hússzeleteket fólia között kicsit kiveregetem valami tompa, nehéz dologgal,például ököllel.Enyhén besózom.A vajat négyfelé vágom,és egy-egy hússzeletbe hézagmentesen begöngyölöm.

Ha szükséges(persze hogy szükséges)fogvájóval,hústűvel összetűzöm.

Panírozom a szokványos módon,és visszateszem a hűtőbe legalább fél órára,hogy "húzzon" a tojás.Aztán újra panírozom,hogy elég vastag legyen a panír ,és ne szökjön meg sütés közben a vaj.

Sütéshez annyi olajat forrósítok,hogy a hengereket teljesen ellepje.Muszáj hogy teljes felületen egyszerre süljön,mert ugye a vaj!

Nem túl magas hőfokon sütöm 6-8 percig,amíg jónak nem gondolom.Sajnos ellenőrizni csak szemrevételezéssel lehet,böködni nem tanácsos:)

Azonnal,forrón tálalom,semleges rizskörettel.

És a tányéron kell felvágni,mert én először vágódeszkán estem neki,ki is folyt a vaj az asztalra mind...

Azért egy kicsi maradt a fotóhoz...

A fenti írást küldtem az Estiskola receptvetélkedőjére is.

Rántott karfiol

2007-10-17T14:37:00.000+02:00

Talán már említettem,hogy mivel mindketten,vagyis a párom és én is a társadalom hasznos tagjaiként nyolctólnégyigdolgozunk, hétközben vagy nagyon gyors ebédeket eszünk(max 35-40 perc elkészítési idő) vagy olyat,ami kibírja a hűtést-melegítést,és így előre megfőzhető,vagy legalábbis előkészíthető.

Az egyik ilyen,ami ugyan a gyermekek körében nem mindig arat sikert,a rántott karfiol.Bár most utoljára megették...

Igaz ,ők kaptak néhány szűzérmét is,mert találtam a mélyhűtőben egy felet:)

Tudom,tudom,nem normális aki a szűzpecsenyét rántott húsnak elpazarolja,de bármi másnak kevés lett volna...

A krumpli most kivételesen nem vajban párolódott,mert az is inkább a hűtőből ment sülni,és mivel a krumplit hámozva tárolni ugye nem lehet,jól összeolajoztam,hogy ne érhesse a felületét levegő,de így már pazarlás lett volna vajban párolni.

De így legalább megalkottam a petrezselymes sült krumplit,ami viszont osztatlan sikert aratott!:)

Tehát:

Amiből:

-1 közepes karfiol

-1 tk köménymag(blansírozáshoz)

-zsemlemorzsa fehér kenyérből

-tojás

-liszt

-só,cukor

-fél citrom leve

Krumplihoz:

-1,5 kg krumpli

-1 csokor petrezselyem

-só,bors

-evoo

Ahogyan:

A karfiolt előkészítem a dubarrynál már leírt módon.Ha kihűlt,a szokványos módon panírozom.Morzsát magam készítem,mert a bolti nem annyira jó.

A panírozás előtt viszont nem sózom ,nehogy kiszáradjon.Ha kisült,azon forrón tálaláskor pótolom ezt a műveletet.

Nem sóztam meg a szűzérmékből vágott szeleteket sem,mert azt tényleg megette volna a só egy éjszaka alatt...

A krumplikat hasábra darabolom,és egy nagy tálban sózom,borsozom,és bőségesen meglocsolom olívaolajjal.A perezselymet csak a sütés előtt keverem bele,mert az olaj nagyon megtörné.

Alaposan összeforgatom,szorosan lefóliázom,hogy minél kevesebb levegő érje.

Másnap kb annyi idő alatt,amíg a krumpli megsül,(kb 40-45 perc)ki lehet sütni bő forró olajban amit ki kell,és máris friss,forró ebédünk van.

Menza

2007-10-11T12:11:00.000+02:00

Kedves Mindenki!

Fűszeres Eszter közétkeztetéssel kapcsolatos bejegyzése meglehetősen nagy vitát kavart:)A téma régóta az utcán hever,mi is naponta szembesülünk az ebből eredő élményekkel.
Gyermekeink meglehetősen tájékozottak az ételeket illetően,de háromból legalább egyszer gondot okoz az ételek utólagos beazonosítása.Nem név szerint,mert természetesen nem várható el egy hétévestől,hogy rájöjjön,hogy ő éppen Budapest módra készített valamit evett,de ha mondjuk a piros levesről,amiben "voltak olyan kis gombócok vagy nokedlik meg sárgarépa",a menülistáról derül ki,hogy borsóleves,az gáz.

Az aranygaluska vaníliasodóval egy rémálom,utána két nap hasmenés garantált.Nem ételmérgezés,szó se róla,csak nem bírja a gyermek gyomra.

Az érdekes összeállítások inkább csak nevetségesek,mint az ebédre adott tejberizs után a Túró Rudi uzsonnára...
A már említett vita során megtudhattunk egy nagyon fontos adatot,nevezetesen az alapanyagvásárlásra fordítható összeget.
Őszintén szólva engem mellbevágott az összeg:400 ,nem tévedés,négyszáz HUF áll rendelkezésre egy gyermek egynapi kosztjának alapanyagára.Tízórai,ebéd,uzsonna.

Ezúton szeretnék meghirdetni egy vetélkedőt,vagyis inkább egy kísérletsorozatot,nem konkurrenciát állítva természetesen a méltán népszerű VKF!-nek.

A téma a fentiek alapján mi is lehetne más,mint a menza!

Mindannyiunknak vannak emlékei ,tapasztalatai különféle menzákkal kapcsolatban,legyen szó óvodai ,iskolai vagy hadseregbeli vagy munkahelyi kajáldákról.

Bizonyára sok embernek volt/van lehetősége összehasonlítani különféle szolgáltatókat,esetleg más országokban tapasztaltakat.
Akinek van kedve,próbáljon meg négy főre ezerhatszáz forintból kétfogásos ebédet/ebédeket készíteni!
Pontosítok:a tízórai és az uzsonna becsült anyagárát ,ami tapasztalataim szerint nem haladhatja meg a hatvan forintot,vonjuk le.
A menu így négy főre 1360 HUF.

Legyen két fogás,de nem kötelező a leves-főétel,ennyire nem vagyok szigorú:)

Az előétel-főétel,egytálétel-desszert,leves-tészta páros is mehet természetesen.Ennyi pénzből -gondolom-az egyszerűbb speciális menük is kihozhatók.
Gondolok itt vallási,vegetariánus/vegán ételsorokra,illetve különféle élelmiszerintoleranciákra,tej vagy gluténérzékenységre,vagy bármi egyébre.

Sőt,a speciális menükért kifejezetten hálás lennék,mert a tárgykörben nagyon nem vagyok járatos.

Lehetnek napi vagy heti menük,ha úgy egyszerűbb a pénzzel sakkozni,csak ne menjenek túl ezen a limiten.

A pályamunkákhoz lehetőség szerint kérném a valós,vagy becsült költségvetést is csatolni.

A pályamunkákat a zsurkenyer kukac gmail pont com címre várom,november tizennyolcadikáig.Az összesítést a következő héten itt közzéteszem.

Annyit szeretnék elmondani még ezzel kapcsolatban,hogy nem,nem dolgozom ilyen területen,még csak hasonlón sem.Csupán igénybe vesszük a szolgáltatást,mert nincs más lehetőség.(Nálunk sem lehet például az oviba kaját bevinni.)

