Börzsitől kaptam a kérdést,miszerint:
1. Melyik a kedvenc gasztronómiai lapod?
2. Miért? Mi az ami fontos benne a jó recepteken kívül? Híres szakácsok receptjei? Sztárok főzési szokásai? Nyereményjátékok? Újdonságokat mutat a főzéssel kapcsolatban? stb.
3. És mi az amit hiányolsz belőle, vagy nem tetszik annyira?
4. Mindig megveszed vagy előfizetsz rá?
Sorrendben a válaszok:
1.Kifejezetten kedvenc a GUSTO.De ezenkívül több kevesebb rendszerességgel vásárolok,kapok más konyhás újságokat is.
Rendszeresen megveszem a TVPaprika Magazint is,anélkül hogy belenéznék előtte:)Időnként a Magyar konyhát,a Nők Lapja Konyháját is.A Príma Konyhába belenézek,de még talán egyet se vettem belőle.Egyszerűen nem tetszik.
Nem vásárolok olyan konyhamagazinokat sem,amiket valamely más újság,jellemzően női magazin neve fémjelez.
Nem vettem még soha Fakanalat sem,de Vidék Ízét már igen.Egyszer.Szerettem a Konyhaművészetet is,de az sajnos megszűnt.
Külföldi újságot nem veszek,mert annyira jól nem tudok egyetlen nyelven se,ami tetszik megtalálom az interneten is.
Talán nem hagytam ki senkit se:)
2.Nem elsősorban a receptek miatt vásárolom,illetve azok inkább csak ötletadók.Inkább a cikkek,gasztronómiatörténet,más népek gasztrokultúrája,és persze a sajátunk is!
Inkább érdekelnek a trendek,mint a konkrét ételleírások.A mai gasztronómia sztárjai pontosabban a csúcsgasztronómia művelői és az ő munkásságuk mindig megragad.
3.Amit igazán hiányolok,az a korszerű trendek átvitele a hétköznapokba,illetve a korszerű konyhatechnológia bemutatása.És persze a nagy klasszikusok,Escoffier,vagy akár Dobos C. József munkái.Azért tőlük is lehetne mit tanulni...
4.Egyre sem fizetek elő ,mindet alkalomszerűen vásárolom.
Hát,ennyi.
Továbbadom a kérdést phzs-nak,Fűszeres Eszternek,és Horasznak.
A kép innen való,köszi!
2007. november 23., péntek
Újságok
Közeledik!
Kedves Mindenki!
Aki esetleg elfelejtette volna,november 30. -a a határideje a menzakajás vetélkedőnek!
Remélem hogy sok izgalmas pályamű érkezik,és látható lesz,hogy igenis lehet 1360 HUF ból akár még jót is főzni!:)
Jó munkát!
2007. november 15., csütörtök
Szolgálati közlemény
Kedves Mindenki!
Újabb forduló ért véget az Estiskola konyhájában.
Az októberi fordulóban Maci vitte el a fődíjat,gratulálok neki!És persze mindenkinek,aki részt vett.
Bede szaktárs értékelése a pályamunkákról itt látható-hallható,a kijevi pulyka egy önálló filmet kapott:)
A verseny folytatódik,a feltételek változatlanok.
És itt ragadnám meg az alkalmat,hogy mindenkinek megköszönjem a rám adott szavazatok!
Meg is teszem:Köszi!
A kép innen származik,köszönöm!
2007. november 9., péntek
Miért is...? VKF X.
Nehéz feladatot adott Lila Füge...
Ennyi év távlatából elmesélni,honnan,kitől-kiktől kaptunk indíttatás ,ihletet a főzéshez?
Pláne,hogy azóta is folyamatosan,nap nap után érik az embert mindenféle hatások,amik befolyásolják az ízlésünket,a főzési stílusunkat.
Szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból,hogy nem nagyon kell választanom,mert amíg vissza tudok emlékezni,a családban valamilyen szinten mindenki főzött.