Csak gondolatébresztőnek szánom ezt a megmozdulást,hátha segít valamit...

A részvételi feltételek megegyeznek a VKF!-el,akinek nincs blogja,itt szívesen közzéteszem a pályaművét,ha szeretné.

A fotó csupán illusztráció,a szereplőknek semmi köze sem az íráshoz,sem hozzám,a gugli képkereső a menza kifejezésre ezt dobta fel.Innen származik,köszönet érte.

Tőkehalfilé fűszervajjal,zöldségekkel

2007-10-10T11:57:00.000+02:00

Nem mondhatnám,hogy nagy halevők lennénk,de néha azért előfordul.Élő halat sose veszünk,mert nincs aki kivégezné a világból,és akkor még konyhakésszé is kellene tenni,meg szálkás is,meg különben is,hal.

Elég sokáig a halat Iglo kapitány képviselte,de arról már leszoktunk a tudatos fogyasztás jegyében.És még a fish & chips,amit szeretünk,és nem is túl bonyolult.

Hétvége alkalmából a gyermekek vetették fel,hogy akár lehetne is valami halszerű,mert az ovimenzán állítólag harcsa volt,és az mennyire jó.

Vannak ugyan kétségeim az ovimenzával kapcsolatban,de a gyermek szava döntött.Vásároltam tőkehalfilét,és abból próbáltam valami egyszerűt kihozni.

A panírozást elvetettem ,mert előtte egy-két nappal volt rántott karfiol,különben is minél egyszerűbben szerettem volna elkészíteni,így maradt a tepsiben,hirtelen sütés.

Hogy ki ne száradjon,bőségesen alkalmaztam fűszervajat.

Jó is lett,alighanem ismételni kell hamarosan:)

Amiből:
-1 kg fagyasztott tőkehalfilé (kb.8-10 darab)
-120-150 gr vaj
-kis csokor petrezselyem
-kis csokor kapor
-egy citrom lereszelt héja
-bors
-pár csepp citromlé

Köret:
-2 nagyobb sárgarépa
-400-500 gr zöldborsó
-30-40 gr vaj
-krumpli

Ahogyan:
A halat kiolvasztottam,mert elég vastag jégkéreg volt rajta,azalatt a rövid idő alatt,ameddig sütni akartam,meg se olvadt volna valószínűleg...

A fűszervajhoz a zöldeket finomra aprítottam,összekeverem a lágy vajjal,a citrom héját belereszeltem,és törtem bele sok borsot.Sót direkt nem,mert azt gondoltam,a tengeri hal elég sós magában is.

Kiolajozott tepsibe fektettem a halakat,és vastagon rákentem a vajat.Nedves sütőpapírral lazán lefedve félretettem ,mert ezt csak az utolsó pillanatban akartam megsütni.

A körethez a sárgarépát kockákra vágom,bő sós vízben elkezdem főzni.Ha félig kész,mellészórom a borsót is.Ha kész,hideg vízbe szedem,félreteszem.

Ebéd előtt a sütőt előmelegítem 220°C-ra,és 12-13 percre bedugom a halat.(Gondolom ennyi elég,most 15 perc volt,és kicsit soknak bizonyult.)

Közben a kockára vágott krumplit megsütöm ,és a zöldségeket kevés vajon átforgattam.

És színes is,meg jó is:)

Eredményhirdetés

2007-10-09T14:41:00.001+02:00

Kedves Mindenki!

Az Estiiskola főzővetélkedőjén megtörtént az első forduló eredményhirdetése.

Nem kerültem a díjazottak közé,de a fotót megdícsérték,a párom ügyes volt!

Ezúton gratulálok Eszternek,és az összes többi díjazottnak !A verseny folytatódik,tessék résztvenni!

A fotó a port.hu-ról származik,köszi.
(Szőke András a Roncsfilmben)

Szolgálati közlemény

2007-10-08T12:55:00.000+02:00

Kedves Mindenki!

Az Estiiskolán lezárult a receptverseny első fordulója.Fekerült az értékelés,Bede Róbert dícsér meg mindannyiunkat.De tényleg!:)

Hamarosan eredményt is hirdetnek.Nézzétek meg!

(A képért köszönet a TVPaprikának.)

Paradicsomszósz grillezett zöldségekkel

2007-10-05T13:10:00.000+02:00

Valaha régen,amikor még tudatlanok voltunk,vásároltunk időnként üveges Bertolli tésztaszószokat.Ezek közül legnépszerűbb a sült zöldséges változat volt.

Most már felvilágosultak vagyunk ,és nem vásárolunk iparilag finomított élelmiszert,ezért megpróbáltam rekonstruálni,illetve ha nem sikerül,akkor egy egészen újat alkotni azonos néven.

Jó lett,mégha kicsit hajazott is egy ratatouille-re :)

Kicsit időigényesebb lett,mint elsőre gondoltam,mert elég sokáig kellett főzni ,hogy ne lógjon ki belőle semmi,és sima,harmonikus ízű legyen.

A gyermekeknek is ízlett,így teljes a siker:)

Amiből:
-1 kis padlizsán
-1 kis cukkini
-1 közepes paprika
-3-4 szem érett paradicsom
-1 közepes fej hagyma
-6-8 dl paradicsompüré
-3-4 gerezd fokhagyma
-só,bors,bazsalikom
-evoo

Ahogyan:
A padlizsánt és a cukkinit kb 1x1 cm-es hasábokra vágom,a padlizsáncsíkokat enyhén besózom,és néhány percig békén hagyom.Aztán papírtörlőn leitatom a fekete cseppeket.

A parikát kimagozom,csumáját kiszedem,vékonyan felcsíkozom.Egy nehéz serpenyőbe kevés olajat öntök,füstölésig melegítem,rádobom az előkészített zöldségeket,sózom,bőven borsozom,és néhány perc alatt dobálva,rázogatva megsütöm.Kb. ilyenre:

Közben egy lábosban kevés olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát,rányomom a fokhagymát,és beleteszem a cikkekre vágott,hámozott paradicsomot.Mire azöldségek megsülnek,a paradicsom is enged levet,beleszórom a sült zöldségeket,és felöntöm paradicsomlével/pürével.

Néhány levél bazsalikom is kerül bele ilyenkor,aztán lassú tűzön főzöm,amíg be nem sűrűsödik,és azt nem gondolom hogy jó.

Első alkalommal a zöldségek még szinte érintetlenek voltak,úgy se volt rossz,de még jobb,ha addig fő,amíg a hagyma és a padlizsán szinte teljesen szétfő.

Ehető sajt nélkül,vagy parmezánnal,vagy valami kevésbé markáns sajttal is.Próbáltuk lengyel trappistával is,és ízlett:)

VKF IX. Szívvel,lélekkel.

2007-10-05T11:36:00.000+02:00

Kedves Mindenki!

Sajnos a legutóbbi VKF fordulóban nem sikerült résztvenni időhiány miatt.

Dibbuknál olvasható az összefoglaló.

Nézzétek,olvassátok!

Sóska,puska,sültkrumpli

2007-10-04T14:48:00.000+02:00

Vagyis inkább sóska,tojás,sültkrumpli:)

Sajnos a VKF mostani fordulójáról lemaradtam,pedig volt ötletem,nem is csinált más olyat,amit én akartam,de majdcsak pótolom hamarosan...

Mostanában inkább gyors ebédek/vacsorák készülnek,vagy ha nem gyorsak,akkor olyanok,amikre nem kell nagyon figyelni,és elvannak a sparherden egyedül.