Ráadásul meglehetősen egyéni stílusban.
Ha kronologikus sorrendben kell haladni,első anyai dédmamám.Ő a mesék szerint rendszeresen vigyázta és etette a szűkebb és tágabb család jelentős számú gyermekét,a hozzá ebédelni járó dolgozó családtagokat,valamint azok barátait és üzletfeleit:)
Olyannyira,hogy a családban a Főzőmama megszólítást nyerte el.Onnan,Vas megyéből hozta magával édesanyám az ottani ízeket,és számos remek ételt,amik azóta is stabil alapjai a családi konyhának.
Apai ágon nagymama ,aki eredendően sváb asszony volt,napi rendszerességgel főzött,a háztartást édesanyámmal közösen illetve felváltva vezették.
Ebből egy sajátos "fúziós" konyha alakult ki,amely támaszkodott egyrészt a Fejér megyei népi hagyományokra,a sváb ízekre,a Vas megyei fogásokra és készítési módokra,valamint a 30-as,40-es évek nagypolgári konyhájára,mert a nagymama ifjú korában jó néhány évig úri házaknál szolgált Székesfehérváron.Innen főleg a sütemények jöttek.
A férfiak is főztek ,nagyapám inkább csak afféle reggeli legényételeket,lecsókat,illetve ennek a mindenkori lehetőségekhez igazított mutációit.A serpenyőben ,zsírban sült hagymás zöldpaprika íze azóta is kutatás tárgya...
Számtalanszor nekifutottam,de sose lett olyan...
Másik nagyapám akkor kezdett rendszeresen főzni,amikor a nagymama megbetegedett,és rá hárult a feladat.
Ő a praktikumot mindenek elé helyezte,ezért gyakoriak voltak a több napig ehető ételek,illetve a kevés munkával elkészíthető fogások.Mint például az általa "savanyúfejeskáposzta" néven tisztelt székelygulyásszerű étel,amit ő következetesen egy fél disznófej felhasználásával követett el.
A rántotthúst tepsiben szokta sütni,és azt nagyon szerettük...
Édesapám inkább kuktáskodott gyakran ,ha együtt főztek édesanyámmal ,de voltak dolgok,ami csak az övé volt.Meséltem már egyszer a majonézről,amit mindig ő csinált,és nyugodtan mondhatom,a franciasalátája is bekerült a családi legendáriumba.
Ami még kötődik apámhoz,és igazán meghatározó egy férfiember életében és főzési stílusában,a munkahelyi főzés.
Ma már elképzelhetetlen persze,hogy valaki a cégnél ebédidőben összerántson valamit,de akkor ez még jó néhány munkahelyen belefért.
Édesapám bányában dolgozott,általában a föld alatt.Persze ,ez most hülyén hangzik,mert egy bányában ugyan hol is dolgozhatna,de azért ott is vannak külszíni munkahelyek:)
Mivel ő villanyszerelő volt,nem volt állandó munkahelyük,mert vagy építettek,hogy a többiek tudjanak dolgozni,vagy raboltak a felhagyott vágatokból,vagy javítottak valahol.Volt viszont a külszínen egy villamos műhelyük,ahol kis találékonysággal összeütöttek egy rezsószerű főzőalkalmatosságot,amin el tudott készülni a közös forrásokból építkező "bitói fatányéros".(Bitó a kincsesbányai bányaüzem egy részlege volt,ami a régebben ott lévő szőlőhegyről kapta a nevét.)
Ez a fajta étel a lehetőségek függvényében bármilyen ehető dolgot tartalmazhatott,amit a közösbe beleadtak.
Ilyen helyen alapvetés,hogy sonkát,szalonnát,kolbászt valaki mindig visz.Hagyma,zöldparika is kerül.Ha tudták,hogy ott fognak dolgozni,eleve készültek alapanyaggal,vittek zsírt,tojást,ilyesmit is. De ha nem,az alapot fel lehetett dúsítani a felcsíkozott felvágottól kezdve a babfőzelékkonzervig bármivel.