De legjobb az olyan,amelynek valamely összetevőjének elkészítési ideje alatt elkészül minden más,mint mondjuk a carbonara.A tésztát úgyis muszáj megfőzni,az az idő elég egy gyors szószhoz is.

Az alábbi kombináció is egy a végszükség esetére tartogatott kompozíciók közül.A mindenki által ismert,de nem kimondottan reprezentatív felmérésem alapján kevesek által szeretett főttkrumpli/sóskamártás/keménytojás kombót a krumpli barátságosabb formájával dobtuk fel.

Ennek megvan az az előnye,hogy a sültkrumplit a gyermekek is szeretik:)

A sóska megszeretése valószínűleg még sok sok év múlva fog megtörténni,ami mondhatni normális,én is elmúltam harminc éves ,mire kiderült,hogy jó.Ők meg még igen picik.Nem vétlen a dologban a közétkeztetés sem,mert a gyermekek először el sem hitték,hogy ez sóska,mert a menzán fehér,meg édes...

Szóval amíg megsül a krumpli,fő a tojás(a képen látható remek példányok nem az ún.extrasárga fajták,hanem inkább megbízható termelőtől származó házi tojások) addig fagyasztott sóskakrémből remek főzeléket lehet készíteni,úgymint:

Amiből:

1 csomag(400-4500 gr) fagyasztott sóska

50 gr vaj

1 tejföl

1 tk liszt

tej szükség szerint

só,cukor

Ahogyan:

A vajat megolvasztom,ráteszem a fagyott pürét,és öntök alá kevés vizet.Amint megolvadt,és meg lehet keverni,sózom,és attól függően mennyire vad savanyú,cukrozom.

Négy -öt perc fővés után a lisztből,tejfölből,kevés tejből kevert csomómentes habarással felöntöm.

Még két-három perc,amígy újra felforr,utánízesítem ha kell,és azonnal ,forrón tálalható is.

A gyermekek meg ehetik a sültkrumplit meg a tojást majonézzel,ha akarják!Persze hogy akarják...

Szolgálati közlemény

2007-10-01T13:02:00.000+02:00

Kedves Mindenki!

Az Estiiskolán meghirdetett főző, illetve receptküldő vetélkedő első fordulója lezárult,a zsűri döntésre jutott.Deviszont!

Közönségdíjat is osztanak,amelyre mától egy héten át lehet szavazni.

Szőke András mondja el,amit tudni kell erről,itt.

Nézzétek,olvassátok,szavazzatok!

(Csak zárójelben jegyzem meg,hogy én a pezsgős csirkével neveztem...)

Szüret után:)

2007-10-01T10:18:00.000+02:00

Majonéz

2007-09-28T12:36:00.000+02:00

A klasszikus francia,sőt egyetemes konyha egyik alapmártása,tagja a "Nagy Öt"-nek,az anyamártásoknak.

Az egyikről már volt szó,a Béchamel az.

Az ötösfogatban tagok még a spanyol,a paradicsom illetve a Velouté mártás.

Az emulgeált mártásokat a hollandi és a majonéz képviseli,egy család tagjaként.

Escoffier emelte be ebbe a társaságba,és tiszteljük azóta az egyik alap-/anya- mártásként.

Nevére többféle magyarázat létezik,az egyik,a hősi változat szerint a franciák 1756 os győzelme a brit csapatok ellen Spanyolország Mahon nevű tartományában ihlette,és a név "mahonnaise" ,változott az idők folyamán mayonnaise-re.Ez jól hangzik,csak nemigen látom a két esemény,vagyis az esemény és az étel közötti kapcsolatot...

A Larousse Gastronomique szerint sokkal inkább a tojássárgája szó,ami franciául moyeu ,lehet az eredeti szótő.Ez azért hihetőbbnek hangzik:)

Alapanyagai az idők folyamán szinte semmit se változtak,a tojássárgája ,a semleges ízű étolaj,és valamilyen savas összetevő,ecet vagy citromlé.Ezt a savas összetevőt az idők folyamán kiváltotta a mustár,a citromlé inkább csak fűszerként van jelen.

A majonézhez való viszonyunk kétarcú,vásárolunk és eszünk is bolti majonézt,bár nem túl sok félét,viszont ha ételbe,jellemzően valamilyen salátába,vagy mártásként fogyasztjuk,csak a házi készítésű jöhet szóba.

Egészen kis koromtól kezdve úgy emlékszem,hogy a salátához mindig is úgy készült a majonéz,a tubusost csak szendvicsre illetve virslihez ettük.

Sőt,sóskiflihez,de azt nem otthon:) Kisiskolásként megesett néha,hogy a tízórait én vásároltam a boltban magamnak,mert mindig volt nekem saját szendvicsem,de az mekkora jóság,hogy az ember ellóg néhányadmagával a közeli boltba,és vesz kiflit meg csokit,meg tejet...

Vagy sóskiflit,meg kistubus majonézt!Nagyon szerettem,de már akkor is csak az Univer típust.

Halványan dereng,hogy egyszer régen,lehettem vagy nyolc éves ,franciasaláta készült otthon.Akkoriban még lehetett kapni poharas majonézt,amit apám felbontott,és szembesülnie kellett vele,hogy vagy sosem volt emulzió,vagy időközben szétesett.Belevágta a kukába,és eldőlt,hogy onnantól olyan a házba be nem jön.Ettől az eseménytől datálódik nálunk a majonézgyártás:)

A majonézkészítés egyébként nem egy bonyolult folyamat,csak némi odafigyelést igényel,és egy-két szabály betartását.Az eredmény megéri,össze sem lehet hasonlítani az ipari termékkel...

Egy dolog van,amin csúfosat bukhat a mutatvány,a tojás.Mert a tojáson is nagyon érezhető sajnos,mivel táplálták a jószágot. Azontúl,hogy a lehető legfrissebbet kell beszerezni,célszerű megbízható helyről való házi ,esetleg bio tojást használni.

Ha erre nincs mód,a legkevésbé ipari ízű tojást kell választani...

Tehát a majonéz szerintem:

Amiből:
-4 tojás sárgája
-4 csapott tk mustár(mondjuk Globus) esetleg az egyik tk lehet csípős dijoni
-2,5 dl olaj(napraforgó) vagy 2 dl napraforgó 0,5 dl evoo
-só,bors,esetleg pici cukor vagy méz

Ahogyan:
A hozzávalókat jó időben előkészítem,hogy azonos hőfokúak legyenek,mert a hideg tojás nem veszi fel a meleg olajat,meg talán fordítva sem működik.Tálba teszem a tojássárgákat,melléjük kanalazom a mustárt,sót,borsot,és jól összekeverem.
Egyszer láttam/olvastam/hallottam valahol,hogy itt kell tartani egy rövig,1-2 perces szünetet,hogy a sav a lecitinnel megtegye,amit meg kell tennie.Hát,elhittem,de nem gondolnám,hogy a folyamat mibenlétével tisztában vagyok:)

Mindegy,hagyom egy kicsit,aztán a keverőgép legalacsonyabb fokozatán elkezdem keverni ,miközben kicsinyesként öntöm bele az olajat.Kis szünetekkel ,folyamatosan keverve öntögetem. Kb. az első dl. olaj után kezd az anyag érezhetően keményedni.Innentől már akár bátrabban is lehet csorgatni az olajat.Ha minden olajat felvett,és kész,lehet belekeverni a citromlevet,esetleg,ha szükséges csipet porcukrot.

És tényleg kész,lehet felhasználni,esetleg tejföllel higítva,ha szükséges.

Ha esetleg nem áll össze,mert...,mert...,mert...,egy tojássárgájából újra lehet indítani,és a kicsapódott majonézt olajként hozzáadagolva megmenthető.Vagy nem:)

De én bíztatok mindenkit a majonézkészítésre,mert megéri ezt a kevés macerát:)

Majonézről minden:Wikipedia illetve Mamma.

Fényképet szerettem volna,de nem sikerült egy se...

Spagetti krémsajtmártással

2007-09-25T10:24:00.000+02:00

Lehet hogy gasztrociki,de én akkor is szeretem a Boci sajtot!:)

Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt,sajnáltam is nagyon,amikor néhány éve szinte teljesen eltűnt.De szerencsére visszatért.Kicsit furcsa volt a kék-fehér bociminta,mert mi még nem lila milkatehénen szocializálódtunk,de a sajt majdnem olyan ,mint ahogy emlékeztem.Talán az állaga lágyabb,és hidegen is kenhetőbb,mint az eredeti.

Egyik reggel is szembejött a kisboltban,kellette magát,így egyből eszembe jutott róla,hogy akár sajtmártásos tészta is lehetne az ebéd,mert az igen gyorsan megvan.Minden mártást szeretünk egyébként,amit egy tésztafőzésnyi idő alatt el lehet készíteni:)

Így született ez a két/háromsajtos mártás is,mert még találtam egy összeszáradt parmezándarabkát is a hűtőben.

Tehát:

Amiből:

-1 tubus Boci sajt(vagy tetszőleges krémsajt)

-2 szelet szalonna

-50 gr vaj

-50 gr parmezán

-1 gerezd fokhagyma

-1-1,5 dl tejszín

-durvára őrölt bors

-trappista sajt a tetejére

Ahogyan:

A gyufaszálnyi csíkokra vágott szalonnát kisütöm,a pörcöt bennehagyom.Beledobom a vajat,amíg elsistereg,belenyomom a fokhagymát.Pár másodperc után a tüzet mérséklem,belenyomom a krémsajtot.Amikor megolvadt,beleszórom a prmezánt,borsozom,sózni nemigen kell.

Kevés tejszínnel felöntöm,és a kellő sűrűség eléréséig főzöm.

Ha kész a tészta,a mártással összekeverem,tálaláskor még borsot tekerek rá,és reszelt trappista sajttal,vagy egyéb sajttal megszórom.

Szüret

2007-09-24T11:39:00.000+02:00

Hétvégén szüret volt minálunk.

Egész pontosan a szüleim birtokán,ami itt van ,Székesfehérvárhoz közel,a Bakony lábánál.A birtokról nem hatalmas ültetvényre kell asszociálni,valójában a házhoz tartozó kertről van szó,és az ezen lévő ezervalahány tőkéről:)

Még nem számoltuk meg sosem,de a következő szüretre tudni fogom,megígérem:)

Az idei termés rendkívülinek ígérkezett,mint a fotókon látható is,nemigen emlékszem rá,sőt apám se,hogy ennyi lett volna.

A nyári időjárás most kimondottan kedvezett a szőlőnek.Igaz,nem egy kényes fajtáról van szó,az állomány túlnyomórészt(mintegy 98%) otelló.(Maradok a továbbiakban is a fonetikus,köznevesült írásmódnál,mert nem tudom,melyik a kanonizált változat.Olvasható Othello-ként,othello,othelló formában is,szerintem a fonetikus változat teljesen jó.)

Az ültetvény már nagyon régi,nagyapám telepítette jórészt,azóta már többször átalakult,illetve kisebb lett.Vágtunk is ki belőle,mert sok volt,át is telepítettük egy részét nagyobb sortávolságra,hogy kényelmesebben munkálható legyen,és persze folyamatos az újítás,az öreg,nem termő,beteg tőkék cseréje,illetve felújítása.

Ahogy a képeken is látható,tőkés művelésű,ahogy felénk mondják,gyalogszőlő.Ezen a vidéken ez a fajta nem is szeret másként,kordonon nem olyan jó a termés általában.

Legalábbis mindenki ezt állítja,akinek guggolós a szőlője:)

Van azért ennek a művelési módnak nyilvánvaló hátránya ,hogy a metszés,az első gyomlálás,az első,de még a második kötözés ,meg a szüret is igencsak derékfájdító munka...

Ezért vagy a térdére köt párnát a dolgozó,vagy visz magával kisszéket.A kisszék jobb,mert mulatságos,ha vakondtúrásba megy a lába:)

Ezeket a nehézségeket kikerülendő,már javasoltam ,hogy a sorok között ássunk nagyjából 80 cm mély futóárkot,és szüretelhetnénk állva,de nem tetszett az ötletem...

A fajtát bizonyára,legalábbis hallomásból sokan ismerik.Jeles tagja ő a Magyarországra került direkttermő fajtáknak,amelyeknek mindenféle hivatalos elnyomást el kell szenvedniük.

Nem telepíthető,igaziból még a meglévő ültetvények felújítása sem engedélyezett ,ennek ellenére egyes statisztikák szerint a magyarországi termelés közel húsz százalékát adja.

Két fő kifogás van e fajtákkal szemben:az egyik a fajtától függően gyengébb-erősebb labruszka(róka) íz,illetve hogy a bogyó magas pektintartalma,illetve annak egy része metil-alkohollá alakul/alakulhat az erjedés során.Vagy nem.Erről megoszlanak a vélemények,mindenesetre a tiltást ez nem érinti.

Az hogy labruszkaíze van, egy labruszkafajtától annyira nem meglepő:)

Hogy ezt miért is hívják magyarul rókaíznek ,nem tudom,rókát még nem kóstoltam,nem is szeretnék...

Mindegy,nem érint minket a tilalom,a bort áruba nem bocsájtjuk,a vesszőket szükség esetén magunk iskolázzuk,(ugye milyen jó ,hogy direkttermő?Nem kell oltani,csak kiültetni egyéves korában.)

A szőlőről rengeteg okosság olvasható még itt.

Mindezek ellenére mi szeretjük a borát,kellemesen savas,rubinpiros(persze attól függően,mennyi ideig ázott a héj) asztali bor.Fröccsbornak egyenesen remek.

Nem is nevezhetném bornak egyébként,mert a vonatkozó jogszabályok értelmében "egyéb gyümölcsből készített erjesztett ital"vagy valami hasonló eszement elnevezés a helyes.

De ez nem zavar minket.A szőlőt bogyózzuk(ez a zúzással,darálással együtt,azonos műveleti fázisban történik,egy leleményes gépezet segítségével) így a kocsányból nem ázik ki a csersav.Az időjárástól,a mindenkori terméstől,és számos egyéb tényezőtől,például hogy mennyire ér rá a gazda -függően két-három napig a héjon áll a must.

Ebből már látszik,hogy tisztán oxidatív technológiával dolgozik apám:)

Aztán a hordókba kerül,egyenletesen elosztva,hogy a présmustból is jusson mindegyikbe,és nagyjából egyforma legyen az indulóközeg.Az egyes hordók úgyis hozzáteszik a saját karakterüket.Öreg ,különböző korú tölgyfahordókban ,kitűnően temperált,kővel falazott pincében az évtizedek során kialakult penésztenyészet közreműködésével erjed a bor.

Legkésőbb november végére letisztul,le lehet fejteni,és teljes pompájában akkortól értékelhető.

Nem dicsekvésből mondom,de helyi borversenyen már volt ezüst illetve aranyérmes a bor,sőt,némi nemzetközi hírnévre is szert tett,egy partnervárosi rendezvényen,Szlovákiában szintén érmet kapott!