A tökéletes gyorskaja! Fűszerezve a tiltott dolog művelésének izgalmával és a közös főzés feelingjével...
Hozzá majdnem mindig félliteres zacsis kakaó...
Azt szerintem mindenki szerette:)
Amikor ezekről a főzésekről mesélt ő,mindig nagyon irigyeltem...
Így viszonylag hamar kialakult bennünk,hogy a konyhától nem kell félni,sőt az jó.Én is,és a húgom is eléggé kis korunkban be lettünk vonva a konyházásba,vagy csak úgy ,hogy ott voltunk,vagy segítettünk is.Az összes alapvető ismeretet így ,szinte észrevétlenül tanultam/tanultuk meg.
Aztán,kamaszként volt egy olyan időszak,hogy mindenki dolgozott,nagymama már nem főzött,át kellet szervezni az életünket az "este főzünk másnapra" jegyében,akkortájt kezdtem sűrűbben főzni.Élveztem is a dolgot,és segítettem is vele.
Már ennyiből is látszik talán,hogy szinte genetikusan kódolt az evés és a főzés iránti vonzódás:)
A másik dolog,amiről feltétlen szót kell ejteni,a mit ettünk kérdéskör.
Falun laktunk,egy Székesfehérvár környéki kis faluban,aholis családi méretekben gazdálkodás is folyt.Természetes volt így a jóminőségű,saját termésű élelmiszerek fogyasztása.
Ebbe beletartozik a baromfi,ami mindig volt temérdek,tyúk,meg csirke,vén kakas,amiből a legjobb a húsleves,,kacsa és liba,amiket a nagymama tömött,hogy szép legyen a májuk,és legyen sok ikrás zsírjuk,néha pulyka,meg a disznó,amiből többet is vágtunk évente.
Így persze az ipari sonka,szalonna,kolbász számunkra teljesen ismeretlen volt.
Volt befőzés,lekvár,meg befőttek,savanyúságok az uborkától a káposztás paprikán át a zöldparadicsomig(azt nem szerettem).
Meg szörpök málnából,ribizliből,vagy eperből,de a legjobb volt a rumosmeggy.
Készült télen hordóskáposzta,ami ugyan büdös,de kis tökmagolajjal igen jó!
A férfias mulatság ,mint a pálinkafőzés,egy külön mesét érdemel,már készülök is rá!
A kronologikus sorrendet lezárva,utolsóként de természetesen nem utolsósorban a Párom. Amikor kialakítottuk a saját háztartásunkat ,többnyire ő főzött.Én általában hétvégén bitoroltam a konyhát,hogy segítsek neki.Az elmúlt sok év alatt sokat tanultunk egymástól,ami látszik a főzési stílusomon is.
Csoda-e,hogy ezek után szeretek főzni?
2007. november 7., szerda
Ratatouille sokadszor
Régóta kedvenc,majdnem mindenki szereti ,még a leányzót kellene valahogy rávenni,hogy egye meg:)Már addig eljutottunk,hogy a szaftját szereti,és kenyérrel mártogatja is.
Az ismételt megjelenéshez az adta az apropót,hogy megint máshogy próbálkoztam.
Először mindent sütögettem külön. Aztán mindent együtt,mint a filmben.
De nemrég olvastam egy cikket,szerintem mbtbd voltak a szerzők,de nem találtam a neten seholse,és ott megint máshogy volt.
Így is megpróbáltam,így is nagyon jó lett.Rendkívül megbocsátó kaja,el se lehet rontani:)
Ugyanabból készült,mint eddig bármikor,csak az eljárás volt kicsit más.
Ahogy a képen is látszik,
Amiből:
-1 kis padlizsán
-1 kis cukkini
-3-4 szem nagy,kemény paradicsom
-2-3 fej hagyma
-1 piroshúsú paprika
-4-5 ek evoo
-2-3 gerezd fokhagyma
-só,bors
-bazsalikom
Ahogyan:
A változás csupán a paradicsom és a hagyma elkészítésében nyilvánul meg.