A szüret jó volt,remek időnk is volt,jókat ettünk,jól elfáradtunk.A gyermekek pláne,pedig ők végig a traktoron ültek:)

Ettünk gulyást,amit anyám főzött és jó volt,meg ostoros rétest,amit a húgom sütött,az is jó volt.

Ráadásul délután volt a szüreti felvonulás is,azt is láttuk.

Már csak néhány hét,és megtudjuk,milyen is lett az idei termés:)

Chili con carne

2007-09-21T09:21:00.000+02:00

Ha hinni lehet a legendáknak,a híres chilis bab valaha afféle instant kaja volt-legalábbis Amerika hőskorában,magas tápértékű,jól tárolható,és gyorsan elkészíthető.

Eredetileg szárított marhahús,faggyú,bab,só,és chili összefőzésével készült,amit tégla alakúra préselve szárítottak ki.Ez könnyen szállítható volt,és csupán víz hozzáadásával bármikor gyors ételt lehetett belőle főzni.

A paradicsom,a sokféle bors,esetleg a kukorica később kerültek az összetevők közé,így alakultak ki az országok saját,autentikus receptjei.

Texasnak például hivatalosan is ez a nemzeti étele.

Nem is beszélve azon elhajlásokról,amik manapság figyelhetők meg,mint például a barna sörös,magas kakaótartalmú csokoládés,vagy éppen fahéjas vonal.

Én egyébként ,mint mindjárt látható is lesz,a fahéjas iskolához tartozom:)

Jamie Olivernél olvastam én a fahéjat,kipróbáltam,tetszett a végeredmény mindenkinek,még a leányzónak is!Persze messze nem olyan mennyiségről van szó,mint amit a drága ember ajánl!
Szerinte egy nagyobb,hatszemélyes adagba fél rúd egészben hagyott fahéj alkalmazása a helyes,szerintem meg inkább a lehelletnyihez közelít a mennyiség.

Általában vörösbabból készül, látványos, ha sikerül aprószemű fekete babot beszerezni,de volt már alkalom,hogy hazai közönséges tarkababból főtt,és jól megettük azt is.

Időigényes,mert nem használok konzervbabot,így legalább két nappal előbb el kell határozni ,hogy chilis kaja legyen.

És persze ez az étel,amely a nevéből adódóan csípős,mi több méregerős,nálunk a célközönség elvárásait figyelembe véve édes. De erőspista mindig van:)

Az étel komplett kultúrtörténete elolvasható itt.

A mi chilis babunk tehát:(bő hat adag)

Amiből:
-700-800 gr (nagylyukú darálón)darált,vagy apróra vágott hús
(zsírtalan sertéscomb,vagy marha)
-2 nagyobb vöröshagyma
-3-4 ek olaj
-500 gr vörösbab
-400 gr hámozottparadicsom konzerv
-6-7 dl paradicsompüré
-só,bors,pirospaprika
-fahéj

Ahogyan:
A babot igény szerinti időre beáztatom.Ez az időtartam 4-6 órától akár 48 óráig is terjedhet ,a bab korától függően.

A hagymát nem vágom túlzottan apróra,lesz ideje szétfőni úgyis.Az olajon megfonnyasztom,rádobom a húst,sózom,erőteljesen borsozom.Néha megkeverve barnulásig pirítom.Rászórom a pirospaprikát(édes nemes szigorúan!),átkeverem ,pár másodpercig pirítom,csak a színe miatt,aztán mehet bele a bab,a paradicsomkonzerv,és a fahéj.Nagyjából annyi,hogy háromszor meghúzom a reszelőn a fahéjrudat.Őröltet nem jó beletenni,mert abból pont az illanik el a tárolás alatt,amiért szeretni lehet.

Felöntöm annyi paradicsomlével,pürével,hogy sűrű leves állagú legyen.A sütőben párolog is el belőle jócskán,a bab is szív magába,nem fog folyós maradni.

Szükség szerint utánízesítem,aztán lyukas alufóliával lefedve megy a sütőbe.160-170°C-on min. két órára.

Két óra után kóstolás,szükség szerint még visszateszem.

Hozzá héjában főtt krumplit (ezt is a Jamie Olivertől tanultam) ,kenyeret,és persze hideg sört tálalok.

Paprikák

2007-09-19T11:53:00.000+02:00

Végre érnek a jóféle csípős paprikák,szépek ,színesek,és borzasztó erősek:)

A termés apósom kertjéből származik ,aki elszánt paprikarajongó-és termelő.Kicsiben űzi ő a mesterséget,de az üzemméret (kert) nem korlátozza a hihetetlen fajtagazdagság összegyűjtésében.

Évről évre 25-30 féle,általam még csak nem is hallott fajtából nevel palántát,illetve később paprikát is.

Bárhonnan szerez ő szaporítóanyagot,vásárol vetőmagokat hivatalos forrásokból,a neki tetsző termésből természetesen fog magot,de volt már rá precedens,hogy boltban vásárolt ecetes pepperoniból nyerte ki ,ami láss csodát,következő tavasszal kihajtott,és termett is!

De csórtunk már neki lépcsőházból tulipánpaprikát,ami inkább látványos,mint jó,de legalább rettenetesen csíp.Cseresznyepaprikából az évek folyamán szert tett már piros,narancssárga és egészen rikító citromsárga példányokra is.

Többféle fűszerpaprika terem minden évben az édestől az ehetetlenig terjedő skálán.Megehető zöldpaprikák legalább ennyi féle,a Kosorrútól a Fehérözönig,a bogyiszlóitól az almapaprikáig meglehetősen nagy a választék.

A képen látható kétféle piros chili, egy óriás cseresznyepaprika,és a felénk macskapöcsként tisztelt kicsi sárga(és zöld) jószág.

Sokmindent olvastam már mindenféle csípős paprikákról,jónéhánnyal találkoztam is,szeretem is őket,de amit ez a kicsi sárga veszedelem nyújtani tud,azt nehéz szavakba önteni...

Többször meggyanúsítottak már engem,hogy szőrös az én torkom,vagy bádoggal van bélelve,de ezt a paprikát illő tisztelettel kezelem.Gyakorlatilag nincs érzékelhető íze,nem más ,mint vegytiszta kapszaicin.

Gyermekeknek kézbe venni sem szabad,mert a külső felületén is csíp.Frissen nem is nagyon fogy,néha persze rákíván az ember zsíroskenyér mellé,de olyankor sírva eszi:)

Télire ,felfűzve,szárítva van ez készletezve főleg,igen jó húslevesbe,halászlébe,...végtelen a lista.Nagy előnye,hogy semmi mellékízt nem visz bele az ételbe,csak csíp.Vagy fáj.

Néha,ha jó a termés ,az én apósom készít ebből szép sárga erőspista szerű paprikakrémet is.Abszolút sallangmentesen,durvára darálva,sok sóval összekeverve,üvegbe töltve.

Csak hogy legyen mit kenni a vajas kenyérre:)

Mindezeken felül érdekes,ámbár néha akaratlan fajtakísérleteket is folytat ő.

Ugyanis,alighogy a fagyok elmúlnak,tőzeget és istállótrágyát szerez be,földet rostál,és akkurátus melegágyakat készít,amelyekbe gondosan elkülönítve,megjelölve elveti az egész éven át begyűjtött magokat.Ezerszám.A palánták jelentős részét a falubeliek megvásárolják,ellátja a családot,az ismerősöket,aztán bárkit,de még mindig rengeteg marad.De mivel ki nem lehet dobni,a kertben folyamatosan felszabaduló területekre kiülteti.De addigra már elvesznek a cédulák,meg a védőtávolság sincs meg mindig,így az utólag ültetett növények már bármit teremhetnek.

Édes ,hegyes méregzöld paprikákat,könnyfakasztó sárgapaprikákat,de volt már példa csípős pritaminra is...

A tőlük kapott termés ezért a gyerkőcök elől szigorúan el van dugva,csak előkóstolás után ehetik,mert egyszer a leányzó,aki nagyon szereti a parikát rágcsálni,sikeresen kifogott egy TV paprikának látszó,ámde a cseresznyepaprikával vetekedő ízűt,és lelkesen beleharapott.Aztán sok-sok csokit etettünk vele,mert az valamelyest mérsékli a fájdalmat.

Szóval így ősz tájékán már a sütőtökhöz is óvatosan nyúlunk:)

Csókakő,minibagett

2007-09-18T10:01:00.000+02:00

Osztálykirándulás volt hétvégén,vagyis családi piknik.Mert ám a mi fiunk már iskolás!

A program helyszíne a csókakői vár volt,ahol mi még,annak ellenére,hogy itt lakunk a szomszédban, soha nem jártunk.Az,hogy vár egyébként kis túlzás,mert leginkább rom,amelyet lelkes emberek gondoznak,építgetnek.Néhány évvel ezelőtt már életveszélyes volt a hely,de most már látogatható,út is visz oda,és folyamatosan dolgoznak rajta,bár nem a teljes helyreállítás a cél.

Érdemes errejárni,mert szép hely.

Alulról,a faluból így néz ki a vár jelenlegi állapotában.Még néhány fotó látható itt.

És ha már reklám:Csókakő honlapja,illetve a várbarátoké ,itt minden elolvasható a várról.

Nagy szabadtéri sütés-főzés is volt tervezve,de mivel nekünk fogalmunk se volt a rendelkezésre álló erőforrásokról,nem készültünk semmiféle bonyolult kajával,csupán virslit vittünk sokat,mondván az akárhogy megsüthető,de végszükség esetén azonmód a zacskóból is meg lehet enni.

De azért kenyeret csináltam,mégpedig minibagettet.Vagyishogy bagett alakú kenyeret.Mivel előző este készült,az igazi bagett valószínűleg csonttá száradt volna,meg bagett kelesztő-sütő hullámos sütőlemezem sincs,anélkül meg ellaposodott volna,így inkább normál kenyértésztából,sőt a normálnál kissé tömörebb kenyértésztából sütöttem.Nem is lett olyan habos-foszlós,de azért egynaposan még teljesen jó szendvicset lehetett belőle készíteni.

Egy nagy adag kenyértésztából,ami általában két közepes méretű veknit ad ki,nyolc darab lett.

Amiből:
-6 mp(mérőpohár) kenyérliszt (BL80)
-2 mp víz
-2 ek étolaj
-2 tk cukor
-2 kk só
-25-30 gr friss élesztő

Ahogyan:
A hozzávalókat beleszórom a kenyérsütőbe,és elindítom a normál dagasztóprogramot.Az elején figyelem ,hátha kell korrigálni,aztán békénhagyom.Ha megkelt a tészta,lisztezett deszkára borítom,és alaposan átdagasztom.Cipót formálok belőle,és megpróbálom igazságosan nyolc felé osztani.

A darabokból kiscipókat formálok,és laposra,nagyjából téglalap alakúra kinyújtom,kb. fél cm vastagra.

Hosszanti oldala mentén szorosan feltekerem,és kicsit meg is sodrom a végén,hogy összetapadjon.A hengereket illesztéssel lefelé olajozott tesibe teszem,úgy ,hogy ne érhessenek össze.

Így hagyom kelni legalább háromnegyed órát.Közben a sütőt 180-190°C-ra felfűtöm,begőzölöm.Ha megkelt,bemetszem a kenyerek tetejét,és 25-30 perc alatt megsütöm.

Rácson kihűtöm,és kész is.

Saslik tepsiben

2007-09-14T14:07:00.000+02:00

Nem is biztos,hogy saslik,mert nem elsősorban húsból van,nem is rablóhús,meg különben is tepsibe van szórva és úgy megsütve,nem felhúzva pálcára.Ettől függetlenül jó,szeretjük is.

Gyermekeim minden ilyen jellegű ételt pálcikás húsnak neveznek egyébként,gyakorlatilag függetlenül attól,miből is van.

Ez a "pálcikás hús pálcika nélkül" elnevezést nyerte el,ami végülis megfelel a valóságnak.Még valamikor nyár elején készültek a fotók,ez az újkrumplikból és a hagymából gondolom nyilvánvaló is,de mivel elég gyakran készülnek efféle "beledobálós" kaják,aktualitását nem vesztette el.

Általában a zöldség van túlsúlyban ezekben az összeállításokban,különösebb válogatás nélkül,ami éppen van.

Húsként vagy csirke- vagy pulykamell,szűzpecsenye vagy egyéb hamar átsülő darab jöhet szóba.

Fűszerezés szintén eseti,az éppen kéznél lévő,és szerintem odaillő zöldfűszer.Mondjuk lestyán azért nem,de majoranna,vagy tárkony,itt éppen rozmaring,de még akár petrezselyem is.

A képen látható anyagokból bő négy adag lett.

Amiből:
-700-800 gr pulykamell
-3 szelet szalonna
-20 cm jófajta kolbász(itt sajnos hiányzik)
-1 kg újkrumpli(vagy régi)
-4-5 nagyobb fej hagyma
-2 paradicsom
-1-2 paprika
-500 gr nagyobb fejű gomba
-zöldfűszerek
-só,bors
-4-5 ek evoo

Ahogyan:
Nem egy bonyolult és időtrabló kaja:)
A belevalókat megtisztítom,falatnyi darabokra vágom,beleszórom egy tepsibe.Meglocsolom olívaolajjal,rászórom a finomra vágott zöldfűszereket,sózom,borsozom.
Összeforgatom,hogy jusson a fűszerekből mindenhova és mielőtt letakarnám fóliával vagy nedves sütőpapírral,így néz ki:

Aztán már csak meg kell sütni 180°C-os sütőben kb egy óra alatt ilyenre:

Tálalni,adni hozzá friss kenyeret,és például tejfölös uborkasalátát.

Hozzá ,ha lehet,hideg sört érdemes inni.Vagy száraz fehérbort.Vagy nagyfröccsöt,gyöngyözően hűvöset.

Sertéssült du Barry módra

2007-09-13T12:42:00.000+02:00

Meglehetősen ritka vendég a mi asztalunkon,mert macerás is,meg a mi gyermekeink még nem látták be,hogy a karfiolevés az nekik jó.De nincs még minden veszve,én sem ettem meg gyerekkoromban.

Most már szeretem,így sok hússal meg pláne:)

Kerestem sokáig,miért is hívják dubarrynak,aki tudvalevően egy" grófnő "? volt,és nem a szakácstudományáról maradt emlékezetes...

A legjobb magyarázat,amit eddig hallottam,hogy a karfiolrózsák igencsak emlékeztetnek a kor hajviseletére,a fehér parókákra.

Hááát...

Ha valaki tud hihetőbbet,jelentkezzen!