A padlizsánt,a cukkinit és a paprikát felcsíkozom,darabolom,és a mennyiségtől függően együtt,vagy külön-külön rázogatva,dobálva megsütöm kevés olívaolajon,közben sózom,borsozom.
Félreteszem,és kevés olajon megfuttatom a finomra vágott hagymát.Ha már üveges,beleszórom a felszeletelt fokhagymát,és a feldarabolt paradicsomot.Lassú tűzön párolom,főzöm,amíg a paradicsomból majdnem szósz lesz.Ez húsz-huszonöt perc.
Ekkor teszem bele vissza a már megsütött hozzávalókat,és együtt fő még 5-6 percet.
És kész.Friss kenyér,száraz fehérbor,és tökéletes:)
2007. november 5., hétfő
Zsömle projekt
Mint már talán említettem,zsömlét formázni nem tudok.Ezért nem is szoktam készíteni,mert mindig elkeserít,hogy néznek ki:)Pedig a Szakácsok könyvéből az idevonatkozó részt már annyiszor elolvastam,hogy fejből tudnám idézni,és mégse...
De most,hogy sikerült a bageleket szépre megformázni,kigondoltam,hogy bizonyára más tésztából is lehet ilyet csinálni.Mivel a környékünkön kapható zsömlékkel messzemenően nem vagyunk elégedettek,ezért megoldást kellett találni.
A téma másnak sem közömbös,íme egy rövid válogatás:
-Dolce Vita ciabattája
-Mirelle hamburger illetve rozmaringos zsemléje
-Dibbuk túrós zsömléje
-Eszter kukoricás bucija
És biztos van akit nem vettem észre.
Hetekkel ezelőtt szisztematikus kísérletezésbe fogtam az optimális zsömle előállítása érdekében.A kísérletsorozat kiterjedt a lisztfajtákra,a hozzáadott zsiradék mennyiségének változtatására,a kelesztési és sütési időkre,úgyhogy bele is zavarodtam hamar:)
De jelentem,megszületetett,és immár minden este újra és újra megszületik a másnapi adag,az alábbiak szerint:
Amiből:
-4 mp(mérőpohár) finomliszt (BL55)
-1,5 mp víz
-1 ek méz
-2 tk só
-15-20 gr élesztő(egy kocka harmada)
-35-40 gr vaj (egy kocka harmada/negyede/nyolcada)
-1 tojássárgája,pár csepp tej a kenéshez
-mag a szóráshoz
Ahogyan:
A hozzávalókat kenyérsütőbe szórom,ráküldöm a dagasztóprogramot.Ha a tészta megkelt,kiborítom,alaposan átgyúrom,dagasztom .
Nyolc vagy kilencfelé osztom,ha sikerül,egyforma részekre.Kilencnél nem többre,mert nem fér el a tepsiben...
A darabokat mégegyszer átgyúrom,gombócot csinálok belőle,aztán veszem a sodrófát,és a bagelhez teljesen hasonló módon megformázom.Nyújt,téglalap,felteker,végeit összecsíp.
Persze itt elmarad a vízfürdő!
Kiolajozott tepsire rakom,legalább egy órát kelesztem,de ha igényli a tészta ,akár másfelet is.A végén megkenem a kalácsfénnyel,szórok rá szezámmagot vagy mákot,és 220°C ra melegített ,begőzölt sütőbe rakom.A hőfokot azonnal visszaveszem ~190°C-ra,és kb húsz perc alatt készre sütöm a bagel/buci/zsömléket.Rácsra teszem,és amint langyosra hűlt ,már esszük is:)
Ha este készül,másnap még remek,de egy egész napot nem célszerű tartogatni.Mondjuk el is fogy mindig hamar:)
Szolgálati közlemény
Kedves Mindenki!