Nem tudom,van-e ezen ételnek kanonizált,hivatalos receptje,eddig úgy tudtam,hogy egymásra halmozzuk,nyakonöntjük,megsütjük.Mivel most sertéskarajból készült,gondoltam hogy a hús még félig nyers lesz,mire a karfiol már romokban hever,ezért a húst elősütöttem,tulajdonképpen majdnem készre,így már a főzésiidő-szükséglet kompatibilis lett a zöldséggel.

Amiből:
-12-16 vékony szelet karaj
-1 nagyobb karfiol
-1 adag Mornay mártás
-2-3 ek. semleges étolaj(pl. napraforgó)
-só,bors
-fél citrom leve
-1 tk cukor
-1 tk köménymag

Ahogyan:

A hússzeleteket gyengén sózom,borsozom,és egy sütőtálban kevés olajat és vizet aláöntve sütőpapírral letakarva majdnem készre sütöm.Addig elkészítem a Béchamel mártást,a már megírt módon.

A karfiolt megtisztítom,a rózsákat pár percre jéghideg,erősen sós vízbe áztatom.Állítólag ez előcsalja belőle az esetleg benne rejtőző bogarakat,kukacokat.Én még sose láttam,hogy egy is előjött volna,de ezt annak tudtam be,hogy friss és hibátlan a zöldség...

Közben felforralom a blansírozáshoz a vizet,sóval,cukorral,citromlével és teatojásba zárt köménnyel ízesítem.Mert különben az összes belebújik a karfiolba,és csúnya is lesz,meg nem is jó.

Forrástól számítva max. két percig főzöm,és dobálom a jeges vízbe hamar.Nem cél,hogy megfőjön,csak a penetráns szagát veszítse el.

A majdnem kész húszeleteket elrendezem a tálban,rápakolom a karfiolokat,bevonom a mártással,és 180°C-os sütőben ~25 perc alatt készre sütöm.

Így a hús átsül,a karfiol harapható marad.

Tálalható rizzsel,rösztivel,vagy egyéb nem túl karakteres zöldséggel.Mi hasábburgonyával ettük.

Túrógombóc

2007-09-11T13:26:00.000+02:00

A túrógombócot már nagyjából mindenki megírta.Nem is akartam ezekután,dehát miért pont én legyek a kivétel?

Végigolvastam jónéhány receptet,meglepő egyetértés mutatkozik gombócfronton:)

És mindenki szereti:)

Mi is,sőt még a gyermekeink is szívesen eszik!Sok tejföllel,porcukorral,könnyű főfogásként,vagy desszertként...

Mi a tradicionális,nem töltött változatot szeretjük,szerintem a mák sokkal inkább a szilvásgombóc barátja.A túrógombóchoz verhetetlen a vajasmorzsa.

Amúgy sem nagyon használok bolti zsemlemorzsát,mióta sikerült egyszer dohosat vásárolni,azóta mindig frissen készítem,lehetőleg a magam sütötte fehér kenyérből.

Ég és föld a különbség,komolyan...Ja,és vajban pirítom,ami különösen jót tesz neki.

Amiből:
-500 gr túró
-2,5-3 dl búzadara
-50+50 gr vaj
-csipet só
-4-5 tojás(mérettől függ)
-frissen készített zsemlemorzsa

Ahogyan:
A túrót krumplinyomón áttöröm,belekeverem a darát,a sót,az olvasztott vajat.(az egyik 50 grammot)A tojásokat szétválasztom,a sárga részek a túróba kerülnek szintén.A fehérjékből kemény habot verek,és beleforgatom a túróba .Mehet pihenni,legalább egy órára.

Főni teszem a vizet,közben aranysárgára pirítom a morzsát .Gyöngyöző vízben kifőzöm a szándékom szerint egyforma méretűre formázott gombócokat.A felszínre jövéstől nagyjából 5-6 perc alatt kész.
A főzési időt persze nagyban befolyásolja a levegő páratartalma,a pihentetés ideje,a tengerszint feletti magasság,de elsősorban persze a gombócok nagysága...

Ha megfőtt,belehempergetem a morzsába és sok tejföllel meg porcukorral tálalom.

Pezsgős csirke

2007-09-10T11:11:00.000+02:00

A vagy méginkább csirkecombok pezsgős krémmártásban.

A recept őseredetije emlékeim szerint Lajos Mari 99 szárnyasétel című klasszikusából származik,csak igen sokáig nem szúrt szemet,mert a 33 ételfotóból ide nem jutott.

Meg elsőre eléggé vad párosításnak tűnt a pezsgő a csirkével,de bevált.

Készíthető egész csirkéből is,vagyis egy csirke darabjaiból,de a jobb megjelenés érdekében most csak combokat használtam.De akár felcsíkozott csirkemell is lehetne.

A pezsgő legyen száraz, vagy hozzáadott cukortól mentes (sec – brut ),mert az étel jellege inkább fanyar-pikáns, semmint édeskés.

Szerintem valami olyat érdemes választani, aminek kiemelkedő fajtajellege nincs,mert az itt úgysem érvényesülne.Ha az élesztő érződik benne picit ,az csak jót tesz:)

Ja,és fehér legyen!(ez persze nem kötelező,aki piros-bordó mártásra vágyik,vegyen bátran vörös pezsgőt!)

A fűszerezéssel érdemes kísérletezni,a pezsgő többféle zöldfűszerrel is jó barát,petrezselyemmel és tárkonnyal próbáltam eddig,mindkettő bejött.

Köretként valami nagyon semleges ízű,mondjuk párolt rizs illik hozzá.

A pezsgőt egyből kettőt kell venni,mert akkor nem kell annyira vigyázni rá főzés közben,mert akkor úgyis megissza az ember amit nem locsol rá a húsra:)

Tehát a pezsgős csirke szerintem:(négy személyes adag)

Amiből:
-4 egész csirkecomb
-1 póréhagyma
-50-60 gr vaj
-só,frissen őrölt bors,nagyon kevés szerecsendió
-1 vagy 2 üveg pezsgő a fentiek szerint
-1,5-2 dl főzőtejszín
-kis csokor zöldfűszer

Ahogyan:

A csirkecombokat kettévágom,bőrét lehúzom.Ez nem kötelező,de mi nem szeretjük ,és szerintem ronda is bőrösen.
A vajat egy akkora edényben,amiben majd a húsok kényelmesen elférnek,megolvasztom,és megfuttatom rajta a finomra vágott póréhagymát(zöld részét is).Közben sózom is kicsit.

A húsdarabokat enyhén sózom,borsozom,és a hagymás zsiradékon minden oldalukat pár perc alatt elősütöm. Elrendezem az edényben ,és felöntöm a pezsgővel. Nem kell hogy ellepje,elég egy ujjnyi.
Lassú tűzön felforralom,közben reszelek bele egy lehelletnyi szerecsendiót.25-30 perc alatt megpuhul a hús,akkor kiveszem,melegen tartom.A mártást ellenőrzöm,ha szükséges, utánízesítem.Ha túl savas,csipetnyi cukorral szelidítem . Felöntöm tejszínnel,összeforralom,és botmixerrel teljesen simára dolgozom.

Visszarakom bele a húst ,összemelegítem,és már tálalható is.

A képen látható változatnál a zöldfűszer,ami petrezselyem, nem a mártásba,hanem a párolt rizsbe került.Azóta készült már tárkonyos változat sim rizzsel,és jó volt.

A zöldfűszert én a pürésítés után tettem bele egyébként.

A fenti írást küldtem az estiiskola.hu főzőversenyére is.

Bolognai spagetti

2007-09-07T12:23:00.001+02:00

Egy újabb ,sok vitát kavaró,megosztó fogás.Mint annyi másból,a bolognai szószból is megvan mindenkinek az igazi,egyetlen variációja:)

Általában darált marhahúst javasolnak hozzá,de vannak megengedőbbek,akik felerészben engedélyezik a zsírtalan disznóhúst is.

Sőt,találkoztam már nyúlhússal készült változattal is.És különben is,aki nem eszik vörös húst ,az már ne is ehessen soha bolognait?

Általában nálunk is disznóhúsból készül,errefelé megbízható,jó minőségű marhahúst kapni amúgy is nehéz.

Zöldségből általában csak sárgarépát teszek bele,igen apró kockára vágva.Nemcsak azért,hogy szép legyen,hanem mert az én fiam képes kiválogatni a hús közül,így valamelyest kisebb hatékonysággal:)

Pedig nyersen szeretik a répát mindketten,ipari mennyiséget képesek belőle fogyasztani.

A lányommal nincs ilyen probléma,ő szimplán nem eszi meg,és kész.

Pedig rosszul teszi,mert igen jó!

Általában minimum dupla adag készül,mert remekül fagyasztható,így ideális gyorskaja.Egy tésztafőzésnyi időt azért ki szoktunk bírni...

Tehát a bolognai szósz szerintem:

Amiből:(kb.2x3 adag)
-600-700 gr zsírtalan darált hús
-2 közepes fej hagyma
-4-5 ek evoo
-500-600 gr akár túlérett paradicsom,vagy paradicsompüré,vagy hámozott paradicsomkonzerv
-2-3 szál sárgarépa,esetleg egyéb gyökérzöldség
-zöldfűszerek(bazsalikom,rozmaring,oregano...)
-2-3 gerezd fokhagyma
-1-1,5 dl gyümölcsös fehér vagy vöröbor
-só,bors

Ahogyan:

Az olajon megfuttatom a finomra aprított hagymát ,rádobom a húst.Fehéredésig pirítom,sózom,borsozom.Erős tűzön,kevergetve barnulásig folytatom a pirítást.Közészórom a kis kockákra vágott sárgarépát,azzal is pirítom néhány percig.Ha már elég barnának gondolom,aláöntöm a bort,az igen hamar el is párolog,belenyomom a fokhagymát,aztán a paradicsomot.A paradicsomtól függő ideig innentől lassú tűzün főzöm.Mikor már majdnem kész,belkerülnek a finomra vágott zöldfűszerek is.

Mire jó,elkészül a tészta is,tálalhatunk,aztán aki akar reszelhet rá valamilyen sajtot is.

Parmezán a legjobb,de a fiam szereti füstölt sajttal is,meg akár trappistával is.

Ez itt parmezános:

Kések I.

2007-09-06T10:26:00.000+02:00

Néhány gondolat a legfontosabb konyhaeszközről.

A kések kitüntetett helyet foglalnak el a többi eszköz, szerszám között, és nem csak a konyhában. Nem véletlenül, hiszen nagyjából a legősibb szerszámról ,eszközről, fegyverről van szó, amely egyidős az eszközhasználattal. Könnyű belátni, hogy eleinknek a mamutot nem volt elég agyoncsapni, valahogy fel is kellett darabolni, hogy élvezhető legyen…

Vagyis a legeslegelső eszközök, a szakócák, marokkövek kezdetleges késként is működtek. Persze igen hamar elváltak egymástól az ütésre ,zúzásra alkalmas balták, bunkók, buzogányok, és a szúrásra, vágásra használt kések. A kés, ha korlátozottan is, a másik funkcióját is megtartotta, erről majd később még mesélek.

A kés személyes eszközzé, fegyverré válása már ekkor megtörtént,és őrzi ezt a kivételezett állapotát a mai napig.

Kis kitérő:
A kés nagytestvére, a kard a legutóbbi időkig végigkísérte az emberek közötti konfliktusokat. Gyakorlatilag az első világháborúig a kard volt az az eszköz, amely közelharcban eldöntötte egy-egy ütközet sorsát. A különféle kések, tőrök másodlagos, jellemzően védőfegyverként voltak jelen a harcosok eszköztárában. A kard diadalútjának a géppuska megjelenése vetett véget egyszer és mindenkorra , de ez már egy másik történet...

A kardok el is tűntek a hadseregek fegyvertárából, csupán a díszelgő alakulatok kezében tűnik fel, illetve mint kitüntetés jelenik meg.

Érdekes módon a harci kések pont ezidőtájt , a lövészárokharcokban tűntek fel a katonák kezében. Itt nem a szuronyokra gondolok, hiszen azok egyidősek a személyi lőfegyverekkel, már az első muskétákkal együtt alkalmazni kezdték.

A harcolók igényeltek egy közelharcban jól használható fegyvert melyet eleinte magánúton szereztek be, később rendszeresítésre is kerültek.

A harci kések néhány fajtáját később szeretném majd bemutatni.

Vissza a késekhez:

A kések specializációja nagyon korán megkezdődött, egyrészt mert a szükség parancsolta, hiszen egészen másra volt szüksége egy vadásznak és mondjuk egy szakácsnak.

A rituális fegyverek, például a majáknál az emberáldozatok bemutatásakor használt pattintott obszidiánpengék pedig kizárólag e célra voltak használhatók.

A kések funkciójuk , kialakításuk alapján alapvetően három nagy csoportba oszthatók, persze ezeken belül tetszőleges számú alcsoport alakítható ki. Ezt a késekkel foglalkozó szerzők meg is szokták tenni, az olvasó összezavarása céljából:)
A három nagy csoport szerintem:

-munkakések
-harci kések
-díszkések

Az elnevezések magukért beszélnek, bár vannak –talán önkényes- szempontok, amelyek nem egyértelműek első látásra.(Ezek az én önkényes szempontjaim, korántsem biztos,hogy a szakértők is így gondolják:))
A katonai ,de elsősorban általános használatú (angolszász terminológiában utility knife) késeket, mint pl. a BUCK M9, egyértelműen a munkakések közé sorolom.

BUCK M9(foto:www.m9bayonet.com)

Ide tartoznak a vadászkések , a henteskések, az egyéb szakmák által használt speciális darabok ,a szikétől a kacoron át a kábelkésig sok minden, és persze a szívünknek oly kedves konyhakések is.

A harci kések is lehetnek sokfélék , kisebbek ,nagyobbak ,egyediek vagy sorozattermékek ,egy dolog közös bennük: alapvetően és elsősorban egy feladatra alkalmasak.
Ölni lehet velük.

Applegate-Fairbairn AF12(foto:www.bokerusa.com)

Persze ,ha nagyon muszáj ,lehet éppen krumplit hámozni is ,de nem szokás…

A díszkések , mint nevük is mutatja elsősorban szépek. Lehetnek persze valamely típus teljeskörűen használható , csupán díszes változatai ,mint például a BÖKER „éves” kései ,vagy bizonyos eseményekhez ,jubileumokhoz kötött gyűjtői darabok.

BÖKER Three Roses Damast Jahresmesser 2007 (foto:www.boker.de)

De tipikusan idetartoznak pl. Gil Hibben fantáziakései, vagy a fegyveres testületeknél kitüntetésként adományozott dísztőrök.

Gil Hibben Push Dagger (foto:www.hibbenknives.com)

Úgy gondoltam,hogy egy hosszabb postban megírnék mindent,amit a témáról gondolok,de a téma nagysága miatt sorozat lesz belőle:)

A következő részben a felhasznált anyagokról írok majd.